AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Bizony! És bírom az egész lemezt, meg is hallgatom ma. Az volt sokáig az egyetlen Roy Harpertől, amit ismertem - nyilván a Hope és Page miatt - egészen addig, amíg nem listáztad a csodálatos Stormcockot.
A Hope egyébként egy olyan Roy Harper szám, amelyet eredetileg David Gilmour írt Harperrel és Jimmy Page is közremüködött az előadásában az 1985-ös Whatever Happened to Jugula? elnevezésű Roy Harper albumon.
Az Eternityt tehát leginkább a borító alapján vettem meg, ami azért vicces, mert eredetileg teljesen más borítót terveztek a zenekar tagjai. Vincent rajzolt egy ezüstangyalt, és az egész háttér tiszta fehér lett volna, csak a kiadós emberek nem voltak elégedettek a rajzzal, túl kicsinek találták egy végül soha el nem készülő poszterhez. Emiatt késett a gyártás, majd egy ultimátum után (vagy új artwork lesz, vagy átcsúszik a megjelenés a következő évre) a banda kénytelen-kelletlen engedett, így lett végül a megjelenő verzió, amit egyikőjük sem kedvelt. Aztán jó néhány évvel később a Svart Records csak kihozta az Anathema majdnem eredeti elképzelés szerinti "White Albumát" (by Duncan Patterson).
A többiek vették rá Vincentet, hogy ezen a lemezen végre énekeljen rendesen, mert tudták, hogy kiváló hangja van. Lehet kritizálni a technikáját, de hogy egyedi a végeredmény, az szerintem vitán felül áll. Még ő maga sem énekelt így soha többet, sem előtte, sem utána. Nem klasszikusan "jó" ének ez, viszont minden egyes szó érezhetően belülről fakad, nem tanult tudomány eredménye, hanem a szellem tükre, kifejező és szuggesztív. Erre szokták mondani, hogy a lelkét is kiénekelte.
Az Eternity koncepciója Duncantől ered, aki egy fagyos téli estén taxira várakozva egy telefonfülkében talált egy szórólapot valami keresztény propagandával, amire jó sokszor fel volt írva ez a szó, és ez elindította benne a vezérfonalat, amihez aztán a többiek is csatlakoztak. Korábban Danny szerezte a zene nagy részét, ezen a lemezen már Duncan is írt komplett dalokat. A Hope feldolgozása szintén Duncan ötlete volt, az ő egyik régi hőse Roy Harper, aki egyébként a szöveget is felmondta a dal elején. Amúgy a Do you think we're forever? sorhoz is tőle nyerték az ihletet (https://www.youtube.com/watch?v=Dz9dLmiJtCw). Ez alkalommal dolgozott először producer a stúdióban a zenekarral, és szerintem is baromi jó lett a hangzás. Nem túl erőteljes (például ahhoz hasonlítva, hogyan szól az egy évvel korábbi Draconian Times), viszont nem is steril. Élő, nyers, metálos, ugyanakkor finom, érzékeny is, nagyon jól illik a zene két végletéhez, a keménységhez és a gyengédséghez.
Rengetegszer ömlengtem már az Anathemáról, most nem teszem. Elég annyi, hogy az Alternative 4 után az Eternity a második kedvenc lemezem tőlük, szintén egy örökké tartó szerelem. Bizonyos aspektusból egy kicsit még jobban is tetszik, mint az A4, talán pont a változatossága és a többféle hangulata miatt. Soha nem volt másik zenekar, amelyik ennyire hozzám szólt és nekem zenélt, és ahogy telnek az évek, meg kell békélnem a tudattal, hogy már nem is lesz. 10/10
Belehallgattam néhány Hammerben citált lemezbe, hát ez a 40 Watt Sun tök jó, mint egy singer songwriter Hum, érdemes kipróbálni ha valaki szereti az ilyesmit. Nem tudom szóba kerültek-e már korábban.
