E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
Igen, ezt szoktak ellene felhozni. Azonban ha Isten minden embert udvoziteni akar, akkor mindenkit udvoiteni is fog. De egyeseket (pl. az antikrisztus) megis a tuzes toba fog vetni. Aztan olyan beszamolok is vannak az irasban, hogy nemelyeket elevenen elnyelt a fold. Oket is udvozitei akarja Isten? Ketlem. Azonban az emlitett imho nem azt jelenti, hogy Isten minden egyes embert udvoziteni akar, hanem azt hogy mindenfele embert.
"... Istenünk előtt, A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön..." (1. Tim. 2:3-4)
Akarja, vagy nem? Én azt hiszem, hogy ez az ige a valóságot tárja elénk. Persze vannak titkok, de az ige szerint egyértelmű, hogy Isten mindenkit üdvözíteni akar. Ha nem így tenne, akkor az Isten szeretete személyválogató lenne, ami nyílván tévedés, ha a Biblia igaz.
Hadd szoljak bele egy apro korrekcioig: szo sincs arrol, hogy Jezus az _osszes_ embert megvaltotta volna, csak a valasztottakat. Egy tanitas szerint Isten az egyetemesen elbuko emberi nemzetsegbol csak bizonyos szemelyeket valasztott ki (es ez mar meg is tortent), akiket majd a maga idejeben elhiv es udvoziteni fog. A tobbiek, bizony mondom nektek, mind meg fognak halni fizetni a gonosz eletukert.
Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg, 13. (Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik. 14. Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök: 15. Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)
Végig gondolva ezt a részt, nekem úgy tűnik, hogy akik nem ismerik a törvényt (ami a zsidóknak lett kijelentve) azok a lelkiismeretük szerint alkotnak maguknak törvényt, amire azt mondja, hogy az Isten által a szívükbe írt törvénynek fogadható el. Mivel ezt sem képesek betartani, jön a végkövetkezetetés:
A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; 11. Nincs, a kA mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; 11. Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. 12. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.i megértse, nincs, a ki keresse az Istent.
Ha csak a pénzed félted, küldhetünk egy listát azokról a gyülekezetekről, ahol nem kötelező fizetned, és még kérdezni sem fognak erről, ha te nem akarod:)))))
"Akkor elmondhato, hogy az Isteni torvenyek, amik elhangzottak az Isten szajabol:
a, betarthatatlanok es ennek ellenere az Oszovetsegben szamonkerhetoek a be nem tartasuk. Kerdes: az mindenhato hatalommal ferluhazott leny tud-e akkorat tevedni, vagy pedig szandekosan adott betarthatalan torvenyt? (mindegy erositve a bunosseg erzetet)
b, kesobb meg lettek konnyitve, tehat az Ur rajott, hogy azok betarthatatlanok. Kerdes: lasd az elozot."
(Ezután nem írom ki azt, hogy "szerintem", de minden eddigi és további hozzászólásom az én személyes véleményemet tükrözi, azaz könnyen tévedhetek is.)
"...szandekosan adott betarthatalan torvenyt?"
Isten azokat a dolgokat fekteti le törvényeiben, amik az életet védelmezik - illetve a boldog örök életre teszik alkalmassá az embert - így azok megtartása nélkülözhetetlen az élet (a boldog örök élet) érdekében. A mércét nem lehet lejjebb vinni, mert a cél (a boldog örök élet) csak így valósítható meg. De egy ember sem tudja a saját erejéből betartani e törvényeket, mert erre önzéssel megfertőzött jelleme miatt képtelen. Ám Isten mindenkinek felkínálja segítségét (mivel csak az Ő segítségével tud az ember megváltozni). >> Mt. 19:25-26
De Isten tiszteletben tartja minden értelmes teremtménye szabadságát, és mindenki szabadon dönthet, hogy elfogadja e Isten segítségét abban, hogy (örök) életet nyerjen. Isten csak azt kéri számon, ami (segítségével) betölthető. >> "A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak." (Jak. 4:17) (De a tudatlanság idejét elnézi. Ap. Csel. 17:30)
"az Isteni torvenyek... betarthatatlanok es ennek ellenere az Oszovetsegben szamonkerhetoek a be nem tartasuk"
Isten nem a be nem tartásukat kéri számon, hanem azt, hogy miért nem hívták Őt segítségül, hogy miért csapták be magukat (azaz miért takargatták szándékosan a hibáikat), és hogy miért a roszat választották, holott tudták, hogy azzal embertársaiknak (is) ártanak...
