A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Tőrülmetszett hülyeségeken nincs mit cáfolni. Alapvető fogalmakkal nem vagy tisztában, semmit nem tudsz. Itt-ott hallott szavak jelentését próbálod kitalálni, mint a másik "elméletedben" is, amikor egy perc alatt kiderült, hogy nemhogy nem ismered a diszperzió és a szóródás közti különbséget, hanem azt sem tudod, mik azok.
De azért paradigmát akarsz váltani, alább nem adod :D :D
Ezen megjegyzéseidet már jól ismerem, megszoktam, inkább cáfold az állításaimat.
Itt a gravitációs impulzusok fény-hullámhosszra gyakorolt hatásairól van szó. Ezt egy tudományos híradásban ismertették.
Miért nem lehetséges ez a hatás, ha nem a gravitációs hullám érkezése, hanem a fény változó gravitáció téren történő áthaladásának a hatásait elemezzük, fontolgatjuk?
Az nyilvánvaló, hogy a fotonnak egy atom töredék, egy molekula, vagy egy anyag-rög melletti elhaladása igen csekély hullámhossz korrekciót eredményezhet, de mi van akkor, ha ez a hatás közel végtelen számmal fordul elő?
Valószínű, hogy a világot átszelő fénysugár egy egy gravitációs téren történő áthaladása sem okoz jelentős fény hullámhossz változást, de, ha jelentős számú gravitációs térerősség változás hatása éri a fény nyalábot, akkor nem kizárt a hullámhossz megváltozása sem.
(Persze ez egyenlőre egy teória, nem én fogom igazolni valóságát.)
Azert a voroseltolodast leginkabb a hidrogen gerjesztett szinkepvonalainak eltolofasaval merik, amit nem befolyasol a foldi legkor. Ugyhogy egyelore marad a kis bumm helyett tovabbra is a nagy bumm.
Már volt egy hipotézisem a világ keletkezésének nagy bumm elméletének cáfolatára. Abban arra utaltam, hogy a fény bizonyos anyagsűrűségen történő áthaladása esetében vörös eltolódást szenved. Abból indultam ki, hogy a felkelő és a lenyugvó napunk reggel is meg este is vörösebb színnel árasztja el a föld felszíni részét mint a déli órákban. Van itt egy ilyen rovat biztosan ismeritek. A földfelszínt ferdén megközelítő fénysugárnak anyagi részecskék tömegei között kell átvergődnie reggel meg este, délfelé már kevesebb az "útakadály". A korai és a késői, lemenő illetve felkelő nap fénysugarai, lehet, hogy a légkör anyagtömegeitől is gravitációs korrekciót szenvednek el, mint a most felvezetett felvetésem szerint. A világmindenség pereméről érkező fénysugár valódi gravitácios hatásokon tör át
