"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Szerintem a szerintem kifejezés a világlátásról árulkodik. Hogy hogyan látszanak a dolgok.
Ha azt mondtad volna hogy ez és ez VAN, akkor az nekem azt jelentette volna hogy én is írhatok arról ami meg innen nézve VAN. Az már harchelyzet lett volna, de a "szerintem" -ek szelídebbek. A szerintem -ek rólunk szólnak, hogy mi hogyan látjuk.
A VAN -ok meg a tapasztalatokról amik ha ütik egymást akkor a nickek is ütni kezdik.
..hogy te erről hogyan gondolkozol.. Szerintem a szerinted -del pont azt írtad oda.
Te azt írtad hogy szerinted nem erre vágynak a nők, én pedig azt hogy szerintem aki nem erre vágyik az keressen magához valót, aki majd segíti az ő céljait elérni. (vagyis feleséget)
Ha a te világlátásodat akartam volna leminősíteni, akkor nem ezt és nem így írom.. Asszem cáfolatként sem. Ez csak vélemény volt.. vagyis akart lenni.
Ugyan én maradok a régi rendnél, de tekörülötted talán már új világnak.. újfajta női viselkedésnek kell majd lennie. És legyen is, mert a feminizmus ahogyan kifordította a régi viszonyokat és szerepeket, új férfitípust farigcsál.
DE.. az új férfitípus az új nőtípust követel.
És itt ezt talán te fogod majd megmutatni.. elmondani.. körvonalazni.
Én meg azt hiszem hogy az a nő aki nem ezt akarja, az keressen magához illő.. hm.. feleséget.
Az én feleségemnek nem kell "ülnie" otthon.
Szervezhet magának elfoglaltságot.. otthoni munkát, babavárást, gyereknevelést, ház körüli munkákat..
Nem érdekel hogy vannak olyan emberek akiknek kettessel kezdődik a személyi számuk de nem akarnak így élni. Az érdekel hogy van még akik így.. akik PONT ÍGY szeretnének.
Anyagiakban olyan megegyezésre gondolok hogy elmondja hogy neki is kellene egy saját autó, mert nem akar nyanyaszekérrel menni a teszkóba, én meg elmondom hogy miből lehet lefaragni annyit amiből egy év múlva lehet neki valami "födeles roller" -ja. Kábé..
Az hogy milyen anyagi jellegű veszélyek leselkednek egy háztartásbeli nőre, szerintem azokat a nőket érdekli akik az egész életüket fix anyagi körülmények között akarják leélni. Engem nem. Nekik nincs is tanácsom mert megsértődnének.
A felnézés nem az erőtől függ? Hm..
Én mást tapasztaltam, de te élj.. élhess ez szerint.
Az egyes ponthoz azt mondanám, hogy de, van ilyen nő is.
A hármas már érdekesebb, amíóta így elterjedtem a mobilok, illetve mindenkinek ott a zsebében az internet (email, facebook, miegymás) sokkal egyszerűbb összebeszélni, ha akár közbe is jön valami valakinek.
De mondjuk a kilencvenes évek elején, mikor telefon sem volt, simán lehetett olyan is, hogy valaki a hektikus munkavégzése miatt bizonytalan időben ért haza. Apám kamionozott. Ott aztán még a napot is nehezen lőtték be néha, nemhogy ennél pontosabban.
De a világ megváltozott. Ezt hívjuk "felgyorsult világnak". Mostmár nincs olyan, hogy majd holnap, meg majd küldök táviratot. Most "most" van.
És ebben a világban a nőknek is újra kell tanulniuk a szerepüket, illetve meg kell találniuk az új helyüket is. A férfiakkal együtt.
1. Otthon kell a feleségnek ülnie, h amikor te hazaérsz, meleg vacsi, fűtött kályha fogadjon. Azt hiszem, nem pontosan erre vágynak a nők.
2. Akarattal várt hideg ház, h érezd, valami nincs rendben. Te meg vagy vetted a jelet, vagy nem.
3. Meg lehet beszélni, ki mikor ér haza, ki mit csinál. Ha nincs is befűtve, az esti találkozás lehet nagyon szeretetteli és kellemes
Anyagiakban milyen megegyezésre gondolsz? Mert ha a nőnek nincs keresete, teljesen ki van szolgáltatva. Akár annak is, h a férje meghal, akár annak, h lelép egy másik nővel, aki izgalmasabb az otthon ülőnél
Nemcsak ezt tapasztaltam hanem azt is hogy amikor a feleségem dolgozott akkor hideg házra mentem haza. És ebben nem a begyújtás fájt hanem az otthonosság múlni kezdése. És csak jönnek és jönnek az ilyen érzést okozó tapasztalatok, amikor nem vár haza.. amikor nem ő vár haza hanem a kutya (vagy rosszabb esetben a nálamnál is korábban hazaérkezett gyerekek)
Az anyagi oldalról annyit hogy az igényeket muszáj megbeszélni, és muszáj megegyezni is. Ha van megegyezés akkor ahhoz pedig tartani kell magát mindkettőnek. Akkor nincsenek kibeszélés nélküli vágyak.
