Nem bírok már várni tovább, mindenképp szeretnék rögzíteni pár benyomást a koncertről (a lemezről majd még később).
Hihetetlen élmény volt egy év után újra beülni a MűPá-ba a Solaris koncertre!!!
Számomra a Solaris a legprofibb amatőr zenekar az egész világon! Ezt szeretném egy kicsit kifejteni.
Amatőr, mert a zenekar tagjai nem ebből élnek, nem ezt csinálják főállásban. Ez azért sok mindent meghatároz, mert azt gondolom, egy folyamatosan turnézó, összeszokott csapat nem olyan koncerttel állt volna elő, mint okt. 26-án a Solaris. Valóban volt némi amatőr aspektus a koncertben. A dob tényleg túl hangos volt, és ebből kifolyólag a lemezeken hallható varázslatos atmoszféra nem jött át teljesen a koncerten. A fuvola, gitár, szinti előtérbe kerülésével jóval éteribb lett volna az összhatás, így viszont az erőteljes dobolás ezt jelentősen széttörte... A hangzás viszont a 6 sorból szerintem jóval arányosabb volt, mint az A-B-C sorokból.
Az amatőr meghatározottság abből is újra kitűnt, hogy a zenekar ismét nem vállalta fel azt, hogy egy igazi, megkomponált show-t tegyen a színpadra. Félreértés ne essék, Róbert művész úr konferáló szövegei valóban bájossá és szívmelengetően emberközelivé tették a produkciót, ezzel együtt azonban egy olyan izgalmat generáltak a hallgatóban, amellyet egy profi produkció nem enged meg magának. Egyfajta izgulást, hogy minden jól sikerüljön, így a hallgató úgymond szorított a zenekarnak, ahelyett, hogy teljes elvarázsolásban lett volna része. Azt hiszem, a profiknak legelőször azt tanítják meg, hogy az izgalma magánügy, abból a hallgató nem érezhet semmit. Ehhez járult továbbá az is, hogy tényleg volt miért izgulni, voltak apróbb bakik a zenében, több zenész részéről is... számomra a legzavaróbb Seres Attila basszgitárjának az áram alá helyezése, és az akörüli probléma volt az egyik belépőjekor. Ugyanúgy nem értettem, hogy a kivetítők miért voltak ennyire alulreprezentálva... Ha már nem volt slide-show az űrről, akkor legalább a zenészeket nagyban lehetett volna csodálni...
Ez az egész amatőr megközelítés épp azért zavart a legjobban, mert pl. a Mexikói Nostradamus DVD-n ennek nyoma sincs!!! Az az én mércém szerint egy igazi koncert, egy igazi show, az elejétől a végéig megkomponálva, fantasztikus intróval, ami felvezeti a zenekart, utána pedig pazar kivetítős bemutatóval, hibátlan hangszeres játékkal... Véleményem szerint ezt a fajta megközelítést a magyar közönség is megérdemelné, mi több, a zenekar maga érdemelné meg, mert ezzel héroszokká változnának egyszerű emberekből a hallgatók szeme láttára...
Azt gondolom, a művészek szabadsága mindenek felett áll, így tulajdonképpen ők döntik el egyedül, hogy mit akarnak csinálni a színpadon. Én hallgatóként és rajongóként csupán egyet remélek: az "amatőr" megközelítés nem véletlen volt a zenészek részéről, hanem tudatos döntés! Hiszen ezáltal olyan oldalát láthattuk a Solarisnak, ami igen bensőséges és emberi. Részemről azonban a profi megközelítést látnám.
Még egy kritika, ami mellett nem lehet elmenni. Kecskés művész úr igen szuggesztív és egyben zavarbaejtő előadása számomra kívül esik a Solaris világának jó ízlésén. A művész úr igazán érdekesen induló előadása az idő múlásával számomra egyre nyomasztóbbá és zavarbaejtőbbé vált. Ezzel szemben a kivetítőn pergő űrrészletek, hajóbelsők ezegyszer pont azt mutatták, amit az egész előadáson vártam volna.
Igazán különleges momentumai voltak a koncertnek a zenei megemlékezések!!! Ezeknek a hatását nem lehet szavakkal leírni! A marsbéli szvittet egyben hallani, színpadon szintén olyan élmény, amit az ember örökre szívébe zárhat. A marsbéli II két teljesen új darabja valami irgalmatlanul ütősen került a színpadra (is). Krasznai Tünde önmagát lépte túl ezzel a vendégszerepléssel, véleményem szerint igen jó választás volt, daccára a pop-kultúrában való tevékenységének. Végülis a Solaris, annak ellenére, hogy kultusz-zenekar, mégis története folyamán mindig erős szállakkal kötődött a kortárs popzenék egyes szereplőihez... ez azért van, mert Magyarországban a mainstream és az underground ugyanabban a pici halastóban kell, hogy megférjen egymás mellett, amely halastó a magyarországi zenei életnek egyáltalán élettérként adatik... külföldön a tengerben jól el tud különülni ez a kettő...
