"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
A győztes hatalmak 99 éve követték el azt az Európában-, de talán a Földünkön is egyedülálló, minden igazságosságot, emberséget-, és a józan ész legparányibb szikráját is nélkülöző gaztettüket, ahol a hatalmi erőszak páratlan könyörtelenségével darabolták fel hazánkat és nemzetünket, aminek következtében minden képzeletet felülmúló, sajnos mind a mai napig tartó szenvedést és megaláztatást zúdítottak ránk... :(
A bolsevikokkal kötött fegyverszünet után a németek jelentős csapategységeket, 33 hadosztályt dobtak át a keleti frontról a nyugatira. Viszont akkor már özönlöttek az amerikai csapatok Európába, s a németek az egymást követő támadások ellenére sem tudták áttörni az Antant frontját. Viszont a támadásokban hatalmas veszteségeket szenvedtek, és a készleteik is kimerülőben voltak. A hadművelet alig 4 hónapja alatt a német hadsereg jelentős személyi veszteségeket szenvedett, és elsősorban az elit rohamcsapatok vesztettek rengeteg halottat és sebesültet (becsélesek szerint a személyi állomány 5,1 millióról 4,2 millió főre csökkent.
"Az igazság asz, hogy a németek bénázták el, nem keletről nyugatra mozgattak csapatokat, hanem fordítva..."
Ezt nem jól tudod, mert a németek a breszt-litovszki béke megkötése után - mivel a keleti-front megszűnt - az egységeik nagy részét átcsoportosították a nyugati-frontra. Az átcsoportosított haderő nagyságát illetően egyes források 33-, mások 55 hadosztályról írnak. A lényeg mindenesetre az, hogy a nyugati-fronton a németek komoly erőfölénybe kerültek az Antanttal szemben, sőt így volt ez az olasz-fronton is mindaddig, amíg az amik be nem léptek a háborúba...
Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy az angolok tengeri blokád alá vonták Németországot, ami a Központi Hatalmak mellett, Amerikát is kedvezőtlenül érintette, mivel Amerika mindkét hadviselő féllel kereskedett, és így csökkent a haszna.
Mivel a németek hadiflottája sokkal gyengébb volt az angolokénál, nem maradt más választásuk a blokád feltörésére, mint a tengeralattjáróik bevetése az angol hadiflotta ellen. Így 1915-en kihirdették a korlátlan tengeralattjáró-háborút, ami azt jelentette, hogy a tengeralattjáróik ezentúl minden hajót megtámadnak, amelyik behatol a Brit-szigeteket körülvevő háborús övezetbe.
Az USA háborúba-lépésének legfőbb okai:
1. Arthur Zimmermann külügyminiszter 1917. januárjában írt levele, amelyben megpróbálta rávenni Mexikót - amerikai területeket ígérve neki -, hogy támadja meg Amerikát, ha Amerika belép az Antant oldalán (szerintem ez volt a legfőbb ok a belépésre).
2. Német tengeralattjárók támadása amerikai hajók ellen 1917 márciusában.
További okok, események, amelyek a hadbalépésre még ráerősítettek:
1. Az angol háborús propaganda nagy súlyt fektetett amerikai közvélemény befolyásolására. Ezt úgy érték el, hogy még a háború elején elvágták a Központi Hatalmak interkontinentális kábeleit, így az amik meglehetősen egyoldalú képet kaptak a háborúról. 1916 során pl. elszaporodtak azok a röpiratok, melyek a központi hatalmakat tették felelőssé a vérontásért: a propagandahadjárat elsősorban II. Vilmos császárt ( 1888-1918) vette célba, de a "barbár németek" és a "hunok" – vagyis magyarok – démonizálására is komoly energiát fordítottak.
2. Mivel Amerika nagyösszegű hiteleket nyújtott a Szövetségeseknek, így a háború elhúzódása egyre komolyabb terhet jelentett a számára is, mert félő volt, hogy egy vereség esetén a Szövetségesek a hiteleiket nem tudják visszafizetni.
3. Az angol Lusitania* nevű hajó elsüllyesztése, amin 128 amerikai állampolgár is utazott, és ami nagy felháborodást váltott ki az amerikaiak között.
*"Az Írország partjai közelében elsüllyedt gőzös roncsán a közelmúltban elvégzett vizsgálat megállapította, hogy az angolok tagadásával szemben a németek valós okok alapján hivatkoztak arra, hogy a Lusitania a nemzetközi hadijogot megsértve, álcázott hadianyagot szállított, és ezért katonai célpontnak számított."
