Gratulálunk Donald Trumpnak a meggyőző győzelméhez! Építse meg azt a falat mielőbb!
Az új amerikai elnök az őt a világon elsőként támogató Orbán Viktor miniszterelnök urat minden bizonnyal az elsőt között fogja fogadni a Fehér Házban.
Milyen jól befürdött Orbán a muszlim ellenes kitiltasaival, hogy az egész usa, sőt a világ tüntet Trump ellen amiatt, bíró azonnal felfüggesztette a rendeletet.
Lehet most fogja Trump fogadni... ha csak nincs kitiltva ő is. :-))
A diktatúra és az iránta érzett mély emberi vágy örök. Ezért felemelő érzés, hogy erről ma kevesen tudhatnak többet nálunk, magyaroknál.
Nyilvánvaló, hogy a téma nem a mi jó barátunk, Putyin elnök miatt vált egyszerre ilyen aktuálissá, hiszen arrafelé az elnyomás mondhatni létszükséglet, hanem mindenekelőtt Donald Trump miatt: ő az oka, hogy Amerikában mint a cukrot veszik ismét Orwell 1984-ét. Az Amazon eladási listáján az első helyre ugrott, a Penguin kiadó meg 75 ezer új példányt rendelt belőle.
Amerika tehát, akár valamennyi egészséges, élő organizmus, reagál.
Ki így, ki úgy: jól, rosszul, éppen időben, vagy türelmetlenül, pánikhangulatban, de az amerikaiak együtt élnek önmaguk valóságával, tudatában vannak az emberi, társadalmi állapotok végzetes törékenységével. Ettől is olyan sikeresek. Sokan irigylik és gyűlölik is őket érte.
Trumpból persze nem lesz Big Brother, akkor sem, ha menet közben esetleg rákapna a zsarnokság édes ízére. Nincs esélye arra, amit nagy rajongója, Orbán Viktor félkézzel véghezvihetett. Vezető amerikai külügyisek minapi lemondása ennek csak a legfrissebb példája. És mi jön még! Trump vagy tanul és igazodik, és akkor még akár használható elnök is lehet, vagy… Nem tudom, nem vagyok jós.
A mi tragikusra fordult sorsunk ellenben meglehetős pontossággal előre látható volt, nem kellett hozzá jóstehetség. Mikroszkopikus és katedrális méretű események egyaránt előre jelezték mindazt, ami végül bekövetkezett. Apám például tökéletesen értette azokat a meghatározó éveket. 1998-ban arra a kérdésemre, hogy mit gondol a hatalomra került Fideszről, ennyit válaszolt: ezek, fiam, olyanok, mint a kakastollasok. Ő honnan tudta? Apám egyszavas, Tölgyessy és társai álnok elemzéseit örökre a szemétdombra küldő látlelete után egy évvel jelent meg Orbán Ottó egyik nagy verse, benne ezzel a már akkor sem jóslattal, hanem bizonyossággal: „… az a legleverőbb hogy lehetett volna belőlük… a tiszta lap amelyen nem dereng föl a diktatúra vízjele.” És ő miből látta? A következő tíz évben aztán Orbánék ellenzékben is mindent feltártak magukból: már akkor élve boncoltak. 2010-től pedig Orwell valóban kezdett évente mind aktuálisabbá válni. Én magam a három és fél év tapasztalatait 2013 végén tettem közzé az ÉS karácsonyi számában – teljes egészében a frissen újraolvasott 1984 hatására. Minden lapja Magyarország volt, rólunk szólt – persze a soha, egyetlen diktatúrában meg nem valósult extremitások nélkül. Hőseinek minden mondata, gondolata, kérdése, érzése az enyém, a mienk volt.
Orwell előre látta Orbánt. Csak a magyar értelmiség nem látta, vagy tagadta és tagadja a mai napig. A Klubrádió pedig akkor, 2013. december 20-án, az épp aznap megjelent Élet és Irodalom ismertetéséből kihagyta a lap, úgy emlékszem, vezető anyagát, a Jel címűt. Az enyémet. Nyilván túlzásnak tartották. Szerencsére az amerikaiak hisznek Orwellnek, ezért ők és a szabad világ élni fog, mi meg… de mondtam, nem vagyok jós.
