Két különböző moderátor intézkedett, először kapott egy végleges tiltást, de egy másik intézkedésnél egy kolléga, aki nem tudott erről, adott egy egyhetes kitiltást. Az egy hét letelte után a szoftver a tiltást feloldja, de ez egyben a másik tiltást is feloldja, mert nincs külön kódolva a két tiltás kezelése. Ennyi történt, nem pedig visszaengedés. (A Közleményekben még nyomon is követhető a két tiltás).
Bocsánatot kérek, hogy beleszólok, de ugyanezért tiltottátok ki véglegesen Autocrator Autenthicus-t az Alternatív elméletek rovatból, és 4-hét után mégis vissza engedtétek. Akkor megkérdezném, hogy ez így fer?
Nyilvánvaló, hogy Kristóf Zoltán, az Audinak dolgozó fejlesztőmérnök a "trükközés" avatott mestere.
Mindjárt felütésként, amolyan ráhangolódásként úgy beszél a Régészeti Intézetről, mintha nem is létezne, szükségesnek találja felemlíteni, hogy az akadémiai székfoglalón részt vett a Judaisztikai Intézet (valójában azt hiszem Kutatóközpont vagy- csoport) alapítója [azaz Glatz, akinek egyébként is sok van ugye a rovásán, de hogy még a Judaisztikai Kutatócsoportot is ő hívta életre...], a nyilván a globális háttérhatalom helyi kirendeltségének tekintett Magyar Atlanti Tanács első elnöke [Jeszenszky Géza] és a "magyarellenes" szegedi őstörténeti iskola utolsó hátramaradt "őskövülete" [Róna-Tas].
"Trükkös" - de egyúttal komolytalan - az is, ahogy Kézai krónikájának egy apró részlete alapján még az avarok magyarnyelvűségét is levezeti. :-D
"Kézai krónikájának egy részlete alapján arra lehet következtetni, hogy az avarok is magyarul beszéltek. Kézai beszámolt a rómaiak és a hunok Cezunmaurnál vívott csatájáról. A frank krónikák szerint a frankok és az avarok csatáztak 791-ben az ausztriai Zeiselmauernél. Az avarkori regősök zeiselmaueri csatáról szóló énekeit vehették át a magyar regősök, és így kerülhetett be a 11. századi ősgesztába, majd onnan Kézai krónikájába. Az átadás magyar nyelven történhetett, mert azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy ezt a történetet az avarok török, esetleg mongol nyelven adták tovább a magyaroknak."
Számomra ezen hozzászólásod alapján egy valami világos. De az még a napnál is világosabb.
Szívesen rúgsz bele Kristóba és rajta keresztül az egész hivatásos történettudományba. :-)
De ha ennyira utálta Atillát, akkor a régi idők krónikásait miért is feketítette be ilyen gusztustalan módon?
Te tudsz bizonyítékokat hozni Kristó Attila-utálatára vagy a régi krónikások általa vagy bárki más által való gusztustalan befeketítésére? Grandpierre Mester például nem tudott. Csak "hamisítottat".
és ezek a a szarháziak
Akik fel szoktak horgadni azon, ha mondjuk Götzöt vagy Badiny-t valaki negatív jelzővel illeti, azok gondolom most nem fognak iderohanni, mondván: halott embert nem szép dolog "leszarházizni". :-)
Mire a történetírók, később újságírók fülébe jutottak a történelmi tények, addigra a szájról szájra terjedés során torzultak. Miért? Az emberek olykor figyelmetlenek és rossz az emlékezetük.
Blaskovics fordítását egyébként nem csak Prágában adták ki, hanem még a nyolcvanas években itt Magyarországon is. A Magvető Kiadó gondozásában jelent meg 1982-ben, ami érdekesség talán, hogy a Honfoglaláskor Írott forrásai című forrásgyűjteményhez is ezt a forráskiadást használták fel. Manapság inkább a Hazai György-féle kritikai kiadást szokták használni, nem csak jegyzetapparátussal, de egy rövid előtanulmánnyal együtt jelent meg.
Igaz ez mind az öt pontra, amelyet Grandpierre a "hivatalos" történelemhamisítás példáiként előcitál.
Az "Erdély történeté"-vel kapcsolatos "szalmabábozása" [Erdély népességének ... 37-szeres „lecserélése” 6500 év alatt, 180 évente népcsere] éppúgy nem értékelhető a "hivatalos" történettudomány nagyüzemi hamisításának bizonyítékaként, mint amennyire "Apa-Hajdúsámsoni fokosok" sem igazolják, hogy az egész európai bronzkori műveltség központja Erdély lett volna. Ezen leletek székelyekhez kapcsolása pedig végképp nem más, mint maga a délibábos történelemhamisítás.
