Raffay Ernő történész: "A román nagykövetség részéről provokációnak, a színház részéről pedig egyenesen szamárságnak tartom ezt a helyszínválasztást. Nevetséges! Alföldi Róbert – attól, hogy a kommunista kormány nevezte ki színházigazgatóvá – még lehetne magyarbarát, de sajnos nem az. Sőt kimondottan magyarellenes ember, akit el kellene zavarni a posztjáról. "
Szerintem feleltem. Nem taxatíve, hanem érdemében. Én például a magyar nemzeti önszemlélet és büszkeség egy teljesen legitim és termékeny vonulatával azonsulni tudok, Eötvös, Deák és Vázsonyi Vilmos Magyarországával, és nem tudok azonosulni a hazaáruló Horthy görénykurzusára alapozott nemzeti történelemhamisítás és acsargás gusztustalan és kártékony vonulatával.
Hasonlóképpen, örömmel azonosulok az olasz laikus és liberális nemzeti jobboldal Fini-féle vonalával. Valójában ez a kettő adatott meg nekem, a többit csak elképzelni tudom, de például semmi akadályát nem látnám a modern német nemzeti önszemlélet és történeti tudat elfogadásának vagy az amerikai nemzeti liberális jobboldallal való azonosulásnak sem. Hogy milyen hű norvégnak lenni, nem tudom, biztos elég jó.
Acsargó, vrirtuális sérelmi narratívákba bolondult, önsorsrontó, miden bajáért másokat okoló, idegenekkel való értelmetlen összehasonlítások fixációjában élő, a saját kikutatott nyelvrokonságát álltólagos fényes ősök kedvéért eldobó, ezért kora tudományossága legjobjait meghucoló félbolondnak rossz lenni és ezenfelül károsnak látom a dolgot a nemzet jövőjére is.
Járatlan vagyok a kormánykozi kommunikáció világában, hogy mennek ott a dolgok? Tegnap a KDNP szóvivője felszólította a kultúráért felelős államtitkárt (aki egyébként éppen Brüsszelben volt), hogy vizsgálja meg Alföldi szerződést. Na most mi van akkor, ha Szőcs uran nem olvas újságot. Vagy ilyen esetben azonnal megeresztenek egy hivatalos levelet is, ami iktatóról iktatóra jár, amíg valami nem történik vele? Vagy bement ma Szőcs az irodájába, ahol a titkárnőke azzal fogadta, hogy tetszett hallani államtitkár úr, hogy tegnap itt milyen botrány volt a Nemzeti körül? Nem hallottam, meséljen Gizike!
Szóval a kérdés lényege: mikor hallunk ismételten erről az ügyről, mégpedig olyan formában, hogy valaki, egy arra hivatott személy, valamit mond? Hivatalosan!
Be nem következett úgynevezett megfordított, de valéójában teljesen más struktúrájú események vélelmezett kimenetelére nem lehet épeszű emberek között valós események értelmezését alapozni.
no igen... én se nagyon fantáziálok olyan dolgokról, hogy lenne annak esélye, hogy megsunázzam Kylie-t....
Hogy én mit tudok, azt neked nem adatott tudni, ha szóvirágoknak nevezed a szabatos magyar beszédet és a pontos kifejtést, akkor még kevésbé. Úgyhogy ezt a vélekedést töröljük. Nemlétező "fordított esetek" be nem következett következményeinek vélelméből épeszű ember nem von le következtetéset valóban bekövetkezett események értékelésére.
Nyugodtan megakadályozhatnák, ha olyan otrombák lennének a románok, mint az ő nemzeti ünnepüket kellemetlenkedő hisztériával megzavaró jobboldali magyarok, hogy Románia szuverén és oszthatatlan földjén ne lehessen számukra fájdalmas ünnepeket magyarországi közjogi méltóságok és magyar insigniák jelenlétében ünnepelni, erre, tekintettel a létező irredentizmusra, több indokuk is lehetne. De nem teszik. S náluk Kelemen Hunor az összromán kultúráért és nemzeti örökségért felelős miniszter neve. Főhajtást érdemelnének a kicsinyes és záptojásszagú hőbörgés helyett.
Az ország és a nemzet nagy része elszakításának megünneplése az elkövetőkkel, mennyiben viszi előre az országot te szerencsétlen? Mármint a hagymázas, hazai álliberális dogmákat leszámítva? Arról nem beszélve, hogy úriembereknek (nem, a román barátaid nem azok) eszébe sem jut efféle ünnepet, az leszenvedő fél, nemzeti színházában (sem) megtartani, mint ahogy úriemberséggel és minimális nemzeti érzéssel felruházott színházigazgatónak (alföldi roberta sem az) sem jut eszébe ehhez helyszínt biztosítani.
Ne használj idétlen szóvirágokat. Te is tudod, meg én is, hogy soha. Soha nem engednék meg fordított esetben.
Az meg, hogy ezeréves országunkban néhány helyen úgymond megengedik a magyar ünneplést, az ott élő igen nagy számú magyaroknak, az nehogy már nagy tisztesség legyen! Mert, ki is akadályozná meg az egy tömbben élő székelyeknél, vagy a 90% magyar Dunaszerdahelyen, hogy a magyar magyarul ünnepeljen? A mai viszonyok közt erre 0% az esélyük. De akadályozzák minden eszközzel, ha csak egy esélyük van.
