egy elmélettel kapcsolatban nem csak a meglévő kísérleti bizonyítékok (amik nincsenek relelmmel kapcsolatban) vagy a megfigyelések (amik nem egyeznek relelmmel kapcsolatban), hanem a nem publikált eredmények is erősen bizonyító jellegűek. egy valag űrszondát bocsájtottak fel az utóbbi pár 10 évben. az időeltolódás méréséhez pedig csak egy pontos óra szükséges, ami a legtöbb szondán van/volt. és mégsincs publikálva egyetlen mérési eredmény sem. ha bizonyítaná a relelmet bármelyik küldetés mérése, nem hiszem hogy valaki ne publikálná egy nobel díj reményében. de nem publikál senki. mély hallgatás...
"Mert úgy beszélsz, mintha az egymástól távoli események viszonylatában is létezne olyan tulajdonság, hogy egyidejűek. Pedig a speciális relativitáselmélet lényege éppen abban áll, hogy az események egyidejűsége csak egy speciális esetben dönthető el abszolút értelemben (vagyis az összes különbözőképp mozgó megfigyelő számára azonos eredménnyel), ha az események azonos helyen játszódnak le."
egyetlen problémája van: nem igaz a valóságra. tehát a relelm világában úgy működnek a dolgok, ahogy leírod és ahogy érvelni szoktál, egyébként a relelm nagyfokú ismeretét mutatva. viszont a valóságos fizikai térben nem így működnek a dolgok. és ez nem szubjektív vélemény, hanem bizonyítható tény. mondjuk te is megpróbálhatnád azt bizonyítani, hogy a relelm a valóságot írja le.
nem akarom duplázni, ezért csak a linkje levezetésemnek:
ez alapján létezik egyidejűség. nem elméletben, hanem fizikai bizonyossággal.
másrészt a megfigyelés nem változtathatja meg a megfigyelt rendszer fizikai tulajdonságait, tehát hiába érzékeli a mozgó rendszerben valaki hogy a másik rendszerből érkező jelek megváltoznak, attól még a másik rendszer paraméterei változatlanok maradnak.
vegyük a példát, hogy A mozog Bhez képest és B 1hz jelet küld A felé. Az A 1hz órajellel méri a beérkező jeleket. Azt tapasztalja, hogy sebességétől függően a jelek <1hz értékkel érkeznek. megváltozott A és B órajele? nem változott. Az A megfordul, ekkor az órajeleket >1hz értékkel méri. Ez tisztán Doppler effektus. Ha a teljes út alatt az eltéréseket összegezzük, akkor pedig 0t kapunk. függ az A vagy B saját ideje a mozgástól? nem függ. ez a valóság.
a tapasztalás pedig az, hogy ha B a föld, A pedig egy mozgó objektum, akkor van időeltolódás, mégpedig lassulás az A idejében, függetlenül A irányától és függetlenül, hogy mi melyiket tekintjük mozgónak. de attól, hogy létezik az idő dilatáció, még nem következik, hogy a relelm jól írja le azt. mert ha jól írná le, akkor mind az A mind a B ideje lassulna, függően a mi döntésünktől, hogy melyiket tekintjük állónak.
a valóság viszont az, hogy idődilatáció akkor jön létre, ha egy objektum fizikai valóságában van mozgásban. vagyis a környezete rá, mint mozgó objektumra hat. a föld a föld fizikai rendszerében áll, a műhold a föld fizikai rendszerében mozog, így a műhold ideje lassul. és ennek semmi köze a relelmhez, valós fizikai okai vannak, mégpedig az, hogy a mozgással megváltoznak a mozgó objektumra ható erők.
Legyen alap feltevésünk, hogy a világ működése determinisztikus vagyis minden történésnek valós kiváltó oka van, még ha ezt az okot mi nem is ismerjük.
Ebből következik, hogy egy akció mindig azonos eredményt hoz.
Az idő(folyam) csak a fizikai folyamatok sebességével értelmezhető, ahol az azonos folyamat gyorsabban történik ott az idő gyorsabb.
A fizikai folyamatok sebessége a szubatomi részecskék reakció képességétől, vagyis rezgési-haladási sebességétől függ.
A szubatomi részecskék saját mozgásállapota a külső hatásoktól függő, vagyis minden tulajdonságában azonos szubatomi részecskék közötti mozgásállapotbeli különbséget (saját idő) csak külső hatások okozhatnak.
A szubatomi részecske mozgásállapota határozza meg az általa alkotott atom-anyag-objektum mozgását és saját idejét (időfolyam).
