jaja, látszik, hogy nem most csinálja először. Nagyon nagy arc!
Shrooomikám! Gyere, bulizz velünk márciusban. Dress code: black :-) A részleteket tudod hol találod. Muki hol vagy? Te is gyere! Lesz metál is!!! :-) Sporti, te pedig nehogy megint a Kashmirba menjél, mert idén sem ott lesz! :-)
aromo_, hadd javasoljak most én neked valamit! Ha rendszeresen olvasod az Írást, hagyd abba legalább egy hétre! Ha nem olvasod rendszeresen, olvasd el benne Jób könyvét, de csak szépen lassan, mértékkel, naponta egy fejezetet!
Pedig van fesz (ha szabad pontatlanul idéznem Bartus urat), gyorsan oldok rajta egy kicsit (szintén kortárs):
"Na ja! - Ferenc utánanézett a töltés oldalán ugrándozó műanyag palacknak. - Túl okos. Még a talpa is teli van rengeteg, nehéz, buta ésszel."
Idő híján (úgy látszik, nem bírok rákapcsolódni az időmegállító-medzsik-konnektorra, pedig a valfilen is javasolták már, más topikon keresztül gyógyító pszichoterikus mókusok) csak egy kérdés: Jézusnak milyen betegséget prognosztizáltál volna a talentumos példázat alapján?
üdv
(ez itt néhány szabad felhasználású szmájli: a szövegben tetszőlegesen elszórhatók, hogy ne legyen olyan hideg: :) :) :) )
Egyetértek a retorika-elméleti meglátásoddal: kérdés, mi a kívánt hatás? :DD
Az egovédelem természetesen teljesen természetes dolog. Mindazonáltal jobb tudni róla, amikor cselekedeteink formálásában szerepe van, mint nem tudni róla, nem? Miért nem vagy megvilágosodott szuperguru? És ha nem vagy az, már nem is cél, hogy az legyél? Alábbadtad? ;DD A megvilágosodott szupergurukról a nagyközönség rendelkezésére álló történetekből valahogy én inkább azt szűrtem le, hogy ők tudják igazán segíteni/megvédeni/kifejezni/építeni/stb. magukat és másokat. Nekik is van természetes eszük meg lelkiismeretük (bár talán így a személyiségük egészétől nem választják le ezeket, mint mi, földi halandók). Azt hiszem, a harag sem idegen tőlük. Csak éppen minden cselekedetük átvilágított.
Értem, hogy nem akarsz Sportemberrel most egyelőre intim kapcsolatba kerülni. Értem azt is, hogy ez rólad szól. Érteni vélem azt is, hogy miért fontos neked bebizonyítani, hogy ez róla (is) szól, de félek, mindjárt megint kikéred magadnak, hogy értelmezem a megnyilatkozásaidat. :D
Ami a turkálásba keveredő árnyalatokat illeti: én nem érzékelem őket, pedig nekem közel napi szintű kapcsolatom van Sportival vagy két éve, ha nem régebben. Azt gondolom, hogy épp emiatt talán én tudom jobban megítélni, hogy mi a helyzet, de lehet, hogy neked van igazad. Meglátjuk, ezt mondta a vak is.
Nem tudom, a NANE miért nem szervez karate-tanfolyamokat, üdvös lenne. Jézus szavaira egy modern-kori versenyző nem kevésbé megszívlelendő útmutatásával riposztolok:
"Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik."
A harag, az agresszió éppen úgy emberi realitások, mint az elfogadás és az együttműködés. Ha kizárjuk őket, erejük személyiségünk árnyékos oldalán megnövekedik. Ha elfogadjuk őket, szolgálatunkba állnak.
Ismét az előbb idézett csávó:
"Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél.
Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.
Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle.
Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak."
Örülök, hogy azt mondtad Sportinak, amit mondtál, amikor elváltál tőle. Remélem, hogy a köztetek támadt szakadék majd elveszti a jelentőségét. Felhívom a figyelmedet, hogy rendelkezésedre áll egy "végtelen erőforrás". Ha belekapcsolódsz az áramába, kevesebbet kell majd méregetned, hogy mire elég, mire nem elég, ami a rendelkezésedre áll. Felhívom a figyelmet, hogy ha a világgal folytatott interakciód értékeléséhez rendszeresen az üzleti metafórát hívod segítségül ("befektetés", "megtérülés", "gyümölcsözés"), meg fogsz betegedni.