Még figyelemreméltóbb, hogy a Curtius Rufus szövegében lévő "natio" szó (félre)fordítása kapcsán kifejezett felháborodása közepette Grandpierre-ben fel sem merül, hogy egy ókori szerző talán nem ugyanazt értette eme kifejezésen, mint egy, a csupán a modern nemzetfogalmat ismerő jelenkori olvasó, s így aztán nem túl bölcs dolog a latin filológiában nála nyilvánvalóan jártasabb fordítókat csípőből "történelemhamisítók"-nak bélyegezni.
"1. Tudtak-e írni a magyarok Árpád bejövetele előtt?
A Tarih-i-Üngürüsz eredeti kéziratában a krónika bevezető mondata így hangzik: „A regősök és a krónikások így írták meg” (Dr. Blaskovics József fordítása, kézirat, 3. o., lásd 1. kép.) Ez a mondat egyértelműen azt is jelenti, hogy a magyarságnak írástudó regösei és krónikásai voltak, és feljegyezték a magyarság történetét már Árpád előtt is. Ez a tény viszont nem illik bele az árpádi magyarságot barbárnak, műveletlennek beállító hatalmi történetírásba. S hogy mennyire nem illik bele a hivatalos képbe, azt jelzi, hogy ezt a mondatot – bizonyíthatóan hatalmi nyomásra, lásd Grandpierre Atilla: Grandpierre K. Endre emlékezete, Magyarságtudományi Füzetek, 9 szám, 2011 – a következőképpen hamisították meg: „Az évszázadok hírnökei és a hírek elmondói ilyenképpen adták elő.”
Ahhoz, hogy eldönthessük, hogy itt valóban égbekiáltó hamisítás történt-e, néhány dolgot tisztázni kellene.
- Valóban szerepel-e az eredeti török szövegben az "írásra" való hivatkozás? Ezt leginkább egy turkológus tudná eldönteni. [Blaskovich Józsefen kívül senki más nem foglalkozott a szöveg lefordításával?]
- Grandpierre K. Endre szerint Blaskovich hatalmi szóra ejtette az 1982-ban megjelent kiadásból a "regősökre" való hivatkozást.
"Hozzátartozik még a történetekhez, hogy mikor a szerző megkérdezte B. J.-t, miért hagyta töröltetni eredeti kéziratában még sűrűn szereplő „regös” és „regösénekek” megjelöléseket, azt válaszolta: „Hát erőltették”. Szent Egek! Erőltették és ő – engedett! Tán ennek tudható be az is, hogy a könyvben egy szóval sem említette meg azt, aki kiállt érte és az egész ügyet kiverekedte."
Ennél többet nem tudtam meg a vélt "cenzúra" körülményeiről, de a Tarih-i Üngürüszt gondolom 1990 után is kiadták. Abban mi van leírva? Blaskovich ugyan már 1990-ban elhunyt, de attól egy újabb kiadásban még vissza lehetett volna helyezni a Grandpierre K. szerint kicenzúrázott részeket. Nem így történt?
Ha a "regősök és a krónikások így írták meg" fordítás elfogadható, akkor is kétséges viszont, hogy ebből az következne-e, hogy, illetve hogy létezett a Grandpierre által emlegetett 1100 éves őskrónika. Ha a szöveg korábbi krónikákra hivatkozik, akkor miért következik ebből, hogy létezett egy pont 1100 éves őskrónika? Miért pont 1100 éves? A hivatkozott korábbi krónikások csak magyar krónikások lehetnek? Megvizsgálandó még, hogy vajon mit udunk a regősök írástudásáról. Valóban lejegyezték az általuk előadott énekeket?
Arra külön is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy még a Tarih-i Üngürüsz "hamisítás"-nak minősített passzusából sem következik annak a tagadása, hogy a magyarok tudtak írni Árpád bejövetele előtt. Márpedig Grandpierre azt sugallja, hogy a hiv. tud. szerint ez következik.
Akkor nézzük Grandpierre Attila további "történelemhamisításait".
A 321-es posztba bekopizott 2. ponttal kezdem, mert azt a legegyszerűbb ellenőrizni.
Grandpierre a következő állítja:
"2. Király volt-e Atilla, a hun?
A magyargyűlölő, Atilla utáni évszázadban élt Jordanesnél Atilla a „királyok királya”. Az Encyclopedia Britannicában Atilla „király”. Kristó Gyula (Képes Krónika, jegyzetek) szerint viszont Atilla nem király, csakis kisebb rangú lehet, fejedelem. Indokot, érvet, alátámasztást Kristó Gyula elmulaszt megadni."