Szijjártó Péter nemcsak külügyminiszterként, de magánemberként is epedve várta, hogy orosz kollégájával, Szergej Viktorovics Lavrovval találkozhasson. Ezt tőle magától tudjuk, persze nem személyesen nekünk vallotta meg, hanem Lavrovnak. Magyar politikusok orosz kollégáik iránt ily heves érzelmeket azokban a szép időkben tápláltak, amikor Szijjártó még a világra se jött, ám ők túl szemérmesek voltak ahhoz, hogy szívük féltett titkát az egész világ előtt leleplezzék. Valójában persze gyanítható, hogy igazából Szijjártó se ezért utazott az orosz fővárosba, hanem hogy jót vacsorázzon a Puskin étteremben, és hazahozzon pár kiló kaviárt, ennek ugyanis volna értelme. Ellentétben a hivatalos indoklással, mely szerint Putyin februári látogatását akarná ottan előkészíteni. Vlagyimir Vlagyimirovics visszatérő vendége Orbánnak, hovatovább csukott szemmel is idetalál. Persze gondoskodni kell valami szerény szállásról, ahol meghúzhatja magát, és a látogatás teljes tartamára el kell rendelni a kijárási tilalmat, ám ezek jellemzően budapesti feladatok, nem moszkvaiak. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy Moszkvában a magyar politikus leginkább csak a saját másnaposságát tudja előkészíteni. Negyven–ötven évvel ezelőtt ennyi legalább sikerülni szokott.
Hogy aztán mi végre ez a nagy barátság Putyin és Orbán között, az elég nyilvánvaló. Vlagyimir Vlagyimirovics azt akarja demonstrálni, hogy van európai kormányfő, aki szóba áll vele; Orbán azt, hogy van a világon valaki, aki ővele szóba áll. Hálából igyekszik az Európai Uniót az eddigieknél is hatékonyabban bomlasztani, azaz egy idegen és az unióval szemben ellenséges hatalom ügynökeként diverzáns akciókat hajt végre a szövetségi rendszer ellen, amelynek Magyarország a tagja és amelynek ő maga személy szerint megszámlálhatatlan előnyét élvezi.
Munkabíró és vállalkozó kedvű ember amúgy, ezt abból látni, hogy most egy másik idegen hatalom előtt is riszálja magát. Olyat mondott a minap, hogy attól a Rákosi-korszakot átélt honpolgár is csuklani kezd. „Engedélyt kaptunk a legmagasabb világi helyről, hogy nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság, nagy ajándék.” Huszonkét szó csupán, de annyira tömör, mint egy haiku, mi magunk legalábbis nem emlékszünk magyar politikusra, aki az értelmetlenségnek és a gusztustalanságnak ily koncentrált párlatával ajándékozta volna meg a nagyérdeműt.
„Nagy szabadság.”
Csapataink, ha jól emlékszünk, 2010 óta egyhuzamban harcban állnak, minden ütközet az ő végső győzelmüket hozta, havonta több alkalommal vívták ki a magyar szabadságot, meg se lehet saccolni, összesen mennyiszer. Most meg az derül ki, hogy a nagy szabadság nem a csatamező véráztatta talajából sarjad, hanem IKKA csomagban jön Amerikából.
„A legmagasabb világi helyről.”
Putyin most bizonyára legjobb magyar tanítványának pirongatását veszi fontolóra, némi joggal, hiszen a Forbes szerint ő, Vlagyimir Vlagyimirovics a világ legbefolyásosabb embere, és ráadásul nem is először, hanem negyedjére. Ha van olyan, hogy legmagasabb világi hely, akkor az ő, Vlagyimir Vlagyimirovics. Országa ugyan olyan, amilyen, de az az ország egyetlen személy szavára hallgat, még a Nap is akkor nyugszik le, amikor ő megengedi. Trump őhozzá képest szánalmas pojáca, egy Orbánnal hígított wannabe Putyin, de lám, a köpönyegforgató magyar tanítvány most mégis Trumpot ajnározza. Vlagyimir Vlagyimirovics persze tudja, hogy vendéglátója a Grál kelyhét is eladná az eBay‑en, ha érdekei úgy kívánnák, másfelől pedig amikor szól a népéhez, elmeháborodott személy látszatát igyekszik kelteni. Amolyan turáni hagyomány ez a magyaroknál, és láthatólag működik.
Ennél is fontosabb azonban, hogy Magyarország reaktort akar, és ebbeli szándékát most sem vonakodott megerősíteni. Nagy dolog ez, kivált azért, mert Oroszország anyácskától már senki se akar reaktort, csak a finnek meg a magyarok. A magyarázatot erre nyilván a finnugor nyelvek sajátos struktúrájában lehetne megtalálni, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy a Roszatom elvesztette a piacait. A boldogabb időkben a béketábor országai többnyire atomerőművet (is) üzemeltettek, persze szovjet gyártmányút, belőlük mostanra úgyszólván semmi se maradt. A litvánok és a szlovákok leállították őket, Bulgáriát a beleni história miatt a legjobb volna örökre elfelejteni, Csehországban a Roszatom szerződése lejár, hogy új reaktorok lesznek-e, és ha igen, honnan, az bizonytalan. Biztos viszont, hogy a lengyelek orosz reaktort nem akarnak, se most, se később. A magyarok ellenben igen, noha nyilvánvaló, hogy rá fognak kúrni erre is.
Ők is tudják, mindenki tudja, a képlet egyszerű.
