"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Huszonsok éves történet ez a kollégámé.. talán harminc is. Szerintem meg nem akart ő kiemelkedni a "delírijom" -ból, de ha neked úgy kerek hogy ekkorát nem változtat egy nő, akkor lásd úgy. :-)
Tudod ha van a való világban olyan aki érdekesebb, akkor az álomvilág fontossága elkezd leépülni.
A bámulatot még mindig nem értem, és úgy érzem ezért, h érdemtelen... :)
A barátod maga is akart változni, meglehet, éppen a nő miatt. A poharat sem az előző nője emelte az ő szájához, és nem is az új Gyöngyvirágja keze volt ami nem nyúlt utána többé...
Ez az iszákosság nagyon pontos definíciója:
A következő bolygón egy iszákos lakott. Ez a látogatás nagyon rövid ideig tartott, de nagyon elszomorította a kis herceget.
Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack előtt.
- Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte tőle.
- Iszom - felelte gyászos képpel az iszákos.
- Miért iszol? - kérdezte a kis herceg.
- Hogy felejtsek - felelte az iszákos.
- Mit? - tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.
- Azt, hogy szégyellem magam - felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.
A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.
- Miért szégyelled magad? - kérdezte.
- Mert iszom - vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt.
De mégjobb példa erre Kalamajka.. akkor is ha körülötte nem volt alkoholizmus. Egyszerűen akkorát lépett a lépcsőn fölfelé hogy még én is ámulattal nézelődök utána.
Mi vaaan? :)
Nem a nő hibája/erénye, ha a ffi iszik/nem iszik...
Nincsenek fiaim, de ha lennének, megtanítanám nekik. A lányomat arra tanítottam, h vigyázzon magára. A fiúknak is illik vigyázni magukra... A legkevesebb a terhesség, amit egy-egy felelőtlen döntés miatt összeszedhetnek.
Nem feltétlenül volt italozós . A körülmények is beleviszik , haverok , rossz házasság , akármi .
Az én apám pl.-ul sose volt italozós . Aztán amikor bekényszerítették őket a TSZ.-be , elment dolgozni egy borpincészetbe . Na onnantól nem sok időbe telt , hogy szinte sose lássa tisztán a Napot !
1981-ben váltunk el (gondolom ebből azért látszik , hogy ölég anyócás vagyok ) 6-7 év együtt járás és 12 év házasság után . Amíg tartott , "érzelmesen érzelmi " volt . Gyerekeim apukája egy született Rómeó volt .... és komolyan is gondolta , amíg szeretett . Aztán beütött a ménkű .... apuka szerelmes lett egy nála 20 évvel fiatalabb kolléganőjébe . Gondolom engem megunt a 19 év alatt (apósom is megmondta , hogy az egér is megun ugyanabba a lyukba járni .... egyem a szívét ....okos ember vót' na ) . Mi apukánk meg aszonta' , hogy legyek türelmes , ki fog szeretni a másik nőből , mert engem is szeret .
Én meg ott álltam , mint a bálám szamara , és azon gondolkodtam , mostoszt' mi légyen . (Meg bőgtem ahol nem láttak .) 14-15 évesen jöttünk össze , gyerekszerelem volt . Egymáson/egymással tanultuk a szexet , az együtt élést , mindent . Kidobjam ? Várjak ? (éppen eladtuk a közösen szerzett lakást , másikba akartunk menni és anyámnál laktunk átmenetileg) . Milyen lesz a gyerekeimnek apa nélkül felnőni ? Az , hogy jut-e kaja az asztalra , cipő a lábukra , meg se fordult a fejemben . Majd vállalok mellék-állást , amennyit csak birok ....
Októbertől január elejéig döntésképtelen voltam , mert nem tudtam hogy viszonyulnak majd a gyerekek az új helyzethez . Úgy járt el tőlem apuka az új szerelméhez , mintha az anyja lennék . Vacsora , zuhany , tisztacucc , és ment . Ha visszagondolok , még most is csodálkozom magamon . Ekkora egy marhát még nem hordott a Föld !
