A királyt, midőn fáradtan üle, kis felújulás után késztették, hogy étkezzék. Tomory Pál ekképpen szólt: »Étkezzék királyi Felség! mert a törökök gyorsan sietnek utánunk!« Erre pedig Szapolyay igy szólt Tomoryhoz: »Nagyságod pedig menjen saját szállására, én hasonlóan a magaméra, ne késsünk, azonnal Buda felé kell lovagolnunk. «
»Én kész vagyok« — monda Tomory, mire ismét Szapolyay: »Egyedül menjen Tisztelendőséged szállására, én a király védelmére mégis itt maradok.«
Tomory Pál lámpavilágnál elment szállására cselédjeivel. Midőn Tomory eltávoza, Szapolyay György szóla Lajos királyhoz: >Te dorbézoló király! Te buja király! Te igazságtalan király, mert elvesztetted egész Magyarországot és minden ősi jogainkat, Lőrincz *) herczeg birtokait, ki magát kötelezte magvaszakadása esetére, mint atyánk is viszont a kölcsönös örökösödésre.> — Monda erre Lajos király : »Nem az én akaratom, hanem az országnagyoké!< Ekkor Szapolyay Görgy a királyt torkánál megragadva, mérges dühvel egy háromélű csehkarddal jobb oldalán három helyen átdöfte. Czettritz és más udvarosai a királyi felségnek megrémültek, és Tomory Pál érsek szállására futottak, erős hangon kiáltván: »Hamar, hamar. Nagyságos Úr, mert Lajos királyt Szapolyay Görgy megölte!« Mit Tomory érsek hallván, sietve felkelt s környezetével Szapolyay Györgyre rohant, és őt meggyilkolta. Ezt hallván Szapolyay György hadvezére és a György párt nagyrésze, megölték Pál érseket.
Szóval akkor mégsem a fentebb olvasható verzió az igaz. Én személy szerint nagyon örülök annak, hogy mégsem egy derék magyar főúr, Szapolyai György követte el a királygyilkosságot. Ilyesfajta mocskos dolgokra csakis idegenek vetemedhettek. Trianon tükrében tekintve az eseményeket világos az összefüggés: a csehek már akkor a Felvidéket akarták! Háromélű kard... Méghozzá csehkard! Micsoda piszokság! Biztosra akartak menni a nyomorult csehek, ezért nem volt nekik elég a kétélű! Így veszejtették el a magyar királyt a gaz csehek! (Lajos cseh király is volt egyben, dehát úgy látszik ezeknek az alávalóaknak még a saját királyuk se szent). Ráadásul nyilvánvaló, hogy Habsburg utasításra tették, hiszen a bécsi titkos levéltárból került elő a kettétépett (meg akarták semmisíteni!) leleplező irat. Gyalázat! Ideje átírni a törénelemkönyveket, különös tekintettel az általános iskolák 6. osztályos törikönyveire! Egyébként pedig azonnal mondjon le!!! :)))
Két különböző moderátor intézkedett, először kapott egy végleges tiltást, de egy másik intézkedésnél egy kolléga, aki nem tudott erről, adott egy egyhetes kitiltást. Az egy hét letelte után a szoftver a tiltást feloldja, de ez egyben a másik tiltást is feloldja, mert nincs külön kódolva a két tiltás kezelése. Ennyi történt, nem pedig visszaengedés. (A Közleményekben még nyomon is követhető a két tiltás).
Bocsánatot kérek, hogy beleszólok, de ugyanezért tiltottátok ki véglegesen Autocrator Autenthicus-t az Alternatív elméletek rovatból, és 4-hét után mégis vissza engedtétek. Akkor megkérdezném, hogy ez így fer?
Nyilvánvaló, hogy Kristóf Zoltán, az Audinak dolgozó fejlesztőmérnök a "trükközés" avatott mestere.
Mindjárt felütésként, amolyan ráhangolódásként úgy beszél a Régészeti Intézetről, mintha nem is létezne, szükségesnek találja felemlíteni, hogy az akadémiai székfoglalón részt vett a Judaisztikai Intézet (valójában azt hiszem Kutatóközpont vagy- csoport) alapítója [azaz Glatz, akinek egyébként is sok van ugye a rovásán, de hogy még a Judaisztikai Kutatócsoportot is ő hívta életre...], a nyilván a globális háttérhatalom helyi kirendeltségének tekintett Magyar Atlanti Tanács első elnöke [Jeszenszky Géza] és a "magyarellenes" szegedi őstörténeti iskola utolsó hátramaradt "őskövülete" [Róna-Tas].
