ez jó lehetett!! Az ámulatból már felocsudhattak, mert tavaly márciusban, amikor arra jártunk már nem láttam ott tátott száju csapatot... de lehet, hogy csak elkerülte a figyelmünket. :))
Hát ez klassz!! Megvárod, amig hazajövünk, és akkor mondasz ilyeneket? nem lehetett volna előtte????? mi nem csoporttal voltunk, fogalmam nem volt róla, hogy ilyen képet kell csinálni!!! tegnap nézegettem egy csakszi egyiptomi képeit a neten, ott láttam ezt életemben először, mutattam is a Zuramnak, hogy milyen jópofa, dehát már késő ugye.... akkor most talán vissza kéne mennünk megcsinálni azt a képet, neeeeem?????
Jord-ban vagyis Umm Qaysban hasonló iskolás csoport a világ összes nyelvén vagyis arabul és talán angolul szerelmet vallottak szintén nagyon fiatal feleségemnek ( ők talán nagyon élvezték). Aztán a nejem egyiket elkapta és bebutatkozott neki mint a kedves mamája... szegény nagyon meg döbbent, hogy európai nő csak ugy kézen ragadja mind a 10 élet évével együtt. Szegények rögtön eltüntek.... azért hire mehetett a történetnek mert tanár bácsi jött lihegve és legalább egy órás mondandóval , aztán az ötödik percben mind a száztíz kilommal hátbaveregettem , majd szertartásosan hajolgattunk egy kicsit , hogy okey okey kicsit még köhögött mikor ott hagytuk...
de a történet legjobb része a végén volt... a parkolóban a falra volt egy gyűrű felszerelve ahol a tantó bácsi kosarazott a gyerkőcökkel . Talán engesztelésül odadobta a labdát nekem..( szerencsére megtudtam fogni) adom a nejem kezébe,... mégis az Ő szerelmei vannak ott , kicsit gondolkodott miközben mindegyik gyerek üvöltve kérte a labdát aztán talán élete legszebb hárompontosát
dobta...
akartam is kérdezni valaki aki mostanában arra járt , hogy ott állnak-e még tátott szájjal?
Nagggyon sok rendőr volt Egyiptomban, mind turistarendőr. Kb. 50-100 méterenként. Nagyon biztonságos érzés volt. És persze, egyből ott voltak segíteni, ha valami gondot éreztek. Tényleg nagyon kedvesek voltak. EGyik nap a Citadellánál egy csomó iskolás - több osztály - jött és persze hol érdekelte őket, amit a tanár mondott, mindenki minket bámult, és persze főleg a Fannit. Rögtön az összes angol tudásukat kipróbálták rajtunk, ami a hello és a what's your name-ben ki is merült. :)) egy idő után már nem tudtunk haladni, mert körbevettek minket teljesen, azok épp fiuk voltak. Amikor már nagyon fárasztó volt megálltunk inni, épp 3 rendőr közelében, hogy a fiuktól kicsit lemaradjunk. Egyből ott voltak mellettünk a rendőrök és megkérdezték, méghozzá angolul, hogy van-e valami probléma. Esetleg a fiukkal volt gond? tényleg nagyon jó volt tudni, hogy igy odafigyelnek ránk. A Zuram mondja, hogy volt sok titkosügynök is, akiknek a zakójuk alól (mert ugye elég jó idő volt, napközben nem hordtak kabátot) dudorodott a géppisztoly. (én a Szfinxet néztem, ezt nem láttam... :)))
Hát, ugy látszik, amit nem lehet a helyieknek, azt nem lehet nekünk sem... :)) pasik, hátsó kocsi. rend van kérem.
Mi nem láttuk a metrót, nagyon kevés volt az a három nap Kairóra, nem is tudom, hogy a szervezett utakkal érkezők mit láthatnak. Mindenen végigrohannak és kész?
egy kicsit először megszeppentem, amikor olvastam a srácot a jordán fórumban, akit megkéseltek pár éve Kairóban, de aztán átgondoltam, hogy ez itthon is megtörténhet. Meg néhány barátom figyelmeztett holmi kivágott börkabátjára, hogy meglopták.
Velünk semmi ilyen nem történt, hasonló sem, nagyon kedvesek voltak.