Mert szerettem , és asszem' titokban reménykedtem , hogy tényleg kiszeret a másikból ..... másik férfit meg el se tudtam képzelni , hogy valaha is hozzám érjen . A kaput az tette be , hogy egyik este arra mentem haza , hogy az alig 7 éves fiam az összes közös fotónkról lenyirbálta az apját . Másnap apukát bedobozoltuk (lakás árát megfeleztük , a Ladát ő vitte , a gyerekeket meg én) . Aki vagy egy évig még visszajárt "látogatni a gyerekeket" , elébük ment a suliba (azelőtt sose , hiszen az iskolagondnokságon dolgoztam , egy udvarban a sulival) , nekem hozta a csokrétát , és amikor újraházasodni készült , még nekem tett szemrehányást , hogy miattam kell elvennie a csajt , mer' kidobtam .
Azert ezt az "alkoholista apa" kitetelt vitatnam... Gyakran hallani, hogy a no valaszt. A nok is lehetnenek megfontoltabbak, mert az az alkoholista apa az fiatalkoraban italozos legeny volt.
Van hol laknom (nem albérlet) , nem kell 2 hétig agyalnom , hogy elmerjek-e költeni valami nem sürgősre a következő nyugdíjig 10-20 ezer Ft.-ot , nem kell a kaján/gyümölcsön spórolnom . Ennyi . Tudom .... sokan szeretnék ugyanezt . De hogy mibe került ez nekem , azt nem túl sokan irigyelnék asszem' .
Ha úgy érzed "harchelyzet"-et teremtettem valami odaszúrt megjegyzéssel , akkor bocs' ! Nincs szándékomban sértegetni , piszkálgatni . Eccerűen talán csak a stílusom ....
Azt a "normális" topikot megnéztem .... nincs nagy tolongás ott az idén . Miről szólt amúgy ? Mindenről , és semmiről ?
No megyek a fakanál végére , mielőtt kifuttatok valamit .:-)
Hm.. ha nem érted, az rólad (a jó körülményeidről) árulkodik.
A házasság érzelmi szövetségként kezdődik.. de a felbontásakor kiderül : arról szól a törvény hogy a gyerekek érdekében köttetett és az ő érdekeiket maximálisan szem előtt tartva is bontják fel.
Szóval ha akarom érzelmi, ha akarom gyermekcélú.
A szükséges pénzmennyiségeket pedig akár külön kasszán, akár közös kasszán - mindenképpen takarékoskodással ajánlott összegyűjtögetni.
Legyőzni..
Szerintem akit te a szavaiddal győzöl le, azt egy házatok építési segédmunkáiba fizikai képességromlás nélkül bevetheted. Nem fog a közös célotok később megvalósulni.
Alárendelődés..
Rólam beszélünk? Mert akkor igen, tényleg.. és huszonhárom évig. Saját ház, jó szomszédság, négy gyerek, négy új diploma került a feleségemnek ebből az "eleve elszúrt" és "becsapott helyzet" -ből.
Tudod mit.. ha csak hihettem volna hogy létezik olyan nő mint most a második barátnőm, akkor nem.. sőt.. akkor már ő lenne az elvált felségem. Mert tényleg én szúrtam el ezt a megtörtént házasságot is, azzal hogy elhittem az érzelmi alapot és nem hittem hogy harc az élet. (a közös élet)(is)
Mert női ábrándok tanítottak, nem pedig a saját ábrándjaikban csalódott férfiak.
Az én önbecsülésem és tartásom.. ehh. Túlélem. :-)
Már megint.. hát igen.
Talán nem veszed észre, de az a kifejezés hogy "már megint a te fixa ideád" .. ez már harchelyzet. Te megállapítási szándékkal ideszúrsz, én pedig védjem az álláspontomat (úgy hogy ne találhass benne egyetlen fájdalmas részt se)
Nincs ezzel baj, csak ne hazugsággal indítsuk a kapcsolatot (hogy téged idézzelek) :-)))
Azért beszélek egyes számban, mert megtapasztaltam hogy az én eszem járása nem húzható rá a mindenkire. Ahányszor megpróbáltam azt leírni hogy mi férfiak így vagy amúgy, mindíg kiderült hogy vannak férfiak akik éppen úgy nem. Ezért írok éntörvényekről.
