2019.11.12 6:10 - 7:55, DEB - LTN W6 7851 LF 98%
Na szóval, ez az út nagy részben családlátogatásról szólt, így előre szólok, ne kérje senki számon miért nem jártam be fél Marokkót 10 nap alatt:-)
Ja, és ez szerintem nagyon hosszú lesz, aki nem szeret olvasni lapozzon tényleg.
Ha nagyképű akarok lenni mondhatom, hogy a londoni járaton megszokott vendég voltam. Kibuszozás a reptérre jó korán a szokásos semmi perc ( na jó 15 perc ) alatt.
A reggeli londoni járatnál megszokott gyalogos beszállítás.
Mivel felírtam így megosztom, hogy a beszállítás megkezdése 5:50-kor, a felszállás pontban 6:24-kor történt meg. Sajnos nem tudom viszont megosztani a kapitány nevét mivel kifogtam egy beszédhibás vezető sztyuvit és nem igazán értettem, hogy mit mond:-) Ez komoly lelki válságot okozott akkor nekem, de mostanra megbocsájtottam. Két sztyuvi nevére azért emlékszem, Orsi és Dominika.
Repülés eseménytelen, viszont ugye nem szoktam ablak mellé ülni, de most oda „ültetett” a gép. Őszintén szólva van olyan repülésem, hogy kb. ki sem nézek az ablakon, de most valahogy nagyon tetszett minden fentről, a különböző felhők, a Csatorna fentről, a hajók stb. Na jó, ehhez ki kellett fogni egy kellemes, tiszta időt is, meg kellett hozzá a megfelelő lelkiállapot.
Érkezés 7:57-kor, közepesen odaverős leszállással.
Marokkó miatt most először útlevéllel mentem, hát nem mondanám hogy az útleveles sor hamarabb jut át az automata kapun mint a szimpla ID carddal utazók az immigration officeren, pedig ugye így tartja a fáma.
Az volt a jó, hogy Londonban nem esett ( akkor még ), sőt, bár hűvös idő, de napsütés fogadott. Problémamentes bejutás kemény 2 fontos jeggyel az NE busszal a Baker Street-ig. Ott pedig mostanában nem tudom kihagyni a Regent’s Parkot ami az év bármely szakában gyönyörű és ugye gyalog, hát mennyi lehet, mondjuk 500m a Baker Street-i metróállomástól. Szóval egy filléres samosa + egy üveg víz társaságban elüldögéltem, elsétálgattam egy órácskát a parkban.
Valahogy az sem zavart hogy úgy néztem ki mint egy karácsonyfa, hátamon nagyháti, hasamon kisháti.
Utána metróra fel és irány a Spitalfields Market. Ennek a lényege most az volt, hogy a Liverpool Street-i vasútállomás mellett van gyakorlatilag és nekem ugye repteret kellett váltanom, márpedig STN-re a Liverpool Streetről megy ki a Stansted Express.
Ez a market nem jobb, nem rosszabb mint bármelyik más londoni ebben a műfajban, szóval nyugodtan ajánlom mindenkinek, szokásos remek street food, csomó food truck meg kajás stand áll itt egymás mellett, de lehet mindenféle csodákat is venni, mármint ruhát, ajándéktárgyakat, könyveket, ékszereket, kinek mi ugye. Volt még egy érdekes beszélgetésem egy helyi arccal aki egy pingpong klubot visz valahol Marylebone-ban ( Baker Street környéki rész Londonban ), éppen kivonultak két asztallal, játékosokkal a piacra népszerűsíteni a sportágat, nagyon szimpi srác volt, meg is ígértem, hogy ha legközelebb Londonban járok beugrok hozzájuk a klubba játszani. És esküszöm be is ugrok mert tetszett a dolog, főleg amilyen szenvedéllyel csinálta a srác az egészet.
Nekem igazából sajnos csak egy gyors körre volt időm a piacon + enni valamit, ami némi tanakodás után egy szicíliai kolbászos szendvics lett. Ajánlom a két srácot akik viszik az üzletet, nagyon ott van ez a kaja, nem bonyolítják túl, három összetevő van benne, kolbász, párolt tarlórépa ( alias cime di rapa vagy friarielli ), füstölt sajt, de minőségi cucc.
