Szuper. Még lehet én is kedvet kapok. 3 fejet lefagyasztottam egyet most töltöttunk be. Némi gyalult ment a fagyóba de csak a friss az igazi. Na majd átgondom...picit félek mivel nem lehet tudni milyen a káposzta minősege
Ma pedig felavattuk a saját gyártású savanyított káposztát 2kg darált hús társaságában és némi stb.... Szóval nem töltött galamb lett hanem töltött káposzta 😂
Egy darabig keresgéltem, mely két edényt is tudnám megfelelően egymásba illeszteni, aztán úgy döntöttem, lesz, ami lesz, nem vacakolok vele. A túrós golyót csak vajjal tervezem elkészíteni, az tényleg jobb lesz sűrűbb mázzal, bár tapintásra ez is kemény, nem ragad, csak matt és hát... valóban rusztikus. Valószínűleg mi is be fogjuk falni.
:) Szóval a gőzölgetéstől idegenkedsz. A vajas változat működhet mikróban is úgy, hogy együtt beteszed, kis időnként kiveszed és átkevered. A tejszínes is tulajdonképpen, de elég lett volna CSAK a tejszínt felmelegíteni, és a hideg csokira önteni, majd kevergetni. Az együtt melegítés miatt kapta össze kicsit.
De ez nem is rossz, a ha nálam történik, a családom simán átkereszteli rusztikus gyümölcskenyérnek és befalja:)
Végül eltrehánykodtam a dolgot, és hibrid megoldást választottam. Találtam a hűtőben egy kis zacskó habtejszínt. Beletördeltem a csokit egy nagy bögrébe, löttyintettem rá egy kis tejszínt, és beraktam a mikróba. Kicsit sűrűnek találtam az olvadékot, kevertem hát bele egy kis darab vajat. Miután bekentem az őzgerincet, kihűlt és besűrűsödött, pici tejszínpótlással visszatettem a mikróba és a maradékot rákentem a rövidebb püspökkenyérre.
A végeredmény elég ronda lett, de a férjem nem kifogásolta, engem se nagyon zavar, úgy tűnik, stabilan tapad és rendesen megszilárdult. Holnap kiderül, mennyire vágható.
Ezek itt útra készülődnek. A mézes krémesen ganázs bevonat van, az ischleren pedig vajas. A házikó még félkész. Az belülről csokis piskóta lapok narancsos krémmel, a teteje pedig főzött+vajas krém, kókusszal meghintve. Még további díszítgetésre vár. Az ischleren látszik, hogy kicsit vastag a kence, mert nem tettem vissza a gőzre, és gyorsan dermedt. De mentségemre szolgál, hogy fél óránál többet nem állhatok egyelőre, ez is már nagyon jó, hogy ennyit bírok. Meg aztán az az unoka, akinek ez a kedvence, imádja a csokit (is), pillanatok alatt betolja.
A reszelt narancshéjas csokikrémet világos piskótába szoktam tölteni, a narancs ízt úgy szoktam fokozni, hogy a felvágott piskótát jól megkenem a narancs levével, kenőtollal. Így ha kicsit szárazabbra vagy tömörebbre sikerül is a piskóta, azt is "javítja".
A reszelt narancshéjas krém jó lehet. Majd egyszer talán kipróbálom, most azt már nem győznénk megenni, a férjem gesztenyepürét is kért, meg linzert (a kimaradó tojásfehérjéből lesz a püspökkenyér), engem meg izgat az a túrós golyó. Mindez már így is túlzás, nem is csinálom meg mindet holnapra, a pürét és a golyót csak majd valamikor később. Idén csak ketten leszünk, nem jönnek vendégek.
A vajas megoldás annyiban is szimpatikusabb, hogy van hozzá vaj, tejszínünk viszont csak literes van, amit most korai lenne kibontani. Karácsonyig már nem megyünk boltba.
Ha nem fogy el most az összes máz, később újra olvasztható kipótolva? Tervben van egy csokibevonatú túrógolyó, de későbbre. Ha el lehet rakni, nem öblíteném ki az edényt, bár lehet, hogy jó kakaót lehetne belőle főzni.
Ez a ganázs kihűtve, akkor már habverővel jól felhabosítva nagyon finom pl. igazi csokis tortakrémnek, lehet tovább ízesíteni, én reszelt narancshéjjal szoktam megbolondítani, de bármi mással is lehet variálni.
Beetee módszerét követem akkor, ha pl. tortát vonok be (amit ugye szeletelni fogok), ez a ganázs. Apróra tördelt csokit egy öblösebb, lehetőleg nem széles lapos, hanem inkább keskenyebb-magasabb fémtálba. Ezután kb. másfél deci tejszínt forrósítok, DE AZÉRT NE FORRJON FEL. Azon forrón ráöntöm a csokira, és egy fémkanállal eligazgatom, hogy ellepje a csoki. Nem kezdem azonnal keverni, várok 2-3 percet. Azután elkezdem kevergetni, de nem habverővel, hanem kanállal, csak körbe-körbe, tehát nem emelem ki a kanalat, hogy ne kapjon levegőt a cucc. Aztán lassan kezdem keverni, de mindig csak körkörösen, a kanalat nem emelve ki. Mire kicsit visszahűl, addigra szép fényes csokimassza lesz belőle. Ezt ráöntöm a tortára, szépen körbefolyik, lehet késsel kicsit megigazgatni. Másnapra megszilárdul, szép vékony bevonatot ad, könnyű szeletelni.
Másik módszer aprósütire (pl. ischler, egyéb apróságok) való. Ugyanígy összetördelt csokit az edénnyel gőz felett megolvasztok állandóan kevergetve, a 20 deka csokival olvasztok még jó 5 dkg vajat is, azzal kevergetem, míg felolvad. Ezt lehet bátran keverni. A víz ne forrjon alatta, én úgy szoktam, hogy nyeles edényben a vizet felforralom, majd leveszem minimumra a hőt. Ekkor teszem rá a csokit+vajat, és így keverem. Ez azért fontos, mert ha forr alatta a víz, könnyen csomós lesz a csoki. Amikor szép sima homogén, akkor rákanalazom a sütikre, és eligazgatom kanál hátával, vagy szétfolyatom.
Ez szilárdabb mint a ganázs, jobban bírja a fogdosást, és megvédi a sütit a kiszáradástól.
Én a püspökkenyérre ezt a második verziót tenném.
Majd teszek fel én is képet ma, bár az ischleren kicsit elnagyolt, vastag lett a csoki, mert már túl hideg volt a máz (ennél, mivel ez babra munka, nem árt néha visszatenni kicsit a gőzre).
Több dolgot kipróbáltam. A legjobban az jött be, hogy kis tejszínt melegítek, akár forrásig, elzárom alatta a gázt, aztán beletördelve a csokit simára kevergetem.
Nem kell sok tejszín. Egy táblához inkább fél, mint egy deci.
Azért én is kíváncsi leszek Mariska módszerére..:)
Püspökkenyérre akarok csokibevonatot kenni. Kaptunk karácsonyra egy nagy tábla 40 %-os főzőcsokit, ez a kiindulás. Csak megolvasztom, és rákenem, vagy célszerű mondjuk vajjal, vagy valami mással lágyítani? Tartok tőle, hogy így egy az egyben rákenve túl kemény lesz, nehéz lesz szelni a süteményt. De azt sem szeretném, ha ragadna.