Ezt sok német sem értette annak idején. 1918 novemberében a front Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban volt, és a központi hatalmak mégis beadták a kulcsot. Először Bulgária omlott össze, aztán gyorsan követte Törökország. A Monarchiának az olasz front összeomlása jelentette a végső csapást.
1918. október 24-én az olasz hadsereg jelentős támadást indított Vittorio Venetónál és gyors ütemben foglalták vissza a korábban a caporettói áttörés alatt elvesztett területeket. A csata során a Monarchia hadserege gyakorlatilag felbomlott, és nem tudott ellenállni az olaszoknak. A katonai vereséget követte a Monarchia felbomlása: október 21-én az osztrák Ideiglenes Nemzetgyűlés bejelentette az elszakadást a birodalom többi részétől, egy héttel később kihirdették Csehszlovákia megalakulását, Budapesten pedig kitört az őszirózsás forradalom.
Október 29-én a Monarchia képviselői békét könyörögtek az olaszoknak, akik azonban folytatták az előrenyomulást, 30-án elérték a Livenza folyót és elfoglalták Vittorio városát. November 3-án a Monarchia ismét megadást kért az olaszoktól, akik a párizsi szövetséges legfelsőbb parancsnoksággal való konzultálás után megszabták feltételeiket.
A németek többek közt azért sem adtak újabb segítséget a Monarchiának egy új, Caporetto-hoz hasonló győzelem elérésére mert minden erejükkel Franciaországban akartak győzni mielőtt megérkeznek az amerikaiak.
A magyarokat sem az amerikai bombázók győzték le a 2. világháborúban de remélem nem akarod azt mondani, hogy fura lenn ha az USA-nak köze lenne a vereségünkhöz...
Az igazság asz, hogy a németek bénázták el, nem keletről nyugatra mozgattak csapatokat, hanem fordítva, a jó pozícióért Breszt-Litovszkban. Pedig nem nagy túlzással közelebb álltak Párizshoz, mint a franciák.
A németek amerikai hajókat támadtak meg és süllyesztettek el. Az sem tetszett Amerikának, hogy a németek olyan brit és olasz hajókat süllyesztettek el, amiken sok amerikai utas odaveszett. A németek bocsánatot kértek, és egy időre mintha rendeződött volna a kapcsolat.
A másik ok a Zimmermann-távirat volt, amiben a német külügy Mexikót akarta rávenni, hogy támadja meg az Egyesült Államokat. Cserébe visszakapták volna Mexikó régi területeit, amiket még a XIX. században vesztettek el.
1917-ben a németek felújították a korlátlan tengeri háborút minden (így a semleges amerikai) hajó ellen, amik az Atlanti-óceán háborús zónájában tartózkodtak. Röviddel ezután egy német tengeralattjáró készakarva elsüllyesztette a Housatonic nevű amerikai hajót. Három nappal később Amerika megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Németországgal, majd hadat üzent Németországnak.
Amerika 2 millió katonát küldött Európába, közülük csak viszonylag "kevesen", 50.000-en estek el, viszont a jól felszerelt és harcra kész amerikai expedíciós hadsereg tönkreverte a németeket.
"Szóval szerinted csak az amerikaiakon múlott, hogy nem győzött a K.u.K. hadsereg? Ez fura, hiszen amerikai katonákkal alig találkoztak."
Ez csak neked fura, az akkori háborús helyzetből kiindulva viszont, a győzelemnek megvolt minden esélye.
Az általános hadihelyzet az USA hadbalépése előtt, röviden: a breszt-litovszki békével, a keleti front megszűnt, a Központi Hatalmak, a keleti fronton megnyerték a háborút, sőt korábban a balkáni fronton is (1918 őszéig, a németek fegyverletételéig, a csapataik megszállva tartották Ukrajnát, Romániát és Szerbiát). És, mivel e területekről már nem kellett támadástól tartani, ez a helyzet lehetővé tette a németeknek, hogy 33 hadosztályt átcsoportosíthattak a nyugati frontra (németek 192-, Antant 172 hadosztály), de az olaszt is tudták segíteni. Így a Központi Hatalmak mindkét frontszakaszon erőfölénybe kerültek az Antanttal szemben. Ez, a Központi Hatalmak számára kedvező, győzelemre álló helyzet mindaddig fennált, amíg az amik be nem léptek a háborúba. Sőt, a Központi Hatalmak győzelmi esélyeit azok a tények is növelték, hogy már az angol és a francia csapatok is eléggé kimerültek, és az összeomlás szélén álltak, gondoljunk csak az alacsony francia morálra a hadseregben, ami lázadásokhoz vezetett. Sajnos az amik belépésével az erőviszonyok megváltoztak az Antant javára, ami végül a Központi Hatalmak kapitulációjához vezetett.
