Nagyfeszültségű kisülésekről készült képeken (pl. Tesla-trafós felvételek) gyakran látni olyat, hogy kisülési ív nem egyik pólustól húzódik a másik pólusig, hanem az egyik pólustól a szélrózsa minden irányába húznak egyre vékonyodó szálú 'pamatok', bele a semmibe. Szerintetek hogyan záródik ilyen esetben az áramkör?
Azt hiszem elmondhatom: értem, értem, csak fel nem foghatom! Így vagyok egy darab dróttal (lásd e topic 35.), meg egy csomó más dologgal is.
Sétáló dobozom nekem is volt vagy tíz évig. A fürdőszobában sétálgatott a drága! Úgy hívták, hogy Hajdú mosógép. :-)
szia Laci!
ha akarod, mondok még neked olyan csodákat, melyek hümmögésre késztetnének egy amazonasi indián varázslót is, és bemutathatóak az álló ill. pörgő, de szemmel megkülönböztethetetlen pörgettyűkkel. pl.: csak az egyik rázza le magáról a rácsorgatott folyadékot.
csak az egyik melegíti a hozzá (megfelelő óvatossággal) érintett tárgyakat
biztosan sokat ki lehetne még találni
a tehetetlenség már csak ilyen. kinek dereng vmi sétáló doboz, amit a bele helyezett mozgó tömegek hajtanak ?
Valahol már írtam, hogy a világnak két véglete van, az egyik a legkisebb hosszak, térfogatok, méretek birodalmában, a másik pedig az ellenkező irányban, a maximumok világában. Természetesen egyik sem lehet nulla vagy végtelen kiterjedésű. Az ember valahol jelen van és helyi, hozzá közeli méretekben vizsgálódik és extrapolál. Néha elfelejtette, hogy ezt nem lehet. A helyes módszere a megismerésnek az eleje és a vége ismeretében megtudni a közbenső méretekben a dolgokat.
A pörgettyű annyira általános, hogy az egyik legnagyobb pörgettyűk a galaxisok, melyekben valójában nem létezik egyenesvonalú egyenletes mozgás. Nem ez a kisívű mozgás okozza a tehetetlenséget ? Csak kérdezem. A különböző egymásbaépülő forgó rendszerek átlagosan hatnak az anyagra, amelyet ha el akarunk téríteni, akkor akkor a ráható tömeggel arányos erőt kell kifejtenünk. Vajon ez nem kozmológiai hatás?
Vagy a pörgettyű forgó saját rendszere megegyezik az Univerzum egy másik forgó rendszerével, amelyhez képest nyugalomban van, és ebben az állapotban ér el egy egyensúlyi, minimálisabb energiaszintet és ezért látszik megállni.
Bocs Silan, de ha valaki egyszer klasszikus lesz, akkor azt gyakran fogják idézni. :-)
SPafi! Ennek a topicnak a 18. hozzászólásának második bekezdése nálad nem ez?
"Miért fejt ki jelentős ellenállást egy forgó biciklikerék vagy porszívó a forgástengely elforgatásával szemben? Mert az elforgatáshoz meg kell változtatni egy csomó, nagyon nagy sebességgel mozgó tömegpont sebességét. Ehhez pedig jelentős erő kell, mnt ahogy jelentős erő kell ahhoz is, hogy egy gyorsan száguldó autót egy oldalbarúgással jelentősen eltérítsünk az eredeti irányától. "
Felejtsük el a szín analógiát, pontatlan, mint minden hasonlat, én csak az általad felvetett analógiával operáltam tovább!