Ha nem bánod, mostmár nem rágom tovább a szemantikai gumicsontot, mindössze annyit ajánlok a figyelmedbe, hogy a retorika művészete szerintem kb. arról szól, hogy hogyan lehet elmondani úgy a dolgokat, hogy a hallgatóságban a kívánt hatást keltsük.
Az egovédelemről: azzal is tudnék vitatkozni, hogy egovédelem volt, amit annak neveztél, de inkább azt mondom el, hogy szerintem az egóvédelem nem feltétlen csúnya dolog. Bizony, megvédem az egómat, ha kell, mert szükségem van rá, az egóm nélkül nem tudnék cselekedni (nem vagyok megvilágosodott szuperguru), nem tudnám segíteni/megvédeni/kifejezni/építeni/stb. magamat/másokat. Pedig a természetes eszem meg a lelkiismeretem azt mondja, hogy ezeket kell tennem. (Védeném haraggal is, ha úgy hozná a helyzet, de jelen esetben a szimpátia-antipátia terén belül vannak az érzelmeim, azt meg szerintem kifejeztem.)
"Bűn, nem bűn, vétek, vagy egyszerűen ő így működik" - talán igazad van, és ez már szőrszálhasogatás, számomra mégis jelentéssel bír, hogy nem valami múltbéli adok-kapok miatt tartom magam távol sportembertől, hanem egy (a blogjából szerintem ma is kiolvasható - erről részletesen ott, ha érdekel) viselkedés miatt. A régi sérelmeket már feldolgoztam, újakat viszont nem akarok szerezni. Érted...?
A gyerekkori szarban turkálásról írtakkal egyetértek, de olyan árnyalatokat látok belekeveredni a turkálásba, ami - ha az őszinteséget nem is, de - a helyes irányt megkérdőjelezi. (Bővebben erről is ott.)
Halucskától kérdezed: "Ami téged illet, leginkább az foglalkoztat, hogy ha úgy érzed, legszívesebben jól tökönrúgnád a drága sportembert, akkor miért nem rúgod tökön? Jogos lenne, nem?"
Ez meg, már megbocsáss, a hülyeség határát súrolja. Szerinted a NANE miért nem karate tanfolyamokat szervez? (amikor ezt írtam, a 21655 még nem volt itt) Az embernek (már csak a rendelkezésére álló idő és egyéb anyagi, lelki erőforrás korlátozott volta miatt is) kell olyan döntéseket hoznia, hogy ezzel nem foglalkozom, inkább távol tartom magam tőle. (Nézd csak, mit mond a názáreti ezügyben tanítványainak: 12. Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt. 13. És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza. 14. És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.)
Szó szerint emlékszem mit mondtam sportinak, amikor megszakítottam vele a kapcsolatot: "Most egy darabig ne erőltessük a találkozást!". (ez a "darab" még tart, talán egyszer vége szakad, nem mondtam le róla végleg) Döntést kellett hoznom, hogy "erőforrásaimból" tudok-e annyit adni neki, amennyit igényel, vagy azzal már mást rövidítek meg, olyat, akit esetleg jobban szeretek, vagy olyat, akiben dúsabban gyümölcsözik a befektetés. Elképzelhetőnek tartom, hogy a te (ti) sporti felé nyújtott segítségetek meghozza a kívánt áttörést, simán lehet, hogy te (ti) ügyesebben szeretitek, mint én (mi), vagy többetek van, amiből adhattok neki. Nem tudom.
Most, amikor itt tartottam a hsz írásában, csöngettek, sporti volt az, hozott egy nagy rakás gyümölcsöt a kiscsajnak köszöntésképpen. Megköszöntem szépen (a kiscsaj nevében), de nem hívtam be, mert a csajok aludtak és most fontos, hogy itt nyugi legyen - sporti pedig egy felkavaró fickó. Azt mondta, legyek jó, igyekszem.
