Bár az azért érdekes, hogy a második felesége is ugyanúgy végezte, mint Sylvia. Nem hiszem, hogy ez TH "bűnösségére" utal, csak lehetett valami a személyiségében... Amivel vonzotta is ezt a típust (ha van ilyen), meg valamennyire azért, talán a puszta létével, hozzá is járult a zuhanásukhoz. A fene tudja.
Ja igen, Ted. Ahogy így olvasgatom a könyvet - bár még az elején tartok - úgy tűnik, hogy Ted egy mérhetetlen türelmű ember volt, aki tényleg szerette Sylviát, hogy így alakult... az inkább Sylvia személyiségének tudható be. Egy ember idegeit nem lehet a végtelenségig cincálni.
Az, hogy megcsalta sem azért volt szerintem, mert már nem szerette, egyszerűen csak... csak kellett neki.
Mekadályozni valóban nem tudta volna.
Az utolsó bekezdés nagyon megfogott. De ebben nem is az az érdekes, hanem, hogy megint tegnap este gondolkoztam ilyesmiken, vagyis, hogy valami ilyesmire jöttem rá Sylviával kapcsolatban, és hasonlóságot véltem felfedezni közte és egy másik személy között - nem a halál szemszögéből, hanem az életéből...
Nekem pedig az jut eszembe erről, hogy régebben teljes szívemből utáltam TH-t, mert elhagyta Sylviát és miatta történt az, ami, ugye. Most már rájöttem, hogy nem ilyen egyszerű ez az egész, szenvedett ő is eleget, megakadályozni pedig úgyse tudta volna.
off
A szakdoga-összetépés ismerős... Én is hajlamos vagyok az ilyen rombolásokra:)
Elmondva nem sokat jelent... Az a lényeg, hogy a Yellowstone-ban táboroztak, ahol rengeteg volt a medve, és éjszakára megszálltak valahol... A kocsijukba bepakoltak pár halat, amit már nem tudtak megenni vacsorára, -- éjszaka megjelent egy medve, és az egész kocsit szétcincálta a hal miatt, óriási robajjal. Órákig hallgatták a robajt a sátrunkban fekve, Sylvia rettegett, Ted el akarta zavarni a medvét, de aztán nem tette, hatottak rá S. félelmei... Végül elment a medve, és másnap derült ki, hogy ugyanez a "kedves maci" (mint a medvék ott általában), mielőtt hozzájuk ért volna, hogy kifossza a kocsijukat, megölt valakit egy másik kempingben.
de nem ez a lényeg, hanem a hangulata ennek az egésznek -- sajnos túl hosszú a vers, hogy ide bemásoljam. Csak a vége:
"Félelmed hibátlanul kalkulált.
Láttál a mosókonyhában egy nőt,
Aki a másik kempingből menekült át.
Rögtön tudtad, hogy az a medve volt az.
Miután embert ölt, átcsörtetett az erdőn,
Hogy kiraboljon.
Ötvenkilencedik medvénk volt. Láttam, elég jól,
A kíváncsisággal szemközt libikókázó
Veszélyt -- hogy egy állat agyában
Egy szikra beindíthat egy életet
Péppé zúzó tonnát. Csak azt nem láttam,
Hogy a te agyadban milyen szikrától
Vált lapos forgatókönyvünk irodalommá --
Hogy miféle önmegváltás préselte ki
És szűrte át írógépszalagodon
Agyadból a vért.
Akkoriban még
Nem értettem, hogy
A fejedben fel-alá száguldozó
Halálnak időnként meg kell állnia,
Csak hogy tovább száguldjon, aztán megint
megálljon,
És közben átmenetileg
El kell szállásolnod valahol"
A hallgatag asszonyban az írónő elemzi a korábbi életrajzokat is, hogy mi jó benne, vagy mi nem, mint pl:
"... Merwin Vessel of Wrath (A harag edénye) című írásának hangja sikollyá erősödött. Nagy szenzációt keltett: túlzásai miatt sokan helytelenítették.
Dido Merwin nem állhatta Platht, és harminc évet várt, hogy elmondhassa a világnak, mit gonol egykori "barátnőjéről", akit egy sokat szenvedett mártír elviselhetetlen feleségének írt le. Nem az a csoda, hogy Hughes elhagyta Platht, hanem, hogy "olyan sokáig kihúzta". A válás után, írja Merwin, megkérdezte Hughestól, "mit viselt el a legnehezebben, míg együtt voltak", mire azt felelte, hogy Plath egy féltékenységi rohamában apróra tépte 1961 telnek teljes munkaanyagát és egy Sahekespeare-kötetet..."
