Menróth óriásra, ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére[* 3] méne, mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort.
1./ Anonymusz latinul írt az sem biztos, hogy magyar volt...
2./A Mogyer NEM népnév nála, hanem terület! Fordításban: "Szcítia tehát igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernak hívnak." Ami az eredetiben dentumoger, sem Ü, sem GY nincs a latin szóban. No, ennyit a korrekt latinból-magyarra fordításról...
Ha valakinek az sem elegendő hogy HUNOR és MAGOR ---- ebből HUN és MAGYAR , tehát történeti háttér + hangalak együttesen támasztja ezt alá, szóval aki ezek mellet is félrenéz, annak úgysem lesz jó semmilyen magyarázat sem.
--
Nézd, nem kell nekem bemutani a finnugristákat. A kis finnugor szakkör okoskodásait az őstörténeti topikban rendszeresen helyére teszem, ha követed valamennyire. Sőt, nekem csinálta ezt a topikot onnan az egyik delikvens, hogy száműzzenek végre a fétis-fórumukról.m
Nekem nagyon jó "Hunor és Mogor" Kézai Simon krónikájából, de mint láod, szeretem a pontosságot és szeretek utánajárni a dolgoknak, hogy pl. mi a MONDA és mit is MONGYUNK el a nyelvünk szerkezetéről. Ha a men(end)ésnek lehet megy képzése, akkor a mon(d)ásnak is lehetett valamikor mogy, amely gyöke a magyaráz szavunkban úgy maradt fönt, hogy a népnév része is egyben. Nem kérhetsz erről más írásos bizonyítékot, mert ha ez így volt, nagyon-nagyon régen kellett történnie, sokkal előbb, mint bármely nyelvemlék, amely a magyar népnévről fellelhető. Viszonylag késői adatok vannak erre. Muager(isz) neve a legelső, akit kapcsolatba lehet hozni vele.
A magysikkal pedig van nyelvi kapcsolat, csak azt szeretik félremagyarázni a finnugristák, hogy a török nyelvekkel sokkal több kapcsolat van, mégpedig alapnyelvi szinten, nem kölcsönzésként.
Ugyanígy az ie nyelvekkel is. Nem csoda, mert a magyar őrzi az ősnyelvi szerkezetet a legjobban, a többi meg elfejlődött melleőle. A fu nyelvek pedig izoláltak maradtak a refúgiumaikban mint egy ősi zárvány.
Ha már tények:
ANONYMUS GESTA HUNGARORUM
"Dentumoger vagy Dentü-Mogyer, a magyarok legendás őshazája... írja."
viszont Magyarokról beszél a krónikai szövegfolyam többi részében.
Ez tehát egy TUDATOS megkülönböztetésnek tűnik nekem:
"A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk.
Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet."
Iosephus Flavius úgy ismerte őket, mint a Genezis szerint Magógból leszármazott népet, a Japhetitákat, és Szkítáknak nevezte őket
---
Kézai Simon krónikája szintén tudatosan használja ezt a szóformát sokszor említve:
"Hunor és Mogor -ról mesél.
„Mellőzve tehát az eseményeket, mellyek kezdett tárgyunknak színt adnak, vissza kell térnünk Menróth óriásra, ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére[* 3] méne, mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort, kiktől a húnok vagy magyarok származtak.
Ugyanakkor a magyarok bejöveteléről beszél a továbbiakban!
Na azért az elméletek közt ég és föld a különbség hihetőség tekintetében. Ne tegyük már egy lapra őket.
Ha valakinek az sem elegendő hogy HUNOR és MAGOR ---- ebből HUN és MAGYAR , tehát történeti háttér + hangalak együttesen támasztja ezt alá, szóval aki ezek mellet is félrenéz, annak úgysem lesz jó semmilyen magyarázat sem.
Visszatérve a MANYSI----MAGYAR amúgy nem létező szókapcsolatra :
Ez az egész nem más mint a finnugor propaganda terméke, az egészet Hunfalvy Pál-ék találták ki megrendelésre. 1860 előtt még nem is beszélt senki manysikról, hirtelen innentől lett ez téma. A szabadságharcot követően nem túl okkal, mily érdekes.))