Valóban, senkinek sincs joga azt mondani/gondolni valakiről, hogy "menthetetlen". Ahhoz viszont van, hogy ha valakivel nagyon megégette magát, akkor azzal a valakivel megszakítsa a kapcsolatot. Mindenki eldöntheti, akar-e kockáztatni mégegyszer, akarja-e tesztelni a dolgot, hogy "na, most akkor vajon megváltozott, vagy megint megszivat?" Én pl. nem kívánom a testi/lelki épségemet kockára tenni többé miatta. És talán ezért is nem rúgom tökön, mert gyáva vagyok, és félek tőle. Vagy mert már nem is érdekel annyira az egész, csak azt szeretném, ha békén hagyna végleg, nem tudom.
Itt nem a másik arc odatartásáról van szó, pusztán annak a lehetőségnek a nyitvahagyásáról, hogy még egy ilyen kis genya is megváltozhat idővel.
Ami téged illet, leginkább az foglalkoztat, hogy ha úgy érzed, legszívesebben jól tökönrúgnád a drága sportembert, akkor miért nem rúgod tökön? Jogos lenne, nem?
Legalább hetente találkozom Sportival, de inkább gyakrabban. Igaz, nem vagyok a csaja.
Mi tagadás, ilyen. Egyelőre nem tudtam mit írjak, és igazából semmi kedvem nem is volt írni. Ma írtam egy olyant, hogy nem szeretnék veled levelezni. Se. Miért? Önvédelem. Nem küldtem el, ne keresd.
Tudod, sokaknak adatott nehéz gyermekkor, mégsem választja mindenki azt az utat, hogy sportot űzzön (nomen est omen) mások baszogatásából/terrorizálásából.
holist, nem tudom, hányan képesek arra ebből az Xmilliárd emberből, hogy odatartsák a másik arcukat is. Elméletben nagyon könnyű, de ha élesben megy, az más. Ha valaki nagyon közel áll hozzád, és aztán átver, lealáz, pofánver etc, nem könnyű megbocsátani. Ha havonta egyszer találkozol valakivel, könnyű a barátjának lenni, elviselni, tolerálni, elfogadni. Napi kapcsolatban már kicsit más a helyzet. Nekem, most így 14 hónap elteltével az orrtörésem után, az az érzésem, hogy legszívesebben jól tökönrúgnám a drága sportembert. És akkor lehet dobálni a követ.
ma éjszaka esett, és reggel háromkor a szokásos hangokat hallottam a tetőn, valaki mászkál. na, megint a nyest - gondoltam, vadászik. ez az alattomos állat, ott várt a tetőn a szürkületre és prédájára. hatkor be is következett amire lehetett számítani, hangos vészkiáltások, rikoltó rigó, birkózás, csapkodás majd pár másodperc után csend. aztán munkába menet éppen mandarint hámoztam és gondoltam a héjját odaadom a senkiföldjén turkáló varjaknak. mikor eldobtam feléjük a héjjat, azonnal reagálva szétrebbentek és messze szálltak. vajon a közvetlenül fenyegetésnek tűnő dolgok az igazán végzetesek?
Szerintem meg a lényeges kérdés az, hogy ha sportember inkorrekt, tolakodó, és bántó módon osztotta itt le crayenne-t, akkor vajon sportember ezen viselkedése tényleg követendő példa? aromo_ miért követi? Szeretne olyan inkorrekt, tolakodó és bántó lenni, mint annakidején sportember volt? Kipróbálni, hogy az milyen?
Nem emlékszem, hogyan osztotta ki Sportember Crayenne-t, de talán nem is fontos, el tudom képzelni, hogy nem túl korrektül... a lényeges kérdés mégis csak az, hogy Crayenne blogján szereplő önfeltáró jellegű megnyilatkozás kapcsán történt-e a dolog? Amikor lehetett volna róla ott, ahol megjelent, közvetlenül a post alatt is beszélni róla? Ez, szerintem, mindenképpen kifogásolható.
Igen, szabad kikérni magadnak, ha valaki egy közlésed kapcsán rögtön az indítékra igyekszik rátapintani, csak hát minek? A szemantikai finomságokban igazad van, a közlésemben a kérdésen kívül (hogy "tényleg olyan nehéz feldolgozni, hogy X") valóban benne van, azon kívül, hogy "szerintem X" még az is, hogy "és szerintem azért írtad, amit írtál, és amit én gusztustalannak találok, mert nehezen bírod feldolgozni, hogy X". Továbbra sem értem, miért ne lehetne ezt így tömöríteni, épp ez a szép a nyelvben, hogy ilyen tömör bír lenni... ami meg a konkrét oksági viszonyt illeti, lehet mondani, hogy nem áll meg, lehet arról mondani valamit, hogy miért nem (ezeket is megtetted, más kérdés, hogy nekem nem meggyőző), és lehet "kikérni magamnak". A "kikérem magamnak" az tartalomtól függetlenül egy ego-védő manőver.
