Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Olyan szót keresünk, ami "h"-val kezdődik és megmagyarázza, miért kötik az egyiptomi jelet a "fonadék"-hoz, az obi-ugor mítosz pedig a "háló"-joz (azaz szintén egy fonadékhoz. Ezért az élet és a Nap érdektelen. Vagyis csak annyiban érdekes, hogy jelzi: itt is a napisten valamilyen jelzőjéről lehet szó, ami mondjuk azt fejezi ki, hogy ő az élet és a halál ura.
Az élet fonala jut az eszembe a karfától karfáig futó fonadékról.
A Magyar Hieroglif Írás c. könyvben a 147-150. oldalon ecsetelt "h" eredetével kapcsolatban a fonatok jelentése szerintem nem biztos, hogy belefér a a "h" eredetének magyarázatába.
A göbel tepei képen, meg a hivatkozott Botalov féle ogur-szabír jelek fonadékaiban szerintem ott a "lyukas" Nap jel.
A göbel tepei képen az alaknak - megint csak szerintem- csőrös álarca van, ami szintén utalhat a Nap
madarára, a sólyomra.
(A kezét mérleg állásban tartja és áldást oszt, a vállai és a karjai is tele vannak Nap jelekkel.
A vállai hangsúlyosak, talán vállalásról van szó. A fonadék a lélek magasságában indul, a két oldalán a láb? csökevények
alatt is folytatódik, tehát a testisége is lélekkel van áthatva.
Az élet továbbadásának isteni felvállalásáról szólhat a véset. Természetesen magyarul értelmezve.)
A hajadonok két oldalt lévő hajfonata az emlőkig lefutva is az élet továbbadásának készségéről értesít.
Nem lehet az, hogy ezeknek a fonatokat ábrázoló jelképeknek tényleg nincsen közük a "h" jelünkhöz, mert a hal és az élet fonata-fonala valahogy nem fér össze egymással?
Ez egy hun kereszt Pletnyevától. Ha tudjuk - más ábrázolásokból és a négy szent folyó kultuszából tudjuk - hogy a kereszt az Éden egy forrásból kiinduló négy szent folyójának térképéből alakult ki, akkor érthető, hogy miért van a kereszt középpontjában a lyuk/Lyukó jel. A hangalakját kikövetkeztethetjük egyrészt a székely írásban meglévő "ly" betű hangalakjából (ez a hieroglifa által jelölt szó kezdő hangja). Másrészt a hasonló alakú sumer szójel jelentéséből meg a magyar hieroglifa jelentése is következik. A sumer szójel ugyanis "kút, forrás" jelentésű. Ebből következően a magyar hieroglifa a lyuk szó jele. A bodrog-alsóbűi fúvókát e felismerés segítségével tudjuk elolvasni, mert ott a lyuk szójele után oda van írva, hogy ónak, azaz együttesen Lyukónak az olvasata e vegyes rendszerű szövegnek. Ilyen vegyes rendszerű szöveget még ismerünk néhányat, tehát ez jó olvasat lehet. A kínai és az egyiptomi írásban a Nap, vagy a napisten jele, ami nem mond ellent az előbbi lyuk olvasatnak, mert a Kőhalmi Katalin által kikutatott szibériai mítoszok szerint a napisten az életfolyó forrása - azaz lyuk/Lyukó a napisten neve. Ennek tökéletesen megfelel, hogy a bodrog-alsóbűi kohászok a munka megkezdésekor Lyukónak ajánlották magukat és a munkájukat. Ráadásul a napisten neve a földrajzi neveinkben is fennmaradt - tehát ez egy létező szavunk, aminek sikerült hun és honfoglalás kori jelentését megértenünk és pontosítanunk. Nagyjából ez a gondolatmenet. Nincs védőoltásom tévedés ellen, de ha van jobb magyarázat, akkor arra odafigyelek.
Több megfontolás és írásemlék alapján jutottam erre a következtetésre. Például a világmodellek szabálya, hogy a közepén az Isten valamilyen jelképe van. Érthető az az álláspont, hogy a világ közepe és csúcsa maga az Isten. Nos, ez a szemlélet hatja át a felölnézeti és a szembőlnézeti világmodelleket. Az előbbieknek a közepén, az utóbbiaknak a csúcsán van a Lyuk/Lyukó jel. Aztán például a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredéken is a Lyukónak szöveg olvasható. Minden más olvasatban sántított valami, de ez a Lyukónak telitalálat. Persze az első jel szójel s csak a továbbiak betűk. Azért nem tudta senki más elolvasni, mert nem voltak hajlandók elismerni a szójeleink létezését. El kellene olvasnod a Magyar hieroglif írás c. könyvemet, mert a nélkül nehéz belátni némely dolgot. A képen egy avar szíjvég, az alak feje felett egy kerek Lyukó jel. A szójelek olvasata fentről lefelé, mai magyarsággal: Lyukó a nagyságos, ragyogó király úr.
A piramisépítő kultúrák egyik hagyatéka a "magas kő" ábrázolási konvenció, amit a honfoglalók is használtak (ez jelenik meg a képen látható pécsi sisakon) és fennmaradt a magyar nemzetség- és birtokjelek között is. Az ábrázolási konvenciókkal foglalkozó fejezetben a piramist ábrázoló "magas kő" jelhagyományról is szó esik. A kötet angolra fordítása már nem lehet az én dolgom. Lefordítani és kiadni még talán tudnám, de eladni nyugaton már nem. Ahhoz olyan cégre van szükség, amelyik odakint működik és onnan tudja terjeszteni. A tudományos könyvek terjesztése nagyon speciális feladat. Itthon megoldott, mert ismerem a terepet valamelyest és mert nincs értékesítési kényszer, mint egy szokásos vállalatnál.
Kezdve a kiinduló spirál-ból, mely ősidők óta része a szimbolikának:
Váza a Nagada II kultúrából Min. 6000 éves (1. kép) Ugyancsak ebből a korból az életfa is kedvelt szimbólum. (2. lép a hajó orrában)
1. kép. 2. kép.
A tulipánból három db. van, s ha isteni szimbólum, én a Szentháromsággal azonosítanám. A két alsó az Atya, Anya, a fölső pedig a Fiú. (a későbbi, hisz' az előbbi kettőből ágazik)
Ezzel együtt az alsó kettő (Apa, Anya) a dualitást a világ dinamikáját, mozgató rugóját is megjeleníti.
Mindhárom szavunk (király, korona, kereszt) tősgyökeres magyar. Ha egy nyelvész mást állít azt (remélhetően) nem tudatlanságból, hanem kifejezetten a félrevezetés szándékából teszi, más lehetőség nem kínálkozik.
1. kép. 
2. kép.
