Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
A lányom negyedikes, és nagyon szépen felépítették náluk a matekot. Gond nélkül tudja kezelni a tízezreseket is és a számtani sorokat is :))) Úgyhogy nyugi. De ők már nagyon-nagyon másképpen tanulják a matekot, mint mi anno.
Amma, mi két suliban voltunk, ca. 3-4 héttel ezelőtt, olvasásból mindkettő a duplabetűk környékén járt (cs ill. ty). Összefüggő olvasás nem volt, csak szavak szótagoltak és olvastak el egyben. Az egyik Meixneres volt, a szótagoló-elemzőek. Nagyon megnyugtató volt számomra, hogy mindkét helyen a jobb-bal gyakorlásával kezdtek, ami a fiamnál sem jön még mindig kapásból.
Én viszont a matematikán csodálkoztam el. Egy negyedikes órára ültünk be és csak úgy röpködtek a számtani sorok és a tízezresek.
Mosolyogtunk a férjemmel, milyen jó, hogy műszakit végeztünk, így legalább tudjuk majd, mit is tanul a gyerekünk, ha felsős lesz... Persze az ember elviccelget vele, csak azt nem értem, miért ennyire maximalista és túlzó a magyar oktatás. Miért és hová sietnek? Erős alapok kellenének, amire lehet várat építeni.
Sziasztok! Pénteken volt nyílt nap a körzetes sulinkban, és most igen elbizonytalanodtam. Beültem a negyedikesek órájára (matek) és kb kerületi matekversenyen éreztem magamat. Az osztály 80%-a fújta a matekot, mindenki gondolkodott, szerepelt a táblánál, láthatóan élvezték az órát. Az óra fura keveréke volt a klasszikus porosz és a montessorinak. Az elején vigyázz, hagos köszönés, jelentés, majd egy ének!, hogy vidámat kezdődjön az óra. Csak csoportmunka volt, vagy páros.
Az elsősök órája viszont megrémisztett. Olvasás óra volt, és a gyerekek folyékonyan olvastak. 6 hónap alatt? Minek? Hogyan? Még csak nem is szótagoltak. Szép, folyékonyan, mint egy harmadikos.
Jójó, én is utáltam ennyi idősen a nyanyák faggatózásait, meg sztem egyik gyerek se szereti... de Lucánál van más is, (meg nem csak nyanyáknak nem köszön-nem válaszol, hanem baráti család felnőtt v. idősebb tagjainak se, (akikkel pedig születése óta összejárunk) gyerekeknek se, akikkel nem találkozik naponta) szóval jövőhéten elmegyünk dokihoz. Van olyan gyerekem is, mint Babcoé ; ) akiből szinte gátlás nélkül ömlik a szó, Szia, hovámész? mivel mész? mi ide és ide megyünk apukámmal, van 2 tesóm, stb... de ő még csak 3 éves kis primadonna, sztem változni fog : )
Nálunk inkább az "ömlik a szó" a jellemző. Szerencsére szégyenkezni nem kellett még bizalmas dolgok kifecsegése miatt. Itt lakcím, ilyesmi, nem bizalmas, kis településen mindenki ismer mindenkit visszamenőleg 3 generációra... Köszönés: mindig feltételezem, hogy a gyerekeim mindig akarnak köszönni, csak néha "elfelejtenek"; így pl. amielőtt belépünk az orvosi rendelőbe vagy máshová, eszükbe juttatom: hangosan köszönünk, amikor bemegyünk. Nálunk a fiam (10) az, aki halkan köszön, illetve akit kisebb korában gyakrabban kellett figyelmeztetni, a kislánynak (majdnem4) nincs ezzel gondja. Neki nagyon fontos, hogy ő már NAGYLÁNY, és ahhoz illően akar viselkedni :)
Én igazán nem értek hozzá, de szerintem a gyerekek sokkal nagyobb része ezt csinálja (illetve "nem csinálja"). Nekem sem válaszoltak ilyenkor, én válaszoltam helyettük és már baromira untam az ilyen ismerősöket (többnyire idősebb nyanyák...), de egyébként utálom is, amikor felteszik nekik ezeket a sablon-kérdéseket. Aki ismeri a gyerekek természetét, nem kérdez ilyet... :-))) Mostmár egyébként elrebegnek valami válaszfélét... Nekem inkább az a fura, amikor egy gyerekből gát nélkül ömlik bizalmasan a szó, szerintem az a "nem általános" és nem a hallgatás. A felnőttek sem szeretik, ha idegenek faggatják őket, csak ők megtanulták, hogy az elfogadott magatartási szabályok szerint illik válaszolni. Na, a gyerek még őszinte, ösztönös, ezért nem válaszol, zsigerből taszítja a tolakodást. :-)))))
ma este leteszteltem a gyereket,levittem magammal kutyat setaltatni..Egyesevel,kulon,nevukon szolitva koszonont minden egyes kutyanak,valamit a noverenek,mert ot felismerte:),de a tobbi felnottnek megint dunnyoges jutott...
