A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Egyszerűsitem a feladatot két súllyal, ami egy súrlódásmentes cérnához van kötve, az egyik m1 az surlódásmentes asztalon van, a m2 a cérnán lóg az asztal széle alatt. A m1 és az m2 azonos :a: gyorsulással mozog, az egyik lefele a grav. erő hatására, a másik oldalra, mert húzza a cérna.
Ha :T: a feszültség a kötélben T = am1 és am2=gm2-T, innen adódik a= (m2g)/(m1+m2),
Ezt gyrosulást felírhatjuk a láncra, ha bevezetem a :ρ: liniáris sűrűségét a láncnak. m= ρ L
Igazad lehet, amíg az impulzus hat a fény-nyalábra addig valószínűleg nyúlik a hullám hossza a kérdéses csillagból hozzánk érkező fénynek, amint a lyukak által indukált impulzus megszűnik a korábbi észlelés szerinti formában észlelhetjük a fényét.
" Ez nem az általam felvetett impulzusjellegű hatás, "
Kérlek olvasd el a topik bevezetőjét, ahol kiderül, hogy miféle impulzusra utaltál.
Jelzem - az impulzusnak többféle jelentése is van, pl. impulzusként említik a mechanikai mozgásmennyiséget - amit lendületnek is hívnak, de nyugalmi állapot megszűntére utaló jelet is szokás impulzusnak nevezni.
Ez nem az általam felvetett impulzusjellegű hatás, amire én utaltam az a fény útjában gravitációs tereket teremtő objektumok: galaxisok, tévelygő óriásbolygók, kisebb méretű egyéb testek, amelyeknek valamilyen mértékben van gravitációs tere, mivel ezeken áthaladva a hatás impulzus jellegű. Mivel a fény sebessége igen nagy ezért gondolok impulzushoz hasonlítható hatásra.
Felőlem súrlódással is megoldhatod a feladatot, a súrlódási együttható az általad tetszőlegesen megállapított függvénye a lánc helyzetének, sebességének és gyorsulásának, de ebben az esetben a μ(x, v, a) függvényt is meg kell adnod. Ugyanis pl. az állandó sebességű lecsúszás is része az ily módon kibővített feladat megoldáshalmazának, csak ekkor súrlódásfüggvény egzakt megadásába kell munkát feccelni.
Na akkor vegyük a következő esetet: A távolban két fekete lyuk kerülgeti egymást. Egy még távolabbi csillag fénye mellettük elhaladva érkezik hozzánk folyamatosan, fehér fényként. A lyukak gyorsan összeolvadnak, jelentős tömegveszteséggel. Kérdés, hogy később a csillag színe itt nálunk milyennek adódik - azaz eltolódik-e a spektruma?
Ezért a fény hullámhossza minden újabb gravitációs impulzus hatástól tovább növekedhet. (Szerintem.)
Ez így korrekt, hogy szerinted. Mert ez megint egy méretes ökörség egyébként. Tényleg meg kellene találnod azt a témát amiben otthon vagy és abban a többiek épülésére hasznos elgondolásokat is tudnál közölni. Így meg csak porig alázod magad. Mire jó ez?
" Itt van pl. ez a fekete lyukak találkozásaiból hozzánk érkezett gravitációs impulzus által kiváltott és észlelt, fény-nyalábban keletkezett hullámhossz növekedés."
Az a hullámhossznövekedés átmeneti volt, vagy azóta is tart?
"ha gravitációs hatás van, akkor viszont súrlódásnak lennie kell"
Nem! Ez két egymástól független dolog.
A súrlódásmentesség feltételezése, csak a jóindulat jele volt, hogy meg tudd oldani a feladatot.
"Remélem te is nyugalomban maradsz."
Ezt inkább neked javasolnám, minden olyan esetre, amikor hirtelen leküzdhetetlen ingerenciád támad teóriákat alkotni, a témakör elemi ismeretei nélkül.
"Asztalról m tömegű l hosszúságú lánc csúszik le súrlódásmentesen, írd fel a mozgás diff.egyenletét és megoldását. Ez egyszerűbb, mint egy nagy bumm elmélet."
Az asztalról a lánc súrlódás mentesen nem csúszik le, csak, ha gravitációs hatás van, akkor viszont súrlódásnak lennie kell, ám, ha nincsen gravitáció akkor a lánc számára nyugalom van! Remélem te is nyugalomban maradsz.
Nem paradigmaváltásra törekszem, nem azt írom, hogy az állításaim törvényszerűen igazak, csak új összefüggések lehetőségeinek kérdéseire utalok.
Itt van pl. ez a fekete lyukak találkozásaiból hozzánk érkezett gravitációs impulzus által kiváltott és észlelt, fény-nyalábban keletkezett hullámhossz növekedés. Ha ez a jelenség a színkép eltolódást is kiváltaná, akkor az én hipotézisem igazolódna.
Azert a voroseltolodast leginkabb a hidrogen gerjesztett szinkepvonalainak eltolofasaval merik, amit nem befolyasol a foldi legkor. Ugyhogy egyelore marad a kis bumm helyett tovabbra is a nagy bumm.