Ez a digitális újság szerintem is szar. Én nem fogom telefonon olvasni, nagyítgatni, várni, amíg betölt stb. A printet bármikor előveszem, akár hónapok, évek múlva is. Ha lesz még nyomtatott, újra megveszem - megvan az összes szám - de addig részemről kuka. A havi metált elolvastam, értem az okokat, de nem értek egyet velük.
Jó, a gülüszem kicsit sértő volt, inkább fogalmazzunk úgy, hogy a klasszikus pornós "so big" reakciót lehet leolvasni általában minden ilyen kócshölgy youtubeos mintaképeiről.
Ez a náci koncerthirdetés nekem nem volt meg. A szeptemberit meg sem nyitottam, akkor jutott eszembe, hogy létezik, amikor most kitették az októberit.
Szerintem hülyeség ez ebben a formában, vagy legalábbis számomra az, egy olvasót tuti vesztettek, nekem ehhez nincs türelmem. Csináljanak egy rendes honlapot, tele interjúkkal, meg a szokásos rovatokkal, tök felesleges ezeket ilyen mívesre betördelni és ingyen felbaszni egy pdf-en, nagyon sok munka, és semmi értelme. Én eleve utálok hosszú cikkeket gépen olvasni, mobilon pláne. A printet ledobom az asztal sarkára, aztán ha lefekvés előtt eszembe jut, akkor fellapozom 5 percre, beviszem a kádba, akármi, biztos nem fogom beindítani a laptopot, és megkeresgélni, hogy na mit is írtak az Oranssi Pazuzuról. Ráadásul speciel a lemezkritikák szinte mind fenn voltak már előtte a honlapon, most annyi történt, hogy megdizájnolva betördelték, hát köszi szépen, így is, úgy is közhelyek maradtak. A nyomtatott újság elöl lehet hónapokig, ezt a digitálist már másnap elfelejtettem, hogy van. Sorolhatnám hosszan a kifogásaimat, ezért vagyok kíváncsi, hogy ki hogyan viszonyul hozzá.
Pár másodpercig gondolkodtam, miről is beszélsz, aztán rájöttem. Már rég nem nézem, az első pár videó még üdeségként hatott, de amikor az ötvenedikben is elragadtatva rebegtette a pilláját, akkor már nem volt szórakoztató. És persze senkiről nem mondott semmi rosszat, ő is eladta magát a nézettségért :(
Amúgy sem az én világom ez a youtube-os, influenszeres, azonnal megmondós, podcastben tudálékoskodós kommunikáció, ennél boomerebb vagyok. Ezek a gyorséttermi kaják, én inkább maradnék a békebeli, ráérős, leülős, tereferélős, világmegváltós étkezéseknél.
Én is nagyon szeretem az Eternityben, hogy itt még zenéltek, úgy ahogy egy zenekar (sőt mint egy valamirevaló pszichedelikus cuccokat toló zenekar) ez az Alternative 4-en aztán egycsapásra eltűnt és csak az amúgy szuperül megírt dalok maradtak. Biztos van ennek a lemeznek egy csomó hibája, Thor gülüszemű youtubeos vocalcoach-a nem vágna orgazmus közeli fejeket Vinny teljesítményétől, meg biztos nem szól úgy ahogy kéne (meg a francot, tökéletesen szól), meg giccses, meg mit tudom én, de én akkor is imádom az Eternityt, ez volt az egyik első kazettám, és még most is megvan, pedig a legtöbbet már kivágtam a francba.