Ami pedig a Monarchiát illeti, jóllehet a Monarchia hadserege a nagyok közül valóban a leggyengébb volt, de annyira nem volt gyenge, hogy ne tudta volna tartani az olasz frontot, mert a Monarchia hadserege még így is erősebb volt az olaszokénál. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az olaszok 1915-1917 között összesen 11 támadást indítottak a Monarchia védelmi rendszere ellen, de nem tudták áttörni. Sőt, az utolsó isonzói csatában Caporettónál, az osztrák-magyar és német csapatok törték át az olasz vonalakat, ahol az olaszok 40 ezer katonát vesztettek, és 300 ezer katonájuk hadifogságba került.
Az USA hadbalépésével azonban, sajnos itt is megváltoztak az erőviszonyok az Antant javára.
Ennek következtében pl. 1918 első felében az olasz frontot is sikerült annyira megerősíteniük, hogy jelentős erőfölénybe kerültek (Antant 60-, Monarchia 54 hadosztály) a Monarchia haderejével szemben, ahol az olaszok mellett márangol-, francia- és amerikai egységek is harcoltak. És, mivel a Monarchia már nem tudta tovább növelni a haderejét, ez sajnos megpecsételte a sorsát is...
"A Monarchia hadereje nagyon rossz állapotban volt."
Lehet ezt a végtelenségig ismételgetni, a tények mégiscsak azok, hogy az egyik fő agresszor, az Orosz birodalom, 1917-ben kilépett a háborúból, a Monarchia hadserege viszont a végsőkig kitartott. És, mint korábban már utaltam rá, a háború kimenetelét az USA hadbalépése döntötte el a Szövetségesek javára. Ha az USA nem lép be az oldalukon, a Központi Hatalmaknak esélyük lett volna a győzelemre.
Az általad nagyra tartott csehszlovák légió ütőképességéről meg csakannyit, elég ha megemlítjük, hogy pl. amikor el akarták foglalni Pozsonyt, az ottani hadapródiskola 16-17 éves növendékeinek is sikerült visszaverni a támadásukat. Balassagyarmatról a város lakossága néhány szakasz katonával verte ki őket. A Vág völgyét, Kertész istván főhadnagy 6-10 katonával működtetett páncélvonata mindvégig a kezében tartotta. És akkor még nem beszéltünk Stromfeld sikeres felvidéki hadjáratáról...
A "zöld kádereknek" nevezett katonaszökevények "haderejéről", akik a hegyekben bújkáltak, szót sem érdemes vesztegetni... :)
A Monarchia hadereje nagyon rossz állapotban volt. Ha támadás érte, akkor csak abban bízhatott, hogy kitart addig, amíg a németek gyorsan csapatokat küldenek a segítségére. Így volt ez pl. az olasz és a román támadás esetében is vagy a kárpátaljai orosz betöréskor.
Még az icipici Szerbiát is csak kínkeservvel tudta legyőzni, a szerbek az 1914-es támadást visszaverték.
A Monarchia katonái tömegével dezertáltak, barátkoztak az ellenséggel. A dezertőrökből olyan erős bandák szerveződtek (zöld káder), hogy ellenük a csendőrség már nem volt elégséges, a frontról kellett csapatokat elvonni, hogy legalább féken tudják tartani őket.
Aztán, amikor breszt-litovszki béke után elkezdtek hazatérni az oroszországi hadifoglyok, a forradalmi propaganda is gyorsan elterjedt a csapatok között.
A Monarchia legelitebb fegyvernemében, a tengerészetnél lázadás tört ki.
Közben emigránsokból és hadifoglyokból csehszlovák alakulatok szerveződtek Oroszországban, Olaszországban és Franciaországban. Ezek a csapatok felvették a harcot a Monarchia erőivel szemben, és több esetben le is győzték azokat.
"Én is úgy gondolom, hogy ha nincs háború, akkor a Monarchia egyben maradt volna. Ez jó lett volna Magyarországnak. Viszont a háborúban hamar szétzilálódott."