A piac környéke is elég szimpi, igen jó boltok, kajáldák, pubok vannak arrafelé. Az állomás felé menet már zuhogott az eső, de ekkor ez már nem nagyon zavart.
Szóval vonatra fel és irány STN.
2019.11.12 16:35 - 20:50, STN - RBA FR 1364 LF 97%
STN-en viszonylag gyorsan sikerült átesni a szekun. Némi belga csoki beszerzése a rokonoknak, szokásos céltalan kóválygás a duty free shopokban, aztán buszos beszállítás.
Brit pilótánk volt és marokkói crew. Na itt aztán senki nem nézte ki milyen cuccal jön fel, mert ha nézte volna… Rengeteg túlméretes kézipogyó, ment is a sakkozás egy ideig a fedélzeten, hogy minden elférjen.
Indulás 10 perc késéssel, komoly fogyasztás a fedélzeten, érkezés már időben, csúnya, odaverős landolással. Az idő, hát nehogy azt higgye valaki hogy ilyenkor Rabatban jó csak mert Afrika. Óceán parti város, volt valami 4-5 fok este és esett az eső. Amúgy is az egyik legcsapadékosabb hónap a november ott.
Most ugye kellene valamit mondani RBA-ról mint reptérről mivel nem sűrűn kerül elő a topikban, vagyis inkább soha, de sokat nem láttam belőle este az az igazság. Szinte minden zárva volt már, kívülről egy elég korrekt, de kicsi reptérnek tűnt, marokkói nemzeti színekben, azaz piros-zöldben pompázott hála a színes megvilágításnak.
Amúgy buszos kiszállítás volt, aztán pedig igen hosszú sorállás az útlevélvizsgálatnál. A határőr egy mosolygós, jópofa srác volt aki teljesen indifferens dolgokat kérdezgetett, de láthatóan inkább érdekelte maga az ember aki előtte áll. Tőle tudtam meg, hogy megszűnt az a kártya alias belépési nyilatkozat amit ki kellett tölteni korábban, legalábbis RBA-n biztos hogy nincs ez már, csak pecsét az útlevélbe és szevasz. Úgy beszélt róla ő is mint ami nagy baromság volt és csak hátráltatott mindenkit :-)
Na és akkor Marokkó. Pár gondolat, pár élmény, akit nem érdekel az ugorja át ezt a részt.
Rengeteget változott Marokkó és főleg Rabat utóbbi években. Rabat hihetetlenül rendezett, legalábbis egyes részei azok marokkói és főleg afrikai standardhoz képest. Merem állítani az utak a városban jobb minőségűek mint itthon, legalábbis a főbb utak. 4-6 sávos utak vannak, de van is forgalom az tény. Szinte sehol egy kátyú, repedés ezeken, két oldalt pálmafasor az utak mentén. De vannak plazák, meg Meki is, mondjam úgy jelen vannak a nyugat vívmányai:-) És évek óta van villamos is, tiszták, nincs komoly tömeg sem rajtuk, két vonal van, nem is rövidek és még fejlesztik tovább, épül jelenleg is. 6 MAD egy jegy = 180 Ft. Ellenőr van és jön is mindig. Turistáknak (is) nagyon hasznos a villamos egyébként.
Mindenképpen a modern, fejlett Marokkóval (is) találkozhat az aki ide jön, amit ajánlok megnézni a fővárosban az Oudaia, Saléban a Marina és ott csak megállni és bámulni Oudaiát onnan, még jobb leülni egy kávéra, narancslére és úgy elmerengeni. Na meg átcsónakázni a túloldalra, bár én ezt pont most kihagytam. Aztán Chellah, a Hassan-torony, a medina. Na és kb. ennyi, nyilván nyáron lehet fürödni az óceánban itt is, vannak jó strandok városon kívül.
Az óceán egyébként nagyon szép, vad, hullámzó most novemberben, érdemes sétálni a parti sétányon, ez sok km hosszú.
Rengeteg minden épült Rabatban az utóbbi években, elegáns apartmanegyüttesek, bevásárlóközpontok is, utak, aztán az óceán partján egy hatalmas medence, most üres volt, nyáron feltöltik tengervízzel.
Egyébként ha valaki jutányosan akar vásárolni marokkói cuccokat, értsd papucs, bőrárú, ékszer stb. szóval a szokásosak, akkor ajánlom a rabati medinát, sokkal kevésbé hangulatos, szép, magával ragadó mint a marrakeshi, de kevésbé lehúzós is.
