Keresés

Gratula Vikivikinek Dórihoz!!!

Ahogy nézem nincs mese, most már mindenképp én jövök ;)

Az új érkezők pedig legyenek üdvözölve :)

Allia drága, itt az enyém is :)

Szüléstörténetünk :)

Szerdán volt egy CTG-m, amin nemigen látszott semmi, bár a manuális vizsgálatnál mondta az orvosom, hogy mintha pukkanást hallott volna. Na, én nem hallottam, de azért kértem egy betétet hazafelére… persze ezek után még elmentünk nagybevásárolni, ide-oda a városba, de mire hazaértünk, akkor is csontszáraz volt a betét, így hát megnyugodtam, hogy még nem szülök :) Kellően jó hangulatban végignéztük az esti meccset, majd lefeküdtünk, én olvastam, a férjem meg elaludt. Úgy éjfél körül nagyon kellett pisilni mennem, hát kibotorkáltam az ágyból és meglepődve láttam, hogy rózsaszínes valami távozik belőlem, egészen kicsike mennyiségben. Jó nyúlós volt, úgyhogy gondoltam, hogy ez a magzatvíz… visszafeküdtem és vártam. 10 perc múlva megismétlődött. Ekkor kezdett tudatosulni bennem, hogy jesszum, lehet, hogy mindjárt itt a fiam?!? :)

Kimentem a hálóból és sétálgattam egy kicsit… majd ettem egy főtt kukoricát. Visszasettenkedtem a hálóba, de a 10 percesek már nagyon szabályosan követték egymást, így felsimogattam a férjem és mondtam neki, hogy lassan indulnunk kell már, de még aludjon kicsit, elmegyek zuhanyozni…. Megkérdezte: biztos, hogy nem vaklárma? Mondom, szívem a magzatvíz nem vaklármából folyik :)

Szép tempósan lezuhanyoztam jó meleg vízben, masszíroztam, simogattam a hasam és figyeltem, ahogyan eltelik újabb 3 fájás… és ekkor már egészen felfogtam, tudtam, hogy jön a kisfiam :) 3 óra körül már a fájások 7 percesekké sűrűsödtek, ekkor felkeltettem a férjem, hogy indulhatunk. No, az én uram sem szívbajos… ezek után fogat mosott, lezuhanyozott, megborotválkozott, beszárította és bezselézte a haját, tollászkodott kicsit és megkérdezte, melyik ingét vegye fel, elvégre először fogja őt látni a fia, jó benyomást akar tenni rá :)

Ezidő alatt én bepakoltam a hiányzó cuccokat, felöltöztem és vártam, mikor indulhatunk.

Fél négykor elindultunk Dunakesziről… és üres volt a tank….. na, hol az első benzinkút?!? A Váci úton megálltunk tankolni, de addig végig azon poénkodtunk, hogy ha leáll a kocsi, akkor hogy lesz… én tolom és ő kormányoz, vagy fordítva… :)  Mindent összevetve cca. 40 perc alatt,  6-7 fájásny idő elteltével megérkeztünk a kórházba. Felébresztettük az ügyeletest, aki nem volt valami kedves, de megvizsgált becsülettel, eddigre már bő kétujjnyira tágultam és a fájások 5 percesekké váltak. Egy nagyon kedves szülésznő elvitt előkészíteni, kérdezte kérek-e beöntést… kértem, mert ekkor már 2 napja nemigen volt semmi… így egy óráig még wc-re járkáltam és forróvizes zuhannyal próbáltam enyhíteni a fájásokon.

½ 6 felé bementünk a szülőszobára a párommal és jókat beszélgettünk – kivéve, mikor fájtam – masszírozta a hátam, vállam, vádlim, mikor mi volt szabad…. Szóba került nálunk is a császár, mivel Milánnak pont a kutacsa volt a méhszájnál és ez több szempontból sem volt előnyös. Kicsit előre volt billenve a fejecskéje, és félő volt, hogy lesz valami a nyakával kitoláskor…Megbeszéltük, hogy folyamatosan figyelik a fej állapotát és ha kell, akkor megyünk a műtőbe, de inkább valószínű, hogy befordul rendesen. És eltelt így kb. 3 óra, nem változott semmi. Már nagyon fáradt voltam, belealudtam a fájások közti szünetbe. 3 ujjnyi a méhszáj és lelassultak a fájások… ekkor ültettek a labdára, ami szerintem nagyon rossz volt… nekem, mert sokkal jobban fájt.  Fél 11-re már 4 ujjnyi lettem, de nem és nem ment tovább… ekkor felfektettek a szülőágyra és oldalt kellett, feltett lábbal 5-5 fájást végigcsinálni. Közben Milus befordult, így nem volt akadálya a természetes szülésnek. 11 órakor, miután nem változott semmi az elmúlt órában, kaptam oxitocint… és innentől viharosan felgyorsultak az események, és a 3. tolófájásra kicsusszant az én kisfiam :) Azonnal felsírt, majd mikor rátették a mellemre, felemelte az arcocskáját, abbahagyta a sírást és nézett rám, azokkal a nagy kék szemeivel :) Mi szülők jól elsírtuk magunkat, ő meg csak nézett minket.. nehéz volt szóhoz jutni …. Kis idő elteltével férjem elvághatta a köldökzsinórt és elment a fiúnkkal fürdeni. Ezek után még kb. 2 órát együtt voltunk hármasban a szülőszobán, nem háborgattak, nem sürgettek, kiélveztük közös életünk első óráit :)

Természetesen nem adtam be a csecsemősöknek :) Az 5 nap kórház alatt végig velem, mellettem volt, és azóta sem tudom 5 percnél tovább magára hagyni, folyton nézegetem, puszilgatom :)

Hát ez volt maga a szülés :)

Gratula Alanának Patrikhoz!

4tissimonak és moninyufinak pedig szép pocakosodást! :)

de kár:( sajnálom, hogy ilyen kevés munkát adnak neked a mostani kismamik!  én még vagy a negyvenedik is voltam anno a táblicskuban!   4tissimo, mutass példát:-))) helyes!