Bűn, nem bűn, vétek, vagy egyszerűen ő így működik ("nem akarom minősíteni, csak magára hagyni") - ez szerintem szőrszálhasogatás. Megbíztál benne, sőt, kifejezetten bizalmas volt, aztán hopp, valami történt, és aztán már nem bízol meg benne (ezt jelenti az, hogy benned van "a tudat, hogy a bántás előbb utóbb meg fog ismétlődni"). És hiába mondod, hogy ez nem bűn, mégis olyan megbélyegzés-szerűen hangzik: tudom rólad, hogy előbb-utóbb újra megsértenéd a bizalmamat, ha adnám. Ez (amikor valakiről lemondunk, mint reménytelenről) a szentlélek elleni bűn, amihez még a názáreti mester se igen tudott megbocsátóan viszonyulni.
Megbélyegzés a "gecizni ok nélkül" is: senki nem gecizik ok nélkül, szerintem ezt te is tudod. Az meg, hogy "nem tudod, hányadán állsz vele", az lehet egy episztemológiai állítás, ez esetben rólad szól, Sportihoz nem sok köze van (véletlenül épp ő az a tárgy, akit nem ismersz annyira hogy megbízhatóan el tudd találni a jövőbeni viselkedését), vagy lehet burkoltan (a te terminológiáddal, "nem egyenesen", "nyakatekerten") morális: ő egy olyan, akiről nem lehet tudni, hogy az ember hányadán áll vele, mert kiszámíthatatlanul (ok nélkül) bármikor gecizésbe kezdhet. Ez meg rágalmazás, ha jól tudom, főleg, ha tényálladék nem is kerül ismertetésre.
Maszatos hangulatkeltés: amikor valaki a gyerekkori szarban turkálni kezd (már akinek van, teneked biztos nincsen, vagy nem volt olyan meghatározó hatással a lelki fejlődésedre - nem a fenét), és ezt nyitottan, őszintén csinálja, akkor olyan mértékben sebezhetővé válik, hogy ilyenkor begáncsolni neki, intenciójának tisztaságát, életprogramjának helyességét kétségbevonni kb. olyan fájdalmat okozhat, mint a tüzes vas. Ja, és a "maszatos hangulatkeltés" kifejezés alkalmazása megintcsak egovédelmi manőver.
Jobban örülnék, ha haraggal védenéd az egódat, az életszerűbb és érzelmileg egészségesebb is, mint ez az érzelmileg gátolt, hideg, az objektivitás látszata mögé behúzódó döfölődés.
tapasztaltál már olyat, hogy korábbi személyiségedet állítottad magad elé, mint visszatérés a paradicsomba. mikor még olyan rendes kissrác voltál és szép volt a világ? mikor rágondolsz, azt mondod: ott tértem le a helyes útról, oda kell visszatérnem.
Nálam ez a kép nem annyira jött fel, inkább csak külső (szülői) nyomásra, és többnyire ezért ellenállásba is ütközött a részemről, szóval ettől az illúziótól viszonylag védve vagyok. Persze a múlt illúzórikus tökéletességére azért figyelmeztetni kell magamat sokszor... :)
Hát, lehet, hogy most ezt kaptuk, nem tudom. De amúgy amennyire ismerlek, attól ne tarts, hogy megesz a multi, max. nem fogtok jól kijönni és folyamatos dilemmát fog okozni hogy miért is dolgozol ott, és miért nem csinálsz magadtól valamit, ha már egyszer erőd tkp. lenne hozzá... De ha jól csinálod és jó helyen, akkor remek lehetőség arra, hogy anyagilag rendbe tedd az életed, meg kitaláld, hogy mit és hogyan szeretnél, és mindemellett jobban átlásd a rendszer mozgatórugóit. Szóval: No Fear, Just Do It. :D