"tud-e akkorat tevedni"
Az én hitem az, hogy Isten nem téved.
"kesobb meg lettek konnyitve"
Mind az Ó-, mind az Újszövetség ugyan arra tanít: Vizsgáld meg magad, tisztulj meg attól, ami rombol és öltözd fel azt, ami épít Istent segítségül hívva.
A két szövetség közötti főbb különbségek:
1. Az Ószövetség:
Isten bebizonyította (a zsidóságon keresztül), hogy az ember akkor sem képes betölteni az (élet) törvényeit saját erejéből, ha a mindennapi csodák egyértelműen bizonyságot tesznek Istenről, és szándékáról. Azaz, az embernek akkor sincs ereje jellemét alapvetően megváltoztatni, ha teljes bizonysága van arról, hogy neki azt kell tennie. Tehát nem a tudáson (azaz nem csupán hiten) alapuló meggyőződés tudja megváltoztatni az embert, hanem csak a segítségül hívott Isten...
2. Az Újszövetség:
Ebben a szövetségben ki lett igazítva az addigra jelentősen eltorzult istenkép. Jézus értünk vállalt áldozatával bemutatta Isten szeretetét, amit felismerve bizalommal fordulhatunk hozzá megígért segítségéért. Feleslegessé váltak azok a rendelkezések, amelyek be lettek töltve (pl. az áldozati törvény, mely Jézus áldozati halálának volt az előképe). Mivel ebben a szövetségben az eltorzult Istenkép kiigazítást nyer, így már megérti az ember, és be tudja fogadni az igazi szeretet (az élet)* törvényét. pl. Mt. 5:37-48
*A boldog örök élet legfontosabb feltétele az áldozatvállaló önzetlen szeretet. Ahol mindenki ezt gyakorolja Isten bölcsessége alatt, ott nincs közöny, sírás, fájdalom, pusztulás, és halál...
Jézus nem kárhoztatta az ifjút, egy rossz szava sem volt hozzá. Mégis az ifjú nem azt kérdezte a Mestertől, hogy "miért, mi a baj a vagyonommal?", hanem megsértődött és elment.
Az esetrol ket tanu is nyilatkozik:
Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala. És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be ... Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.
egyik sem allitja, hogy a judabeli ember megsertodott, csak azt, hogy megszomorodott. Azert van kis kulonbseg, igaz? (bar ez lehet forditasi hiba is)
Most akkor ez a törvény megtartása, vagy csak belemagyarázás?
ez a betartasa, mert a torveny szellemevel es a szavaival NEM ellenkezik. De pld. az, hogy "ne olj" a torveny, de meg van magyarazva, hogy azert csak-csak lehet idonkent ezt es azt csinalni, az a a belemagyarazas...
"A Róm. 2.12 ezt írja: "Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg""
Ez akkor valami olyasmit jelent, hogy a törvény nem tudása mentesít a törvény betartása alól?
Elnyomjátok saját magatokat, az emberi ösztöneitek ellenére cselekedtek
Ezt nevezi a Biblia a test megfeszítésének, a kívánság megöldöklésének. Teljesen igei.
ugyanezt várjátok el másoktól is.
Ez nem igaz. Van egy portékánk, amit ingyen kínálunk, a fizetést pedig nem az ügyféltől kapjuk, hanem a megbízónktól. És nem sikerdíjat kapunk, hanem próbálkozási díjat. Mi nem várunk el senkitől semmit, és nem is motivál semmi a sikerre. Egyszerűen van egy megbízásunk, annak teszünk eleget. Beszámolni sem nekünk fognak a meg nem térők, hanem Istennek. A Biblia legalább is ezt tanítja. Miért ránk kell mutogatni?
hogyan tudatja ezt pl az őserdők mélyén élő, még fel sem fedezett népcsoporttal?
1) Egy megoldást már elárultam: megtérsz, épülsz egy kicsit a hitben, aztán elutazol hozzájuk.
2) Voltak Biblia előtti idők is, és jónéhány hit hőse akadt közöttük, akiket az újszövetség példaképpen állít elénk. A te népcsoportjaid Biblia előtti körülmények között élnek. Nekik is megvan a lehetőségük arra, hogy a hit hőseivé váljanak. A Róm. 2.12 ezt írja: "Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg". Sajnos ez nem jó hír. Nyilván van jó hír is a törvény nélkül élők számára, de azt most nem tudom előkeresni, mert indulnom kell, és néhány napig távol leszek. Talán Isr vagy Actionman tudják a választ.
