Jovanna, megfelelo bulit keresek! ;) Amugy gondoltam rad, amikor elmentunk a hazatok elott. ;P A grazi villamosok... hmm... nekem meg teli kepeim a magyar pusztarol. Ha levizsgaztam, elmegyunk sorzeni, jo?!
„És ha sírva kiáltanám
Elég!
Tudom, Te lépnél elém.
Végső tréfájaként a múltnak
Melyre szomorúan lehajtott fejünk
Csendbe merevült arccal nevet vissza.
És tudom, idegenként néznénk egymásra
Mintha csak egy közös álom lett volna
Rémülten ébredve, s várva kiáltson a másik
Messze dobva a terhet, mit hordunk
És az ismeretlenség nyugalmába bújva
Hideg kimérten egymást két ember köszöntené
Az elmúlt szerelem láncától szabadulva
Elszakítva minden közös szálat
Mindent elégetve ami még fájhat
Minden bűnt, szenvedélyt, szenvedést megbocsátva
Felejtő feloldozásban születni újjá
Csodálkozó gyermekként nézve körül
Nem értve véget és kezdetet
Nem emlékezve semmire.
És csak nézem az arcodat
A bűntudat grimaszát a mosolyodban
És kiáltanék, mint bűnös lélek az örök tűzben
A fájdalomtól átkozva mindent mit jelentesz nekem
De cinkos mosoly mögé bújva tudom titkodat
Mert a válasz én vagyok.
Szeretnélek, de te ellöksz magadtól”
Szinte egesz nap egyutt vagyok volt baratnommel, de nem jarunk. Egyetlen tamasz, aki mellettem van. Ha nem lenne mellettem tamasznak, akkor... Ah, sehogy se jo!
Sokx egyedul erzem magam, de tudom, hogy apam nem szertne, hogy sirjak. Utalom, hogy ha sotet van. Legyen mar vilagos...
még nem tettek tönkre jópár évet az éeletedből a hazugságok. ne is tegyenek.
megbocsátani könnyű. nem fájni nehéz.
emberek vagyunk. gyarlók. és olykor azokkal szemben a legjobban, akik a legmélyebben szeretnek minket...
viszlát!
myo
Megfogadtam, hogy az 1000. hozzászólás már nem fog tőlem megjelenni. Azt hiszem itt az ideje, hogy elbúcsúzzak, ha elhatározásomat végre kívánom hajtani (igen).
Legyetek jók, ha tudtok. Mert a többi, nem számít...
Mégha így lenne sem fogom a véleményemet a múltról megmásítani, de persze - ha tudom - felhasználom a jövő alakításánál. Mert mindig rajtam is múlnak a dolgok, és mégha csak szenvedő alanyként látszom is esetleg, valahol én is alakítom a dolgaimat.
Lehet, hogy rossz lett a vége, de én ami jó volt, arról nem fogom később sem azt mondani, hogy rossz volt. Mégha hazugságon alapult is (maximum lábjegyzetben említem meg, hogy ha tudtam volna, akkor nem mentem volna bele/másképp gondoltam volna, stb.). Mert valahol az is az én döntésemen alapult.
"nekem is volt olyan kapcsolatom, amit inkább rossznak minősítenék. megaláztak benne, és hagytam. hibás vagyok, mert elaltattam az érzékelőrendszeremet valamiért cserébe..."
na, ugyanígy
marv
ABC..
nem erről van szó, kedves. nem áldozata semminek. és sosem mondta, hogy a szeretet áldozathozatal volna a részéről. azt sem mondta, hogy nem hibás, vagy felelős ő is. az ellenkezőjét mondta.
az már más kérdés, hogy az egészet rossznak ítéli meg. nem a pasit a teljes kapcsolatot, mert HAZUGSÁGOKBÓL állt, minden hazugság volt benne, ami jó is volt..
nekem is volt olyan kapcsolatom, amit inkább rossznak minősítenék. megaláztak benne, és hagytam. hibás vagyok, mert elaltattam az érzékelőrendszeremet valamiért cserébe...
myo
Bár Myonak jeleztem, de tény, hogy ez a fonal valahonnan általad indítodott el. Myo jelezte, hogy szerinte meggondolatlanul itélkezek.
Egy tény. Nem tudom elfogadni, hogy ha belementem egy kapcsolatba - és főleg ha magam is elismerem, hogy voltak/lehetek jelek - akkor (csak) a másik a hibás. Ha valki erre apellál, akkor én mindig ezt érzem, hogy valahol azt jelzi, ő ártatlan ebben a dologban. Annyiban semmiképpen sem hogy nem volt köteles fenntartani. Ha tette, akkor a következményekben ő is részes volt.
Nem itélkezek. De itt mindig csak EGY oldal szólal meg, így nem vagyok hajlandó helyből bologatni sem. Amit írtam, pedig tartom. Senki sem kötelez arra, hogy valakivel egyáltalán kapcsolatba elegyedjek. Az "én teljesen ártatlan vagyok" szövegben meg nem hiszek.
Namármost nem értem. Ezek szerint az első bármilyen kapcsolatban bele kell dőlni a szamurájkardba, mert jajj, úgysem lehetünk boldogok? A marhák, keressenek egy másikat.
:o))))
Nem történelmi könyv volt, vagy szociológiai. Sima (?) regény.
De szerintem nagyon sokan nem tudják elképzelni - nem csak a japánok - hogy "csak úgy" boldogok legyenek évekig. Relatív kevés kiegyensúlyozott párkapcsolatot látni, vagy csak én mozgok rossz közegben.
Hülyék ezek a japánok. Azt el sem tudják képzelni, hogy "csak úgy" boldogok legyenek hosszú évekig. Barmok. Remélem, az ilyen marhaságot még azelőtt csinálják, hogy szaporodtak volna.
A Japán szeretők c. könyvben is eme hepiendet találták megfelelőnek a szereplők, csak rásegítettek egy kis méreggel. :o) :oI :o(
Bár a sztori szerint ott azért választották ezt a megoldást, mert úgy érezték, kapcsolatuk a legmagasabb szintre jutott és innen már csak lefelé vezet az út. Azt hallottam ugyan, hogy legjobb a csúcson abbahagyni (micsoda hülye mondás ;oD)... de azért ha jobban meggondolom egyelőre még nem vagyok elég szabad elme ahhoz, hogy átérezzem ennek a halálnak a romantikáját.
De azért elképzelem, ahogy egy átlag magyar nő a párja elé áll és azt mondja: "Olyan jó Veled, hogy ennél jobb már nem lehet. Haljunk hát meg együtt!" Megnézném a pasi arcát :o)