A súlynak, tömegnek csak annyiban van köze a felboruláshoz, ha a súlypont az alátámasztási ponton kívül esik, akkor a súlyerő az álló pörgettyűt feldönti, a forgót pedig nem. A súlyerő pedig a tömeggel arányos. Azt is értem, ha kijelentjük, hogy a perdület egy új tulajdonság megjelenését is jelenti, és ha ezt is vizsgáljuk, akkor már van külömbség a forgó meg az álló pörgettyű közt. Ez az amin lehet örökké csodálkozni, vagy egyszerűen elfogadni: akinek perdülete van, annak lehet a súlypontja az alátámasztási ponton kívül is, nem fog eldőlni, látszólag(!) semmibe véve a súlyerő feldöntögető hatását. Hogy miért? Silan (meg a többiek) megmondta. Egyébként meg ilyen a világ, és kész. Van tömeg, ha mozog van impulzusa, ha pörög, akkor perdülete. Apropó: egyáltalán miért van tömege, méginkább tehetetlensége egy tárgynak, ami a tömegére jellemző? Kvantumosan, kozmológiailag, vagy mit tudom én hogyan, lehet ilyen kérdésre választ adni?
Vigyázz, két egymástól fgtlen inerciarendszerben történt változást hasonlítasz össze! Fölösleges kavarás, csak megnehezíti a megértést.
"ugyanakkora pöccintéssel ugyanakkora szögeltérülést tudnék okozni akkor is, ha együtt száguldok az autóval, azaz hozzá képest állok"
A saját magadhoz viszonyított i.rendszerben akármekkora eltérülést okozhatsz, mivel eredetileg nem is volt a mozgásnak iránya. Az eredeti vonatkoztatási rendszerben viszont tényleg u.a. lesz a szög, dehát Silan is ezt mondta: a szög függ a sebességtöl (most a sebesség állandó).
Inkább azt nézd, hogy mi van ha áll/megy az autó: akármekkora/pici szögeltérést okozol.
Egyébként továbbra sem találom az autót!
Az analógiát rosszul alakítottad át: egy tulajdonságot csak egy másik tulajdonságnak feleltethetsz meg. Ha a színhez a statikus (tömeg, súly) és a dinamikus (egyensúly, perdület) tulajdonságokat is hozzárendeled, akkor szükségszerüen hamis lesz az analógia.
A súlynak és tömegnek nincs köze a felboruláshoz. Ebböl látszik hogy a testeknek kell lennie egyéb mechanikai paramétereinek. Például választhatjuk egynek a perdületet, vagy a tehetetlenségi nyomatékot és a szögsebességet stb...
Értem, de nem azért kicsi a pöccintés hatása, mert közben száguld az autó hozzám képest. Szerintem ugyanakkora pöccintéssel ugyanakkora szögeltérülést tudnék okozni akkor is, ha együtt száguldok az autóval, azaz hozzá képest állok. És ha ilyen csekély mértékű, de folyamatos erővel tartom (esetleg nyomom, hogy a ráhatás irány azonos legyen a pöccintéssel) az autót, akkor azt egy hatalmas sugarú körpályára állítom. Nyilván nagyobb (folyamatos)ráhatással kisebb sugarú lesz a körpálya. Csak most már azt nem tudom, miért is kellett ezt tisztázni a pörgettyűhöz? :-)
A végén azonban az
oldalbarugott autó példája kicsit megingatott: ha nem autóról lenne
szó jelentős tapadási súrlódással, egy pöccintéssel fényévekre
eltéríthető lenne az eredeti irányától, mondjuk az űrben.
Ne távolságban mérd az eltérítést, hanem szögben!
Egy pöccintéssel mekkora szöggel tudnád eltéríteni az űrben 100 km/h sebességgel száguldó autót? Nem valami naggyal.
"Hol van az oldalbarúgott az autó? "
"Silannak a hivatkozott hozzászólásában (18) "
Analógiádat értem, de kicsit átalakítanám: mindkét pörgettyűt (a forgót és az állót) az asztalra helyezés előtt pirosnak látom, de amikor leteszem az asztalra mindkettőt, a forgó zöld színűre vált (csak analógia példa!). A gravitációra vonatkoztatva: súlyra, tömegre azonosak, mégis az egyik felborul, a másik pedig nem, az asztalra helyezés után. De hát ez a pörgettyű - mit kell ezen csodálkozni. Néha én sem értem, mit nem értek! :-) Nehéz eset!