Végig nyilván nem, de beleolvastam most (az októberibe), mert vagy 20 éve nem volt Hammer a kezemben és kíváncsi voltam. Meglepően szép kiállítású lett azóta, ami pozitívum. Milán Péter szerintem marhára önazonos maradt, pont a Blood Incantantion-ös lemezajánlóját olvastam el, hát ha ezt olvasom annak idején az Emperor Anthems helyett, akkor lehet, hogy most Blood Incantationösös lennék, kár volt meghallgatnom előtte :(
Uzseka szerintem kicsit megfáradt, persze régen is elég modorosan írt, de akkoriban még nem zavart, most kicsit igen. Újra itt van Zubor Olly, mekkora comeback! Cselőteit kerülöm, a többiek nem tudom kik. Devin Townsend (a metál Elon Muskja, a rockzene Humor Heroldja) lemezének kritikáját olvastam még el, már mindenkinek kivan vele a fasza (nekem is persze), de senki sem meri lepontozni rendesen. A Weather Systems kritika nulla, a nácis plakát nem tudom mi volt.
És hát nyilván ennek az ingyen pdf-ben kibaszásnak nulla értelme, akkor miért nem rakják ki a cikkeket webre, de gondolom még reménykednek, hogy lesz print.
Nem sok banda található széles e világon akiknek még nem hallottam gyengébb albumát. A ma is működök közül talán az Amorphis lehet még egy ilyen példa, meg persze az Anathema. Mindazonáltal léteznek kiemelten kedvenc albumaik számomra, mint a Judgement, az A Natural Disaster vagy az Alternative 4. Az Örökkévalóság ugyan nincs pont ezek közt, de félelmetesen erős album persze ez is, mint általában az Anathema albumok. Sokszínű, sok sebességű, tehát rendkivül változatos, a jammelősen kifejtős részeket imádom talán legjobban. A Hope szépsége és a Far Away fülberagadadósága pedig egészen lenyűgöző. Szóval pazar lemez ez is tőlük, vitán felül.
Végig nem, de ezek után egy percig sem fogom. "Véletlenül" az első változatot a náci koncerthirdetéssel adták ki, ami a Hangpróba előtti oldalon volt. Aztán módosították később. Facebookon pedig korlátozták mindkét poszt alatt a kommentlehetőséget. Ajvé!
Persze, az is nagyon fontos, hogy PDF-file, ami lehetővé teszi, hogy teljesen azonos megjelenésű tud lenni, mint a nyomtatott verzió, a képekkel együtt. És elmentve, internet elérés nélkül is bármikor olvasható. Én nagyon örültem a szeptemberi számnak, most meg újra öröm van, hogy milyen hamar itt van az októberi. Elszoktunk a havi megjelenéstől már sajnos.
És most őszintén: volt, aki végigolvasta a Hammerworld szeptemberi digitális lapszámát? Mondjuk minimum olyan részletesen és figyelmesen, ahogy a legutolsó általa olvasott nyomtatott lapszámmal tette?
Remélem lesz vállalkozó szellemiség/arc, aki 7végi szabadidejét rááldozva végighallgatja ezt a kb. 40 percet, s így rajtam kívül más is kedvelni fogja hazánkban ezt a lemezt.
Az én véleményem szerint 10/10 a pontversenyben, de természetesen ez nagyon szubjektív, mivel az utóbbi 36 évben hallottam már párszor.
A Where Are You? után fél évvel egy újabb EP. Ősrégi számok újra felvéve, de a szándék szerint azért megtartva az eredeti érzésvilágot, amennyire csak lehet. Szerintem sikerült. A tavaszi új dalok nem rosszak, mégis milyen jó lenne, ha valami csoda folytán inkább a régiekből nyernének ihletet a jövőre érkező vadonatúj lemezhez.
Funeral - Gospel Of Bones
Állítólag klasszikus operaénekes képzettségű az új énekes, fasza, mintha Melis György próbálna nem áriázni zengő baritonján egy doom metal zenekarban. Modorosabb már nem is lehetne. Ráadásul az első dalban beszáll mellé Kincses Veronika, ott végem lett, mint a botnak, plusz ezerrel villogni kezdett a "Therion" feliratú vörös lámpa. Képtelen vagyok komolyan venni, pedig a zene, a sok vonós rész, sőt még jó néhány énektéma is önmagában ígéretesen hangzik. Azonnal új énekest követelek az új énekes helyére!