Ad kettő : normális az amit mindenki úgy csinál. Mondd kérlek : szerinted több az aki szerint a "mi" az többet ér mint Ő ?
Bár így lenne...
Ügyetlen/óvatlan..
Nem vagyok se ügyetlen, se óvatlan. Te kérdezted hogy a szennyest is elviszem-e a vacsoraasztal (szék, parketta, fürdőkád) mellé - én mondtam hogy csak azt ami amiatt szennyeződött.
Saját sorsról dönteni..
hidd el hogy az életben maradásáról a rab is dönthet.. bár nem kell hogy elhidd - attól még úgy van.
Az elméleti alkoholistáné pedig ssssimán kinyomozhatná hogy mi helyett alkoholizál a férje, és helyre is igazíthatná azt a hibát.
Jó példa erre egy mára már nyugdíjas kollégám. Mikor megismertem, egy részeges hobó volt, de egyszercsak odakerült mellé egy nő, és a figura mire nyugdíjba ment olyan élére vasalt úriember lett hogy én is örülnék ha nekem ilyen öregkor juthatna.
De mégjobb példa erre Kalamajka.. akkor is ha körülötte nem volt alkoholizmus. Egyszerűen akkorát lépett a lépcsőn fölfelé hogy még én is ámulattal nézelődök utána.
Nem nagyon értem ezt az egymásrautaltságot . Szerintem egy házasság érzelmi szövetség , a gazdasági része csak másodlagosan kialakuló magatartás . Mer' úgy könnyebb . Hamarabb lesz mosógépetek , ha összerakjátok kettőtök jövedelmét , mintha külön-külön gyűjtögettek rá . Persze láttam már olyat , hogy mindenkinek külön kasszája van , és a közös kiadásokra összedobják a pénzt . Számomra emészthetetlen verzió .
Legyőzni ....? Minek ? Akit legyőztek , az gyengébb lett . Meggyengült társsal nehezebb a közös célokat elérni . Há' hülyevagyokén' , hogy magunk ellen dolgozzak ?
Ha a megszerzés során eleve alárendelődsz (mer' annyira kell az a másik , hogy akár a karom is adnám érte) , akkor eleve elszúrtad , és persze becsaptad a másikat . Mert azt fogja gondolni (hiszen éppen te hitetted el vele) , hogy ilyen vagy .... és ennek tudatában választ téged . Vagyis hazugsággal indítod a kapcsolatot . A saját önbecsülésedről , tartásról meg má' szót se ejtek .:-)
Már megint a háborúzás ..... szúrsz és lősz ..... Ez szinte már beteges . Ne harcolj , ne puskaporra gyűjts , hanem beszélj ! Ha nem jó a beszélőkéd életben , mert elvisz a vita heve , akkor írd le és add a kezébe ! Akkor neked is van időd átgondolni mit írsz le , és neki is van ideje emésztgetni .
Mer' mitől nem tűnök eléggé anyócásnak ? Pedig jócskán az vagyok .:-)
"Akinek az érdekében szennyeztem össze a ruháimat, annak a kötelessége hogy a saját mosógépébe is pakolja őket."
Miről is teccel' itt egyesszámban beszélni ? Egy normális házasságban/élettársi kapcsolatban nincs "akinek az érdekében" , meg "saját mosógép" se . Ott "mi" vagyunk . Ő meg én , meg a gyerekek . A család .
Te meg folyton leválogatod a család fogalmáról valamelyik tagját ..... te , meg ő .
"Tehát a fehér folttal szennyeződött alsónadrágom nem kerülhet a feleségem kezébe..."