Az ő könyvében (minden kezdet nehéz) volt egy mese, amit a nem köszönő gyerekeknek lehet mesélni, egy kisfiúról meg egy kiskutyáról szólt, majd megkeresem.
"elég ciki, amikor megkérdezik tőle "És jársz suliba? Hanyadikos vagy?" stb., erre ő meg csak néz."
A másik véglet (szintúgy őrjítő tud lenni), hogy meg se kérdezik, de egy találomra kiválasztott szimpatikus idegennel közli a teljes nevét, hogy miért van külföldi neve, az iskolájának a nevét és címét, hányadik osztályba jár, a testvérnének a nevét, jelét az oviban, majd elsorolja kik a barátai, hová megyünk, mit fogunk vásárolni/vásároltunk, stb. Végre eljutottunk oda, hogy a lakáscímünket már nem kürtöli világgá.
Az én elsősöm senkinek nem köszön. hiába erőlködöm. mikor nagyritkán olyanja van, akkor "sziasztok" de többnyire már csak elköszönéskor. de ő nem is beszél senkivel a családon kívül. szomszédokkal se, ismerősökkel se. csak nagyon ritkán. elég ciki, amikor megkérdezik tőle "És jársz suliba? Hanyadikos vagy?" stb., erre ő meg csak néz. vagy vigyorog. de sajnos megvan az oka, h miért viselkedik így, gyanakszom vmire, asperger szindrómára, most megyünk ennek utána. (több tünete is megvan). ami érdekes, h oviban pl. nem beszélt, de most a suliban meg igen. jelentkezik órán, és igaz, h halkan, de beszél.
Ez a taktika nálam is, hogy hangosan elmondom, "köszönsz, ugye"? Mi már csak részben vagyunk benne a kisiskolás korban, s meg kell mondanom, az a para a köszönéssel sokkal kevésbé jelentős, mint amit a most kamaszodóval átélünk. Tudnillik vele már nem megértő a külvilág, bár hangosan köszön minden szomszédnak. úgy érzik, nevelni kell. Így, mikor Jó reggelt! vagy Jó napot! köszön kioktatják, hogy nem így kell: "Csókolom!, Jónapot kívánok!" stb, "Téged nem tanítottak meg a szüleid rendesen köszönni?"Na ilyenkor volna néhány szavam hozzájuk, de persze ezt akkor teszik, amikor mi szülők nem vagyunk ott.:) Úgyhogy nem akarlak biztatni titeket, de ez csak rosszabb lesz. Pedig milyen büszke vagyok mindre, hogy köszönnek!