Az árak egyébként Rabatban változóak, attól függ mit és hol. De írok párat amire emlékszem most még. Egy cappuccino ha olyan helyen iszod ahol helyiek ülnek, nem frekventált hely értsd turista nem megy oda akkor lehet 10-15 MAD, de ittam 25 MAD-ért is ( =750 Ft ) ami bőven magyar ár vagy a fölött. Utóbbit egy olyan helyen ahova helyiek járnak ugyan, de a felső-középosztály, orvos, ügyvéd, cégtulaj, multinál jó beosztásban dolgozó ember. Ez a hely kinézetre is elment volna akár Párizsban is, a sütik is elég komoly árban mozogtak azaz 25-30 MAD.
Kaja megint csak 20 -100 MAD között egy akármilyen kaja ami lehet kefta nyárs, tagine, tanjia, kuszkusz, akármi. Attól függ hol és mit eszel.
Egyébként cappuccino néven gyakran egy finom tejeskávé érkezik egy rakat habbal, esetleg csokival a tetején ami ugyan nem egy klasszik cappuccino, de jó egyébként:-)
Miket csináltam még? Hát volt pár úgymond nem turistás helyen is, Tiflet ami kb. olyan mintha itt egy amerikai vagy német lemenne Berettyóújfaluba. Egy darab turista nincs a városban viszont lehetnek autentikus élményeid beszélgetéseid helyiekkel.
Aztán voltam egy Skhirat nevű helyen is, ott aludtam is egyet kb. 4-5 fokos fűtetlen lakásban:-) Egyébként ha a marokkóiak oroszok lennének akkor azt mondanám a picit tehetősebb rabatiaknak van ott dácsájuk jellemzően. Egyébként nem éppen turistás hely ez sem, helyiek vannak, van jó tengerpart, bokáig bele is mentem a jéghideg vízben, vannak halászok, halászcsónakok, autentikus halpiac a parton.
Itt ettem egy lepukkant helyi lacikonyhán harmadmagammal tengeri herkentyűket + grillezett szardíniát. Csak hogy tudja az ember hova tenni az árakat, három tányér tintahal + rák, illetve egy nagy tál grillezett szardínia, két nagy üveg üdítő volt 120 MAD (=3600 Ft). Nem egy ökör ára ennyi finomságért. A helyet természetesen azonnal bezáratta volna örökre az ÁNTSZ, viszont autentikus élmény volt helyi családokkal étkezni ott.
Az út legvégén voltam úgymond mint szimpla turista, már tök egyedül két napot Marrakeshben. Újat nemigen tudok róla mondani, én korábban már jártam ott kétszer, egyszer egy hetet dekkoltam ott és akkor kb. megnéztem mindent amit „érdemes”, úgyhogy most nagyjából céltalanul bolyongtam a szukban, a Jemaa el Fnaa-án bámészkodtam két este során is, illetve elmentem megnézni a Jardin Majorelle-t ami egy botanikus kert, különösen a pálmafélék és a kaktuszok rajongóinak ajánlom a helyet.
Kaják tekintetében nyilván a főtér mindenek fellett, de azért lehet enni máshol is igen jókat. A tajine-okon, kuszkuszon, harirán túl hadd mondjak egy tanjia nevű ételt most amit javaslok kipróbálni.
Cserépkorsó-szerű edénybe tesznek birka, marha vagy csirkehúst, fűszereket, a korsó tetejét lezárják papírral és lekötözik madzaggal, aztán lassú tűzön órákon át párolják az egészet. Nem túl bonyolult, de annál jobb.
Én most a csirkés verziót próbáltam, adnak mellé babot köretnek egy kellemes szószban + kenyeret + harissát ( erős pistára erősen hajazó csípős szósz ) és ennyi. Egy olyan helyen ettem ahova inkább helyiek mentek csak be, mondjuk úgy egyszerű intézmény volt, de legjobb kajám volt talán egész ottartózkodásom alatt.
Kép róla, meg másról is a Marokkó topikban.
Nyilván az ember tudna még rengeteg kisebb dologról mesélni, de megemlíteném a szállásomat, főleg azért is mert előtte sok éve nem aludtam már dormban, most bevállaltam mert pofátlanul olcsó volt normál szobákhoz képest akár hotelben akár riádban.
