Nem tudom miért van olyan érzésem, hogy megint magyaráznom kell......
A hsz-em száma pont 111 volt! vagyis mindegy!
Amúgy a sajnálatra soha nem tartottam igényt!
Milyen hóembernek örüljek, ha nincs?
Amúgy párszor majdnem ott maradtam a Dunában, mégse félek a víztől! És egy hómanusz úgy tudom képes évről évre újjászületni!
Tehát jobb ha megmondod a valót: nem akarsz hozni hóembert!
Hóból készült emberünk retteg, hiába mondtam neki ott leszek melletted és szegény mindig annyira árva ráadásul nincsen neki lába, menni nem tud, csak várja, hogy vigyék a hűvös jégkamrába és aki már majdnem belefulladt vízbe, annak mondhatod, hogy ne menjen, csak sekélybe! Majdnem megfulladt ember nem az óceántől fél, hanem a víztől, függetlenül attól, hogy az sekély, de az könnyen beszél, kinek nagyapja nem fulladt bele saját testének nedvébe és nem ellentmondani akarok, főleg meg nem egy snecinek, sőt senkinek! Csak ha már van képességünk, ami empátia, akkor adjuk át magukat az érzésnek, az olvadástól való rettegésnek és ne mondjuk, hogy már megint milyen hideg van, hanem örüljünk, hogy hóemberünk van.
Répaorrú emberrel gond van, mert emlékszel mondtam, hogy holnap jön a napfény és hiába biztattam, hogy elbújtatjuk hűtőszekrény meg hókunyhó és Ő mégis nagyon fél, mert nagyapjáról is az a hír járja, hogy lassan fogyott el, mint élethez ragaszkodó haldokló - kinek mellesleg kedvenc sportkocsija a hókotró - és már 100 éve is van, hogy megesett, hogy az az öregember egyszer csak elesett és csontvázként maradt répa és lyukasfazék-kalap, mint ereklyék, mígnem ott a fényes nap alatt az öregből csak a tanulság maradt: ne menj oda, hol napfény van beígérve, mert az lesz életednek vége és hamar eljön az idő, amikor hópap mondja azt a rettentő egy mondatot miszerint vízből vagyunk vizzé leszünk, hamar végetér életünk.
Kérem szépen, én ide meg lettem hívva! Meghívott vendég üres kézzel nem jött, hozott egy kis kertet a hókunyhóhoz jégvirágokkal, hóeséssel, sok-sok szeretettel. Holnap hozok napfényt, de azt ma más helyre kellett vinnem.
Igazad van yazoo, de csak láccólag. Amit rali hozott, az egy böhöm nagy ,piros nulla volt, én csináltam belüle ablakot, Nerdy meg a függönyt hozta rá. Ez a virtuálison belüli mezteleny valóság:)
Maraggyunk abban, hogy mostantól fogva azé az ablak, aki éppen ki, vagy be akar nézni rajta.
( Jesszusom, valaki fényesre vikszolta a bakancsomat.Mégilyet!!!)
Na lássuk hogyan is állunk. A puszta tél közvetlenségében , a nagy Tajga mélyén áll egy ház. Van rajta ajtó ( remélem azt én hoztam), van rajta kémény, pöfékel is rendesen) de az ablakkal valami hibádzik. Ralié ha koszos, Nerdyé ha szivárványos... Az enyém ha pucolni kell. Most akko mi van? Lehet, hogy éppen az ablaktól nem láttyuk az ablakot?
Lenyúlásról szó sem lehet, eszembe sem jutott aggódni, csak éppen nem értem, miért képezi vita tárgyát éppen az ablak? Kilincset nem akar hozni valaki? A kulccsal még ráérünk, egyelőre nem zárkózunk, mindenkit szeretettel és fűszeres forraltborral fogadunk, igaz?
Huberégen láttalak yazoo. Jó, hogy említed a kutyaólat. Lakik benne valaki? Csak azért kérdem, mert akkor aztat is kell csinálnom. Már útban van
ide Szelinder, a kék farkas, s én megígértem neki, hogy lesz fedél a feje fölött.
