Ugyanis aki mozog keresztény környezetben, és ismeri a helyzetet, az tapasztalhatja, hogy a liberális szemlélet nagyon mélyen belefurakodott! Lépten-nyomon felmerül, az "...Ugyan! A mai korban már...." megjegyzés, és ma már éppen hogy a templomba járó szülők részéről is! S persze náluk is ugyanolyan párkapcsolati problémák merülnek fel, mint a nem hívők között. S persze ugyanolyan okokból: a mai kor fellazított szemléletéből következő viszonyulás a szexkapcsolathoz. Saját gyermekeiket rontják ezzel el, s azok már végképp nem tudják, hogy hol a hiba! Pedig az a fajta korlátozás, amely a kereszténységben 2 évezredig megvolt, egyáltalán nem keresztény eredetű, és nem hitkérdés, hanem a történelem során magával hurcolt hagyomány. S legyen kereszténység, vagy ne legyen, ez a hagyomány önmagában biztosította (és biztosítaná ma is) a fennmaradást. Az Unwin által vizsgált társadalmak nagy részében nem volt kereszténység. Ezek:
Sumér, babiloni, egyiptomi, asszír, hellén, perzsa, hindu, kínai, japán, szasszanida, arab, (mór), római, teuton, angol-szász és angol/európai.
Egy ideig mindben nagy felvirágzás történt.
Vannak akik szerint kereszténység kell, de már nem a mai, megcsontosodott, elvallásiasodott formájában, hanem az ősi, eredeti, Jézusi hit szerint (torzulások, farizeusodás már a IV. században megkezdődtek, mikor államvallássá lett). A nevét is meg kellene változtatni mert rossz beidegződések vannak miatta. Sőt, Karl Rahner szerint (teológus!) azt az elnevezést is fel kellene függeszteni legalább 50 évre ami így hangzik: Isten! Helyette olyat kellene adni, amely kifejezi a Jézusi hitben megjelenő Isteni lényeget, és a szentháromságot is. S terjeszteni kellene azt a megváltástant, amely a korai kereszténységben megvolt, s az igazi örömhírt jelentette, amelyet egyes szerzetesrendek a mai napig hordoztak magukkal, és amely NEM azonos a középkorban Anzelm nyomán elterjedt - Istent kiengesztelő - változattal. (Anzelm egyébként kiváló teológus volt). Jó kezdeményezés volt a katolikusoknál 50 éve a II. Vatikáni Zsinat (a visszahúzó erők persze még a mai napig élnek), de ettől csak felnőtt korba lépett a kereszténység, és nem tisztult meg teljesen. Itt az idő folytatni a pozitív előrehaladást, és leválnia a merev vallásosságokról, mert ez az egyedüli olyan hit, amely nem végleges kijelentéseket tesz, hanem folyamatosan képes a fejlődésre, pontosítva, kiteljesítve az addig tudottakat.
Na de akkor miért is van akkora ellenségeskedés a keresztényekkel szemben? Minek is folyik gyakran még a csapból is a kereszténység lejáratása? Vegyük már észre, hogy bizony kiválóan működik ez a kitervelt rendszer! (amely nem létezik, olyannyira, hogy még önmagát is tagadja). S benne van az is, hogy önmagát is jól sikerülten másokkal akarja azonosítatni.
A mai idők helyzete - szerencsére(?) - más mint a múltban, amikor nem volt leszálló ágban a kultúra. A lényeget vázoltam a [122]-ben (a B-válasznál). Ott éppen kezdett előretörni a racionalitás, és a társadalom állapota "deisztikus" volt. Ez is egy fontos tényező.
A "deisztikus" társadalomban már kialakult, és széles körben elfogadottá vált az az Istenkép, amelyben csak egy isten szerepelt (ez is a racionalitás eredménye, hiszen a több isten ellentmondásos, tehát nem racionális).