Örömmel üdvözöllek a pörgettyű működését soha elfogadni nem tudók közt! :-) Silannak a hivatkozott hozzászólásában (18) a képszerű leírás már nem hinném, hogy felülmúlható lenne. A végén azonban az oldalbarugott autó példája kicsit megingatott: ha nem autóról lenne szó jelentős tapadási súrlódással, egy pöccintéssel fényévekre eltéríthető lenne az eredeti irányától, mondjuk az űrben. Igaz, körpályán tartásához már nem kis erőre lenne szükség. Pedig a kettő (pöccintés és körpálya) ugyan az, csak a pöccintés a körpályán tartásnak egy piciny , rövid ideig tartó szakaszának felel meg.
A Maszek találmányokban felemlített kozmológiai sejtésedről kicsit bővebben is írhatnál, mert nekem a pörgettyűről kozmológiai összefüggés eddig még álmomban sem jutott volna eszembe! Ha jól belegondolok, ami a pörgettyű problémámból maradt, az igazán a hétköznapi mozgásoktól eltérő viselkedés szokatlansága. Valahol írtam már: van két tökéletesen polírozott pörgettyűnk (azért polírozott, hogy a forgást szemlélődéssel ne lehessen megállapítani). Ha az egyiket megforgatom, látszólag semmi külömbséget nem tapasztalok a másikhoz képest. Hogyan tudnám megmondani előre, hogy ha lerakom az asztalra mindkettőt, melyik fog felborulni, és melyik az, amelyik látszólag fittyet hány a megszokott világképünknek? Súly méréssel? Tömeg méréssel? Mind a két esetben azonos lenne. És mégis micsoda külömbség van a két azonos tárgy viselkedése közt! Ez már a pörgettyű költészete, miután a fizikáját, matematikáját megismertük! :-)
Ez egy négyváltozós geometria, ahol az anyag és a geometria hat egymásra. Vajon a téridő görbületek kialakulása közelhatással vagy távolhatással alakul ki, mert egyik sem lenne jó az elmélet számára.
Jó kérdés! A magyarázathoz bele kell gondolni, hogy mind a hullám- mind a részecsketermészet csak korlátozott értékü modellje a fénynek. Talán Silan ennek kapcsán elmondja azt is, hogy miért kell ráeröltetni a tökéletesen leírható vizhullámokra a részecskemodellt! Engem pl. érdekelne, hogy a vizhullámrészecskéknek hogyan lehet megmérni a tömegét?
Volt ô többször Magyarországon is, ahol földi halandók is a közelébe férkôzhettek. Ez az eset az Eötvös Társulat egyik rendezvényén történt meg 1992 körül valamikor.
Egyszer Tellert megkérdeztük (más témában) valamiről, erre ő:
- Erre nekem két válaszom van. Egy abszolút biztos, meg egy valószínűleg biztos válaszom. Az abszolút biztos válaszom, hogy nem tudom. A valószínűleg biztos, hogy senki se tudja.
Aha, most már rémlik, hogy az említett cikkben is valami ilyesmit nem értettem. Ezek szerint akkora elektromos tér jön létre az ionozációs csatornában, ami esetleg akár száz km-es távolságban is megrezgeti a dobhártyát? Illetve elektromágneses? Az lehet, hogy már csak én tév-emlékezem hozzá, de mintha arról is szó lett volna, hogy talán nem is a fülünk hallja, hanem valamiféle agyban keletkező hangról van szó. Erre már lehet, hogy teljesen rosszul emlékszem.
Elektrofonikus hangnak nevezik, az ötlet az, hogy a meteor ioncsatornájából kisfrekvenciás elektromágneses sugárzást érzékelünk sercegô, sziszegô hangként. Elôfordul, hogy elektrosztatikus jelenségek is megfigyelhetôk ezzel együtt.
"Tényleg van ilyen, találgatások vannak csak arra is. "
Tudsz valami konkrét találgatást ami érdekes lehet? Én még a találgatásig sem tudtam eljutni! Esetleg van valakinek ötlete ezzel kapcsolatosan?