Mivel a Monarchiában már a háború előtt kedvező társadalmi reformok, és gazdasági folyamatok indultak be, ez nem csak Magyarországnak lett volna jó, hanem a Monarchia-, és benne hazánk összes népcsoportjának is. Azonban a háború, sajnos mindezt derékbatörte, elpusztította, és elvetette az ostoba gyűlölködés magjait, amelyek sajnos máig is szépen "virágoznak"...
A háború kimenetelét pedig az USA döntötte el, amikor 1917-ben az Antant oldalán belépett a háborúba. Addig ugyanis még semmi sem dőlt el, sőt, talán a Központi Hatalmak – így a Monarchia is - egy kicsit jobban álltak. Tehát nem igaz az az állításod, miszerint a Monarchia hadereje "hamar szétzilákódott" volna...
"A Német Birodalomra például nem ez volt a jellemző."
A Német Birodalom a valóságban a németek első, olyan egységes államszervezete volt, ami a népesség etnikai hovatartozása alapján egyértelműen nemzetállam-, és nem birodalom jellegű volt...
Én is úgy gondolom, hogy ha nincs háború, akkor a Monarchia egyben maradt volna. Ez jó lett volna Magyarországnak. Viszont a háborúban hamar szétzilálódott.
Gondold meg, hogy már a háború elején sokszor megtörtént, hogy század vagy zászlóalj méretű cseh legénységű alakulatok megadták magukat az oroszoknak vagy egyszerűen átmentek az ellenséghez abban a reményben, hogy harcolhatnak a Monarchia megdöntéséért.
A Német Birodalomra például nem ez volt a jellemző. Ott 1913-ban a lakosság 92%-a német anyanyelvű volt, az egyetlen jelentős nemzeti kisebbség a lengyel volt (5,2%).
"A Monarchia egy olyan birodalom volt, aminek a népei semmi közösséget sem éreztek egymással."
A birodalmakra általában ez a jellemző. Vagy tudsz olyan birodalomról, amelynek népei testvéri szeretetben éltek egymással? Még a nagy délszláv "birodalomra" se a testvéri szeretet volt a jellemző, pedig ott legalább volt egy többé-kevésbé közös nyelv, de ez sem volt elég, hogy egybetartsa ezt az erőszakkal összetákolt államképződményt. Sőt, a felbomlásához még külső ellenség sem kellett (mint a Monarchia, és benne hazánk szétveréséhez), ment az magától is, mint a karikacsapás...
"Arról nem is beszélve, hogy a nemzetiségei a határok mellett éltek, és a határok túloldalán ugyanaz vagy rokon nép állama létezett."
Ezek – mint a fentiek is igazolják -, nem indokolják egy birodalom felbomlását. És mint a Monarchia-, s benne hazánk esete is igazolja, nem is ezek voltak az okok (csak hogy tudd, pl. a magyarországi nemzetiségek közül is csak egy, a pánszláv propaganda által elhülyített, és radikalizálódott, elhanyagolható vékony réteg akart elszakadni Magyarországtól), hanem az orosz-, és a szerb agresszió. Ezt az agresszív magatartást a szerbek részéről a Monarchia-ellenesség mellett, "Nagyszerbia" megteremtése táplálta, az oroszok részéről pedig szintén a Monarchia-ellenesség, valamint a balkáni befolyás növelése, és erősítése voltak a meghatározó mozgatórugók...
A Monarchia egy olyan birodalom volt, aminek a népei semmi közösséget sem éreztek egymással. Arról nem is beszélve, hogy a nemzetiségei a határok mellett éltek, és a határok túloldalán ugyanaz vagy rokon nép állama létezett. Gondolj csak az osztrákokra, akik németek akartak lenni, a ruszinokra, akikre a pánszláv eszme hatott, az erdélyi románokra, akik a királyi Romániához akartak tartozni, a szerbekre, akik Szerbiához akartak tartozni. Mellette ott voltak a magyar, cseh és lengyel függetlenségi törekvések.
Pedig csak a Monarchia felbomlása után derült ki, hogy nem is volt olyan rossz a közös állam. Azok, akik a felnőttként élték meg a Monarchia szétesését, soha többé az életük során nem éltek olyan jól, mint 1914 előtt.
Seggfejek másutt is voltak. Az Orosz Birodalom is éppen csak hogy túlélt egy vesztes háborút, majd egy forradalmat. A barom vezetői egy gyors győztes háborúval akarták stabilizálni az önkényuralmat.