Összegezve számomra felejthetetlen élmény volt, a zenészek részéről emberfeletti teljesítmény, annak ellenére, hogy nem tudom nem elsorolni az észrevételeimet (amivel remélem, nem bántok meg senkit).
A Solaris-koncerten szerzett élményeim még napokig hömpölyögni fognak bennem. Egészen erős, meghatározó élmény volt, hogy Erdész Robit mosolyogni is láttam. Többször is. Mosolyogni, mint régen. Habár a negyedik sorból azt is erősen érezni (látni is!) lehetett, hogy zavarban van, mégis mosolygott. És láthatólag élvezte a játékot. Ez átragadt rám is. Nagyon élveztem a koncert minden pillanatát. Köszönöm!
Én a C (tehát 3.) sorban ültem, a cikkben jelzett rezgő hang végigkísérte a koncertet, ezen kívül a pergő iszonyú hangosan szólt, olykor már-már bántóan.
Attila szintije sokszor egyáltalán nem szólt, vagy legalábbis nem hallatszott. A teljes hangzás pedig kásás volt, mintha szemüveg nélkül próbálnék olvasni.
Ezektől függetlenül elmondhatatlanul élveztem minden pillanatot, egy estére megint visszakamaszodtam. Ennél nagyobb öröm ebben a korban már nem érhet.
Én személy szerint és a Barátaim nevében is köszönöm ezt a fantasztikus vasárnap estét, mindannyitoknak.
Három barátommal és a két felnőtt fiammal voltunk a koncerten. Az egyik barátom felesége azt kérdezte a koncert végén: Hogy, hogy ez a zenekar még nem lett világhírű? Ilyen igényes és kellemes zenei anyaggal. Azt mondta: "ezeknek már régen világsztároknak kellene lenniük". Erika most volt először Solaris koncerten - 47 évesek vagyunk. Én a barátaimmal már az FHM-ban jártunk a Solaris klubba, nagyon szép emlékeim vannak azokról a '80-as évekről.
Lettek volna kérdéseim a tagok személyét illetően, melyeket egy előző hozzászólásomban már vázoltam. De nem szeretnék ünneprontó lenni és a kérdéseimet felülírja az öröm és a jó érzés, amely a koncert hatására magával ragadt. Így nem kérdezek semmit.
Csak még egyszer megköszönöm a munkásságotokat és várjuk a folytatást.
És külön köszönöm, hogy időt szakítasz ennek a fórumnak az olvasására és a válaszadásokra.
Nem, kedves Youwine, nem aludtál át semmit, az utolsó pillanatig szorítottunk Mókusért, aki Debrecenből érkezett volna a koncertre, de az M3-ason egy baleset órákra fogva tartotta.... Még egy perccel a belépője előtt is reménykedtünk, de hiába. Azért is nagyon sajnáljuk, mert a főpróbán egyszerűen csodát csináltak Ullmann Zsuzsival, Gerendás Petivel és Krasznai Tündével! Nagyon-nagyon nagy kár, hogy nem hallhattátok.... :((((((((
Döbbenetes, megható, katartikus, felemelő élmény! Tényleg csak a legnagyobb, legszívhezszólóbb jelzőkkel lehet szólni a Solaris együttes tészteletadásáról Tóth Vili iránt!
Egyszerűen zseniális, ahogyan megoldották, hogy együtt játsszanak Vele, a 2006-os Műpa koncerten készült felvételek segítségével!
Torokszorító előadás volt, végigsírtam az egészet....
Jata ezt írja a videó alatt:
"Az úgy volt, hogy Tóth Vili, az alapító dobosunk tavaly örökre elhagyott bennünket, de 2006-ban még velünk volt a MÜPÁ-ban, úgyhogy az akkori felvételről kimentettük a dobsávokat, visszautaztunk hozzá az időben, és most csakazértis eljátszottuk vele még egyszer a Solarist. Sírva."
Ez a lemez... hát nem hiszem el... felülmúlja minden várakozásomat!!! De majd egy hét múlva részletesebben...
Addig is kifejezetten kiváncsi lennék a következőkre:
- Hányan voltak összesen a koncerten?
- Jöttek-e külföldről, és honnan?
- Hány lemez kelt el?
- Lesz-e külföldi terjesztés? És ez hogyan fog működni?
- Lesz-e jövőre koncert? (1990 dupla LP teljes anyaga)
- Lesz-e külföldi koncert? Esetleg kapott-e a Solaris a régihez hasonló ajánlatot Közép- és Dél-Amerikába a Marsbéli II bemutatójára?
- Lesz-e hazai bemutatója, avagy mini-turnéja a Marsbéli II-nek az életműsorozaton kívül? (Lehetne!!!)
- A jövőben gondolkozik-e a zenekar azon, hogy több időt szán a zeneírásra és lemezkiadásra? (Mert ennek az új lemeznek a fényében tele vagytok igazán friss és előremutató zenei ötlettekkel és jobbnál jobb kompozíciókkal...)
