2017. 09. 06. A topik olvasóinak a figyelmébe:
Az öngyilkosságra való buzdítás büntetőjogi kategória. Amennyiben ilyet látunk, az elkövető számíthat az összes nickje nyom nélküli eltakarítására, és arra, hogy a megfelelő hatóságok megkapják az intézkedéshez szükséges adatokat.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt: http://www.ongyilkossagmegelozes.hu/ongyilkossagi-gondolataim-vannak.html
Az Atyaisten nem is szükségből van. A továbbélés van szükségből.
Az öngyilkosság, az is szükségből lett, mert egyesülni a szabadság igéretért jó illúzió. Ha hátrányból indulok és lemondok 50%-nyi támogatásról, egyébként nem fogadnak be, az gyilkosság vagy öngyilkosság, vagy hazugság?
"Mivel TŐLE ered az örök élet és az élet maga igy Ő élet párti." - ez csak hit... amihez jogod van, mint ahogy bárkinek más hit-hez, vagy hit nélküli élehez is ugyanolyan joga van...
"Akkor te halál párti vagy?" - jól hangző piár szöveg, tartalom nélkül, PONTOSABBAN a más véleményen lévő ember nézeteinek semmibevétele...
"ISTEN Szerint bün," - ez merő hit kérdése, mert semmi nyoma semilyen "ISTEN"-nek... nagyon úgy tűnik, hogy ezek a hitek az ősidőkből származó "magyarázatok", amit az ismeretek hiánya szült meg eleink elméjében,,,
"mivel senki sem kérdezte,hogy meg-e akar születni" - kitől kérdezhetnék? Minden születés élő emberi ténykedés következménye...
"mégis mindenki él és élvezi az életet." - ez szimplán nem igaz :-(((
"Tehát az élet ISTENTŐL van," - teljesen hibás, alaptalan következtetés...
"igy azt eldobni igen is bün." - aki be akarja fejezni az életét, nem eldobja azt, hanem befejezi... szintén ősi megfogalmazás az élet "eldobása"...
"az öngyilkosság az bün" - érdekes, hogy egy másik ember helyett milyen egyszerű ilyen kijelentést megfogalmazni... minden szabad ember szuverén joga dönteni saját életéről, abba másnak nincs joga beleszólni... a saját életünk indulásáról nem dönthetünk, de a végéről csupán más dönöthetne?
Nem, NEM BŰN, és NEM "gyilkosság", még ha ez az ilyen döntések társadalmi megítélése: amit zömében vallásos szempotok motiválnak...
"belecsodálkozva a világba, az eszem azt mondja: van Isten!"
Tipikus, naiv realizmus.
"Élesen kikeltek ellenem amiatt, hogy filozófiám melankolikus és vigasztalhatatlan; pedig ez csak abban rejlik, hogy nem mesélgetek a jövendő pokolról, mint a bűnök egyenértékéről, hanem kimutattam, hogy ahol a bűn fekszik: a világban, ott ugyanakkor valami pokolszerűnek is kell lennie: aki pedig ezt tagadni akarná - alkalmilag könnyen megtapasztalhatja. És ehhez a világhoz, e csatázó helyéhez annyi gyötrött és aggasztott lénynek, melyek csak úgy létezhetnek, hogy egyik a másikát fölfalja, ahol tehát a vadállat ezer másnak élő sírja, önfenntartása pedig a kínhalálok láncolata; ahol továbbá az ismerettel növekedik a fájdalom iránti fogékonyság, mely tehát az emberben legmagasabb fokát éri el, mégpedig annál magasabbat, minél értelmesebb az ember - ehhez a világhoz akarták az optimizmus rendszerét hozzáilleszteni és bebizonyítani róla, hogy minden lehető világ közt ez a legjobb. Kiáltó képtelenség. - És az optimista mégis felszólít, nyissam ki a szememet, és tekintsek a világba és lássam, milyen szép az a nap fényében, hegyeivel, völgyeivel, folyóival, növényeivel, állataival stb. - De hát a világ panoráma-e? E dolgokat látni persze nagyon szép, de e dolgoknak lenni egészen más. - Azután elémbe lép egy teleológus, eldicséri nekem a bölcs berendezkedést, melynél fogva gondoskodás történt, hogy a bolygók ne menjenek egymásnak, szárazföld és tenger ne keveredjék össze kásává, hanem szépen távol vannak egymástól tartva, hogy nem gémbereg minden örökös fagytól, sem a folytonos hőség meg nem pörköli, hasonlóképpen, hogy a pályakör ferdesége következtében nincs örökös tavasz, melyben semmi meg nem érnék stb., stb.
