Igaz ez mind az öt pontra, amelyet Grandpierre a "hivatalos" történelemhamisítás példáiként előcitál.
Az "Erdély történeté"-vel kapcsolatos "szalmabábozása" [Erdély népességének ... 37-szeres „lecserélése” 6500 év alatt, 180 évente népcsere] éppúgy nem értékelhető a "hivatalos" történettudomány nagyüzemi hamisításának bizonyítékaként, mint amennyire "Apa-Hajdúsámsoni fokosok" sem igazolják, hogy az egész európai bronzkori műveltség központja Erdély lett volna. Ezen leletek székelyekhez kapcsolása pedig végképp nem más, mint maga a délibábos történelemhamisítás.
Még figyelemreméltóbb, hogy a Curtius Rufus szövegében lévő "natio" szó (félre)fordítása kapcsán kifejezett felháborodása közepette Grandpierre-ben fel sem merül, hogy egy ókori szerző talán nem ugyanazt értette eme kifejezésen, mint egy, a csupán a modern nemzetfogalmat ismerő jelenkori olvasó, s így aztán nem túl bölcs dolog a latin filológiában nála nyilvánvalóan jártasabb fordítókat csípőből "történelemhamisítók"-nak bélyegezni.
"1. Tudtak-e írni a magyarok Árpád bejövetele előtt?
A Tarih-i-Üngürüsz eredeti kéziratában a krónika bevezető mondata így hangzik: „A regősök és a krónikások így írták meg” (Dr. Blaskovics József fordítása, kézirat, 3. o., lásd 1. kép.) Ez a mondat egyértelműen azt is jelenti, hogy a magyarságnak írástudó regösei és krónikásai voltak, és feljegyezték a magyarság történetét már Árpád előtt is. Ez a tény viszont nem illik bele az árpádi magyarságot barbárnak, műveletlennek beállító hatalmi történetírásba. S hogy mennyire nem illik bele a hivatalos képbe, azt jelzi, hogy ezt a mondatot – bizonyíthatóan hatalmi nyomásra, lásd Grandpierre Atilla: Grandpierre K. Endre emlékezete, Magyarságtudományi Füzetek, 9 szám, 2011 – a következőképpen hamisították meg: „Az évszázadok hírnökei és a hírek elmondói ilyenképpen adták elő.”
Ahhoz, hogy eldönthessük, hogy itt valóban égbekiáltó hamisítás történt-e, néhány dolgot tisztázni kellene.
- Valóban szerepel-e az eredeti török szövegben az "írásra" való hivatkozás? Ezt leginkább egy turkológus tudná eldönteni. [Blaskovich Józsefen kívül senki más nem foglalkozott a szöveg lefordításával?]
- Grandpierre K. Endre szerint Blaskovich hatalmi szóra ejtette az 1982-ban megjelent kiadásból a "regősökre" való hivatkozást.
"Hozzátartozik még a történetekhez, hogy mikor a szerző megkérdezte B. J.-t, miért hagyta töröltetni eredeti kéziratában még sűrűn szereplő „regös” és „regösénekek” megjelöléseket, azt válaszolta: „Hát erőltették”. Szent Egek! Erőltették és ő – engedett! Tán ennek tudható be az is, hogy a könyvben egy szóval sem említette meg azt, aki kiállt érte és az egész ügyet kiverekedte."
Ennél többet nem tudtam meg a vélt "cenzúra" körülményeiről, de a Tarih-i Üngürüszt gondolom 1990 után is kiadták. Abban mi van leírva? Blaskovich ugyan már 1990-ban elhunyt, de attól egy újabb kiadásban még vissza lehetett volna helyezni a Grandpierre K. szerint kicenzúrázott részeket. Nem így történt?
Ha a "regősök és a krónikások így írták meg" fordítás elfogadható, akkor is kétséges viszont, hogy ebből az következne-e, hogy, illetve hogy létezett a Grandpierre által emlegetett 1100 éves őskrónika. Ha a szöveg korábbi krónikákra hivatkozik, akkor miért következik ebből, hogy létezett egy pont 1100 éves őskrónika? Miért pont 1100 éves? A hivatkozott korábbi krónikások csak magyar krónikások lehetnek? Megvizsgálandó még, hogy vajon mit udunk a regősök írástudásáról. Valóban lejegyezték az általuk előadott énekeket?