HB- nem azért írtam, Szíria még sokkal biztonságosabb, ez tuti. Azt Jordániával helyezném egy sulycsoportba, tisztaság és biztonság szempontjából, viszont olcsóbb, és nincs turista, ott is járó motorral otthagyták az autókat az összes cuccunkkal együtt, nem értették miért aggódom.
Nekünk jó élményeink lettek, nagyon kedves volt mindenki, amikor látták, hogy kicsit beszélek arabul, még jobban, sokat viccelődtünk. Igy még az elején mérges taxis a végére barátként bucsuzott. Mérges volt, mert képben voltunk az árakkal kapcsolatban, mindig megkérdeztem a szállodában, hogy mennyi ahova menni akarunk. Pl. a bazárig 6 LE volt a taxi. IGen, de visszafelé már sötét volt, és a Khan El Khalili előtt csak a turisták szoktak jobbára taxiba szállni. Ugyhogy miután megmondtam hova akarunk menni, mondta hogy persze... de én mondtam arabul, hogy igen, de 6. Elszörnyedés... 10 mondja ő. Nem, nem , 6. mondom nagyon határozottan. És persze volt aki nem engedett, azt otthagytuk. Állt ott taxi dögivel, akkor elvitt a következő. Háromnál tovább sosem kellett próbálkoznunk. Volt amelyiknek megmondtam arabul, hogy tudom, hogy 6. minek még egy fél órát erről beszélgetni... :)) De napközben a "magabiztos trükköt" alkalmaztuk.
Taxiba megáll: köszönés arabul, megmondtam hová akarunk menni, arabul. Beülünk, megyünk,pénz kikészítve a kezünkben, lehetőleg pont annyi, amennyit adni kell. Megáll. Nem kérdezünk, odaadjuk, köszönünk (arabul), kiszállunk. :)) ezzel jól össze lehet zavarni mindenkit, mert ugye tisztán látjátok Ti is, hogy bennfentesek vagyunk... :)) (esetleg itt élünk, dolgozunk... nem nem, nem tegnap érkeztünk életünkben először... :))
És semmi félelmetes nem volt benne, pedig tök egyedül, (mármint 3-an, nem csoporttal)és minden este sötétben, este 10-ig is mászkáltunk a bazár azon részein, ahol már turista sosem fordul meg.
Ezzel kapcsolatban két dolog is eszembe jutott:
1. Hát igen... Az általunk bejárt moszlim országokra tényleg ez a jellemző, soha, semmi atrocitás nem ért minket sehol, pl hihetetlenül hangulatos volt Kairo, Luxor vagy Asszuán sötétedés után, és tényleg olyan helyeken is vidóztam, amit Pesten tuti nem mernék megtenni bizonyos helyeken...
2. És egy kérdés: ezek szerint Szíria kevésbé biztonságos? Mert kezd körvonalazódni egy márciusi Szíria, de ezt a jó szokásunkat (mármint hogy nem turistás helyeken is csavargunk) ott sem szeretnénk feladni.:-)
Írj még Kairóról!:-)
Egy haveromék múlt héten jöttek haza a kéthetes egyiptomi útjukról. Ahhoz képest, hogy mennyire paráztak az araboktól, most totál be van zsongva, legszívesebben már szervezné az útját vissza!:-) Viszont a kairói metróban volt egy kis atrocitásuk. Úgy döntöttek, hogy hallgatnak a tanácsomra és a lányok nem mennek be a hátsó kocsikba. Ez idáig rendben is lenne, de a fiúk is az elsőbe szálltak. A géppisztolyos rendőrök (katonák?) viszont ezt nem nagyon akceptálták és elég határozottan emelték ki a fiúkat a kocsiból és terelték őket hátra...:-))
köszi Erzsi, de azért ne gondoljatok olyan tul sokra... csak éppen annyi, hogy most már legalább látok valami haladást, egy kicsit már tudok beszélni, de az még azért nem nagyon beszélgetés... nagyon sok szót tudok már, de a beszélgetés a nyelvtan miatt igen nehéz... de azért igy is nagyon meglepődtek, az jó érzés volt. :) de ebből megint az látszik, hogy az európai egyéb turisták még arra sem veszik a fáradtságot, hogy a sukrant megtanulják.