Azonban ez s minden hasonló csak múlhatatlan föltételek. - Ha ugyanis a világ egyáltalán létezni akar, ha bolygói legalább annyi ideig akarnak fönnállani, amennyi egy távoleső csillag sugarának kell, hogy hozzájuk érjen, ne pedig mint Lessing égi fia, azonnal ismét eltakarodjék; akkor persze hogy a világnak nem volt szabad oly ügyetlenül ácsolva lennie, hogy már állványai is összedűléssel fenyegessenek. Ha azonban a dicsőített munka eredményeit nézzük, ha a szereplőket tekintjük, akik e kitűnően ácsolt színpadon működnek és látjuk, hogyan áll be az érzékenységgel a fájdalom, és mint növekedik abban a mértékben, amint amaz értelemmé fejlődik, s hogy azután ezzel lépést tartva vágy és gyötrelem mindig erősebben lépnek előtérbe s fokozódnak, míg végre az emberi élet nem nyújt egyéb tárgyat, mint tragédiákra és komédiákra valót - akkor, aki nem színlel és nem alakoskodik, nehezen lesz kedve hallelujákat zengedezni."
(Arthur Schopenhauer: A nemi szerelem metafizikája / Az élet semmiségéről és gyötrelméről)
És nem csak van, jó is! A kedvemé mekkteszi, hogy pont itt kanyaríjja el a Dunát, a köszvényrohamomat reggelre halasztya, pont nem jön a II. Ukrán Front ...
nem is igénykielégítés, hisz ülök az őszi dombtetőn, nézem a Duna-kanyar varázsát, pillanatnyilag semmim nem fáj, nem kérek segítséget, nem szomjazom a transzendenciát,
mégis belecsodálkozva a világba, az eszem azt mondja: van Isten!
A spiritualizmus valóban nem egyenlő a vallásossággal, de azáltal, hogy általában az anyagon túli tökéletest keresi, a tökéletes szépet és jót, a tökéletes szeretetet és boldogságot...valahogy mégis azt keresi, amit/akit úgy hívunk: Isten.
Amit itt Istennek hívsz, az lehet káprázat is. Vagy egy eredendő (?) emberi igény kivetülése. A spiritualitás is lehet egy ilyen igény. A spirituális intelligencia nem tudom, mit jelent, és maga a spiritualizmus nem jelenti (automatikusan) az Istenben való hitet. A spiritualitás utalhat bármire, ami transzcendens, ami a tapasztalható világon túl van. Isten ebből a szempontból csak egy (még ha kitüntett "egy" is).
De azt is értsd meg, hogy nem kell ahhoz sem érzékszervi, sem misztikus kapcsolat vagy élmény, még csak panteistának sem kell lenni, hogy az emberi értelem minden nap rádöbbenjen az Isten létezésére.
Egy kis spirituális intelligencia persze nem árt:-)
Nem. Ha valaki elismeri, hogy Isten képzete benne egy antropológiai igénynek, nevezetesen a hitnek a kifejeződése, azzal semmi gondom nincs; nem is lehet, ehhez semmilyen alapom nincsen. Ha viszont valaki Istenről mint valami magától értetődő létezőről beszél úgy, hogy közben semmilyen (sem érzékszervi, sem misztikus, sem semmilyen) tapasztalata nincsen, az rendszerint kihoz a sodromból. A lét, a világ, az ember, a szikla, de még a morál is megmagyarázható Isten nélkül is.
Nem, mert ez így gyengeségből fakadó szubjektivizmus lenne, amit nem véletlenül kerültem. A világ - és benne az élet - teljességgel leírható objektíve Isten (fogalma/lénye) nélkül is. És ettől még nem lesz az ember holmi lapos pozitivista vagy materialista.
Az élet, a világ(egyetem), MINDEN tökéletesen elképzelhető és leírható Isten fogalmának feltételezése nélkül is. Isten emberi projekciójára nincs szükség a világ (illetve benne az élet) megmagyarázásához és/vagy megértéséhez. Ami az életet illeti: a szó funkcionális értelmében nem kell "tudni az élést"; élni tudás mint olyan - nem létezik. Az élet teljes egészében megmagyarázható filozófiai szempontból immanens módon, természettörvényekkel.
Teljesen tiszta válasz. Volt benne igen meg nem. Hol itt a hiba?
A szüleimmel szomszédos házban régebben a férj, mostanában a gyerek lett öngyilkos. A másik oldalt a lányom barátnőjének apja, tehát a vő. Itt az utcában a barátunk. Talán ők tudják, mi vitte rá őket, én nem. A kényszer sokmindent felülír.