Arra külön is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy még a Tarih-i Üngürüsz "hamisítás"-nak minősített passzusából sem következik annak a tagadása, hogy a magyarok tudtak írni Árpád bejövetele előtt. Márpedig Grandpierre azt sugallja, hogy a hiv. tud. szerint ez következik.
Akkor nézzük Grandpierre Attila további "történelemhamisításait".
A 321-es posztba bekopizott 2. ponttal kezdem, mert azt a legegyszerűbb ellenőrizni.
Grandpierre a következő állítja:
"2. Király volt-e Atilla, a hun?
A magyargyűlölő, Atilla utáni évszázadban élt Jordanesnél Atilla a „királyok királya”. Az Encyclopedia Britannicában Atilla „király”. Kristó Gyula (Képes Krónika, jegyzetek) szerint viszont Atilla nem király, csakis kisebb rangú lehet, fejedelem. Indokot, érvet, alátámasztást Kristó Gyula elmulaszt megadni."
A Képes Krónika 1986-os kiadásához írt jegyzeteiben azonban Kristó nem állítja azt, hogy Attila nem lehetett király, hanem csupán kisebb rangú személy, fejedelem.
Lássuk a Krónika vonatkozó szöveghelyét és Kristó ehhez kapcsolódó jegyzetét.
"10. fejezet: Attila magyar királlyá választása és győzelme
... Attila, Isten kegyelméből Bendekus fia, a nagy Magor unokája, Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya..."
Ehhez Kristó a következő, 64-es számú jegyzetet fűzi:
"Attila apja a valóságban Mundzsuk (Mundzucus) volt... Magorra ld. 25. jegyzetet. Engadi ismeretlen hely. Mályusz Elemér ... kapcsolatba hozta a svájci Engadinnal, az Inn folyó felső völgyével. Attila királyi titulusa a krónikás koholmánya."
A szövegösszefügésből szerintem világos, hogy Kristó nem általában véve Attila királyi titulusát tagadja, hanem konkrétan a "hunok, médek, gótók, dánok királya" címet tartja koholmánynak. Arról pedig végképp nem ír a jegyzetekben, hogy Attila csakis valami kisebb rangó személy, pl. fejedelem, lehetett.
"Hivatalos történészek – a történelem meghamisításának szakértői?
S ha mindez nem lenne elég annak érzékeltetésére, milyen különleges tehertételektől szenved a magyar történelemírás, akkor álljon itt néhány szemelvény ezen történelmi kútforrások szándékos meghamisításáról. Nemcsak arról van suzó, hogy a hivatalos történelemírás veszi a bátorságot ahhoz, hogy hiteltelenséggel vádolja meg például a 800 évvel ezelőtti magyar történelemírót, Anonymust, vagy a több, mint 1 100 évvel ezelőtt íródott őskrónika, a Tarih-i-Üngürüsz szerzőjét, ahhoz is veszi a bátorságot, hogy saját maga hamisítsa meg az eredeti szöveget, vagyis egyfajta tudományellenes cselekményt hajtson végre. Az áldozat: a magyar őskrónikák egész sora. Az áldozatot egyrészt hiteltelennek minősítik, másrészt orozva megcsonkítják! Tudományhoz méltatlan eljárás, hiszen a tudomány éppen attól tudomány, hogy egyetemes értékeket szolgál, nem pedig önkényes, egyéni- vagy csoportérdekeket! De lássuk a bizonyítékokat ezekre a hamisításokra!
Helyszűke miatt iit csak egy pár példát tudunk megemlíteni. De éppen eleget ahhoz, hogy lássuk, mi folyik a hivatalos történelemírás mögött.