Igazad van, köszönöm tárgyilagos hozzászólásodat. A színképvonalak eltolódásának vizsgálatával állításom csak akkor igazolódna, ha a gravitációs impulzus a fényhullámhossz megváltozása mellett színkép eltolódást is okozna.
Ennek a vizsgálatnak az eredménye valóban esélyt adna teóriám elfogadhatóságára, igazolására.
Nem vagyok sem csillagász, sem fizikus. Teóriáim vannak, nem szenzációra hanem a tudomány gazdagítására törekszem, a felvetődött hipotézisek mindig zaklatták a jelenkor tudósait, ám az alaptalannak ítélt felvetések, ha nem is túl gyakran, de néhány esetben eredményeket hoztak.
(Ezt csak az itteni "tudósaim" megnyugtatására írtam, nehogy túlságosan felzaklassák magukat.)
a fény bizonyos anyagsűrűségen történő áthaladása esetében vörös eltolódást szenved. Abból indultam ki, hogy a felkelő és a lenyugvó napunk reggel is meg este is vörösebb színnel árasztja el a föld felszíni részét mint a déli órákban.
...
A korai és a késői, lemenő illetve felkelő nap fénysugarai, lehet, hogy a légkör anyagtömegeitől is gravitációs korrekciót szenvednek el, mint a most felvezetett felvetésem szerint.
Ez nekem egy nagyszerű elméletnek tűnik, kérlek publikáld!
Asztalról m tömegű l hosszúságú lánc csúszik le súrlódásmentesen, írd fel a mozgás diff.egyenletét és megoldását. Ez egyszerűbb, mint egy nagy bumm elmélet.
Inkább vennénk számításba az univerzum tágulásának (gyorsuló, bár a kiindulási állapothoz, mármint az ősrobbanáshoz képest végtelenül lassú, de azért valamikortól csak gyorsuló) sebességét is, ha már minden vonatkozó teória alapja a vöröseltolódás – ami persze ekként, önellentmondást eredményezne... ezért, mondjuk avétos a feltételezés.
A fény energiája (hullámhossza, a megtett távolság függvényében), mint abszolút érték. Ami szerint a fény energiája nem, csak sebessége állandó. Jól értem?:-)
Nem lehetséges, hogy a fény sebessége nem (lehetségesen, a végtelenbe nyúlóan) állandó?:-)
Á, inkább az lehet, hogy a csillagok fotonjai - amikor egymás útját keresztezve átvonulnak egymáson - spéci részecskéket keltenek, ami miatt persze energiát veszítve vöröseltolódást szenvednek.
A létrejött stabil részecskék neve: sötét anyag.
(a galaxisokban amiatt van viszonylag sok sötét anyag, mert ott futnak össze egymással leggyakrabban a fotonok.)
Ez komoly? Tényleg elfelejtetted, hogy nyitottál már ugyanerről egy topicot? Kicsit szenilis vagy, vagy nem is kicsit.
Akkor is elmondták kb. százan, hogy az Általad felhozott analógia rossz. Két teljesen más effektusról van szó, ezért az erre épített analógiából nem lehet semmilyen következtetést levonni.
Tőrülmetszett hülyeségeken nincs mit cáfolni. Alapvető fogalmakkal nem vagy tisztában, semmit nem tudsz. Itt-ott hallott szavak jelentését próbálod kitalálni, mint a másik "elméletedben" is, amikor egy perc alatt kiderült, hogy nemhogy nem ismered a diszperzió és a szóródás közti különbséget, hanem azt sem tudod, mik azok.
De azért paradigmát akarsz váltani, alább nem adod :D :D
Ezen megjegyzéseidet már jól ismerem, megszoktam, inkább cáfold az állításaimat.
Itt a gravitációs impulzusok fény-hullámhosszra gyakorolt hatásairól van szó. Ezt egy tudományos híradásban ismertették.
Miért nem lehetséges ez a hatás, ha nem a gravitációs hullám érkezése, hanem a fény változó gravitáció téren történő áthaladásának a hatásait elemezzük, fontolgatjuk?
Az nyilvánvaló, hogy a fotonnak egy atom töredék, egy molekula, vagy egy anyag-rög melletti elhaladása igen csekély hullámhossz korrekciót eredményezhet, de mi van akkor, ha ez a hatás közel végtelen számmal fordul elő?
Valószínű, hogy a világot átszelő fénysugár egy egy gravitációs téren történő áthaladása sem okoz jelentős fény hullámhossz változást, de, ha jelentős számú gravitációs térerősség változás hatása éri a fény nyalábot, akkor nem kizárt a hullámhossz megváltozása sem.
(Persze ez egyenlőre egy teória, nem én fogom igazolni valóságát.)
Azert a voroseltolodast leginkabb a hidrogen gerjesztett szinkepvonalainak eltolofasaval merik, amit nem befolyasol a foldi legkor. Ugyhogy egyelore marad a kis bumm helyett tovabbra is a nagy bumm.