"... ez nem csak a keresztenyseg alapelve. ez minden elnyomo/iranyito rendszerre igaz..." "... a kereszténység is ebben az állapotban van?" "igen. de mivel a biblia nem emberi jogrendszer a hivei szerint, ezt nem igazan fogjak elismerni."
Amelyik "keresztény" elnyom, az nem keresztény. A keresztény szó a Krisztus szóból hasonult, jelentése: krisztusi, Krisztust követő. Krisztus senkit sem nyomott el, így aki bárkit is elnyom, az nem az Ő követője, azaz nem (valódi) keresztény.
"De felhívom figyelmedet Bejumának egy lényeges hibájára: minden mással foglalkozik, csak saját magával nem."
Foglalkozom én magammal is, de az nem publikus, meg aztán itt off is. :oo
"Ma, ha Bejumával találkozna, valami hasonlót mondana: "Ne a keresztény asszonyok sorsát sirasd, hanem a magadét! Mert ha az én népem között ilyen fertelmes elnyomásban és keserű sors alá rekesztve élnek a nők, mi lesz azokkal, akiknek még reménységük sincs?""
Nem siratom a keresztény nőket, már leírtam, miért. A magam sorsát meg el bírom rendezni, tehát ezen sincs miért síránkozni. De ez ismét off.
Szóval, ha nem tér meg valaki, elveszik, függetlenül attól, hogy hallott-e egyáltalán az üdvözülésről, Jézusról.
Erről nincs valami a bibliában, ami arra utalna, hogy - mivel ugye Jézus az _összes_ embert megváltotta, hogyan tudatja ezt pl az őserdők mélyén élő, még fel sem fedezett népcsoporttal?
EN (lehet, hogy mas igen) nem tudom levonni azt, hogy NEM LEHET betartani a torvenyt,
Igazad van, tényleg te értelmezed helyesen. Számomra viszont más üzenete is van ezeknek az igehelyeknek, de az legyen az én dolgom, azt nem fogom rádkényszeríteni. A betarthatatlanságról egy párhuzamos cikkben fejtem ki a látásomat.
Jezus nem vetette szemere a judabeli emberkenek, hogy hazudik, amikor azt vallotta neki, hogy ezek maradektalanul betartja.
Mert az az ifjú nem tudta, hogy hazudik. Nem is hazudott. A hazugság nem más, mint szándékos, tudatos tévedés. Ő csak tévedett, de nem hazudott. Ő nem tudta, amit Jézus tudott őróla: 1. parancsolat - "Ne legyenek más isteneid!" Az ifjú azt hitte, betartja ezt a parancsolatot, míg Jézus látta, hogy az ifjúnak van még egy istene: a vagyona. Ezért szólította fel arra, hogy szabaduljon meg a vagyonától (= a másik istenétől), és akkor tényleg feddhetetlen lesz. Ráadásul akkor még nem volt kijelentés a bűn kiteljesedésének 3 fokozatáról, ahogy azt egy szomszédos cikkemben kifejtem. Az a kijelentés csak az apostolok korában keletkezett, Jézus tanítására alapozva.
Jézus nem kárhoztatta az ifjút, egy rossz szava sem volt hozzá. Mégis az ifjú nem azt kérdezte a Mestertől, hogy "miért, mi a baj a vagyonommal?", hanem megsértődött és elment. Ahogyan azt sokan mások is teszik akkor is, azóta is és ma is.
Miert? A valami elvont es hudenagyonmagasroptu eszmefutatast irj, hanem konkretan, felsorolva. Ne olj: ezt azert nem lehet vagy nehez betartani, mert... stb.
Nem lehet betartani. Te kifelejted az egészből a Sátánt, aki ugyanolyan valós személy, mint Isten. Az ő érdeke az, hogy az embert magával rántsa abba a pusztulásba, ami már kezdettől fogva ki lett számára hirdetve. Ezért megkísérti az embert, akár személyesen, akár valamely képviselőjén keresztül. A kísértés kívánság formájában jelenik meg az ember szívében:
"Mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz" (Jak. 1.14-15).