1. Tudtak-e írni a magyarok Árpád bejövetele előtt?
A Tarih-i-Üngürüsz eredeti kéziratában a krónika bevezető mondata így hangzik: „A regősök és a krónikások így írták meg” (Dr. Blaskovics József fordítása, kézirat, 3. o., lásd 1. kép.) Ez a mondat egyértelműen azt is jelenti, hogy a magyarságnak írástudó regösei és krónikásai voltak, és feljegyezték a magyarság történetét már Árpád előtt is. Ez a tény viszont nem illik bele az árpádi magyarságot barbárnak, műveletlennek beállító hatalmi történetírásba. S hogy mennyire nem illik bele a hivatalos képbe, azt jelzi, hogy ezt a mondatot – bizonyíthatóan hatalmi nyomásra, lásd Grandpierre Atilla: Grandpierre K. Endre emlékezete, Magyarságtudományi Füzetek, 9 szám, 2011 – a következőképpen hamisították meg: „Az évszázadok hírnökei és a hírek elmondói ilyenképpen adták elő.” A bizonyíték erre a hamisításra az eredmény, a hivatalos kiadásban szereplő változat, megtekinthető „A magyarok története. Tarih-i-Üngürüsz”, Magvető Könyvkiadó, Bp., (1982) 36. oldalán.
Nyilvánvaló: ha egy hídmérnök meghamisít egy adatot, azzal kockáztatja a híd biztonságát, és ezért felelősséggel tartozik. A mai magyar történetírásban, úgy tűnik, nem érvényesítik a tudományra egyetemesen kötelező normát, a valóság, a tények tiszteletét. S ha egy történelemírás önkényesen hamisítja meg a tényeket, akkor saját tudományterületét nem tiszteli tudóshoz elvárható módon.
2. Király volt-e Atilla, a hun?
A magyargyűlölő, Atilla utáni évszázadban élt Jordanesnél Atilla a „királyok királya”. Az Encyclopedia Britannicában Atilla „király”. Kristó Gyula (Képes Krónika, jegyzetek) szerint viszont Atilla nem király, csakis kisebb rangú lehet, fejedelem. Indokot, érvet, alátámasztást Kristó Gyula elmulaszt megadni. Pedig minden állítás csakis annyit ér a tudományban, amennyit bizonyítani tud. A történelemtudomány azonban a korabeli forrásokat nagyobb becsben tartja, mint a későbbieket. S ha ezt elfogadjuk, akkor Atilla a királyok királya volt. Ez a cím egyébként a közép-ázsiai szkíták-szakák nagykirályainak is jellemzője volt. Kétségtelen az is, hogy Atilla Keletről érkezett Nyugat-Európába, abból a körzetből, ahol a hun-szaka nagykirályok, a királyok királyai uralkodtak.
3. Igaz-e, hogy a bronzkori Európa műveltségi központja Erdély volt?
A különlegesen megmunkált erdélyi arany- és bronz-fokosok hivatalos történetírás szerint nem helyi, hanem idegen, külföldi eredetűnek, mükénéi eredetűnek minősítése a legújabban feltárt tények szerint (Kristiansen, K. and Larsson, T. B. 2005, The Rise of Bronze Age Society. Cambridge University Press, Cambridge; Grandpierre Atilla: Utószó, Orbán Dezső-Grandpierre Atilla: Fejezetek a székelység őstörténetéből, 2009) tévedés, a Kárpát-medencei nép rovására. A legújabb régészeti szakirodalom viszont már nem mükénéi, hanem Apa-Hajdúsámsoni fokosoknak nevezi, és már nemcsak angol nyelvterületen, a régebben mükénéinek nevezett erdélyi, bronzkori fokosokat, és megállapította, hogy ezek nem Mükénéből jutottak Erdélybe, hanem fordítva, Erdélyből terjedtek Mükénébe. S ha az ókori Mükéné a korabeli ismert világ egyik legmagasabban fejlett műveltségi központja volt, akkor a korabeli, vagyisn bronzkori Erdély még magasabb műveltségi szinten kellett álljon.
Hasonló hamisításokat tárok fel a Fejezetek a székelység őstörténetéből” című könyvben, hozzá kell tennem, a teljesség igénye nélkül, hiszen erről külön könyveket lehetne írni.