A mai - degradálódott - korban az emberek többsége inkább a "manisztikus" társadalmi rendet testesíti meg, s ebben a szexualitás csak kismértékben korlátozott, sőt bizonyos erők még akár a legutolsó korlátokat is fel akarják itt dönteni. Ugyanakkor vannak már tapasztalataink a fellazított szexualitás köréből (mintegy 50 éves), de olyanok nincsenek, amelyek nagyon hosszú távon észlelhető különbséget mutatnak, pontosabban azt, hogy egy társadalmi csoport akár ki is halhat a lazaság bizonyos formái miatt (erre majd csak évtizedek múlva kerül sor látványosan, de akkor már késő).
Tehát, ha valamit tenni akarnánk, akkor azt csak diktatórikusan lehetne bevezetni. Ez történt egyes esetekben a múltban, amikor a demokráciát eltörölték, és szigorú intézkedéseket vezettek be, hogy a népesség fennmaradjon. Ám ezután hamarosan zsarnoki uralmak következtek. Nem véletlen, hogy egy ismeretlen forrású (és félremagyarázott) titkos erő már dörzsölgeti a kezét, és örül annak, hogy lóg a levegőben egy újfajta uralmi rendszerre váltás. Vannak akik ezt megpróbálják hősiesen megakadályozni, és értelmes irányt adni a történelemnek, de ők azok, akiket nyíltan demokrácia ellenesnek kiáltanak ki. Végül is minden szuper jól működik, a cél lassan megvalósul, csak nem az amire mi - a mai demokráciát elhívő - emberek gondolunk, miközben már régen csak színjáték az egész.
Persze lenne olyan megoldás, hogy az igazságot bevallani, és a valós helyzetet embermilliók elé tárni, amely ugye súlyos botrányt, s egy másfajta összeomlást eredményezne, pont azok ellen akik mindez kitalálták, és már a cél közelében járnak. Tehát nem véletlen a kemény eszközökkel végrehajtott ellenállás minden oldalról, ahol kilógna a lóláb.
Jelentem, volt már ilyen. A hanyatló római birodalomban a keresztények révén. Ők lettek a majd' 2000 éves társadalmi-kulturális fejlődés elindítói és motorjai.
Szóval nem kell mindenkinek monogámnak lennie, elég egy erős, határozott és kitartó kisebbség, hogy új, fejlett civilizációt teremtsen - igaz, hosszú idő alatt.
Jól átgondolva, azt hiszem, ez így igaz.
Ha az európai keresztények valóban keresztények lennének, akkor Európa megmenekülne.
Felmerülhet a kérdés, hogy egy fejlett társadalom (Unwin által felismert) hanyatló korszakában lehetséges-e, hogy egy elszánt kisebbség magára veszi a szigorú monogámiát, és ezzel egy új fejlődés csírájává válik az összeomlás közepette.
Jelentem, volt már ilyen. A hanyatló római birodalomban a keresztények révén. Ők lettek a majd' 2000 éves társadalmi-kulturális fejlődés elindítói és motorjai.
Szóval nem kell mindenkinek monogámnak lennie, elég egy erős, határozott és kitartó kisebbség, hogy új, fejlett civilizációt teremtsen - igaz, hosszú idő alatt.
"Akkor értelemszerűen BKV helyett MÁV, Volán!:-)))"
Budapest második* legzöldebb politikusa is ha nem a belvárosról (3 metró megálló távolság) van szó, akkor rákényszerül az autó hasznánalta:
"Karácsony Gergely biciklivel érzett első munkanapján a Városházára. Ez a helyetteseknél is követelmény?
Én alapvetően BKV-val járok, a Lehel tértől a Deák térig fogok majdnem mindennap utazni a hármas metróval. Bringázni is szeretek. Nekünk is jó példát kell mutatni, de ez nem azt jelenti, hogy minket soha nem fognak autóval látni. Ha ugyanis valaki több külső kerületbe szeretne egy nap eljutni, azt BKV-val viszonylag nehezen tudja gyorsan teljesíteni. Egyebek mellett ezért is kell átalakítanunk a közösségi közlekedést."