Itt látni, hogy a bűn kiteljesedésének fokozatai vannak: 1) felmerül a gondolata (kísértés) 2) megtörténik az elhatározás (megfogan) 3) megvalósul a bűn (teljességre jut)
Az 1. szint még nem bűn, mert az nem az embertől származik, hanem a Sátántól. Azt el lehet hessegetni, meg lehet imádkozni, vagy továbblépni a 2. szintre. Soha, senkit nem ért annyi kísértés, mint Jézust magát. Viszont ő az egyetlen, aki soha nem is lépett tovább a következő szintre, hanem mindig győzedelmeskedett. Ezért nem tudta őt a Halál sem fogságban tartani.
Amikor Jézus a Mát. 5.28-ban azt mondja: "Ha valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében", erről a 2. szintről beszél. Tehát nem kell valóságosan paráználkodni ahhoz, hogy valaki vétkezzen. Viszont az illető helyet ad a szívében a gondolatnak. Ezután a Sátán már sikerrel tudja bevádolni Isten előtt, Isten pedig - mivel igazságos - kénytelen helyt adni a Sátán követelésének. A bűn 3. fokozatát, tehát a teljességre jutását már a világi társadalom is szankcionálja, a Btk-ban foglaltak szerint.
Keresztény pályafutásom során a tízparancsolat mindegyik pontjával eljutottam legalább a 2. szintig (és néha még tovább is), és ez alól senki más sem kivétel. A kereszténység azért szép, mert Jézus magára vette mindenkinek a büntetését, ami a bűnei miatt járna neki. Így ha megbánom a bűnömet, bűnbocsánatot nyerek. Az ószövetségben is meg lehetett bánni a bűnöket, de utána simán megkövezték az illetőt. És ezzel még nem volt vége: évente egyszer a főpap áldozatot mutatott be a népért, és csak akkor ment el véglegesen a megkövezett egyén egyszeri bűne miatti átok az egész népről. Ennek a gyakorlatnak vetett véget az újszövetség azzal, hogy Jézus mindenkinek az összes bűne helyett is magára vette a büntetést.
De vigyázat: Ha valaki eleve elhatározza, hogy "ha ez ilyen egyszerű, akkor vétkezek, megbánom, aztán megint vétkezek, azt is megbánom, és azután is és azután is", rosszul gondolkozik! Ugyanis folyamatosan - mégpedig a 3., teljességre jutott fokozatában - vétkezik a harmadik parancsolat megszegésében, nevezetesen abban, hogy "az én nevemet hiába föl ne vedd", és így továbbra is sikerrel vádolható marad: "Látod, Isten, ez itt most úgy tesz, mintha megbánná a történteket, de már most a következő akcióra gondol". Isten válasza pedig - mivel igazságos - ez: "Igazad van, Sátán".
Azt pedig már máshonnan tudod, hogy a tisztátalan lelkiismeret alkalmatlanná tesz az istentiszteletre. Isten előtt csak tiszta lelkiismerettel lehet megállni, akár emelt fővel is; furdalt lelkiismerettel még térden állva, lehajtott fővel sem. De a tiszta lelkiismeretet nem mi szerezzük meg magunknak azáltal, hogy nem vétkezünk, hanem Jézus adja annak, aki kéri. De csak annak, aki kéri.
Ha nem is nagyon elvont és nem is hűdenagyonmagasröptű, amit írok, azért elég terjedelmesre sikeredett. És most még talán megsérteni sem sikerült senkit. De lényeg a lényeg: Ne ölj: Ezt azért nem lehet vagy nehéz betartani, mert mindenkinek megfordult már a fejében gyilkos gondolat. Tiszta lelkiismeret nincs, legfeljebb rövid memória. Amíg valaki földi testben él, nincs ember, aki ne vétkezne!
Kezdem atlatni a dolgokat, ahogy a bibliat kell ertelmezni.
Talán az internet hibája, de valahogy nem jön át, hogyan értsem a válaszodat: a) Kezd tisztulni a kép? b) Kezded borúsabban látni a dolgokat?
Tudtommal a Talmudot rabbik írták, pontosan azzal a célzattal, hogy az ilyen egyszerű törvényeket a gyakorlatba is átültessék. (Nyugodtan ki lehet javítani, ha nem így van, mert tényleg csak hallomásból tudok róla.)