A Képes Krónika 1986-os kiadásához írt jegyzeteiben azonban Kristó nem állítja azt, hogy Attila nem lehetett király, hanem csupán kisebb rangú személy, fejedelem.
Lássuk a Krónika vonatkozó szöveghelyét és Kristó ehhez kapcsolódó jegyzetét.
"10. fejezet: Attila magyar királlyá választása és győzelme
... Attila, Isten kegyelméből Bendekus fia, a nagy Magor unokája, Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya..."
Ehhez Kristó a következő, 64-es számú jegyzetet fűzi:
"Attila apja a valóságban Mundzsuk (Mundzucus) volt... Magorra ld. 25. jegyzetet. Engadi ismeretlen hely. Mályusz Elemér ... kapcsolatba hozta a svájci Engadinnal, az Inn folyó felső völgyével. Attila királyi titulusa a krónikás koholmánya."
A szövegösszefügésből szerintem világos, hogy Kristó nem általában véve Attila királyi titulusát tagadja, hanem konkrétan a "hunok, médek, gótók, dánok királya" címet tartja koholmánynak. Arról pedig végképp nem ír a jegyzetekben, hogy Attila csakis valami kisebb rangó személy, pl. fejedelem, lehetett.
"Hivatalos történészek – a történelem meghamisításának szakértői?
S ha mindez nem lenne elég annak érzékeltetésére, milyen különleges tehertételektől szenved a magyar történelemírás, akkor álljon itt néhány szemelvény ezen történelmi kútforrások szándékos meghamisításáról. Nemcsak arról van suzó, hogy a hivatalos történelemírás veszi a bátorságot ahhoz, hogy hiteltelenséggel vádolja meg például a 800 évvel ezelőtti magyar történelemírót, Anonymust, vagy a több, mint 1 100 évvel ezelőtt íródott őskrónika, a Tarih-i-Üngürüsz szerzőjét, ahhoz is veszi a bátorságot, hogy saját maga hamisítsa meg az eredeti szöveget, vagyis egyfajta tudományellenes cselekményt hajtson végre. Az áldozat: a magyar őskrónikák egész sora. Az áldozatot egyrészt hiteltelennek minősítik, másrészt orozva megcsonkítják! Tudományhoz méltatlan eljárás, hiszen a tudomány éppen attól tudomány, hogy egyetemes értékeket szolgál, nem pedig önkényes, egyéni- vagy csoportérdekeket! De lássuk a bizonyítékokat ezekre a hamisításokra!
Helyszűke miatt iit csak egy pár példát tudunk megemlíteni. De éppen eleget ahhoz, hogy lássuk, mi folyik a hivatalos történelemírás mögött.
1. Tudtak-e írni a magyarok Árpád bejövetele előtt?
A Tarih-i-Üngürüsz eredeti kéziratában a krónika bevezető mondata így hangzik: „A regősök és a krónikások így írták meg” (Dr. Blaskovics József fordítása, kézirat, 3. o., lásd 1. kép.) Ez a mondat egyértelműen azt is jelenti, hogy a magyarságnak írástudó regösei és krónikásai voltak, és feljegyezték a magyarság történetét már Árpád előtt is. Ez a tény viszont nem illik bele az árpádi magyarságot barbárnak, műveletlennek beállító hatalmi történetírásba. S hogy mennyire nem illik bele a hivatalos képbe, azt jelzi, hogy ezt a mondatot – bizonyíthatóan hatalmi nyomásra, lásd Grandpierre Atilla: Grandpierre K. Endre emlékezete, Magyarságtudományi Füzetek, 9 szám, 2011 – a következőképpen hamisították meg: „Az évszázadok hírnökei és a hírek elmondói ilyenképpen adták elő.” A bizonyíték erre a hamisításra az eredmény, a hivatalos kiadásban szereplő változat, megtekinthető „A magyarok története. Tarih-i-Üngürüsz”, Magvető Könyvkiadó, Bp., (1982) 36. oldalán.
Nyilvánvaló: ha egy hídmérnök meghamisít egy adatot, azzal kockáztatja a híd biztonságát, és ezért felelősséggel tartozik. A mai magyar történetírásban, úgy tűnik, nem érvényesítik a tudományra egyetemesen kötelező normát, a valóság, a tények tiszteletét. S ha egy történelemírás önkényesen hamisítja meg a tényeket, akkor saját tudományterületét nem tiszteli tudóshoz elvárható módon.