Az újrafelfedezett műve mellett ma már ismertté váltak azok az evolúciósan kialakult biológiai mechanizmusok is, amelyek kívánatossá tették a monogámia szigorú formájának a bevezetését. Ha egy társadalom egy bizonyos fejlettség felett azt nem alkalmazza, akkor törvényszerűen szétzilálódik, és kihal. Valószínűleg a régebbi korokban ezt a jelenséget észlelték más népeken, és ezért volt szükséges törvénybe foglalni.
Mindenesetre eléggé fejlettnek kell lenniük ahhoz, hogy a megfigyeléseikből jó döntést hozzanak. Ugyanis a széthullás folyamat nagyon hosszú időn át, több nemzedéken keresztül zajlik le. Ezt a kezdeti fejlődési szintet - amelyben a bevezetés megtörtént - Unwin "deisztikus"-nak hívta, szemben a fejletlenebb "manisztikus"-sal, illetve a legegyszerűbb "zooisztikus"-sal.
Unwin kutatása szerint a szigorú monogámia bevezetését mindig hosszú viták előzték meg, és racionális okokra hivatkozva hozták meg a döntést. Évszázadok alatt ez az indok feledésbe merült.
"Saját magát is meglepte az az eredmény, hogy a civilizáció fellendülését kivétel nélkül minden esetben megelőzte a társadalomban a szigorú monogámia bevezetése, és semmi más nem okozott fellendülést. S ugyanígy, a hanyatlást minden esetben az idézte elő, hogy - elfeledvén az okokat - a korlátozást elnyomásnak vélték, és lazítottak rajta!"
Erről hallottam én is. Csakhogy a szigorú nemi erkölcs bevezetése nem felső szintű döntés kérdése, hanem társadalmi jelenség. Nagy kataklizmák, háborúk után például, amikor az embereknek nem volt idejük, energiájuk elkutyulni, hanem az újjáépítéssel voltak elfoglalva.
"Egy nemzet túlélheti a bolondjait, még a becsvágyóit is. De a belső árulókat nem élheti túl. A kapuknál álló ellenség kevésbé fenyegető és félelmetes, mert róla mindenki tudja, hogy milyen zászlót hordoz. De az áruló, aki a kapun belül mozog szabadon, annak alattomos suttogó a beszéde, titokban kiejtett célzásai átsuhannak az utcákon és hallhatóak még a kormány csarnokaiban is. Az áruló egyáltalán nem úgy tűnik fel mintha áruló lenne; áldozataihoz ismerős hangon szól, akiknek álarcát és ruházatát ölti magára, s az emberek szívének legmélyén lapuló aljassághoz folyamodik. A nemzet lelkét rothasztja, titokban és névtelenül tevékenykedik az éj leple alatt, hogy aláássa a város oszlopait, megfertőzi a társadalmat, amely képtelen ellenállni. A gyilkos kevesebb félelmet jelent." / Marcus Tullius Cicero, 42 Kr.e. /
Mi van azzal a rendkívül nagy többséggel, akiknél nincs meg az állandó jó kapcsolat? Hogyan alakulhatott ez ki? Mi változtatta ilyenné?
Az ilyen családokban védtelenebbek a gyerekek is, a felnőttek is az ártó környezeti hatásokkal szemben. Ezer okból alakulhat így egy család élete, ezek közül csak néhány.
- Már a szülők között is vannak feloldatlan feszültségek, amelyek lekötik az energiáikat, nem jut elég energiájuk a gyermekeikre.