A többiek nevében is köszönöm a dícsérő sorokat. Valóban volt bennünk némi izgalom, és ez lesz is mindig, hiszen mi nem egy hetente játszó haknizenekar vagyunk, mindenki a munkája mellett szakított nem kevés időt a felkészülésre az utóbbi egy évben, így számunkra minden koncert jószerivel egy premier. :)
A MArsbéli Krónikákat például 30 év után először játszottuk el teljes egészében. Annakidején a Krónikák hosszában korlátozott bennünket a bakelit lehetséges műsorideje, most viszont nem, ezért engedtük meg magunknak a bővebb változat eljátszását, hogy Ti is hallhassatok olyan részeket, amiket eddig csak mi ismertünk. (Külön jelentősége volt számomra annak, hogy a Marsbéli Krónikákban a fiam, Tamás játszotta Czigi szólamait.... de ezt csak zárójelben jegyeztem meg.)
A Gábor esetében teljesen igazad van, szívesen megemlékeztünk volna róla, ám nem akartuk a Cziginek és a Vilinek szánt tiszteletadással azt a látszatot kelteni, mintha ő is végleg elhagyott volna bennünket. Különösen annak fényében nem, hogy a Gábor nyitva hagyott egy kiskaput a jövőre nézve annyiban, hogy egy eljövendő stúdió-lemezen elképzelhető a közreműködése.... :)
A Tamás esete teljesen más, róla semmilyen fórumon, semmilyen összefüggésben nem áll szándékunkban megemlékezni a jövőben sem.
Tanusíthatom, hogy a Laci cseppet sem volt rosszkedvű, sőt! Rajta így jön ki az izgalom, én - ezek szerint - kapkodva veszem a levegőt. :)
Jatát szándékosan konferáltuk be a blokk után, hiszen akárhogy is, de ebben a részben nem mi voltunk a főszereplők, hanem a Vili. Én azt gondolom, a Jata is egyetért ebben velem.
És végül még egyszer: mindannyiunk nevében köszönöm a dícsérő szavakat! Jólesik ám....
Pár mozaikszerű benyomás a koncertről, a teljességre való törekvés abszolút hiánya mellett:
Lúdbőröztető élmény volt a Marsbéli krónikákat élőben hallanom. Annyiszor hallgattam már, hogy számomra furcsák voltak a kis betoldások. Bár szépek voltak, nem lett volna hiányérzetem, ha ezek kimaradtak volna.
Zseniálisan oldották meg Vili szereplését. Szívszorító volt látni azt a gyermeki örömtől sugárzó, szép férfit a vetítővásznon és tudni hiányát.
Nagy öröm volt látni, Feri mennyire boldog a dobok mögött. Viszont Laci végig nagyon feszültnek, rosszkedvűnek tűnt, remélem nem így volt csak én láttam ezt rosszul.
Aztán Jata szegény meg már vagy 10 perce színpadon volt, de jó sokáig elfelejtették bekonferálni ...
Amennyire emlékszem, a két hiányzó basszusgitáros meg sem lett említve. Kár ezért. Szendőfi remek zenész, mestere a hangszerének - de nem a Solaris zenei világának. Balázs bármilyen remekül is játszotta el a szólamokat, nem volt - nem is lehetett - szerves része ezeknek a zenéknek. Nekem hiányzott Tamás pimaszul vidám és Gábor arisztokratikusan elegáns játéka.
Aztán túl hirtelen lett vége a műsornak, mintha páran még zenélni indultak volna, míg a többiek lementek a színpadról.
Félreértés ne essék, nem hibaként említem a fentieket! Az egész előadásnak volt valami suta iskolabálos bája, Robi annyira izgult, hogy kapkodva szedte a levegőt, elakadt a szava néhányszor.
Én egy jó darabig minden héten elmennék és végighallhatnám ezt a műsort, ha lehetne.
Észre sem vettem a csodálattól, hogy eltelt 2 óra hossza. Nekem lenne néhány kérdésem, amelyek lehet, hogy bután hangzanak majd. De a hozzáértők majd elmondják.
- Ki volt ez a Balázs nevű bassz-gitáros, mi köze a zenekarhoz? Mert javarészt Ő
játszott a koncert alatt.
- Hol volt Kis Szabó és tényleg, miért nem játszik a koncerteken Pócs Tamás?
- Mi történt szegény Vilmossal, baleset, betegség? Ez szörnyű, hogy már 2 tag is
elment a zenekarból.
- K. Tünde nekem furcsa volt a múltja miatt, de a hanga jó volt, (nekem). De hát
annyi jó hangú, vokálra alkalmas énekesnő van még az országban. A gyerekeim azt
mondták: Apu ez a média hatalma.Tényleg csak erről lenne szó?
Ez a Kollár doki nem öregszik és a többi tag sem. Így a nézőtérről.
Megható gesztus volt, ahogyan megemlékeztek az elment tagokról. Remélem "csak" 1 évet kell várnunk az újabb koncertig.