Ó, szerintem minden szülő nagyon is jól ismeri a "nemköszönagyerek" miatt égés jelenségét. :-))) Ha köszön is nagy nehezen, akkor is lehetőleg utólag és halkan, amikor senki sem látja.... Még régebben volt Vekerdy-nek egy cikke, amit jól megjegyeztem: azt írta, hogy 9 év alatti gyerektől nemigen várható a rendszeres köszönés. :-))) Na, ezért ez túlzás, de azóta nem izgat annyira a dolog. Úgy vagyok vele, hogy akinek van gyereke, az úgyis tudja, hogy van ez, akinek megsértődik ilyen apróságon, az meg nem érdekel. Én azt a taktikát folytatom, hogy amikor nem köszönnek, fennhangom mondom, hogy "Köszöntetek????", így az illető látja, hogy rajta vagyunk a dolgon... :-DDDDDD Mivel azt látják, hogy mi rendesen, hangosan köszönünk mindenkinek, nem félek attól, hogy nemköszönős felnőttek lesznek...
Én majd leestem a székről az egyik ovis szülőin, ahol a vezetőnő megkérte a kedves szülőket hogy amikor hozzák-viszik a gyereket, akkor legyenek már szívesek köszönni. Mármint a szülők. Utána megkérdeztem az egyik óvónőt, állítólag volt olyan aki oda se böffentett nekik amikor beadta a gyerekét. Nem egyszer-kétszer, hanem rendszeresen.
Egyébként a volt pasim is ilyen volt, a szomszédaimmal találkozott vagy hetente kétszer amikor jött vagy ment, aztán pár hónap után az egyik néni ráköszönt, hogy jó napot kívánok. Ő meg nem szólt semmit, soha. Merthogy szerinte a szomszédoknak nem kell köszönni. Eleinte azt hittem, hogy csak az enyémekkel bunkózik, de amikor nála jártam és pont kint volt az ajtóban a mellette lakó szomszéd, akkor ahhoz se szólt, pedig nem voltak haragban.
miért, te ismersz olyan felnőttet, aki ugyanilyen okokból nem köszön? mert én nem. :) bambát ismerek, meg olyat, aki nem lát, így nem ismer fel és akkor nem köszön. de olyan felnőtt embert, aki mentálisan jól van és azért nem köszön, mert nem szereti a köszönés-cécót, hát én olyat nem ismerek. :)
en sem stresszelek azert nagyon,az osszes gyerekem antiszocialis idegenekkel:)
Barbi eleteben nem volt hajlando szobaallni idegenekkel,ez most,miota kutyaja van,mar oldodik:) Tomi elbujdosik a szobajaba,Pannus siman nem koszon...Most mit csinaljak vele,ussem agyon? Viszont azokkal,akiket ismernek nyiltak es baratsagosak,sot a kicsi minden tovabbi nelkul indul az iskolai szavaloversenyen,egy csopp lampalaza nincs kiallni szaz ember ele...Az iskola megszokott kozege,ott nincs baja.. na,ezt sem tolem orokolte,az is tuti..Engem mar a gondolattol kiver a viz,viszont koszonni tudok:)
én azt szoktam mondani a gyereknek, hogy egyszerűen csak köszönjön úgy, ahogy én, az tuti lesz. de ettől még nem köszön rendszeresen és utóbb bejelenti, hogy véletlenül nem figyeltem és elfelejtettem. :) de én mondjuk megértem őt, egyszerűen csak nem szereti az idegeneket, a felnőtteket, nem szereti ezt a köszönés-cécót, nem az a fajta mások elé bátran kiálós és mindent eldumálós gyerek. mindig elmondom, hogy azt szeretném, ha köszönne mindenkinek, akinek én köszönök és azt, amit én köszönök, de különösebb ügyet nem csinálok ebből, én annyira biztos vagyok benne, hogy felnőtt korában majd fog köszönni, hogy nagyon, nem ezen múlik.
Nálunk már kiscsoportos óvódás koruktól próbálják lassan, türelmesen arra szoktatni az óvónénik a gyerekeket, hogy magázzák a felnőtteket s a szülők többsége is. Nem megy egyik napról a másikra, természetesen, hiszen a bölcsiben még tegezték a gondozónőket, de amikorra iskolába mennek, teljesen természetessé válik a felnőttek magázása. (Persze, ismerősök gyermekei, sőt, nagyfiam (10) osztálytársai is tegeznek engem.