- Egyik vagy másik szülő elhúzódó lelki válságban szenved. Ilyenkor az érintett fél sokkal kevésbé képes a gyermekek lelki ügyeire is figyelni, lekötik őt a saját megoldatlanságai. A másik fél pedig részben egyedül viszi a család mindennapi életének terheit, plusz a társának is próbál segíteni, őt pedig ez köti le nagyrészt.
- Valamelyik szülő munkahelyi gondokkal, vagy krónikus betegséggel küzd.
És még ezer egyéb okból is kialakulhat ilyen helyzet.
Mi legyen ezzel kapcsolatban a "Jövővezérelt politika?"
Több szaksegítséget kaphatnának a gondokkal küzdő családok, anélkül, hogy bárki megbélyegezné őket. Ehhez az is kell, hogy legyenek jó segítő intézmények, akár költségvetési támogatással elérhető áron, és a szülők is tudjanak ezekről a lehetőségekről, ahova bátran fordulhatnak. A jelenlegi nevelési tanácsadó hálózat túlterhelt, és nem is egészen ez a feladata.
Valami ismeretlen, máig megfejthetetlen, és folyton félremagyarázott erő által jutottunk el ide, balga módon hagyván magunkat megvezetni. S ez az erő mára már egyre nagyobb hurrikánként kezd tombolni.
Lehet, ebbe nem látok bele, de azt gondolom, mindig is voltak a jó ellen ható erők, ezeket nem tudjuk legyőzni, nincs ehhez eszközünk, csak saját magunk és a családunk megerősítésével tudunk ez ellen küzdeni.
Most tekintsünk el a realizálhatatlanság kérdésétől, és egyéb túlzásoktól, általánosításoktól (megjegyezve, hogy bizonyára akadnak még ma is olyanok akik minket magyarokat visszatelepítenének a Volga és a Káma vidékére), ám nézzünk néhány - a jövőre vonatkozó tényt:
Ahogyan a fejlett nyugati civilizáció helyi lakosságai gyakorlatilag mindenütt jelentős fogyásban vannak, ugyanúgy mi is. Legjellemzőbb az az 1.4-et mutató érték, aminek 2.1-nek kellene lenni, hogy a népesség állandó maradjon. S ha ez 1.3 alá csökken, akkor a demográfiai elemzések az adott nép kipusztulását hozzák el (egy ördögi kör alakul ki). Nálunk ez az 1.4-es érték azonban a lakossági többségben csupán 0.8-at ér el. Ám van egy jóval kisebb csoport amely ezt feltornássza. A becslések szerint náluk ez a ráta 6-7 körül mozog. Ha a folyamat hosszú távon zajlik, akkor az 1-es érték a csoport létszámának 20-25 évenkénti megfeleződését jelenti, míg a 6-os érték annak a csoportnak a megháromszorozódását.
Ez a jövőt tekintve azt jelenti, hogy az össz fogyás idővel leáll, és növekedésbe csap át, természetesen az eredetileg ma még kisebb csoport népességének köszönhetően. Fiaink, unokáink mire felnőnek, addigra értelmét veszti már a "dolgozz magyar" szlogen, mert nem lesz belőlük elég, aki elláthatná e szószólókat, s magukra utalva kell a továbbiakban élniük többségi lakosokként. Sőt, meghatározó politikai erővé lépnek elő.
Aki ezt elolvassa, annak érdemes mindezt jól megjegyeznie. Én csupán tényeket közlök, de amire a hozzászólásom válaszol, az olyan jellegű, hogy akár törlésre is kerülhetne a modik által. Az enyém pedig emiatt a lánctörlés áldozatává válik.
Még megjegyezendő a betelepítéssel kapcsolatban: A múltban ez nagyon jól működött, mert egy elnéptelenedett területre olyanok költöztek, akik létszemléletük miatt elegendő utódot hoztak létre. Persze még így, közeli kultúraként is komoly feszültséget okoztak (voltak később emiatt visszatelepítési kísérletek). Ma azonban ez a fogyás világjelenség a közeli kultúrájú fejlett civilizációban. Nincs menekülőút. Mások szívesen telepítenének be minket, helyette azonban a dolog munkaerő csábításnak látszik. (A németek meg Angliába mennek, az angolok meg Ausztráliába, stb.)