A kijutás elég horrorra sikeredett, tényleg ugy történt, hogy az egyiptomi pilóta a köd miatt nem mert leszállni, igy elment Bécsbe. Több órás várakozás után végül estére megszervezték, hogy busszal elvisznek minket Bécsbe, és onnan repülünk Kairóba. Persze mondanom sem kell, hogy az összes gép le tudott szállni, a portugál, a svájci, csak az egyiptomi pilóta nem. (hiába, nem homokvihar volt, hanem köd.) A határon a buszt majdnem nem engedték ki, valami papírja vagy engedélye hiányzott, ott is izgultunk kb. 20 percet. Valaki beszólt, hogy még lekéssük a gépet. erre a másik: ez az a gép, amit nem lehet lekésni... :)) hát tényleg. Az volt a furcsa, hogy senki nem pattogott, nem ordibált, mondhatni jó volt a hangulat. Több csoport is volt ott, akik egyiptomi hajóutra indultak volna, ők a hajót késték volna le, ha nem jutunk ki, a mi gépünk reggel 8-kor indult tovább Ammanba. Végül kb. 1/2 4-re értünk Kairóba, az Egypt Air 5*-os Mövenpickes tranzitszállását uszodával nem is láttuk, mivel erre a pár órára már nem vittek el minket oda, ugyis 2 órával elöbb kint kellett ugye lennünk a reptéren ujra. Igy a business váróba kaptunk valami kupont, és igy kicsit kényelmesebben szenvedhettük végig a fennmaradó 4 órát. Persze a gyerek birta a legjobban, ő végigaludta Bécsig az utat, meg a repülőt is, igy egész hajnalban rohangált és rajzolt, amig mi aludni próbáltunk volna.
9-kor megérkeztünk Ammanba, ahol az egyik barátunk várt minket, és kisbusszal vitt le Aqabába. A viszontagságok még itt is folytatódtak, az egyik ellenőrző pontnál egy rendőr belekötött mindenbe, majd kb. 2 órát még itt is várnunk kellett, és csak elég körülményesen érkeztünk meg végül Aqabába jó késő délután. (innentől az, hogy a szállodában nem volt melegvíz, mert elfelejtették bekapcsolni, már szinte meg sem kottyant, ezek után lassan már minden mindegy volt).
De hamar elfelejtettük a rossz kezdetet, barátaink nagyon örültek nekünk, és minden nap más hívott meg minket vendégségbe. Voltunk a tengerparton hust sütni kétszer is, és Sandwitchék tonhalas ebédje is felejthetetlenre sikeredett!! Sajnos fürdeni nem tudtunk, nagy szél volt, de igy is jó idő volt, sütött a nap, jókat ettünk, jókat nevettünk, nagyon jól éreztük magunkat.
Nagyon hamar eltelt ez a pár nap, és ismét az ammani reptéren voltunk. Persze itt is volt egy kis bonyodalom, a becsekkolásnál keresték az egyiptomi vízumunkat, és nem nagyon akarták elhinni, hogy majd Kairóban fogjuk megvenni. Tőlünk kérdezték, hogy de biztos?? Állították, hogy azt ott nem lehet, a követségen kellett volna Ammanban. Persze ránk hozták a frászt, hogy nem engednek fel a gépre, de aztán ez is rendben lett.
Most akkor off leszek kicsit, Egyiptom jön.
Kairó is nagyon tetszett, bár azért sokkal piszkosabb mint Jordánia. Szerencsére nem lett semmi bajunk, bár ugye nem 5*-os szállodákban ettünk, és nem is ott laktunk. De a szállásunk nagyon tiszta volt. Csak nem volt szabad kinézni a hátsó udvarra néző ablakon. Kairóban csak 3 napunk volt, gyorsan eltelt ez is, sok mindent láttunk, de azért lenne még néznivaló. Eszméletlen szép mecsetek vannak, egész mások mint Jordániában. Persze nem tudtuk mindet végignézni. Olyan helyeken jártunk, ahol szerintem turistát nem nagyon láttak még. És semmi félelmetes nem volt benne, pedig tök egyedül, (mármint 3-an, nem csoporttal)és minden este sötétben, este 10-ig is mászkáltunk a bazár azon részein, ahol már turista sosem fordul meg. Meg azokon a részeken, ahol ők vásárolni járnak, a fél város egy nagy piac késő éjjelig. És sehol sem féltünk, mindenhol mondták, hogy welcome to Egypt.