4. Erdély népességének az „Erdély Története” című, nagy horderejű könyv magyarországi szerzői általi 37-szeres „lecserélése” 6500 év alatt, 180 évente népcsere (Grandpierre Atilla: Utószó, Orbán Dezső-Grandpierre Atilla: Fejezetek a székelység őstörténetéből, 2009, Kárpátia Könyvműhely). Tökéletes képtelenség egy – ókori adatok alapján többmilliósra becsült népességet – 180 évente tökéletesen lecserélni, nem 37-szer, de egyetlen esetben sem, amikor erre még a modern tömegpusztító fegyverek és hadviselési módsuerek sem adtak példát.
5. Azonos nemzetből két fokozatban „rokon népfajtát” faragtak
Az eredeti szövegben az áll: Sogdiani, Dahae, Massagetae, Sacae, Indi sui iuris sunt. 10 Omnes hi, simul terga nostra viderint, illos sequentur:º illi enim eiusdem nationis sunt, nos alienigenae et externi. Ennek a Curtius Rufus szövegnek az angol fordítását Yardley és Heckel 1984-es könyvükben (pontos hivatkozások megtalálhatók a fent idézett Orbán Dezső-Grandpierre Atilla 2009-es könyvében) adták meg a következő alakban: „the Sogdians, Dahae, Massagetae, Sacae and Indians remain independent. The moment they see our backs turned they will be after us; [10] for they are all of the same stock, while we are foreigners and racially different.” Az eredeti latin szöveg szó szerinti, valamint az angol és magyar fordításának összevetése a következő érdekes eredményre vezet: amíg a szogdok, dákok, masszagéták, szakák és indusok a latin eredetiben még azonos nemzetet alkotnak, addig az angolra ferdített változatban már kapcsolatuk lazább, azonos fajtához tartoznak. Hogy az eredeti latin „natio” szóból hogy lett „fajta”, rejtély, és a ferdítési szándékon kívül, úgy tűnik, más nem magyarázza. A magyar változatban a ferdítés még nagyobb fokú, mert az angolban még „azonos fajta” népek a magyarban még távolabb kerültek egymástól, már csak „rokon népfaj” lett belőlük. Érthetetlen és megengedhetetlen, hogyan válhatott az „azonos” jelentésű latin „eiusdem” szóból egy lazább, távolibb kapcsolatot jelentő „rokon” szó, hogy a „natio”, azaz ma is köztudottan „nemzet” jelentésű szó hogyan ferdülhetett lazább, távolibb kapcsolatot is megengedő „népfaj”-já.
Szerinted tehát Grandpierre Attila történelemhamisító? :-) Lehet benne valami.
05:30-től Grandpierre - egyébként nagyon helyesen! - a következőt mondja:
"...minden állítás annyit ér, amennyire bizonyított. Tehát ha nem támasztja bárki alá, azt amit állít, akkor az az állítás nem feltétlenül bizonyított... És az nem elég azt megemlíteni, hogy mondjuk, ha valaki egy forrásra támaszkodik, hogy ez az ember ezt írta ebben az évben, hanem pontosan meg kell adni, lehetőleg oldalszámra, hogy bárki le tudja ellenőrizni és ne kelljen végigolvasnia egy egész könyvet..."
19:45-től idézem Grandpierre-t:
"Na most ez a vértesszőlősi ember különleges volt. Embertanilag is. A koponyája nagyobb, mint a mai emberé, és a neandervölgyi embernek és a modern embernek a közös őse lakott itt... volt a vértesszőlősi ember. Változatos kőeszközöket készítettek, annyira kifinomult eszközöket, úgy vadásztak, hogy sokakban kétségessé vált, hogyan lehetett ebből, hogyan korcsosulhatott el ebből a fejlett emberből a későbbi ember. Írja Kordos 1989-es könyvében."
Megnéztem, hogy mit is ír Kordos László 1989-es Az emberiség kezdetei című könyvében (Reflektor Kiadó). A 34. oldalon ez áll:
"...agytérfogatuk esetenként meghaladta a mai emberét is. Olyan változatos módon megmunkált kőeszközöket készítettek, s némelyik csoport annyira kifinomult vadászattal foglalkozott, hogy sokakban kétségessé vált, miként fejlődhetett ki egy ilyen fejlett embercsoportból a sok tekintetben primitívebb későbbi ember."