A jövővezérelt politikának globálisnak kellene lenni. Ám éppen a fogyási jelenséget generáló politika az ami globális, és megállíthatatlannak tűnik.
Drága Béláim! Csak ne magyarkodjunk! Maradjunk a jól bevált úton, a holokauszt-téma már hozott egy Nobel-díjat. Ha történelem, hát szűkre szabott a választék. Esetleg gyalázhatnók magunkat egy jó kis kalandozós, vagy finnugrista témájú filmmel is... A lényeg, hogy nem magyarkodjunk.
Jó magyar filmekre is lenne pénz. Ezeket kellene előnyben részesíteni, sőt ösztönözni. Nem is feltétlenül történelmi filmekre gondoltam, bár annak is örülnék. De a kiváló eredményeket elért sportolóinkról is készülhetnénk érdekes, jó filmek, ami az ő küzdelmüket, kitartásukat, bukásaikat, újrakezdéseiket mutathatná be. Minden ilyen élettörténet egy igazi dráma... ezek között is lehetne témát találni.
Minél idősebb, annál könnyebben belefuthat olyan tartalomba, amely - akár közvetve is - életre szóló sérülést okoz. Bármennyire is mondogatja felnőttként utólag, hogy már túlesett rajta, feldolgozta.
Ez utóbbi, tulajdonképpen maga a válasz az első kérdésekre. S rögtön egy újabb kérdést felvet: Mi legyen ezzel kapcsolatban a "Jövővezérelt politika?"
S időnkén igazat kell adnom Liberius ördög-ügyvédje szerű megnyilatkozásaiban megjelenő ős-okoknak:
Valami ismeretlen, máig megfejthetetlen, és folyton félremagyarázott erő által jutottunk el ide, balga módon hagyván magunkat megvezetni. S ez az erő mára már egyre nagyobb hurrikánként kezd tombolni.
> gyermekeink, unokáink számára legyen élhető, magyar jövő?
Ahhoz a bármiféle civilizációval összeférhetetlen és mértéktelenül szaporodó, máris 1 millió fős cigányságot mielőbb vissza kellene szállítani a szülőföldjükre, Indiába. Ott elfogadott az utcán szarni és mérhetetlen koszban élni az egész napos semmittevés közepette az állandó kánikulában - szóval jól éreznék magukat, miközben minket és a javainkat békén hagynának a bűnözésükkel.
A helyükre pedig germán bevándorlókat kell tömegesen behívni Magyarországra - ahogy a törökdúlás végpusztulását követően is a kiváló, integrálódott sváb népfaj által települt be újra és virágzott fel olyan szépen a Dunántúl!
Biztos, hogy a multikulti / polkorrekt / schuldkult / wilkommenskultur őrületbe rohamosan belepusztuló Merkelisztán, Ausztria, sőt Svédország felől is rengeteg egészséges életösztönű nordikus ember települne át családostól, vagyonostól - a mohamedán migráncsoktól mentes és cigányok nélküli, tisztán fehér Magyarországra élni, közbiztonságban, nyugalomban, kereszténységben, deviancia propagandától mentesen.
Akkor értjük egymást. Ha pedig mégis belefutnak olyan tartalomba, ami ártó a számukra, akkor a legtöbb, amit tehetünk, hogy megbeszéljük velük mindazt, ami nyugtalanítja őket. Ehhez persze állandó jó kapcsolat kell a szülő és a gyermek, illetve a nagyszülő és a gyermek között. Ne legyen olyan kérdés, amit ne mernének előhozni, megemlíteni. Ez az állandó odaadó figyelem sok energiát kíván a család felnőtt tagjaitól, de nagyon fontos.
