AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Ne aggódj, nem maradok sokáig. De nem azért, mert ezt szeretnéd, azt leszarom. Hányingerem van ettől a helytől, és a legundorítóbb te vagy itt. Egy aljas patkány, aki játssza a kiskirályt, és kegyetlenül elüldöz mindenkit, akinek más a véleménye a zenéről. Már csak egy kb. tízfős társaság maradt, akik buzis beceneveken szólítgatják egymást, és egymás hozzászólásait pluszolgatják tartalmuktól függetlenül.
Remélem, mások is követik a példámat, és rávilágítanak az itt olvasható sületlenségekre, hiszen triviális, hogy nem a többnyire fos zenét hallgatók fogják megmondani a tutit Mozarttól popzenéig, hard rocktól black metalig.
Egyébként ha egy elfogulatlan ember elolvassa ezt a hozzászólásodat, nem nehéz észrevennie, mekkora undorító, aljas propaganda, ami hazugságoktól hemzseg. Például ha "saját magam szeretném olvasni", akkor állandóan írnék, márpedig igen ritkán teszem. Nem én vagyok az első, és nem is az utolsó, akivel ezt műveled. Felnőttél a szaros baloldali példaképeidhez.
Nekem parszek több szempontból is csalódást okozott. Először is szerettem volna azt hinni, hogy van valami bonyolult, csak az ő fejében létező kritériumrendszer, amivel meg tudja határozni a jó, sőt, kizárólagosan elfogadható zenéket. De nagyon úgy tűnik, hogy nincs ilyen, semmi ezzel kapcsolatos kérdésre nem képes választ adni. Valószínűleg simán csak azt hallgatja, ami tetszik neki, reflektálatlanul, mint egy málészájú tömegember, egy poppergeci :(( Aztán azt hittem, van benne annyi true mizantróp elitizmus, hogy miután eldöntötte, hogy pondrók vagyunk és méltatlanok hozzá, képes rá, hogy tényleg ne írjon oda többet. De nem, akkor is mindig visszajön, ugyanolyan magányos loopoló szar, mint a többi.
Azért tud olyan meglepő, teljesen bolond faszságokat írni, hogy csak nem lehet rá haragudni.
Áll még a rockbanán, de még hogy. Idővel egyre jobban megszerettem ezt a bandát, teljesen kiszámíthatóan hozzák a középszernél bőven jobb anyagokat. Nem egy világmegváltó lemez, de kihozta a boogie-t a lábamból reggel. 100/86.
Hagyd. Ideröfög valami oltári nagy baromságot, aztán elégedetten hátradől, és várja az ilyen reakciókat. Ezt játssza időtlen idők óta. Ekkor boldog. Talán még a minden bizonnyal icipici faszát is veri közben. Ő nem beszélgetni akar, nem vitázni, nem meggyőzni, nem érveket felsorakoztatni, csak saját magát olvasni, aztán idétlenül röhögni otthoni magányában azokon, akik megpróbálnak vele kommunikálni, bárhogy is. Az effélének az a legfájdalmasabb, ha nem foglalkoznak vele. Akkor még talán arra is van esély, hogy hamar elkotródik megint. Semmibe venni a senkit, ennyi a dolgunk. Tudom, hogy nehéz, nekem sem mindig sikerül, de egy próbát megér.
Ma új Brainstorm, Avantasia, Kalapács albumok. De a legeslegeslegfontosabb a Hevisaurus most megjelenő új albuma, az ultradallamos című Maailmankiertueella, amiről szerintem mindenki nagyon szívesen olvasna egy EFB-t parszektől. Ugye?
Ha Latzi listáján a 40. helyezettről van szó, illetve ténylegesen az utolsók között kullog 9664-ikként az összesített listán, szerintem joggal közelítek fenntartásokkal. És mint kiderül, okkal. A dán zenekar albumának lapossága erősen konvergál magának Dániának a laposságához. De legalább a helyükön vannak. Viszont bőven hallottam szarabbat is az AOTD fennállása alatt. 5/10
A progresszív rock az egyik legunalmasabb zenei műfaj. Mégis sok "metálos" legnagyobb kedvencei között találhatók ilyenek. Erről természetesen megvan a véleményem, remélem, nem csak nekem.
Nézzük a régieket: Genesis, Jethro Tull, King Crimson, Rush, Yes stb. Egy jó metálalbum első fél percében több izgalom van, mint a felsoroltak diszkográfiáiban. A legmegdöbbentőbb az, hogy ezek rajongói képtelenek észrevenni, hogy a Pink Floyd és a többi között akkora a különbség, mint felhőkarcoló és cigányputrik között.
De legalább tőle megrendelték, és többnyire fizettek is érte, szóval megérte eladnia magát. Ezektől a norvég arcoktól viszont nem kérte senki (esetleg a kiadó, ja, várjál, ők maguk a kiadó), mégis kéretlenül öntik a világba válogatás nélkül az agyszüleményeiket. :)
az 1761-es próbatermi felvétel, amin 5 évesen nyomul kibaszott fílinges. nem akarok elitista lenni, de na, abban azért egyetérthetünk, hogy azt a harapós, fiatalos energiát már sose tudta hozni, nyomot hagyott a siker meg a betagozódás a mainstreambe.
Á, felejtsd el, Mozart is zsákszámra írta megrendelésre a zongoraversenyeket és a szimfóniákat. A demomenüettjei és a demofúgái még jók voltak, aztán eladta magát :(
Ezek már kényszeres zenegyártók, ennyi zenei mondanivalója igen keveseknek adatik meg. Mondjuk egy Mozartnak talán, na de hány Mozart szaladgál manapság?. Az első szám alapján pedig ezzel a lemezzel sem kötök mély barátságot, kb a fele a 10 perces, alaposan repetitív szerzeménynek felesleges.
A Spirit Knife-tól elsőre megpadlóztam, kb. ötödik hallgatás után pedig máris kineveztem örök kedvencnek. Akkor gyorsan rápróbáltam a Bloomra, de semmi nem történt, nagy valószínűséggel túlzottan a Spirit hatása alatt voltam. Aztán szépen el is felejtettem, ez a zenedömping és a saját hülyeségem hátránya. Pedig a Bloom is jó ám. A JIRM-nél (a később ezen a néven kiadott lemezeik is kitűnőek, bár más jellegűek) nem feltétlenül a riff meg a dal a lényeg. Azért náluk is tud sisteregni a gitár - micsoda szólózás zajlik a Skin Deepben! -, vannak konvencionálisabb darabok (Tales..., Golden Hours), vannak fogós énekdallamok, az énekes Planthez hasonlító hangja amúgy is egy kincs. De itt inkább a spiritualitás a kulcsszó. Ami egyébként nem azt jelenti, hogy teljesen befogadhatatlan lilaság, csak egy kicsit másképpen gondolkodnak a zenélésről, mint az átlag. Úgy idézik meg a 70-es évek, konkrétabban a Led Zeppelin szellemiségét, és hozzák át a 21. századba, hogy csak nagyon kevéssé hasonlítanak rájuk. Aztán van, aki minderre ráérez, és menthetetlenül belezúg (pl. én), más meg csak unja, ilyen ez a showbiznisz. Nagyszerű zenekar, nagyon jó lemez. 10/8
Az idén szerintem ez az első (február van, bassz), de 2019 óta minden évben adnak ki lemezt. Úgy látszik, a szokásos egy helyett most két hét volt a kreatív szünetük, ezért lett dupla az új :/