Ezt egyáltalán nem tartom meglepőnek Sylviától, viszont soha nem tudtam felfogni, hogy értékes munkát hogyan lehet pillanatok alatt "semmivé tenni".
Erről eszembe jut egy volt barátnőm, aki egy ilyen "rohamában" a több hónapos munkával elkészült szakdolgozatát tépte szét, mert egy apróság (ami javítható lett volna) nem olyan lett, ahogy ő gondolta. Ez csak akkor derült ki, amikor nem jött el a megbeszélt találkozóra, és amikor elmentem hozzá, akkor előadta a történetet...
irigyellek a Collected Poems miatt...:) Bár az az igazság, hogy Plath magyarul éppen olyan jó, sőt néha még jobb is (szerintem!) mint eredetiben. Nagyon szeretem Tandori fordításait/ferdítéseit.
SP-től tudomásom szerint csak a Zúzódás jelent meg, illetve szerepel néhány antológiában, más fordítókkal pár verse. Ezen kívül van a Napló, ami csodálatos, meg az Ötvenkilencedik medve, ami... vegyes. Azért abban is vannak jó dolgok, nekem főleg a címadó novella tetszett, pedig azt utálta Sylvia. (Viszont a Születésnapi levelekben ott a hátborzongató történet, ami inspirálta.)
Te olvastad már a Születésnapi leveleket? És hogy állsz Ted Hughes verseivel?
2000-ben jelent meg a Nagyvilág kiadónál, Janet Malcom (ha jól emlékszem) írta, egy életrajz Sylvia Plath-ról.
Ha rákeresel a neten, egyből kidob pár helyet, ahol elolvashatod a tartalmát.
Én is csak a Zúzódásról tudok, ami eredetileg greenwoodé, csak most nálam csücsül, ha jól emlékszem ő is csak antikváriumban talált rá...
Az 59. medvét olvastam, kikölcsönöztem a könyvtárból...Hát némelyik gyengébb, némelyik jobb.
A címükre nem nagyon emlékszem, de volt valami olyan, amikor egy fiú meg egy lány valahova be akart menni, és fizetni kellett az autóért, és ott vitatkoztak egymással. Talán az volt a legjobb.
Az Írók Boltjában időnként felbukkan egy két verseskötete, eredetiben, de néha a Collected Poems-t is el lehet csípni. (Nekem sikerült :-)
Ha jól tudom, magyarul csak egy válogatás jelent meg anno, Zúzódás címmel. Tudtok másról?
River!
A Születésnapi leveleket láttam, de mi ez a Hallgatag asszony? Ki írta?
Novellákról mi a vélemény? Johnny Panic And The Bible Of The Dreams című gyűjteményt olvas(gat)tam. A benne levőkből válogatták pár éve az "Ötvenkilencedik medve" anyagát.
I shut my eyes and all the world drops dead;
I lift my lids and all is born again.
(I think I made you up inside my head.)
The stars go waltzing out in blue and red,
And arbitrary blackness gallops in:
I shut my eyes and all the world drops dead.
I dreamed that you bewitched me into bed
And sung me moon-struck, kissed me quite insane.
(I think I made you up inside my head.)
God topples from the sky, hell's fires fade:
Exit seraphim and Satan's men:
I shut my eyes and all the world drops dead.
I fancied you'd return the way you said,
But I grow old and I forget your name.
(I think I made you up inside my head.)
I should have loved a thunderbird instead;
At least when spring comes they roar back again.
I shut my eyes and all the world drops dead.
(I think I made you up inside my head.)"
Elég jó érzéked van úgy találomra ráakadni a könyvekre - bár a címe, ugye: megfogó.
Kezdetnek, 18 évesen, nem semmi az Üvegbúra. Bár, ha magamba gondolok bele, az egy elég veszélyes időszak, amikor sok mindenben dönteni kellene, de még nem vagyunk rá igazán képesek... és ebből ki tudja mi sülhet ki.
Nem, az Üvegbura, 18 évesen. Tök véletlenül vettem le a polcról egy könyvesboltban -- aztán jött a totális rajongás... Utána persze megkerestem a verseit, és azok még jobban megfogtak. Szinte mindet tudtam kívülről is (most már nem).
hehe, remélem, nem csak a kettőnk topicja lesz ez, bár születésnapi ajándéknak nem rossz:)