Tehát a Hunfalvy féle finnugor lobbi találta ki ezt az egész nem létező szókapcsolódást, és gondolom ezt sikerült olvasnod valahol. Már a saját korában nagyon durva kritikát kapott a manysi--magyar szavak összemosása, többek között egy bizonyos Thury József személyében is, idézném :
"A szók azonosítása csak egyik példája ama visszaéléseknek, melyekkel oly gyakran találkozunk az összehasonlító nyelvészet terén " ------ és továbbá alaptalannak és önkényesnek titulálva az egészet.
És szerintem is az, eleve nem szabad finnugor lobbista "nyelvésznek" az ilyeneket elhinni, ők csak megrendeléseket teljesítettek...
Helyben is vagyunk... Csak azt tudnám, miért Szibériában keresik elődeinket?
---
Mert a "magyarok" egy része felhatolt az uráli érclelőhelyekhez és kapcsolatba került az ott talált népekkel, akik amúgy is az ősnyelv (tehát a magyarhoz közel eső) egy archaikus sokon változatát beszélték - pusztán abból az okból kifolyólag, hogy refúgiumokban éltek már akkor is és nem nagyon diferenciálódott a nyelvük.
"Mogyer (Anonymus) Ebből következően te Anonymusról is kapásból ezt feltételezed."
Minden okom megvan rá:
1./ Anonymusz latinul írt az sem biztos, hogy magyar volt...
2./A Mogyer NEM népnév nála, hanem terület! Fordításban: "Szcítia tehát igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernak hívnak." Ami az eredetiben dentumoger, sem Ü, sem GY nincs a latin szóban. No, ennyit a korrekt latinból-magyarra fordításról...
3./ Anonymus nem Magyarországnak nevezi hazánkat, hanem Hungarie-nek. Nem tudta, hogy ez az ország Magyarország?
4./ Béla királyt Bele regis-nek, Álmost Almus-nak írja, stb...
(Ezeket a neveket a bal oldali szövegben találod.)
Tehát a latin átírás meglehetősen zavaros, kétséges a nevek valódi hangzása.
Az igazsághoz tartozik, hogy Góg és Magóg nevét helyesen írta le, s Magógot a szkíták első királyaként aposztrofálja, akiről a MOGERnevet kapták a szkíták!
"Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a MAGYAR nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király." (A magyarra fordítás itt is pontatlan (Moger-Magyar))
Ugye, Attila mindenki szerint hun király volt, és Magyarországot is Hungarie-nek nevezte a szerző, pedig tudta, hogy Attila a Moger nép királya. Vajon miért?
"Ebből következően te Anonymusról is kapásból ezt feltételezed."
Senkiről nem tételezek föl semmit, a magyar szóban A hang van és kész. Ugyancsak A hang van a szomszédainknál, a Kaukázustól délre eső terület nyelveiben, egyszóval mindenütt, ahol minket ezen a néven neveznek.
- "Az O-val írt változat simán félrehallás lehet, olyan ember írta le, aki nem beszéli a magyart tökéletesen. A zártan ejtett A hang O-nak hallatszik... A zárt E pedig Ö-nek..." - "Ez csak egy elmélet:"
Nem elmélet, hanem tény kérdése... Próbáld ki.
"Rengeteg olyan szóalakunk van, amelyekben a magánhangzó megváltozik különböző rokonértelmű szóképzés esetén pl.:
körít, kerít"
Látod, ez tényleg elmélet... A kerítésből soha nem lesz köret és fordítva.
"Jól látszik, hogy bizonyos nagyon ősi gyököknél a mássalhangzók hordozzák a szó meghatározó értelmét."
Tényleg? És akkor miért a magánhangzó szabja meg végül a szó jelentését?
Már sok tucatszor leírtam, minden hangnak van önálló jelentése, és a hangok egyenrangúak, nincs kitüntetett hang.
"Az -ar főnévképző igen produktív lehetett őseinknél."
Az -ar, er igeképző... Ennek igen egyszerű oka van, az R hang cselekvést fejez ki. Had-ar, tak-ar, kap-ar, kav-ar, csav-ar, sziv-ar...
Germán és angolszász nyelvben százával található. (fisher, bróker, hunter...) Persze, ma már sok közülük (a magyarban is) főnévként funkcionál.
