Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
A Dante múzeumtól nem messzire van a Santa Margherita de' Cerchi plébániatemplom, ahol a hagyomány szerint Dante először pillantotta meg nagy szerelmét, Beatrice Portinarit.
Most én írok egy keveset Dantéról, úgyhogy itt leszek, csak időbe tellik.
A Dante családnak több háza volt a környéken, valamikor erre az épületre ráfogták, hogy itt született 1265-ben Dante, így ebben az épületben természetesen rá emlékező múzeum van berendezve. Dante Alighieri nemesi családból származott, nagyon fiatalon már szerzeteseknél tanult. Akkoriban Itáliában szerették volna a Római Birodalom nagyságát visszahozni a politikusok. A guelf párt (kereskedők és kézművesek) a pápa vezetésével, a ghibbelin párt (nemesek) világi, császári vezetéssel képzelte a megvalósítást. Firenzében Dante idejében a guelf párt volt hatalmon, maga Dante is a tanács tagja, aki bár egyház párti, de a korabeli pápákat nem tisztelte. Volt fehér (békepárti) és a radikálisabb fekete (háború párti) guelf párt. Dante fehér, azaz békepárti volt, és amikor a feketék győztek 13o1-ben, a pápa, VII. Bonifác segédletével megfosztották tisztétől, száműzték, mivel egy év múlva nem jelent meg a tanács előtt távollétében halálra ítélték. Ettől kezdve az élete végéig a ghibellin párt híveként politizált, VII. Henrik német-római császár személyében látta az egységes olasz állam megteremtőjét, de a császár meghalt. Firenze később amnesztiát kínált neki, de Dante visszautasította. Városról városra járt a hercegi családok vendégeként. Elsőként Veronában élt, ott is van szobra. Itáliai vándorlása végén Ravennában telepedett le, ott is halt meg 1321-ben, ott is van eltemetve, Firenze nagy sajnálatára. Száműzetése idején írta meg leghíresebb művét, a „Commediat”, melyet Boccaccio lát el a „Divina”, az „Isteni” jelzővel. Ezt a művet a középkor enciklopédiájának tartották, de legfontosabb erényei azok, hogy teret engedett a reneszánsz gondolkodásmódnak és olasz nyelven íródott. Sokat emlegetik élete nagy szerelmét, Beatricét, akihez mindössze egyetlen pillantás kötötte a leány 9 éves korában.
A Casa di Dante-ban voltam és eléggé nagy csalódás volt számomra. Rekonstrukció, ahogy a ma elképzeljük... viszont szép térképek ill. makettek láthatók a korabeli Firenzéről, Dante idejéből. Talán ez az, amiért érdemes felkeresni. Még az sem biztos, hogy maga Dante valóban itt született. A 13. lakótorony maradványait 1911-ben újították fel.
Na, ha már kikutattad, akkor leírom amit erről olvastam: nagy jótevője volt a templomnak, még Dante is megemlíti, hogy december 21.-én, Tamás napon(?) a misén megemlékeznek róla és ez a mai napig is így történik.
Ja, még azt írják, hogy nem csak a freskó szép, de maga az udvar is nagyon megkapó közepén egy kúttal és egy hatalmas nyárfával. Aztán van egy szépen kiképzett bejárat, a csontkamra ajtaja, de ha bekukucskálunk, akkor csontok helyett egy kazánt látunk:-(
Ez esteben maradunk az olvasmányainknál. :( A Badia számos alkalommal volt a helyszíne azoknak a felolvasásoknak, amelyeken Boccacio méltatta a nagy költőt, azaz Dantét. A templom kétszintes kerengőjét ("a narancsfák kerengője") Rosselino építette, a falakat díszítő 15. századi freskókon Szt. Benedek éltének jeleneteit ábrázolják. Az északi oldalon fennmaradt Bronzino egy korai munkája.
De úgy általában a görögkereszt alaprajzú templomot a középkor hangulata uralja, számos gyönyörű síremlék is található benne olyan nagy művészektől, mint Rossellino, domborműveket Mino da Fiesolétól.
Én is csak kívülről láttam, de anno Dante Alighieri gyakran látta belülről, igaz, ezt a Filippino Lippi festményt, amin a Madonna megjelenik Szent Bernátnak, nem láthatta még, mert a kép 1480-ban készült:-(
A templom őse a X. századból való, mai formáját a XVII. századtól őrzi. A főkapu 1495-ben készült, a fölötte lévő mázas kerámia a della Robbia műhely terméke. A kapun belépve egy árkádos udvarba jutunk, balra található a templomajtó.
Az Andrea del Verrocchio-nak tulajdonított mellszobor, a "Hölgy bokrétával", amibe lehetséges, h. Leonardo da Vinci is "besegített". Ez a II. emeleten van. Itt még fegyver és páncél-kiállítás és sok egyéb látható. Aki teheti ki ne hagyja ezt a múzeumot.
És hát se szeri, se száma az itt látható műalkotásoknak, csak néhány név a sok közül: a della Robbia család tagjai, Verrochio, Brunelleschi, Ghiberti, Desirado di Settinano, Mino da Fiesole, Michelozzo, Jacopo Sansovino (ő lett Velence főépítésze, pl. a könyvtár, a harangtorony talapzatánál lévő domborművek alkotója és több velencei reneszánsz palota tervezője), Giambologna, Benvenuto Cellini.
Aki a szobrokat szereti, annak nagyon nagy élmény ez a páratlan múzeum!!!
Olyasmiket is olvastam, hogy gyakorta a Városháza falára festettették az ilyen jeleneteket elrettentő pédaként, állítólag még maga Botticelli és végzett ilyen munkát, de volt egy festő, aki gyakorta ilyesmiket festett és a gúnyneve is erre utalt, sajnos így fejből nem tudom ki volt az.
Donatello: David (1450), az első emeleten. Ebben a teremben látható még pl. a Battistero kapujára beérkezett pályamunkák közül a Ghiberti-é és a Brunelleschié, de ezen az emeleten lakik Giambologna Mercuriusa is (aki épp akkor külföldi utazáson vett részt), valamint az elefántcsont-, és az Iszlám gyűjtemény.
Egy jó kis kép erről a környékről, a Bargello és a Badia látványa a Piazza da Firenzéről. Sajnos nem tudtam kivenni, hogy mikor készült.
A templom őse a X. századból való, mai formáját a XVII. századtól őrzi. A főkapu 1495-ben készült, a fölötte lévő mázas kerámia a della Robbia műhely terméke. A kapun belépve egy árkádos udvarba jutunk, balra található a templomajtó.
Én ezen a sétámon így láttam meg a templomocska román és gótikus stílusból kevert harangtornyát.
Az Andrea del Verrocchio-nak tulajdonított mellszobor, a "Hölgy bokrétával", amibe lehetséges, h. Leonardo da Vinci is "besegített". Ez a II. emeleten van. Itt még fegyver és páncél-kiállítás és sok egyéb látható. Aki teheti ki ne hagyja ezt a múzeumot.
Donatello: David (1450), az első emeleten.