Ha egy szubatomi részecske halmazra a külső erők összege 0, akkor a részecskét állónak kell tekintenünk. Ha az erők összege nem 0, akkor a részecskét mozgónak kell tekintenünk. Ez az abszolút mozgás, melynek irányát és nagyságát a rá ható erők eredője határozza meg. Ezt a mozgást nem kell relativizálnunk, tehát nem szükséges referencia pont. Ha két szubatomi részecske halmazra azonos eredő erő hat, akkor a két részecske halmaz mozgás állapota azonos, ezért a fentiek alapján, saját idejük azonos. Ez az idő az abszolút idő.
A szubatomi mozgások pontos összefüggései jelenleg nem tisztázottak, de azt empirikusan tudjuk, hogy a mozgási energia nagysága a tömeggel négyzetes összefüggésben van, ezért abban biztosak lehetünk, hogy a szubatomi részecskére ható összes erő és a részecskék saját mozgásállapota négyzetes arányú összefüggésű. Ezért azt is kijelenthetjük, hogy két szubatomi részecske halmazunk csak akkor tekinthető azonos mozgásállapotúnak és így azonos idejűnek, ha nem csak a rájuk ható erők eredője megegyező, hanem a rájuk ható erők összege is egyenlő.
Ezek alapján az abszolút idő mértéke szabadon köthető bármely mozgásállapotú szubatomi részecskéhez, és innentől kezdve bármely mozgásállapotú részecske saját ideje meghatározható, ha ismerjük a részecskére ható erők összegét (pl. gravitációs hatás) és ismerjük a részecskére ható erők eredőjét (pl. mozgás).
Vagyis mind abszolút idő mind abszolút mozgás létezik.
Két szubatomi részecske halmaz saját ideje független az egymáshoz képesti mozgásállapotuktól csak a rájuk ható erőktől függ.
A sebesség értelmezhető abszolút sebességként is, és relatíve is. A relatív sebesség értéke nem egyértelmű, hiszen attól függ, hogy mihez viszonyítasz.
Amennyiben az einsteni relatívitás elmélet eléggé pontos, akkor a sebességnek semmi értelme nincs, nem konkrét adat, hiszen az a távolság és az idő osztásából keletkezik és ugye mindkettő relatív.
"Tévedés, ez csak görbületlen sokaságban tehető meg egyértelműen."
Elmagyarázhatnád szabikunak, hogy az adott világvonalon felvett érintő altér mit transzformál ki.
"Egy részecske esetén mindig választhatunk olyan vonatkoztatási rendszert, amelyben az az adott pillanatban nyugalomban van."
Mit jelent itt a nyugalom?
Az inerciarendszerek megkülönböztethetetlenek. Ebből a szempontból a választott vonatkoztatási rendszer mozoghatna tetszőleges sebességgel. Viszont a trajektóriát a legkisebb hatás elve jelöli ki. Nem lehet tetszőleges a sebessége. Vagyis van egy abszolút sebességünk a görbült téridőben.
Egyszerűen csak arról van szó, hogy ha két esemény azonos helyen zajlik le, akkor az egyidejűség megállapítása sokkal egyszerűbb, mert nem játszik szerepet az eseményekről hírt hozó jel sebessége. Ha az események azonos helyen történnek, akkor a valóban egyidejű események észlelése is egyidejű. Ezért nem kell visszaszámolni az észlelésből az események valódi egyidejűségét.
Ha különböző helyen történik két esemény, akkor csak valamilyen jel (fény, hang, stb.) segítségével észlelhetjük valamelyik (vagy mindkét) eseményt, attól függően, hogy hol vagyunk. Ilyenkor a pozíciónkból, a mozgási sebességünkből, és a jel sebességéből tudjuk visszaszámolni, hogy valóban egyidejű volt-e a két esemény.
Vagyis két távoli eseménynek éppen úgy létezik az egyidejűsége, csak vissza kell számolni. Ezt nem kell megtenni, ha az események azonos helyen történnek.
"Amikor a vonat sebessége eléri az információ hordozó jel sebességét, a látszólagos időeltérés végtelen naggyá válik, mert az egyik irányból már el sem jut a jel a megfigyelőhöz."
Még soha senki nem tudott mutatni olyan utazót, aki utolérte volna a fény vákuumbeli sebességét. Az ilyen megfigyelő számára meg kellene fagynia a fény EM hullámainak. De ilyen befagyott hullámmal még senki se találkozott.
Ez a tapasztalat. Tudod, azok, amiket te lehazudsz az égről.
És ezt írják le az elektrodinamika Maxwell egyenletei is. Amelyekről te azt se tudod, eszik-e vagy isszák.