"Arabos "MADJAR" = feltehetően magyar. "Mondjar" rontása. . madzsarra. A szlávos alakok Mozsar-ra."
Itt mindegyik a MAGYAR szavunk pontosan, csak épp mikor hol és kik ezt hogyan írták át, ennyi mindössze a különbség. Nem feltehetően, hanem biztosan.
"Mondjar" népnév (és nyelv) leírás nem létezik ! Ez csak fikció, nem több. Csak a "mond" szóval kapcsolatosan létezett efféle hangalak, MAGYAR megfelelője soha sehol nem kezdődik MAN/MON formában.
A MON formából elképzelhető hogy lett MON-JA még a MOND előtt, és ez hasonulván MONNYA. Ez eddig oké is volna.
De ettől még nem lesz ebből a MON-ból se MAG/MOGY meg effélék, nincs erre semmilyen tényszerű adat hogy máris egyenlőséget tegyünk közéjük. Főleg mert ez két külön dolog teljesen. Alaptalan összemosni.
Arra meg semmiféle bizonyíték sincs hogy a MANYSI névnek bármi köze is volna a MAGYAR hangalakhoz, sőt feltételezni sincs okunk effélét, annyira távoli a két szó egymástól. Semmi közük egymáshoz. Még ha tudtak is valaha magyarul akkor sem, hiszen akkor meg különösen okunk volna rá hogy egybevágó hangalakokat várjunk el, de erről szó sincs miközben világszerte ahol használják a "magyar" megfelelőit, ott ma is felismerhető a rá megadott hangalak.
Ilyen alapon sokkal inkább egyesíthetnénk már akkor az OSZTJÁKOKAT az OSZTRÁKOKKAL mivel itt eléggé egybevágóak a hangalakjaink.)) És akkor máris kiderülne hogy Mozart valójában finnugor származású volt csak el akarták ezt titkolni a világ elől a szomszédaink, így minket gyanúsítottak meg ezzel.))
De most komolyabbra fordítva, a MANYSI -----MAGYAR szavak közt még csak gyanúra okot adó kapcsolat sincs. Ilyen erővel minden "MA" kezdetű szóval összepárosíthatnád őket, abból meg van nekünk úgy vagy 1500 környéke...
"a sabartoi szó a szabir népnév változata. Az asfal szó arabul pedig alsót jelent, ennek görögös formája asfaloi. Ha szemügyre vesszük, hogy az Alsó-Zab – a Tigris baloldali mellékfolyójának – egykori neve Zab-el asfal volt (pl. Novotny Elemér szerint) akkor Konstantinos tudósítását így fordíthatjuk: Alsó-Zab-Ur-földi vagyis Sab-Zab, Ar-Ur, To (Ta)-föld (Zaburföldi)."
"A szabirok Hérodotosz szerint a Kr. e. 5. században a Kaukázus déli térségében éltek (Hérodotosz IV. 37–40.), Rodoszi Apollón „szkíta nemzetként” hivatkozott rájuk.""
Helyben is vagyunk... Csak azt tudnám, miért Szibériában keresik elődeinket?
Még egyszer hangsúlyoznám azt, ami mellett nem mehetünk el mert tény : A MAGYAR népünkre vagy beszélt nyelvünkre vonatkozó hangalakot, akár hazai vagy akár külhoni leírások esetéről is beszéljünk, MAN/MON vagy MANY/MONY kezdetű alakban nem találjuk meg, nincsenek ennek nyomai sem sehol, mert egész egyszerűen ilyenek nem léteznek.
--
Dehogynem. Manysi népnév. Valamilyen módon az akkori magyar másolása.
Arabos - "Madjar" = a feltehetően magyar - "Mondjar" rontása - madzsarra. A szlávos alakok Mozsar-ra.
"MEGYER tehát eszerint azt is jelentheti, hogy valakik, akik megyéket hoznak létre. Utalva a letelepedési szokásaikra."
Igen, ezzel az eshetőséggel is számolni érdemes. Mert a MEGYE szóból logikusan létrejöhetett. Amelynek a szlávból való eredeztetése nyilvánvalón nevetséges.)) A JÁRÁS szó léte már önmagában bizonyíték erre...