A neve Mosaic Hostel. Az ne válassza aki a Jemaa el Fnaa szájában akar aludni mert onnan vagy 25 perc gyalog, de maga a hely tökéletes, egy tradicionális három szintes riad + tetőterasz of course ahol felszolgálják a reggelit ( az egytelen hátrány talán, nagyon basic ugyanis ), könnyű viszonylag megtalálni, tiszta, 8-10 ágyas hálótermek vannak, de mikor ott voltam csak négyen, később már csak hárman voltunk. És ahogy az ilyen helyen lenni szokott, megismertem több remek embert is a röpke két nap alatt. Nagy előnye az ára, 10€ volt/éjszaka, mondjuk november nem főszezon Marrakeshben, bár ott ez relatív, volt bőven azért turista most is.
2019.11.21 7:55 - 11:40, RAK - EIN FR 5896 LF 99%
És akkor a hazaút. Marrakeshben újbabban létezik reptéri busz ami emberi áron kivisz a reptérre, csakhogy nekem korán ment a járatom, így elég kockázatos lett volna a reggeli első busszal is időben kiérni, ha gikszer van akkor lekésem a gépet. Gikszer pedig azért nem ritka Marokkóban.
Taxi is opció, de hajnalban Marrakesh utcáin megpróbálni taxit fogni és aztán alkudozni vele ( köztudottan a leglehúzósabb taxisok az egész országban itt vannak ).
Maradt a szállással lebeszélni egy nem olcsó, de legalább biztos transzfert, hajnali felárral 150 MAD, kellemetlen kissé, de ez van.
Szóval reggel az amúgy szimpi recepcióssal séta a közeli kis térig, ott haver kocsival vár, menet a reptérre és ennyi.
Akkor RAK mint reptér röviden: csak a legjobbakat tudom mondani, szellős, tágas terek, csilivili minden. A check-in-nél feladott poggyászomra ami 11 kg volt a max. 10 helyett csak legyintett a csaj, „az se baj”. Van olyan, hogy jól jön a marokkói lazaság. Nem tudom mindig ilyen-e vagy csak én fogtam ki jó időpontot, de a szeku is gyors, fájdalommentes volt. A kézipogyókkal senki nem foglalkozott, láthatóan sok volt a túlméretes.
A priority sor hosszabb volt mint a normál, az kicsit vicces. Gyalogos beszállítás, hosszabb várakozás a „peronon”, indulás időben.
A cpt egyszer szólt a néphez egész út alatt akkor pedig kb. annyit, „hölgyeim és uraim, jobbról Párizs” és slussz : -)
Szép landolás, gyors kiszállítás.
2019.11.21 16:30 - 18:30, EIN - DEB W6 7862 LF 96%
EIN-en volt azért elég sok időm mászkálni a reptéren. Mint általában a fapados repterek, ez sem nyűgözött le igazán, de azért talán CRL-nél vagy BGY-nél egy fokkal kellemesebb.
A felső szinten található önkiszolgáló étterem egész jó, már az ilyen intézményekhez képest. A pizza pl. ehető típusú tényleg és korrekt áron fut minden, már ahhoz képest hogy Hollandiáról van szó.
Akinek ez nem jönne be, a reptér előtt van egy McDonald’s is.
A szekun elég fura, kacskaringózós, 20 perces sorban állás után estem át. A tranzit fapados reptérhez méltón elég szűk.
Beszállásnál pont előttem egy idősebb hölgy gyakorlatilag alig tudott felmenni az utaslépcsőn, annyira remegett a lába. Mellette a férje (??) támogatta, az utolsó lépcsőfokoknál lejött érte az egyik sztyuvi és ő is próbált segíteni. Kb. tartott 10 percig mire felért, nem túlzok, ilyet még nem láttam, sajnálta persze mindenki.
Cpt Csaba Barnabás, első tiszt Czirják Miklós. A kapitány meglehetősen sokat beszélt a néphez, korrekt módon ismertette az útvonalat, időjárási viszonyokat stb.
Diána, Kitti, Olga, Lucia, magyar/román vegyes személyzet. Fogyasztás közepes a gépen. Nagyon finom landolás pontban 18:20-kor, buszos kiszállítás.
Gyors csomagfelvétel és novemberben meglepően kellemes 14 fokban haza a reptéri busszal.