"Trükkös" - de egyúttal komolytalan - az is, ahogy Kézai krónikájának egy apró részlete alapján még az avarok magyarnyelvűségét is levezeti. :-D
"Kézai krónikájának egy részlete alapján arra lehet következtetni, hogy az avarok is magyarul beszéltek. Kézai beszámolt a rómaiak és a hunok Cezunmaurnál vívott csatájáról. A frank krónikák szerint a frankok és az avarok csatáztak 791-ben az ausztriai Zeiselmauernél. Az avarkori regősök zeiselmaueri csatáról szóló énekeit vehették át a magyar regősök, és így kerülhetett be a 11. századi ősgesztába, majd onnan Kézai krónikájába. Az átadás magyar nyelven történhetett, mert azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy ezt a történetet az avarok török, esetleg mongol nyelven adták tovább a magyaroknak."
Számomra ezen hozzászólásod alapján egy valami világos. De az még a napnál is világosabb.
Szívesen rúgsz bele Kristóba és rajta keresztül az egész hivatásos történettudományba. :-)
De ha ennyira utálta Atillát, akkor a régi idők krónikásait miért is feketítette be ilyen gusztustalan módon?
Te tudsz bizonyítékokat hozni Kristó Attila-utálatára vagy a régi krónikások általa vagy bárki más által való gusztustalan befeketítésére? Grandpierre Mester például nem tudott. Csak "hamisítottat".
és ezek a a szarháziak
Akik fel szoktak horgadni azon, ha mondjuk Götzöt vagy Badiny-t valaki negatív jelzővel illeti, azok gondolom most nem fognak iderohanni, mondván: halott embert nem szép dolog "leszarházizni". :-)
Mire a történetírók, később újságírók fülébe jutottak a történelmi tények, addigra a szájról szájra terjedés során torzultak. Miért? Az emberek olykor figyelmetlenek és rossz az emlékezetük.
Blaskovics fordítását egyébként nem csak Prágában adták ki, hanem még a nyolcvanas években itt Magyarországon is. A Magvető Kiadó gondozásában jelent meg 1982-ben, ami érdekesség talán, hogy a Honfoglaláskor Írott forrásai című forrásgyűjteményhez is ezt a forráskiadást használták fel. Manapság inkább a Hazai György-féle kritikai kiadást szokták használni, nem csak jegyzetapparátussal, de egy rövid előtanulmánnyal együtt jelent meg.
Igaz ez mind az öt pontra, amelyet Grandpierre a "hivatalos" történelemhamisítás példáiként előcitál.
Az "Erdély történeté"-vel kapcsolatos "szalmabábozása" [Erdély népességének ... 37-szeres „lecserélése” 6500 év alatt, 180 évente népcsere] éppúgy nem értékelhető a "hivatalos" történettudomány nagyüzemi hamisításának bizonyítékaként, mint amennyire "Apa-Hajdúsámsoni fokosok" sem igazolják, hogy az egész európai bronzkori műveltség központja Erdély lett volna. Ezen leletek székelyekhez kapcsolása pedig végképp nem más, mint maga a délibábos történelemhamisítás.
Még figyelemreméltóbb, hogy a Curtius Rufus szövegében lévő "natio" szó (félre)fordítása kapcsán kifejezett felháborodása közepette Grandpierre-ben fel sem merül, hogy egy ókori szerző talán nem ugyanazt értette eme kifejezésen, mint egy, a csupán a modern nemzetfogalmat ismerő jelenkori olvasó, s így aztán nem túl bölcs dolog a latin filológiában nála nyilvánvalóan jártasabb fordítókat csípőből "történelemhamisítók"-nak bélyegezni.
"1. Tudtak-e írni a magyarok Árpád bejövetele előtt?
A Tarih-i-Üngürüsz eredeti kéziratában a krónika bevezető mondata így hangzik: „A regősök és a krónikások így írták meg” (Dr. Blaskovics József fordítása, kézirat, 3. o., lásd 1. kép.) Ez a mondat egyértelműen azt is jelenti, hogy a magyarságnak írástudó regösei és krónikásai voltak, és feljegyezték a magyarság történetét már Árpád előtt is. Ez a tény viszont nem illik bele az árpádi magyarságot barbárnak, műveletlennek beállító hatalmi történetírásba. S hogy mennyire nem illik bele a hivatalos képbe, azt jelzi, hogy ezt a mondatot – bizonyíthatóan hatalmi nyomásra, lásd Grandpierre Atilla: Grandpierre K. Endre emlékezete, Magyarságtudományi Füzetek, 9 szám, 2011 – a következőképpen hamisították meg: „Az évszázadok hírnökei és a hírek elmondói ilyenképpen adták elő.”