Németországban már olyan is volt, hogy a megújuló energiaforrásokra alapozó villamosenergia-termelés az ország teljes fogyasztását meghaladta. A leállítható erőművek leálltak, az atomerőművek számára pedig negatív árak alakultak ki. Vagyis az atomerőművek fizettek az általuk megtermelt villamosenergia után, ahelyett, hogy bevételhez jutottak volna. Ezt mi tavaly nyáron olvastuk a vg.hu-n, és már akkor se értettük, de mindegy. Annyi azért világos, hogy épeszűnek látszó szakértők szerint az atomerőműbe feccölt pénz akkor térülne meg, ha az elkövetkező évtizedekben a villamos energia hetven–nyolcvan százalékkal drágább lenne a mostaninál. A fönti jelek viszont azt mutatják, hogy nem drágább lesz, hanem olcsóbb. Nincs az a Matolcsy, aki el bírná intézni, hogy drágább legyen, ergo atomerőműbe pénzt önteni szimpla őrültség.
Persze elgondolhatók magasabb szempontok, amelyek mást diktálnak, mi ezt hajlandók vagyunk elfogadni. Már csak azért is, mert éppúgy nem tehetünk ellene semmit, ahogy a rókát se lehet lebeszélni arról, hogy ellopkodja a tyúkokat. Viszont hol van az előírva, hogy lopni csak atomerőművek és sportlétesítmények építésekor lehet? Megújuló energiaforrások beruházásaiból kegyeskedjenek lopni inkább az urak, az abból jövő pénz is pénz, nincs szaga. Továbbá amibe Paks kerülne, azt méltóztassanak egészségügyre, oktatásra és szociális célokra fordítani, menet közben pedig méltóztassanak a felét a legkegyelmesebben ellopni, így az urak is jóllaknak, de valami nekünk is marad. Persze nyilván épp ettől megvalósíthatatlan az egész.
Orbán nemrégiben kifejtette, hogy Magyarország korábban megbélyegzett és a partvonalra szorított ország volt, most viszont egy „győztes csapat tagja”, politikája pedig „a győztesek politikája”. A FAZ szerint Orbán úgy látja, hogy Putyinnal és Trumppal van egy csapatban.
Szép gondolat, bár ha nekünk jutott volna eszünkbe, óvakodnánk Vlagyimir Vlagyimiroviccsal megosztani. Mindenesetre Trump, akármit is művel, országának gazdasági és politikai súlyából fakadóan egy anakonda. Putyin dettó. Orbán viszont legjobb esetben is csak közönséges agyarcsiga (Dentalium vulgare L.), melynek a héjából az észak-amerikai indiánok – Brehm szerint legalábbis – csinos fülönfüggőket készítenek.
Ezzel ellentetétben az igazság pedig az, hogy a román elnöknek (államfőnek) ez volt az álláspontja a román ún. "szociáldemokrata" miniszterelnöknek a minimum100 ezer dollárért, a román adófizetők pénzéből megvásárolt VIP-jegyével kapcsolatban:
hétfőn a román Államelnöki Hivatal közleményt adott ki, amelyben hangsúlyozza, hivatalosan egyetlen külföldi delegációt sem hívnak meg az eseményre, és a korábbi gyakorlatnak megfelelően ezúttal is a washingtoni román nagykövet képviseli az országot a beiktatási ceremónián. A közlemény hozzáteszi: azon intézmények vagy pártok küldöttségei, amelyek részt vesznek a beiktatáson, nem a román állam hivatalos képviseletében lesznek jelen az eseményen.
ugye a roman elnök mar jart ott.. most majd jön az összes europai allamfö.. es majd nehany honap mulva, mikor mar mindenki levizitalt, a belsö afrikai törzsfökkel együtt OGV is kap nehany percet hogy kezet csokolhasson.. ennyi..
Te milyen testrészeden fogod lőni magad, balliberális, amikor dr. Orbán Viktor miniszterelnök urat (áldassék a neve) néhány hónapon belül a Fehér Házban fogja fogadni az USA elnöke? :)
A NATO Parlamenti Közgyűlésének Védelmi és Biztonsági Bizottsága képviseletében Mesterházy Attila (MSZP) és Firtl Mátyás (KDNP) is meghívottai voltak Donald Trump ünnepélyes hivatalba lépésének. A szocialista képviselő elmondta az atv.hu-nak, hogy az eseményt követő tanácskozáson szó esett az új adminisztráció várható külpolitikájáról, és Trumpnak az Észak-atlanti Tanáccsal kapcsolatos megjegyzéseiről.
Rághatod akár tövig is a körmödet, balliberális, de dr. Orbán Viktor miniszterelnök urat (áldassék a neve) néhány hónapon belül a Fehér Házban fogja fogadni az USA elnöke.
Irán nem tárgyalja újra a nagyhatalmakkal kötött nukleáris szerződést, annak ellenére sem, hogy új amerikai szankciókat hozhatnak ellene, amint Donald Trump lesz az elnök- szögezték le vasárnap Teheránban, írja az MTI.
