Létezik-e politikai idill?
Létezik-e politikai dili?
Létezik-e idilli politika, vagy a politika eo ipso dili?
Bölcseleti jellegű kérdések, melyekre az adekvát válaszok a filozófia s a közgondolkodás történelemfilozófiai határmezsgyéjén találhatók.
Mefisztónak odáig igaza van, hogy: a „száraz hanghordozás”, a „bősz könyvmoly-buzgalom” unalmas (hozzáteszem: terméketlen), ám abban már téved a professzori „hosszú tógába” bújt rokonszenves diabolus, hogy a bölcsesség „másokéval”, mások tudásával méretik. Ugyanis amíg az „ördögöt” „újra játszó” valódi-áltanár (Mefisztó) a „boldogulásról” beszél Goethe szövegében, akár igaza is lehet: csak „a lét [kollektíven] aranyló fája zöld”. Na most nem csupán a „lét”, de a „Bizonyosság Templomában” sem a „fakó teória” kántál nyilvánvalóan. Tudnunk kell „kapaszkodni” a „szóba” (ez kétségtelen), miközben az igazi „Bizonyosság” a „teória” s a „létfa” közötti keskeny sávon, mezsgye-ligeten zöldell. Merthogy mi Jézusnál sem adjuk alább: „ego sum via, veritas et vita”. Logikus, hisz’ az evangéliumi „vita” (mely amúgy a goethei „aranyló létfa”), illetve a „veritas” (a goethei „Bizonyosság”) meghatározó köztese nem egyéb, mint a jézusi „via”; vagyis: a létigazság a „veritas”-hoz vezető ÚT porában aranylik. Mármost az Indexen nincs (az Indexen sincs!) „köztes” („via”) fórumcsoport. Vagy a „bőszült” „könyvmolyok buzgalma” fakul, vagy a zöldellő dili „aranylik”, s így, ha már választani kell, megjelenési helyünk legyen inkább a nyilvánvaló, mintsem a látens idiotizmus. Ez utóbbinak ugyanis elmaradhatatlan velejárója a szánalmas nyáladzás, vagyishogy mi Kozma Andor szarkazmusánál sem adjuk alább: „Dicsérik egymást kölcsönben: / – Uram, lángész lobog önben, / – Uram, önben / nemkülönben!”.
Pontosan így történik, és pontosan ezért kérdem itt, a nyíltan, vállaltan „Dili-fórumon”: létezik-e politikai idill? A politika eleve dili?
A silány közhely szerint „a politikusok hazudnak”. Igaz az állítás?
Csak az ún. „pártpolitikusok” hazudnak? Aki nem profiként (értsd: hivatalból, fizetésért), ámde profi módon (értsd: okosan, értelmesen, jól, szakszerűen) politizál, nem hazudik? Kizárólag pénzért lehet hazudni? Továbbá: aki „nem nagyot, csak kicsit hazudik” (©Heller Ágnes), lehet becsületes? A tisztesség és tisztességtelenség között méretbeli a differencia? A „politizáló entellektüel” helleri „kis hazugsága” nem hazugság? A hazugság (akár kicsi, akár nagy) nem merőben más minőség a nem hazugsághoz képest?
Melyik a kártékonyabb, a „politikusi hazugság” vagy a „politizáló entellektüel” „őspatkány-gondolata”? Szerintem azért jogos (sőt talán költői) a kérdés, mert a „politikusi hazugság” ellen védekezhetünk, ti. a politikus „hazugsága” csak akkor hat, ha el akarjuk hinni a politikus szövegét, míg az „entellektüelek” bölcsességeknek, szakértelemnek álcázott ostobaságai úgy futkosnak emberből emberbe, mint ama híres, József Attila-i „ős patkány”.
Erre is, arra is lesznek példák.