Tehát Grandpierre Attila nagyjából pontosan idézte Kordost, nem?Nos nem. Ugyanis a fenti szavakat Kordos László nem a vértesszőlősi előemberről, hanem általában a neandervölgyi emberről írta! Grandpierre-t minősíti, hogy szenzációhajhász csúsztatással hajlandó volt Kordos szövegét a vértesszőlősi előemberre vonatkoztatni. (Az idézett könyvben pár oldallal korábban a 29-30. oldalakon esik szó a vértesszőlősi előemberről, de ott Grandpierre nyilván semmi neki tetsző, narratívájába illeszthető dolgot nem talált.)
Hasonló fogások szép számmal vannak még Grandpierre előadásában. Az is figyelemreméltó, hogy a vértesszőlősi előember magyarságát a Hérodotosznál megörökített szkíta eredetmondával látja igazolva.
Van pár furcsaság. Pl. az elől hátul meglévő korezmi jelképek és az ótörök nyelv együtt. Ezzel persze nem lenne gond csak nem az 5. században, mert a 13. századig használatban volt a saját eredetileg indo iráni nyelvük amit ekkor lecseréltek a perzsa és a török nyelvekre.Aztán azt se tudom, hogyan lehet Dengizik tálján uralkodói tamga, eszerint korezm uralkodója lett volna.
Erről a tálról és azon található jelek megfejtéséről egy tatárföldi régész(?), történész(?), bizonyos Azgar Mukhamadiev írt. Nem tudom pontosan, hogy elmélete és megfejtése szélesebb szakmai körökben mennyire elfogadott, bár kétlem, hogy az lenne.
Az ótörök szöveget pedig így fordította le angolra:
"Be fearful of blow by the king Dikkiz the Wise! Retreat to the God beyond the world!"
Ez a "Dikkiz király" pedig Mukhamadiev szerint nem más, mint a Priszkosznál Attila fiaként megnevezett Dengizik. Innen a - kétséges - hun kapcsolat.
Hol őrzik?
Mukhamadiev azt írja, hogy az Ermitázsban.
"The Diggizikh dish is kept in the Hermitage. The author managed to inspect it in detail, although the head of the department, a known orientalist B.I. Marshak not for a moment let let out of his hands. As an archaeologist, I understood well his concerns: once some fragile rare find from the digs is let out of the hands, surely some of the inquisitive student would to try to probe it with his teeth, and would damage it."
[Vajon mennyire elterjedt gyakorlat manapság az oroszországi régészhallgatók körében, hogy frissen kiásott leletek eredetiségéről még mindig a fogukkal próbálnak megbizonyosodni? :) ]
Hol találták?
"Found in 1893 in the Kerchev village of the Cherdyn district in the Perm province Gilted silver, diameter 28 cm."
Hun rovásra jó példa Dengizik tálja.Ótörök megfejtése : kinkeg diggiz ükü kessá - kijü sax sax saxynil. Gür Tanrig.Rettegjetek Diggiz király csapásától. Meneküljetek a világon túli istenhez
"a hunok akik jelentősebb nép volt a szteppén a töröknél, rendelkezett rovásírással, amelyet még a "germánok" is átvettek Ruina formában"
Marhaság. A hunok nagyon rövid ideig voltak jelentősek a sztyeppén, akkor sem biztos, hogy a hun etnikum, hanem inkább Attila és klánja. Létszámban biztosan a törökök voltak döntő fölényben a sztyeppén, ezért vannak ma is sokan, a hunok meg eltűntek, mint a kámfor.
A hun rovásírásra valami forrás esetleg? Már azon az újjadon kívül, amelyiket szopni szoktál. A legrégibb rúnafeliratok egyébként i. u. 150 körülről valók, a hunok meg 250 év múlva jelentek meg Európában.
˝A székelyek török eredete mellett a következő érvek hozhatók fel:
A székely népnév az eszkil volgai bolgár törzs nevéből vezethető le.
A székelyek ugyanúgy lóval adóztak, mint a volgai bolgárok.
A székelyek saját külön írással – rovásírással – rendelkeztek.
A székelyeknek saját eredethagyományuk volt, amely Attilához kapcsolta őket.