MON bővült MON-D formára. Nagyjából úgy mint a KÜL szóból KÜLD lett. Vagy ami még jobb szemléltetésnek hogy a TOL szó TOLD lesz ha valamire RÁTOLunk még valami extra dolgot. Vagy a kar meghosszabbítása KAR-D által, ez a KAR szó is D toldással bővített...
MAGYAR--MAG viszony idáig rendben van. De a MAG az nem MONY Ez utóbbit tojásra mondták amúgy is egykor. És magra egyáltalán nem mondták.
Sőt a MAG szó semelyik nyelven sem kezdődik M_N módon MAN/MON hangzással, nincs alapja hogy összeházasítsuk őket. Ja hogy mindkettő gömbölyű?... Igen, mint kismillió más dolog is. Ráadás a magok közt laposak is léteznek. Ezt a részt nem neked írom csak olvasni gömbölyűség okán is összemosva őket.
Szóval a MONY nem MAG és a MAG sem MONY.
Még egyszer hangsúlyoznám azt, ami mellett nem mehetünk el mert tény : A MAGYAR népünkre vagy beszélt nyelvünkre vonatkozó hangalakot, akár hazai vagy akár külhoni leírások esetéről is beszéljünk, MAN/MON vagy MANY/MONY kezdetű alakban nem találjuk meg, nincsenek ennek nyomai sem sehol, mert egész egyszerűen ilyenek nem léteznek.
És ha ezt az igen nyomós érvet még csak figyelembe sem vesszük, akkor nem teszünk mást mint szembe megyünk a tényekkel...
A MAGYAR szónak még a rontott hangalakú külhoni verziói sem kezdődnek soha el úgy hogy MAN vagy MON, ez mindig MAG vagy a GY hang hiányában J, D hangokkal helyettesítik ezt, illetve még C-vel is találkozhatunk ha nem éppen Z az.)) De nincsen MAN módon kezdett variáció, ezt figyelmen kívül hagyni nem érdemes...
--
Szóképzések adhatnak ki különféle variációkat. Maga a mond szavunk is szóképzés eredménye. Ebből következően egy ebből keletkezett népnévnek is képzett szóból kellett már kialakulnia, valószínűleg egy archaikusan többszörösen képzett szóból.
Ha viszont a matyó mégiscsak magyar eredetű gúnynév:
Akkor a "MOTYOG" szóhoz lehet köze.
A motyó is kicsi csomagot jelet.
Aki motyog, az kicsit beszél magyarul.
Értelmezzünk:
Ebből viszont megint csak az következik, hogy a motyog, mond szavainknak egy eredete van. Mert ha a helytelen beszédükröl eneveztünk valaha épp beilleszkedő népeket, akkor nem árt megvizsgálni milyen kapcsolata van a motyognak, a mondd-al. Aki motyog, nem nagyon tud rendesen magyarul mondani dolgokat... azaz nem MEGY neki jól a MAGYAR.
Szerintem a MAGYARÁZÁS egyszerűen a MAGYAROZÁS fogalma, ez nyilván a MAGYAR szóból nőtte ki magát, mert anyanyelvünk MAGYAR, mi ezt értjük meg a legjobban. A "MAGYARÁN szólva " is a magyarhoz köthető, ez evidensnek látszó. Hiszen ez másképp MAGYARUL szólva.
--
Abból nőtte ki magát, de egy kényszer szülte továbbképzéssel. Ennek a rövidebb változata az igei "magy(ar)=mond(jar)" már foglalt volt jelentésileg, ezért tovább kell képezni a szót.
Simán elképzelhető. Aki ugyanis magyarán szól, az a lényeget mondja, tömören - jó meg mondja, vagy jól odamond valakinek.
Szóval a magyar szónak nem csak etimológiailag, hanem értelmileg is van egy magvassága, mert maga a mond szó a kimondásból jön. A monyból.
Nem véletlenül van analógia a mag és a mony között. A magból ered, tehát megy, magasodik valami. A monyból meg kimén, kimegy, (megfordítva kinyomul) valami.
Azt sem hiszem, hogy a matyó gúnynév lette volna, amit ma szívesen viselnek.