2. Király volt-e Atilla, a hun?
A magyargyűlölő, Atilla utáni évszázadban élt Jordanesnél Atilla a „királyok királya”. Az Encyclopedia Britannicában Atilla „király”. Kristó Gyula (Képes Krónika, jegyzetek) szerint viszont Atilla nem király, csakis kisebb rangú lehet, fejedelem. Indokot, érvet, alátámasztást Kristó Gyula elmulaszt megadni. Pedig minden állítás csakis annyit ér a tudományban, amennyit bizonyítani tud. A történelemtudomány azonban a korabeli forrásokat nagyobb becsben tartja, mint a későbbieket. S ha ezt elfogadjuk, akkor Atilla a királyok királya volt. Ez a cím egyébként a közép-ázsiai szkíták-szakák nagykirályainak is jellemzője volt. Kétségtelen az is, hogy Atilla Keletről érkezett Nyugat-Európába, abból a körzetből, ahol a hun-szaka nagykirályok, a királyok királyai uralkodtak.
3. Igaz-e, hogy a bronzkori Európa műveltségi központja Erdély volt?
A különlegesen megmunkált erdélyi arany- és bronz-fokosok hivatalos történetírás szerint nem helyi, hanem idegen, külföldi eredetűnek, mükénéi eredetűnek minősítése a legújabban feltárt tények szerint (Kristiansen, K. and Larsson, T. B. 2005, The Rise of Bronze Age Society. Cambridge University Press, Cambridge; Grandpierre Atilla: Utószó, Orbán Dezső-Grandpierre Atilla: Fejezetek a székelység őstörténetéből, 2009) tévedés, a Kárpát-medencei nép rovására. A legújabb régészeti szakirodalom viszont már nem mükénéi, hanem Apa-Hajdúsámsoni fokosoknak nevezi, és már nemcsak angol nyelvterületen, a régebben mükénéinek nevezett erdélyi, bronzkori fokosokat, és megállapította, hogy ezek nem Mükénéből jutottak Erdélybe, hanem fordítva, Erdélyből terjedtek Mükénébe. S ha az ókori Mükéné a korabeli ismert világ egyik legmagasabban fejlett műveltségi központja volt, akkor a korabeli, vagyisn bronzkori Erdély még magasabb műveltségi szinten kellett álljon.
Hasonló hamisításokat tárok fel a Fejezetek a székelység őstörténetéből” című könyvben, hozzá kell tennem, a teljesség igénye nélkül, hiszen erről külön könyveket lehetne írni.
4. Erdély népességének az „Erdély Története” című, nagy horderejű könyv magyarországi szerzői általi 37-szeres „lecserélése” 6500 év alatt, 180 évente népcsere (Grandpierre Atilla: Utószó, Orbán Dezső-Grandpierre Atilla: Fejezetek a székelység őstörténetéből, 2009, Kárpátia Könyvműhely). Tökéletes képtelenség egy – ókori adatok alapján többmilliósra becsült népességet – 180 évente tökéletesen lecserélni, nem 37-szer, de egyetlen esetben sem, amikor erre még a modern tömegpusztító fegyverek és hadviselési módsuerek sem adtak példát.
5. Azonos nemzetből két fokozatban „rokon népfajtát” faragtak
Az eredeti szövegben az áll: Sogdiani, Dahae, Massagetae, Sacae, Indi sui iuris sunt. 10 Omnes hi, simul terga nostra viderint, illos sequentur:º illi enim eiusdem nationis sunt, nos alienigenae et externi. Ennek a Curtius Rufus szövegnek az angol fordítását Yardley és Heckel 1984-es könyvükben (pontos hivatkozások megtalálhatók a fent idézett Orbán Dezső-Grandpierre Atilla 2009-es könyvében) adták meg a következő alakban: „the Sogdians, Dahae, Massagetae, Sacae and Indians remain independent. The moment they see our backs turned they will be after us; [10] for they are all of the same stock, while we are foreigners and racially different.” Az eredeti latin szöveg szó szerinti, valamint az angol és magyar fordításának összevetése a következő érdekes eredményre vezet: amíg a szogdok, dákok, masszagéták, szakák és indusok a latin eredetiben még azonos nemzetet alkotnak, addig az angolra ferdített változatban már kapcsolatuk lazább, azonos fajtához tartoznak. Hogy az eredeti latin „natio” szóból hogy lett „fajta”, rejtély, és a ferdítési szándékon kívül, úgy tűnik, más nem magyarázza. A magyar változatban a ferdítés még nagyobb fokú, mert az angolban még „azonos fajta” népek a magyarban még távolabb kerültek egymástól, már csak „rokon népfaj” lett belőlük. Érthetetlen és megengedhetetlen, hogyan válhatott az „azonos” jelentésű latin „eiusdem” szóból egy lazább, távolibb kapcsolatot jelentő „rokon” szó, hogy a „natio”, azaz ma is köztudottan „nemzet” jelentésű szó hogyan ferdülhetett lazább, távolibb kapcsolatot is megengedő „népfaj”-já.
