Indulás előtt felírtam a paramétereidet, de később értem ki, mint terveztem, meg hát a szokásos tömeg volt, úgyhogy meg sem próbáltalak keresni (bár lehet, hogy másoknak szántad az infot).
Fél 7-kor elkezdtem magam bedolgozni a Flogging Molly közönségébe, hogy jó pozícióból induljak a két fellépő közti népvándorláskor, de nagy meggondolatlanság volt, mert majdnem eltaposott az ugráló tömeg :( Viszont végül sikerült egész jó helyet szereznem. Csináltam egy-két videót is a fényképezőgépemmel, ha nem túl rosszak, majd felteszem őket.
Kicsit meglepődtem, hogy szinte csak lányokat láttam magam körül az Alanis-koncert alatt. Alanis jó pár kilót felszedett, frufrut növesztett (simán elmentem volna mellette az utcán), s ha meg kellett volna saccolni a korát, negyvenet vagy negyvenötöt mondtam volna... Ez nem baj, szerintem az énekesnőknek nem kell barbie-babának kinézniük, csak mást vártam.
Az általam ismert (régebbi) dalok közül ezeket játszották: Uninvited (ezzel nyitottak), Head over feet, Ironic, You ought to know, és az URS lemezről a This particular time. Meg volt egy csomó számomra ismeretlen, gondolom, részben az idén megjelent lemezről.
Nem volt rossz koncert, de még jobb lett vona, ha az összes dalt ismerem... Igaz, az ismeretlenek között is volt egy-két fülbemászóbb, ami elsőre is élvezetes volt... Persze címeket nem tudok mondani. Talán majd egyszer felismerem őket.
Én napijegyet vettem. Mindjárt indulok, a cégünktől kb. 10-15 perc gyalog. Amúgy világos drapp nadrág, zöld-barna kockás ing, fekete táska, kevés haj, sok szemüveg, 06-20-3294475... :-)))
Úgy-ahogy... A portól továbbra is félek, mert azt nem szoktam bírni... Úgy tervezem, kb. ötkor elindulok, hatra kiérek (a Sziget sűrűjébe), aztán meglátom... AMo elvileg 19:45-kor kezd. Ha pedig nagyon nem bírom, beülök egy üveg Fantával a Jazz sátorba, aztán majd meséltek :)
Hetijegyet vettél tegnap vagy napijegyet? Én napijegyeket vettem, de jó előre, igaz, most nem volt kedvezményes a korán vett jegy, mint tavaly :(
Hát én már tegnap megvettem a jegyet. Jókor mentem, kb. 14 óra körül még a tömeg előtt, 5 perc alatt megvolt a jegy. A tömegtől és a portól én is félek egy kicsit, erre mondtam korábban, hogy öreg vagyok én már ehhez... :-))) Na mindegy, más is túlélte már...
Lemez kettő is van unplugged (az MTV és a JLP acoustic), de nem tudom, az utóbbihoz tartozik-e video anyag is? Az MTV-felvételet én is ismerem, az tényleg jó.
A holnapi koncertlátogatás ügyében kezdek elbizonytalanodni, tegnap borzasztó élményem volt a Nagyszínpadnál (csak a szokásos, tömeg, por, ilyesmi, de most még rosszabbul esett, mint korábban).
Menni tuti, hogy fogok, csak még a jeggyel van kicsit izgalom, de az az én bajom. :) Majd írok is, csak minden rámszakadt, azt se tudom hol áll a fejem. :D Tori-sokról annyi infóm, ami a topikban van.
Amúgy az az Alanis-unplugged nekem is nagyon tetszett. :))
Tegnap szereztem egy olyat, hogy "Jagged Little Pill" acoustic. Finom. :))
Nemtom. Csak ennyi maradt meg bennem, hogy többeket hallottam fanyalogni a közelmúltban. De szerintem nem kell túl komolyan venni a dolgot. Mindenki ítélje meg maga.
Megjegyzem, többektől azt hallottam, hogy a kisasszony már nem olyan jó, mint régebben (akármit is jelentsen ez), én pedig inkább néhány régebbi anyagát ismerem csak. No nem mintha különösebben érdekelne mások véleménye, mindenesetre azt gondolom, jobb, ha nem várok tőle túl sokat, legfeljebb kellemesen csalódom - úgy legyen :)
Nothing gets folks on your team like losing your fiancé to a Hollywood bombshell. So just imagine what Alanis Morissette has been doing since her ex, actor Ryan Reynolds, traipsed off with Scarlett Johansson. Writing about post-romantic stress disorder isn't new for Morissette, but her latest album doesn't rage like "You Oughta Know"- it sounds more like grief. Producer and co-writer Guy Sigsworth (Björk) frames Morissette's candid lyrics with a vaguely New Age grandeur — electro beats, Eastern percussion, orchestral arrangements — amping up the drama on her octave-hiccuping catharsis. On "Citizens of the Planet," the production alternates between ringing tablas and head-banging guitars for an oddly stirring Enya-meets-System of a Down opener. "Moratorium" uses swirling synths and space-age bleeps to distract from quirky Morissette grammaticisms: "I've never let my grasp soften fingers like this." Morissette is at her best on simple piano ballads like "Not As We" — a weeper about starting over on your own — and the emotionally raw "Torch," where she admits, "I miss . . . the thought of us bringing up our kids." Scarjo may have her man, but Morissette has something Johansson doesn't: a heartfelt record.
Úgy volt, hogy nem megyek a Sziget-es koncertre, de egyre inkább úgy tűnik, hogy muszáj lesz. Már csak pénzt kellene szereznem a jegyre. :D Csőd, basszus, csőd.