Nem véletlen, ha az ember átmegy a Ipoly tót szakaszára, az ott élő színmagyar községekben panaszkodnak. Csak a rendőr tót, de nem beszél magyarul, bár tud. Bármi hivatalos ügyben, csak tótul "érti meg" őket, vagy sehogy. Tizenhárom évvel ezelőtti, saját élmény. Drukkolj nekik!
Be nem következett úgynevezett megfordított, de valéójában teljesen más struktúrájú események vélelmezett kimenetelére nem lehet épeszű emberek között valós események értelmezését alapozni. De, mint mondtam, és mint tény, bizony, az ő történelmi narratívájukban súlyos atrocitásokkal összekapcsolódó március 15-öt engedi a szuverán és oszthatatna államuk területén magyar kközjogi méltóságok jelenléte mellett, magyar zászlókkal, magyar nemeztoi hősök ott álló szobrainak megkoszorúzásával nyilvánosan megünnepelni, s többnyire állami részről meg is tisztelik a megelmlékezéseket jelenlétükkel.
érdekes módon a sok ballib, aki amúgy is szeretett Sólyomra köpni (persze ez még a mostani vészterhes, új Köztársasági elnök előtti időben volt, amikoris Sólyom már példakép, aki megmondja a fidesznek, hogy fújdedemokráciaellenesekmegdiktatúra), egyetértett Fico-val, és kérdezte, hogy miafaszér megy oda Sólyom provokálni.
A rejtvény megoldása az, hogy az, amit te hazaszeretetnek nevezel, nem fedi le a hazaszeretet összes lehetséges és legitim módozatait. A hazaszeretet nem diktálja mindenkinek, hogy karabahi vagy szudétanémet típusú, mára gyakorlatilag a virtualitásban játszódó konfliktusoknak rendeljék alá a nemzet pozitív önszemléletét, lényegében belső acsarkodásra és önigazolásra használva egyoldalú és előre nem vivő történelmi narratívákat.
Minden liberális konzervatív és szabad polgár örömmel azonosul minden előremutató, kiegyensúlyozott és realisztikus nemzeti önszemlélettel, és nem sszívesen acsarog együtt fogatlan farkasokkal a múlt torzul vissztükrözöütt sérelmein.
Miért van az, hogy legtöbb ballibantból hiányzik a hazaszeretet leghalványabb szikrája is, sőt inkább az ellenkezője mondható el róluk? Vajon melyik országban élve tudnának azonosulni, az adott nép örömeivel, bánataival, nemzeti ünnepeivel?
ma nem lehet magyar, kereszteny, polgari ertekekrol irni, mert jonnek a lendvai felek es itt lesz az antiszemita fasizmus tombolasa (mondjuk szerintuk igy is itt van)
Mert ők örülnének fordított esetben. Duma. (Igaz nem mi raboltuk ki őket, tehát az utóbbi elő sem fordulhatna.) Ünnepeljenek otthon! A ruszkiknak sem engedjük meg, hogy megünnepeljék a megszállásunkat, az ország első színházában. Igaz ők legalább vannak annyira urak, hogy ezt nem is kérik. Pedig, egy kicsivel több joguk lenne. Ők ugynis győztek egy háborúban ellenünk. Az oláhok mikor is? (El ne kezd, hogy szövetségesek voltak! Ja. Mikor az oroszok elkezdték megszállni őket. Hirtelen.)
Bizony vasárnap kezdődött a munkálkodás. A pogány római napisten ünnepével csak a kereszténység nagy keveredése alkalmával váltották le az Úr Szombatját..
Annyira ciki nem tudni románul, mint amennyire egy nagy szomszéd jeles európai nyelvcsaládhoz tartozó nyelvét ciki nem tudni, egyébként a "scandal" arra utal, hogy Budapesten okozott skandalumot az, hogy mint eddig a korábbi években, budapesti színházakban tartott megemlékezést kívánnak tartani nemzeti ünnepükön, nem pedig arra, hogy ők ezen különösebben megbotránkoztak volna. Nem, a megbékélő türelem és a nyugodt erő hangján, talán kicsit furcsállva számolnak be a kuriózumszámba menő hisztériáról.
A helyzet az, hogy a románok, akiktől ez az ország és főleg a magukat nemzetinek állító reménytelenek tanulhatnának megbékélő toleranciát, mivel a román kultúra és nemzeti örökség minisztérizumát is, egyebek mellett mayar nemzetiségi párt képviselője vezeti, békésen tűrik, hogy március 15-ét, ami az ő nemzeti narratívájukban gyászos románirtások előjátékának ünnepe, magyar állami vezetők részvételével, pirosfehérzöld zászulók lobogása közepette ünnepeljék a szuverén és oszthatatlan Románia földjén.
A magyar államfő nem ment át a Szent István szobor avatására Révkomáromba. Fico jelezte, hogy durva provokációnak veszik, ha belép Szlovákiába. Tovább »