A krónikák szerint a székelyek önálló katonai segédcsapatokban harcoltak, a magyarok elővédjét alkották.
A székelyek török eredetű társadalmi berendezkedéssel bírtak.
Az 1-es pont akkor lenne igaz, ha minden bizonyítás nélkül elfogadjuk azt a mindentől elrugaszkodott nézetet, hogy a bolgárok törökök.
A bolgárok hunok voltak!
A 2-es pont visszamegy az elsőre.)
A 3-as pont; a hunok akik jelentősebb nép volt a szteppén a töröknél, rendelkezett rovásírással, amelyet még a "germánok" is átvettek Ruina formában.)
4-es pont, hunok voltak, nem törökök. A hunok pedig véletlenül sem voltak törökök, hiába írt Altheim erről egy ötkötetes művet.)
5-ös pontnak semmi köze a turk/türk magyarokhoz, hiszen Bulcsú tőlük függetlenedve emelkedett a vezető törzs rangjára...
6-os pont, nevezzük inkább hun eredetű társadalmi berendezkedésnek, hiszen nehéz különbséget tenni, a nomád félnomád társadalmi berendezkedések között.
Összegzésül azt a következtetést vonom le, hogy: "eszkil" volgai bolgàr törzs nem létezett, tehàt Dr. Nagynak igaza volt abban, hogy ez egy költött népnév.
Márpedig bölcsebben tennéd, ha ezt a magabiztos kinyilatkoztatást, amit Nagy a kérdéssel kapcsolatban tett - bár fejlődésnek tartom, hogy te már nem "hamisítás"-ról, hanem "költés"-ről beszélsz - a továbbiakban egyszer s mindenkorra elfelejtenéd. Ilyen kinyilatkoztatást ugyanis csak olyasvalaki tehet, így csak olyan ember érvelhet, aki nem tud arabul, és pusztán magyar szókincsére hagyatkozva próbál egy arab szerző által feljegyzett közlést értelmezni. Hogy Nagy nem tud arabul, azt az is világosan jelzi, hogy semmiféle arab nyelvészeti érvet nem tud felhozni amellett, hogy a mohamedán szerzőknél feljegyzett népelnevezés "eszkil"-ként való és széleskörűen elfogadott hangzósítása lehetetetlen volna. A helyzetet súlyosbítja, hogy Nagy nem csupán arab nyelvismeret hiányában merészel nyilatkozni a kérdésben, de még az arabul tudók véleményét is képes teljesen figyelmen kívül hagyni.
Márpedig arab nyelvismeret hiányában vagy arab nyelvismerettel rendelkezők megbízható tudására való hivatkozás nélkül ebben a kérdésben nem lehetséges komolyan vehető állásfoglalást tenni. Hogy Nagy ezt az állásfoglalást ilyen háttérrel mégis megtette, csupán őt és tudományos módszerét minősíti. Bár ez a módszer így inkább minősíthetetlennek nevezhető.
Megértem, hogy Nagy műve valamikor nagy hatást gyakorolt rád, a témában egyik első meghatározó olvasélményként hivatkoztál rá, s így aligha foglak tudni meggyőzni afelől, hogy áértékeld a Naggyal és könyvével kapcsolatos állápontodat, de ettől még írománya értéktelen áltudomány.
Szerintem a vastagon kihùzott rész csak azt jelenti, hogy a szkl-ek bolgàr uralom alatt voltak, de nem azt hogy maguk is bolgàrok lettek volna.
Ha egy törzs a volgai bolgár törzsszövetség része, akkor miért ne lehetne őt volgai bolgár törzsnek tekinteni?
De enélkül is elhiszem neked, hogy bizonyàra màsok is felhasznàltàk az àrpàdkori oklevéltàrat, s ebben feltehetôleg nagyzolt Dr. Nagy. Bàr az is lehet, hogy nem ugyanazokròl a dokumentumokròl van szò. En nem értek hozzà.
Köszönöm, hogy valamiben legalább hitelt adsz nekem, és megerősíthetetem, hogy Nagy semmi olyan oklevélanyagot nem dolgozott fel, amelyet előtte már történészek serege fel ne dolgozott volna.