"De nem, nekik háborúzni kellett. A Monarchia tökkelütött osztrák és magyar vezetői nem látták át, hogy egy lőporos hordón ülnek. Egy ilyen törékeny államalakulat képtelen kibírni egy nagy háborút."
Tévedés!
Háborúzni sajnos az oroszok és a szerbek akartak.
A Monarchia egyáltalán nem akart háborút, különösen nem egy világháborút! Viszont az orosz- és a szerb agresszió sajnos nem hagyott neki más választást.
Az is téves, sőt hazug állítás a részedről, hogy a Monarchia "törékeny" birodalom lett volna. Ennek pont az ellenkezője az igaz. A Monarchia ugyanis éppen egy olyan felívelő társadalmi- és gazdasági időszakban volt, ahol minden pezsgésnek indult. Ezt a kort a társadalmi reformok, kulturális-, és a gazdasági fellendülés jellemezték. A csehek pl. ennek a kornak köszönhetik a későbbi, viszonylag fejlettebb iparukat a közép-keleteurópai országokhoz képest (a Monarchia ide telepítette a gyárait, üzemeit, és az I.Vh. után a területükön maradt a Monarchia iparának kb. 75%-a), de említhetném hazánkat is, ahol szintén hatalmas ipari- és gazdasági fejlődés indult be. Ezek a tények mind azt bizonyítják, ha vakinek nem volt érdeke egy háború, akkor az a Monarchia volt, mivel egy minden vonatkozásban fellendülőben lévő államszervezetnek sokmindenre lehet szüksége, csak éppen háborúra nem...
Azt az egyet megint kihagyod a számításból, hogy a szerbek elfogadták a Monarchia összes követelését, majd orosz nyomásra utasították el végül az ultimátum egyes pontjait. A kérdés így valójában nem az, hogy a Monarchia, mint érintett fél, miért vitte végig az akaratát, hanem az, hogy az oroszok - mint nem érintett fél - amikor látták, hogy Szerbia hajlandó belemenni a Monarchia által követelt diplomáciai megoldásba, miért erőltették a katonai konfliktust. A válasz egyszerű, elérkezettnek látták az időt, hogy katonailag leszámoljanak a Monarchiával és Németországgal. ezért provokálták ki a fegyveres konfliktust.
Ebben az esetben az volt, hogy nem támadják meg Szerbiát. Alkalmazhattak volna gazdasági embargót, további diplomáciai nyomást. De nem, nekik háborúzni kellett. A Monarchia tökkelütött osztrák és magyar vezetői nem látták át, hogy egy lőporos hordón ülnek. Egy ilyen törékeny államalakulat képtelen kibírni egy nagy háborút. Pedig Ausztria már jó régen nem nyert háborút (ha Bosznia-Hercegovina okkupációját nem számítjuk), még a magyarokat is csak elsöprő orosz segítséggel tudta legyőzni.
Ugye nem gondolod komolyan, hogy Szerbia magában képes lett volna komolyan fenyegetni a Monarchiát?
Természetesen nem godolom azt, hogy Szerbia egyszál magában komolyan fenyegette volna a Monarchiát. Viszont az Orosz-birodalom támogatásával, már egészen másképp néz ki a helyzet. És, hogy az Orosz-birodalom támogatta a szerbeket, azt a történelmi tények egyértelműen bizonyítják...
Lehet, hogy volt ilyen propaganda, de békeidőben ez szart sem ért. Arról nem is beszélve, hogy Monarchiában jóval magasabb volt az életszínvonal, pl. a horvátoknak vagy a bosnyákoknak eszükbe sem jutott kiválni és Szerbiához csatlakozni. Persze volt egy pici fanatikus csoport, de a többség nem így gondolkodott.
Az oroszok Kárpátalján is próbálkoztak pánszláv propagandával, de ott sem értek el nagy eredményt. Néhány ortodox pópa lett csak a pánszláv ideológia híve.
Komolyan, vagy nem érted miről beszélek, vagy nem akarod érteni, mert bármit mondok, nem arra reagálsz.
Sehol sem beszéltem arról, hogy Szerbia meg akarta támadni a Monarchiát.
Ellenben a nagyszerb propagandával, a Monarchia déli területein belül végzett bomlasztással, lázítással mindent megtett azért, hogy éltesse a szeparatista törekvéseket.
Én csak azt mondom, hogy Szerbia sohasem merte volna megtámadni a Monarchiát, az kész öngyilkosság lett volna a számára. Azt persze nem tudhatták, hogy a K.u.K. hadsereget milyen hülye seggfejek vezetik.