Hol a határ.. hm. ezt csak a saját részemről tudom. Az én határom itt van bennem.
Az a baj hogy a rólam szóló határ benne is ott van, és ha hagyom hogy átlépjen azon akkor elkezd lenézni.. vagyis már nem fog felnézni rám. Pedig a feleség szeret felnézni a férjére. Sőt.. akar felnézni rá. és ha a szerepek összezavarodása miatt nem tud, akkor keres olyant akire majd fog tudni..
Gondolom, tapasztaltad, h a “mai nők” nem akarnak így élni. Nem akarnak csak otthon ülni, és várni. Valamit szeretnének felmutatni, megmutatni, más területen mire képesek.
Meg ott van az anyagi oldal is. Sajnos, sok család még két fizetésből sem tud normálisan megélni
Hol a határ, mi dönti el, h az ő feladataihoz képest vagy hozzád/féfihoz képest erős?
A bölcs kérdések részben a kérdezőről adnak jó jellemzést, részben a topikot értékelik fel - szóval kérdezz csak te partner-elme..
Nem. Azt tartanám a jobb módszernek. A jobb házasságnak.. az általam jobban irigyelt házasságnak. nnna.
Ahol nem így mennek a dolgok, hiába látszik "mindenszép-mindenjó" -nak, én nem szeretnék abban élni.
Még a magány helyett sem.
És ez a második kérdésed is nem.
Szívesen segítek én a nőm elhatározott célját elérni, ha az nem az én átalakításom, vagy az ő hatalmának.. és az erejének a növelése. ..a hozzám képest való növelése.
Mert a saját magához képest való fejlődésében szívesen segítek ha egyedül nem tud - de a nálam erősebbé változásában nem.
A feladatokhoz.. az ő feladataihoz képest lehet túl erős.
..az a helyzet hogy a nőhatalommal kapcsolatos visszásságokat egyre kevésbé érzem rajtad számonkérhetőnek.
Minél többet beszélgetek veled, annál kevésbé.
És ezt inkább jónak érzem, mert gyűlölök harcolni. Ha muszáj akkor odaállok és hajlandó vagyok veszteni is - de nagyon nem szeretem. Márpedig a nőhatalommal kapcsolatos kérdések olyanok amiket csak az ellenségem véd.
Hűűű.. hátez.. hm.. ez megtisztelő. Örülök hogy az arcodat is láthattam. :-))
Ami az árnyalatokat illeti, asszem úgy születik a polkorrek..ció(talán?) hogy igyekszem még a látszatát is elkerülni valaminek, ettől aztán valami sokkal rosszabb hatást sikerül elérnem. Jobb hogy azt írtam amit, mert ugyan mindenféle áttétellel - de láthattam a mosolyodat.
Jóképűség.. au.
Elég sikertelen ifjúságot adott, de aztán egy igazi álomnőt feleségnek, és a múló idő most mondatja azt velem hogy a régi szép idők.. azok éppen most vannak.
Sajnálom ha így adta ki a beszélgetés.. én egy magával elégedetlen nőt akartam biztatni.
Tudod én (szinte mostanáig) hasonlóan magammal elégedetlen, szerintem sikertelen, szerintem ebbe beletörődött léleknek éreztem magam. Mindegy hogy kívülről ki milyennek látott.
Aztán megváltoztak a dolgok.. de annyira nem hogy ne értsem meg Valakicsakúgy fájdalmát.
És próbáltam úgy mondani neki biztatást hogy a tavalyelőtti énem is megértse.
Nem érzem magam se sármosnak se jóképűnek.. csak sokkal jobban érzem magam a bőrömben mint amikor senkinek sem kellettem. És tudom hogy nőként is ki lehet törni a skatulyából, csak meg kell döbbenteni a tanárt. ..a közönséget.. Sőt talán saját magadat, mert a legrosszabb közönséged te saját magad vagy. Nem is legrosszabb hanem a legkíméletlenebb.
Nnna, tessék a legsármosabb képem a Trafópálcás topikomról :
Ha van jó módszered másként levezetni a feszültséget akkor nem is muszáj kiabálni - de ha azon gondolkozol hogy kiabálni kéne, akkor szerintem nincsen elég jó módszered.
A másik hozzászólásod kérdésére : a miértje is titok sajnos..
