Keresés

Lucian Blaga

 

Fölirat

 

(Inscriptie)

 

 

 

Az utak, melyeket nem járunk,
az utak, melyek bennünk maradnak,
azok is vezetnek, számolatlanul, valahová.

A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
a szavak, melyek bennünk maradnak,
azok is föltárják lényünket, maradéktalan.

A csaták, melyeket nem vívunk meg,
a csaták, melyek bennünk maradnak,
azok is bővítik bennünk titkon a hazát.

A magvak, amelyeket nem vetünk el,
a magvak, melyek bennünk maradnak,
azok is megsokszorozzák, végtelenül, az életet.

A halál, melybe nem halunk bele,
a halál, mely bennünk marad,
az is mélyíti bennünk a hallgatást.

És mindenütt, mindenbe
gyökeret ereszt a vers.

 

 

 

Még mikulásvirág.. :)

 

Tornay András

GYERTYÁK

 

 

Az út elején mindenki kap egy hófehér gyertyát
Vannak akik színesre cserélik

 

 

Csorba Győző

KÉRDÉS A XX. SZÁZADBAN

 

 

Végül is mi az ember?

 

Bőrszín az ember, szülei szülötte?
Haszonállat, hogy, mint azok között,
válogassunk: ez erre jó, az arra,
amaz meg semmire?

 

Vagy sors az ember, csillag, aki fénye
s útja szerint
érdemli meg az ostort s a virágot?

Csorba Győző

MEGFELELÉSEK

 

 

A még nagyobb hideg
ellen hideggel. -
Hó... hó... Ki érti meg,
hogy mit közöl szivemmel?

 

Lám, rajta szigorú
aszkéta-leplek:
fél-életemmel egykorú
kötelmek.

 

A várhatót s a vártat
szivem mint régi-régi
újrataláltat
fogadja, éli.

 

S a dér-gyöngy-lepte fák
hegyén azért is angyal ül,
azért is egy-virág
a puszta táj köröskörül.

 

 

 

Szia! :)) Szép ablak, szeretem a parasztházakat - ablakostul.. :)

 

 

 

Alapanyagok (adventi) koszorú készítéséhez, ezek így önmagukban is szépek - szerintem. :)

További szép napot:-)

Domokos József:
Nyugalmat nem ad

Nyugalmat nem ad az idő:
az elhangzó, megpendülő,
üresen kongó, csendülő,
édesen habzó, dermedő,
pihentető és kergető,

örök békére készülő,
tüskés bozótban csörtető,
aljat és piszkot görgető
patyolat tiszta csönd idő,
hűs pincemély, napos tető,
örök fagy, hőség: rekkenő,
mindig mindenen nevető,
napi gondokkal küszködő,
tunyán a földön heverő,
álmodón az égbe szökő,
selyem öltönyben kérkedő
sebzett és titkos jótevő,
a játszótér, a temető,
a nevelt és a nevelő,
egyszerrre gyermek és szülő,

aki elesik s aki lő,
kunyhót, kórházat építő,
rájuk csóvát, bombát vető,
a szívbe vad tüskét verő
gyöngéd palántaöntöző,
vetkőztető, öltöztető,
megcsúfoló, felékítő,
Buddha-derűvel örülő
megszállott szent és bűnöző,
majom, tigris, galamb idő:

bölcsen, vigasszal szerető
mosolyos gyilkosod ő.

Csorba Győző: Marad-e?

Csíny: hogy a valaholból valahogy ideszöktem
csíny: hogy más szökevények szövevényébe keveredtem
Tettem sok rosszat jót készülök mindent helyrerakni
készülök visszaszökni s megint a valaholba bújni

Kerekre tárt szemembe tömérdek ezt-azt befogadtam
Eltűnnek-e ha már a nagy kalandon túljutottam?
Marad-e sajgás bennem s marad-e hely hogy hol maradjon?
Hol végződik a csíny? Vajon utánam hol marad nyom?

Szép napot:-)

...nekem ablakom van:-)...

 és egy mediterrán kertben.

.... a trópusokon,

Mikulásvirág  Kelet-Ázsiában...

Egyed Emese

A REJTEKÚT

 

 

A köd bokrai közt ösvény szalad,
bujkáló fény mutatja az utat,
száraz vízárkok sejtetik a völgyet,
halk hold-léptek suhannak el előtted -

 

Ahol jársz, eddig csak ábrándok jártak!
Szendergő ághoz ütődik a vállad,
sötét tavak verik vissza az arcod,
néma szavak nesztelen röptét hallod;

 

valahol ott, amerre vízmosás van,
s fürdik a hold szálfenyők árnyékában,
valahol ködfoszlató szélsírásban
magam is vízre hajló ággá váltam,

 

s megláttalak, felismertelek máris,
megláttalak behunyt szemhéjon át is:
patakmeder volt utad le a völgynek,
halk hold léptek suhantak el előtted -

Egyed Emese

LEVÉL VILLONNAK

 

 

Hol az arca a tájnak, hol
a tekintete a homálynak?
Hol a vége napod sugarának, hol, hol
rejtőzködik az árnyad?

 

Elvész a kietlen időben
a szándék, elvész,
a varázsszó erőtlen;
és nem hajolnak széjjel az ágak, nem
nyílnak ezüst tavak előttem.

 

Hol a kedvesed megtartó szava,
hol a hangja, a hangja?
Jaj, ha közös tüzeinket a köd
betakarja!

 

Jó reggelt, szép napot! :)

Komáromi János

esőcsepp-élet

 

 

várnak a fákon csillogó cseppek
híznak
magukba zárják az esőben kopogó utcai lámpák
szégyenlős
sápadt fényeit
és őrzik
a lehajtott fejű alakok lépteit
csatakos hajakat
víztől nehéz sapkákat
kalapokat

 

arc nélküli sietős járókelők
és az égre meredő esernyők
fém csúcsok
és a feszülő szövet
elrejtik azt aki
hazafelé siet
vagy éppen menekül otthonról
valahova
ahol lehet legalább pár percre otthona
kap néhány mosolyt
legalább néhány lélegzetnyi nyugalmat

 

egy vízcsepp
mit is láthatna többet
hiszen csak ennyi számára az élet
megszületik
majd megnő
és már zuhanni is kezd
azután egyesül
egy "vizcseppnyi-halálban"
eltűnik
feloldódik
a beteljesülést jelentő tócsában

 

 

Jó reggelt! :)

 

 

Szép estét és jó éjt:-))

Weöres Sándor:

EZÜST FONATOK

Ó a téli éjszaka
fényes érces illata!
Jégvirágok hímpora
száll a hold-kehelybe.

Holdból, fagyból így terem
szétindázó sejtelem,
mint folyondár, eleven,
a pusztát belengve.

Éjjel kihajol a lány
megreccsenő ablakán,
kúszik indák fonatán
magányos szerelme.

És egy fiú valahol
hét mérföldről behajol,
szíve szakad, úgy dalol
csak a hangja gyenge.

Weöres Sándor:

ÖRÖK PILLANAT

Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent -
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.