Ebbe a topikba többségében betegek és hozzátartozóik írnak. Sajnos előfordul, hogy a betegeket gátlástalanul kihasználni akaró fórumtagok (csalók) privát levélben különböző hatástalan csodaszereket ajánlanak a topikban megjelenő új betegeknek.
......, hát elkapott engem is a covid, talán szerencsére feldolgozom, mert megkaptam, 2 db Moderna és 1 db "Spize" vagy mi a túró.
Kb. 3 hete elkeztem szédülni, majd be tetőzött, oltári nagyot este - hanyatt. Szomszédom rámkent 1,5 kg lópalzsamot így úgy, ahogy helyre jöttem. Azt gongoltam lassan "beállok".
Frászt! Vasárnap láz, általános folyamatos fáradság, étvántalangság. Egyéb tünet nincs. Orvost hívtam, persze nem feszik fel.
.... és akkor megkedtem az öngyögyítáts 6 óránként lázcsillapitó, forró, keserű tea, mindenféle vitamin.
Remélem a nagy csend a viszonylagos nyugalom jele :-)
Szóval az van, hogy tavaly szerencsét hozott a drukkotok, amikor a méhnyak rákszűrésem lett rossz, és most sajnos megint szükségem van a szerencsére. Tulajdonképpen el sem hiszem, hogy ez velem történik...
A rossz cytológiám után ugye megműtöttek, és endometriózist hozott ki a szövettan. Ezt szépen kezelték azzal, hogy gyógyszeresen leállították a petefészkeket. Hát segíteni nem segített, adenomiózisom is lett, a méhem átmérője, csak az elmúlt fél évben 3 centit növekedett..., de most nem is ez a lényeg. Az endometriózis miatt folyamatos megfigyelés alatt vagyok, és a petefészkeimben 9 hónapja benne van a "sűrű bennékű képlet", ami nem szívódott fel. Úgy volt, hogy kiműtik meg körül is néznek laparaszkóppal a hasamban, hogy mi a szitu, csak még gyorsan csináltak nekem petefészek tumormarkereket. CA-125-öt, HE-4-et és ROMA indexet. A CA-125 jó lett a másik kettő nem... így amikor a műtéti időpontért mentem, nem kaptam időpontot, hanem Professzori bemutatásra kell mennem, az emelkedett tumormarker értékek miatt. Ez holnap lesz.
Nem vagyok hajlandó úgy beparázni mint tavaly, mert teljesen felesleges, ezeket a dolgokat nem tudom befolyásolni, csak hát mégis idejöttem Hozzátok. És ne haragudjatok, hogy megint itt vagyok.
Itt vagyok, gondolok mindnyájótokra, nagy szeretettel.
Nem lettem hálátlan elhagyó, csak nehéz volt, nehéz most is... De kötődöm hozzátok, mert a segítségetek, a támogatásotok amit kaptam a legnehezebb időkben, számomra kötelék hozzátok.
Én sem tudom mire vélni a hosszú csendet. Nekem is kegyetlenül fáj a hátam, illetve teljes felsőtest. Két hete hanyat vágódtamn a szobába persze mögöttem egy vödöt és a porszívó! Valószínűleg borda repedés lehet, mert még a levegő véletlen is fáj. Persze orvoshoz nem mentem, akkor még idegvajt is kapnék. Inkább valahogy helyre jövök. Portál togyogok és erőltetem a mozgást, meg hát nyúlni át el kell látni.
Nem a dög látogatott meg minket. Az embernek, 92 éves, nagyon megkoptak a csigolyái. Olyan fájdalmai vannak, hogy nem tud járni. Szerencsére, nem volt könnyű, de találtunk egy orvost, aki belátta, hogy nem csak a daganatos betegnek lehetnek fájdalmai és felírta a tapaszt.
Nagyon nagy a csend, remélem mindenki jól van. Egy kicsit of kérdésem van. Ha valakinek felírják a morfium tapaszt, mégis mennyi idő alatt lehet hozzá jutni. Én pénteken leadtam egy receptet, először szombatra igérték, aztán hétfőre, ma pedig nem tudjuk, majd telefonálunk ha megjön. Ez normális???
Nagyon szépen köszönöm az együttérző és vigasztaló szavakat.
Tudom, hogy az egész betegség - főleg a tüdőrák óta - efelé mutatott, nem voltak illúzióim. De ha szeptemberben nem műtik meg, hanem kemót és sugarat kap, akkor most nemcsak élne, de teljesen jó életminősége lenne. Látta volna álmai szigetét, ahova az ő kedvéért foglaltunk nyaralást a huszadik házassági évfordulónkra, látta volna, ahogy újra örök hűséget fogadunk egymásnak, együtt örült volna velem a kis és nagyobb sikereknek.
Mindezektől megfosztották őt (és minket), ráadásul élete utolsó négy hónapját úgy élte le, hogy sem enni, sem beszélni nem tudott. A januári utolsó 2 hét már csak meggyorsította a dolgokat, megkímélte őt a hosszú és fájdalmas leépüléstől.
Esküszöm, ha szeptemberben meghalt volna a műtőasztalon, könnyebben elengedtem volna. De ez nagyon méltatlan befejezése volt mindannak, amin keresztülment.
Végső soron mindegy mit adtak meg oknak. Ha előbb kapcsolnak és tovább kezelgetik, akkor is ez lett volna a végeredmény. Ilyen olyan formában, mindenki eljut arra a pontra, amikor nincs tovább. Anyukád ha jól emlékszem már nagyon régóta kínlódott ezzel a döggel. Magadnak teszel jót, ha beletörődsz. A dühöngés nem használ semmi, csak magadnak ártasz vele. Persze fáj, fáj és talán soha nem fog elmulni, de idővel enyhül.
Hú! Ez őrület! Nagyon sajnálom Édesanyád. Ez a tortúrát lehetetlen megemészteni.
Tudod, amennyire tudta figyelemmel kisértem állapotát, hisz csak vagyok itt hasonló okban. Őszintén, már két éve nekem sem fér be a zabszem, a padémia óta nem látott orvos, szinte ki sem mozdulok házamból. Valahogy jobban félek a covidtól, mint a ráktól.
Igyekezek normálisan élni, bár kicsit sok lett a súlyfeleslegem, de valamikor azt mondta a doki, hogy inkább hizzak, mit fogyjak. Már keveset mozgok, nagyon fáradékony iettem, tökre felborult a bioritmusom, éjjeli bagoly lettem.
Nagyon sok ételt dobok ki, mert egyre inkább zavar, hogy nem érzek semmi ízt. Keveset eszem mégis hízok vagy szintenvagyok. 113 kg! Bődület!
Azért megpróbálom az életem. Hihetetlen, már 74. vagyok és hat éve indult a rákom. Úgy érzem, ha ezt az évet kihúzom, a kilencvenet biztosam meg érem. 😂