Ahhoz, hogy eldönthessük, hogy itt valóban égbekiáltó hamisítás történt-e, néhány dolgot tisztázni kellene.
- Valóban szerepel-e az eredeti török szövegben az "írásra" való hivatkozás? Ezt leginkább egy turkológus tudná eldönteni. [Blaskovich Józsefen kívül senki más nem foglalkozott a szöveg lefordításával?]
- Grandpierre K. Endre szerint Blaskovich hatalmi szóra ejtette az 1982-ban megjelent kiadásból a "regősökre" való hivatkozást.
"Hozzátartozik még a történetekhez, hogy mikor a szerző megkérdezte B. J.-t, miért hagyta töröltetni eredeti kéziratában még sűrűn szereplő „regös” és „regösénekek” megjelöléseket, azt válaszolta: „Hát erőltették”. Szent Egek! Erőltették és ő – engedett! Tán ennek tudható be az is, hogy a könyvben egy szóval sem említette meg azt, aki kiállt érte és az egész ügyet kiverekedte."
Ennél többet nem tudtam meg a vélt "cenzúra" körülményeiről, de a Tarih-i Üngürüszt gondolom 1990 után is kiadták. Abban mi van leírva? Blaskovich ugyan már 1990-ban elhunyt, de attól egy újabb kiadásban még vissza lehetett volna helyezni a Grandpierre K. szerint kicenzúrázott részeket. Nem így történt?
Ha a "regősök és a krónikások így írták meg" fordítás elfogadható, akkor is kétséges viszont, hogy ebből az következne-e, hogy, illetve hogy létezett a Grandpierre által emlegetett 1100 éves őskrónika. Ha a szöveg korábbi krónikákra hivatkozik, akkor miért következik ebből, hogy létezett egy pont 1100 éves őskrónika? Miért pont 1100 éves? A hivatkozott korábbi krónikások csak magyar krónikások lehetnek? Megvizsgálandó még, hogy vajon mit udunk a regősök írástudásáról. Valóban lejegyezték az általuk előadott énekeket?
Arra külön is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy még a Tarih-i Üngürüsz "hamisítás"-nak minősített passzusából sem következik annak a tagadása, hogy a magyarok tudtak írni Árpád bejövetele előtt. Márpedig Grandpierre azt sugallja, hogy a hiv. tud. szerint ez következik.
Akkor nézzük Grandpierre Attila további "történelemhamisításait".
A 321-es posztba bekopizott 2. ponttal kezdem, mert azt a legegyszerűbb ellenőrizni.
Grandpierre a következő állítja:
"2. Király volt-e Atilla, a hun?
A magyargyűlölő, Atilla utáni évszázadban élt Jordanesnél Atilla a „királyok királya”. Az Encyclopedia Britannicában Atilla „király”. Kristó Gyula (Képes Krónika, jegyzetek) szerint viszont Atilla nem király, csakis kisebb rangú lehet, fejedelem. Indokot, érvet, alátámasztást Kristó Gyula elmulaszt megadni."
A Képes Krónika 1986-os kiadásához írt jegyzeteiben azonban Kristó nem állítja azt, hogy Attila nem lehetett király, hanem csupán kisebb rangú személy, fejedelem.
Lássuk a Krónika vonatkozó szöveghelyét és Kristó ehhez kapcsolódó jegyzetét.
"10. fejezet: Attila magyar királlyá választása és győzelme
... Attila, Isten kegyelméből Bendekus fia, a nagy Magor unokája, Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya..."
Ehhez Kristó a következő, 64-es számú jegyzetet fűzi:
"Attila apja a valóságban Mundzsuk (Mundzucus) volt... Magorra ld. 25. jegyzetet. Engadi ismeretlen hely. Mályusz Elemér ... kapcsolatba hozta a svájci Engadinnal, az Inn folyó felső völgyével. Attila királyi titulusa a krónikás koholmánya."
A szövegösszefügésből szerintem világos, hogy Kristó nem általában véve Attila királyi titulusát tagadja, hanem konkrétan a "hunok, médek, gótók, dánok királya" címet tartja koholmánynak. Arról pedig végképp nem ír a jegyzetekben, hogy Attila csakis valami kisebb rangó személy, pl. fejedelem, lehetett.