Mondjuk az is igaz, hogy szőke kislányunkat végig imádták. Velünk nem volt nagyon erőszakos senki, de lehet az is, hogy azért, mert arabul is el tudtam küldeni őket. sokan kérdezték, hogy itt dolgozunk, itt lakunk? nagyon csodálkoztak, amikor arabul beszéltem. Pedig tényleg csak egy kicsit tudok még igy is. De félelmetesen nagy hatása volt, mindjárt egész mások lettek tőle. Nekünk nagyon tetszett, és igazából én sokkal rosszabbra számítottam. Egy dolog volt, amin meglepődtem: én azt gondoltam, Egyiptom sokkal olcsóbb, eszméletlen sok pénzt költöttünk el belépőkre három nap alatt, és ugy, hogy a gyereknek sehol sem kellett fizetni. És minden sokkal sokkal többe került, mint amit az LP-ben írtak.
megjöttünk! sajnos, mert még maradtam volna... elég kalandosan sikerült kijutni.
egyelőre még nem tudom mit írjak, majd a jordánba is ide is megpróbálok. Jó volt, rövid volt, sok minden történt, sok mindent láttunk, főleg Kairóban, mert Jordániában csak a barátainknál voltunk, lelki feltöltődés történt, nagyon sok szeretetet kaptunk, jól esett nagyon. Magyar barátaink is élnek kint, meglátogattuk őket, és nagyon örültek nekünk. Sokat nevettünk, jókat ettünk, nagyon rövid volt, sokat röpködtünk ide-oda...sajnos vége...képek vannak, most csak a homokba ejettem a gépet a piramisoknál, de szerencsére semmi baja nem lett. Csak volt némi kapkodás, mérgelődés, megpróbáltak persze átverni, de most ügyesebbek voltunk mint Marokkóban...vagy még nem jöttünk rá...hihihi.
Hát snorkelezni nem próbáltunk, nem volt tul meleg, nagy szél fujt. Viszont nagyon jó kis tengerparti sütögetés volt, nem kellett legyezni a parazsat, kirakták a szélbe egyszerűen. Az egyik kint élő magyar barátnőnk férje eszméletlen finom tonhalat készített nekünk. Minden napre volt egy ebéd vagy vacsi meghívásunk, és még igy is vagy 2 barátunk kimaradt. Nagyon jókat buliztunk.
EGyiptom pozitiv csalódás volt, semmi bajunk nem lett, nem voltak velünk erőszakosak, mindenki tök kedves volt, és örültek nekünk. Olyan helyeken mászkáltunk tök sötétben is este, ahol fehér embert szerintünk kb. 20 éve nem láttak, és mindenki mosolygott, szeretettel fordultak felénk. Lehet, hogy a szőke kislányunk miatt, meg talán számított, hogy sokat próbáltam arabul beszélni. Aki nyomult, azt is leráztam arabul 1-2 perc alatt, sokan kérdezték, hogy kint élünk?
a legjobb sztori ma volt hazafelé az utlevélvizsgálatnál. A vámos vagy ki a turó simán arabnak nézett, és egy csomót kérdezgetett, hogy kettős állampolgár vagyok, vagy mi? és teljesen összezavartam, hogy arabul válaszolgattam. Pedig azért olyan sokat nem tudok még, de már elég jól ment. De hát az arabok között egy szőke kislánnyal amugy is mindent el lehet intézni... :))
képek lesznek, de főleg csak Kairóról, Jordániában nem fényképeztünk csak egyet-kettőt.
Lássatok csodát! 31 GB 31 óra alatt átvizsgálva és lett belőle 42Gb és lett 5800 kép teljes káoszban időben térben saját és vendég képek kicsinyitések és forgatások országok és városok stb stb... mentsetek mentsetek... a videók menthetetlenek
gombócka ilyen szép ablakot..... ,szembeszomszéd is ,hogy örülhet
Jordán képtár kezd fantasztikus lenni!!! bevallom lopok magamnak is belőle, bocsika.. de muszály lesz mindent menteni szép összeállitásaim oda vannak és most kezdem ujra alkotni...
Hát tudod, ha én értenék hozzá... de abszolut analfabéta vagyok számítógépügyben, főleg a fotórészében. Ez volt az első kísérlet, így sikerült. Mekkorára kell kicsinyíteni, hogy jó legyen? Ez 250 x 150-es volt.