Meg kellene vizsgálni a MÁTRA- MATYÓ néveredet közös halmazát, ha van olyan. Történetileg lehetséges:
Győrffy István tanulmányában (A matyókról, Szeged, 1928) a legtöbb eredetelmélettel megegyezően kun népcsoportoktól származtatja a matyókat, akárcsak a palócokat: „A matyó nép eredetére vonatkozólag Istvánffy azt tartja, hogy ezek a Mátra északi és a Bükk hegység nyugati oldalán letelepült palócságnak kiszakadt töredékei. A palócokról pedig általánosan azt tartják, hogy a honfoglaló magyarokhoz csatlakozott kunok ivadékai, kiket Anonymus a Bükk és Mátra hegység déli lejtőin helyez el. Anonymus szavahihetőségén nincs okunk kételkedni és ha szigorúan az ő szavaihoz ragaszkodunk, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a magyarokkal együtt bejött kunok, akiket a palócokkal szoktak azonosítani, először a Mátra és Bükk déli oldalán helyezkedtek el és csak később kerültek át az említett hegység északi oldalára [...] Anonymus kunjai hazájának tehát Mátra és Bükk hegység termékeny déli oldalát tartjuk. A nép innen kelt át a túlsó kevésbé termékeny, hajdan erdőkkel borított oldalára, s a mezőkövesdi matyó, — akit mi is Anonymus kun népe maradékának tartunk — nem az északi palócokból szakadt ki, hanem elsőfoglalású földjén ül ma is, sőt palóc testvérei innen délről szakadtak mai földjeikre. [...]
Szerintem a kunok legnagyobb része magyar nyelvű volt eleve.
Ha kun elnevezés a MATYÓ, a MAGYARRAL való kapcsolata lehetséges.
Szerintem a MAGYARÁZÁS egyszerűen a MAGYAROZÁS fogalma, ez nyilván a MAGYAR szóból nőtte ki magát, mert anyanyelvünk MAGYAR, mi ezt értjük meg a legjobban. A "MAGYARÁN szólva " is a magyarhoz köthető, ez evidensnek látszó. Hiszen ez másképp MAGYARUL szólva.
MÉN/MEN és a MEGY valóban egybevágó fogalom, ennek okát fel kéne még tárni hogy miért van ebből kétféle. Bár simán el tudom képzelni hogy a régies MEGYEN van összehúzva és ebből van a MEN dolog. De ezt még át kell venni alaposan hogy biztosabbat lehessen mondani.
Ugyanakkor ez a kivételes eset nem jelenti azt hogy innentől fogva bármilyen G-GY hangot tetszés szerint kicserélgethetünk N hangra bármelyik szóban. Ez két külön hangunk teljesen.
A MAGYAR szónak még a rontott hangalakú külhoni verziói sem kezdődnek soha el úgy hogy MAN vagy MON, ez mindig MAG vagy a GY hang hiányában J, D hangokkal helyettesítik ezt, illetve még C-vel is találkozhatunk ha nem éppen Z az.)) De nincsen MAN módon kezdett variáció, ezt figyelmen kívül hagyni nem érdemes...
Szerintem a magyaráz, az érvel, beszéddel meggyőzésre törekedik jelentésű volt mindig is.
--
Elképzelhetőnek tartom, hogy épp azért kapott +áz képzőt ez a szó, mert a magyar népnév kialakulása is erre az etimológiára megy vissza.
-ár névszóképzővel alkotott szavak a cselekvőt jelölő főnevek jelölik.
Természetes, hogy el kellett távolodnia a magy+ar/mogy+ar - mint - megy mintájára "mondó" jelentésű szavunknak, ha ez időben nagyon, nagyon régen történt. Monjuk akkor, amikor a mony és a mond szavaink között áthallás volt. Ha így volt.
a mén - menny - megy szavaink között is rokonság van.. szóval nagyon, nagyon réggen.
A mén-ből menny ország let, magasságra vonatkoztatva.
A mag-ból magas-ra növés is következik. (A madár szavunk is be tud kapcsolódni itt az eredetbe)
Ma mondókánk is tud magva, ill etve magasröptű lenni... ezek a szóképek nem lehetnek véletlenek.
(Sőt a mennyiség és a mag között is van rokonság, hiszen kiterjedést, halmazt egybefogó fogalmakról van szó, amely egyúttal a tömörségre is utal.)