Jáááááj .... még ügyetlen is vagy (meg óvatlan is) ? :-D
A saját sorsáról csak az dönthet , akinek van lehetősége döntéshelyzetbe kerülni . Hidd csak el , nem a kényelem a lényeg mindig ! Mi a frászról dönthet egy többgyerekes anya , akinek nincs hová vinni a gyerekeit egy alkoholista apa elől ?! Vigye őket a híd alá ? Lehet mentálisan jobban járnának , de télen hideg van ....
Könyörgöm ne írjál már zőccségeket' a börtönlakók döntési lehetőségéről ! Aki odakerült , ahelyett mások döntenek míg ott él . Max arról dönthet , hogy megeszi-e az aznapi menüt .
Szia Kalamajka, te megtanítod ezt a ráutaló magatartásos felfogást a fiaidnak? Elmondod ha reggel a pléd alatt magát simogatva találod? Vagy idősebben mikor az első lánnyal látod sétálni kézenfogva?
Elmondod a tieidnek hogy az álló farkuk harctérre viszi őket, és nem automatikus a szebb jövő?
DE. Most hogy a házasság nem a biztosabb túlélésünket jelenti hanem a kényelmünket - már nem az egymásrautaltság, hanem a "ki kinek a kicsodája" a fő szempont.
Nem a vitákról beszéltem, hanem a harcról. Ami először a másik fél megadásáig, később a legyőzés fokozásáig tart.
A viták azok rendben is vannak.. egy fejlődéstörténet részei.
Kezdetben annyira fontos a végre elérhető másik, hogy csak az Ő kívánsága létezik. Aztán az a természetes.. aztán eszembe jut hogy talán nem kéne olyan vékonyan kenni azt a vajaskenyeret.. aztán lassan feltevődik a kérdés hogy most akkor én is létezem-e vagy csak ő létezik.. aztán én a saját kenyeremet vastagabban kenem.. aztán meg is vásárolom a több vajat, aztán reggelinél az asztalra is csapok hogy én is számítok ANNYIRA.
Ez még mindíg csak vita..
Én a harcmezőről beszélek.. ahol te a te képességeiddel szúrsz és lősz és robbantasz, én pedig az én képességeimmel.
És igen.. minden helyzet megbeszélhető - de vannak szavak amik ronthatnak is a kialakult helyzeten.
Az is kérdés hogy a megbeszélés közben mi a szándék, és ki bánik jobban a szavakkal
(ezeket a gondolatokat olvasva, nagyon de nagyon nem passzol anyócaként rád gondolnom)
(nem lehetne-e a döntésig aludnom rá pár(száz)-at?)
Dehogynem, természetesen..
Akinek az érdekében szennyeztem össze a ruháimat, annak a kötelessége hogy a saját mosógépébe is pakolja őket. Teljesen egyetértek.
Tehát a fehér folttal szennyeződött alsónadrágom nem kerülhet a feleségem kezébe, a fékporral és mozdonyfüsttel összekormolt szolgálati nadrágjaim, pólóim, zoknijaim pedig dettó nem az egyalkalmas vacsoraművész kezeibe. Hm??
Mittudomén kik mit mondanak a saját anyucinak, ebben a sportágban én előbb tájékozódom és csak azután futok.
Minden ember dönthet a saját sorsáról. Hidd csak el. Azt én is elhiszem hogy számít a kényelem - de mindenki.. még a börtönbe zárt rabok is dönthetnek a saját életük felett.
Ráutaló magatartással is lehet szerződést kötni. Ilyenek jellemzően a közösségiközlekedésben résztvevők kötnek, amikor igénybe vesznek egy-egy szolgáltatást. Azzal, h felszállnak a járműre, elfogadják az utazási feltételeket. Szerződés írásban nem jött létre, mégis van szerződés. Az óvszer nélküli dugás szerződése az, hha gyermek születik belőle, az mindkét fél felelőssége. Hogy csak a gyermekáldásról beszéljünk, ami egy ilyen kapcsolattal összeszedhető. De van ezeken kívül mindenféle, amit össze lehet szedni...