A háztetős törvény előírja, hogy korlátot kell a tetőre tenni, nehogy onnan valaki leessen. Ez a ház tulajdonosának a felelőssége. Ám egy háztartás és annak környezete ezer más veszélyt is rejteget. Számomra ez a törvény nem csak azt üzeni, hogy tegyek korlátot a házam tetejére. Meg sem tudnám tenni, hiszen nincsen házam. Ellenben megértettem az üzenet lényegét: Ha a háztartásomat nem teszem biztonsági és balesetvédelmi szempontból rendbe, akkor vétkezek. Ennek megfelelően gondoskodom róla, hogy a gyerek ne tudjon a konnektorba nyuládozni; hogy nem tudjon az ablakból kipotyogni (ez majdnem olyan, mint a háztetős előírás); hogy a könyvespolcot ne tudja magára borítani; hogy ne férjen hozzá a gyógyszerekhez. Természetesen nemcsak a gyerek biztonságára kell gondolnom, hanem az egész családéra és mindenkiére, aki csak a környezetemben megfordul. Ebben a törvényben számomra az is benne van, hogy be kell kapcsolnom a biztonsági övet, és a velem együtt utazókat is fel kell rá szólítanom. A társasházi közgyűlésen pedig megszavazom a bejárati lépcső csúszásmentesítését.
Most akkor ez a törvény megtartása, vagy csak belemagyarázás?
itt nem a muzulman nokrol volt szo, hanem a bibliarol.
Igaz, most meg kell hajolnom ezelőtt. Tényleg. De felhívom figyelmedet Bejumának egy lényeges hibájára: minden mással foglalkozik, csak saját magával nem. A szálkát ő is megkeresi, ahol csak lehetősége akad. Amikor Jézus ilyennel találkozott, rögtön rámutatott, hogy első a tulajdon üdvösség, utána lehet más felől kérdezősködni:
"Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek" (Luk. 13.1-3) A 4-5. versek egy másik, hasonló esetről szól.
Bár a párbeszéd nincs a maga teljességében kifejtve, számomra mégis nyilvánvaló, hogy azt a kérdést szegez(het)ték Jézusnak, hogy "Most akkor mi lesz azokkal, akik így jártak a két helyszínen?". Jézus nem kezdett teológiai tanításba, hogy mi történik a lélekkel a halál után; sem arról, hogy mi lehetett a bűnük, hogy így jártak; és mivel éppen istentisztelet közben vagy arra készülődve haltak meg, akkor hová kerültek: a paradicsomba vagy a pokolba. Pedig biztosan meg tudta volna mondani. Csakhogy erre az lett volna a reakció, hogy "Nahát, de okos egy ember ez a rabbi! Na, menjünk, mert kihűl a vacsora!". Jézus inkább megmondta az igazságot: Térjetek meg, különben ti is így fogtok járni! Jézus inkább vállalta a vészmadárságot.
Érdemes azt is megfigyelni, hogy ezután valami egészen másba kezdett bele. Nem írja a Biblia, hogy szünetet tartott volna, de szerintem nem lehet ilyen hirtelen témát váltani. Nyilván volt ott valami szünet. Kellhetett is, hiszen mindig akad ilyenkor egy-két mókus, akinek a "térj meg, különben elveszel"-től elborul az agya, és hirtelen mehetnékje támad. És miután megtörtént a látványos kivonulás, csak azután folytatta Jézus a következő példázattal.
Ha valaki elkezdi firtatni, hogy "mi lesz az őserdő közepén azokkal, akik még soha nem hallották az evangéliumot? El fognak veszni? De hát ez igazságtalanság!", Isten válasza nem az, hogy megmagyarázza, mi lesz a sorsuk. Sokkal inkább az, hogy: 1) Térj meg, különben velük együtt fogsz te is elveszni. 2) Ha tényleg érdekel azoknak a sorsa, akkor térj meg, és ha még mindig szíveden viseled a sorsukat, vidd el nekik a jó hírt, hogy ők is megtérhessenek, és el ne vesszenek. Ezzel segíthetsz rajtuk, siránkozással nem.
Jézus a keresztúton is megmondta a sajnálkozó tömegnek: Ne engem sirassatok, hanem magatokat! (Luk. 23.28-31) Ma, ha Bejumával találkozna, valami hasonlót mondana: "Ne a keresztény asszonyok sorsát sirasd, hanem a magadét! Mert ha az én népem között ilyen fertelmes elnyomásban és keserű sors alá rekesztve élnek a nők, mi lesz azokkal, akiknek még reménységük sincs?"