" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Egy beszámoló annál értékesebb, minél "gyerekesebb". Számomra a "gyerekes" az 'emberi' szinonímája. Hosszú éveket töltöttem a pedagógus hivatás művelésében és minden este azzal a gondolattal aludtam el, hogy a gyermek mennyivel magasabbrendű lény a felnőttnél és hogyan lehetne megőriztetni azt az eredetiséget, amit láthatóan olyan sokan elveszítenek felnőtt korukra. Aki sokak szemében ilyen "jelentéktelen" dolgokat ilyen őszinte lelkesedéssel tud megélni, annak nincs oka aggodalomra. Jó úton maradt ahhoz, hogy ne csak emberként legyen megszületett, hanem akként is távozzon majd ebből a világból.
Nino, mindkét goji-szaporításom megfogta. Ez mostmár biztos, mert a
vakond kitúrta őket, így megleshettem a kicsi fehér gyökereiket.:)
Ja igen, és három fügeágacskám is hajt, az egyiken már levelek is vannak. Tudom, hogy gyerekes ez a beszámoló, de nekem ez az első próbálkozásom és nagy öröm a siker.
Szerintem viszont akár most is ki lehet őket ültetni. Tesztként is fölfogható, ugyanis, ha fagykár érné őket, akkor legfeljebb annyi történne, mintha a legalsó rügyre visszavágnánk a kicsi növényt. Ha ellenben egy jó nagy hideg lesz és a kivi mégsem lesz hajlandó visszafagyni, amire tippelek, segítesz vele szétrombolni a kivihez fűződő fagyérzékenységi babonákat. Ugyanakkor, amint mondtad, a gyökérzete szépen be tudja magát fészkelni a jó kis helyére és tavasszal előnnyel indul.
Szia! Én a kiültetésre azt tudnám javasolni, hogy tavasszal tedd ki, akkor beindul, nő mint a megveszekedett. Az erősebb ágakat nem bántja annyira a hideg. (egy erős talaj közeli fagy esetleg jelentősen megviselte volna az alacsony töveket. Itt síkvidéken egy kicsit más a helyzet).
Nálam is olyan 40-50 cm magasak voltak, tavasszal kiültettem, már a 3 méter magasságban járnak (ennyi a tartó magassága), itt kénytelenek voltak vízszintesre váltani.
De majd szólnak az igazi szakértők, megmondják mi a helyes!
Szia nino! Nagy igazság van abban amit írtál! Augusztus közepén arrafelé volt dolgom, ahol apósom lakik, ott mentem el abban az utcában, ahonnan lefordulva a harmadik házban lakik. Gondoltam ha már erre járok, beugrok hozzá. megnyomtam a csengőt, és gondoltam, míg kiér szedek pár szem szilvát a háza előtt álló fáról. (tudom, hogy permetezi ezerrel, de úgy gondoltam, hogy az a két szem még talán belefér). Ekkor jött ki a szembelakó szomszéd, aki ezt mondta: "Uram, én a maga helyében nem ennék belőle, a Józsi éjjel-nappal permetezi!" Egy kis túlzás van benne, de tényleg úgy 8-10 naponként rendes méregmennyiség éri a körtét, almát, paradicsomot, szőlőt, stb. Én hiába mondom Neki, hogy ez nem jó, mindig azzal jön, hogy akkor kukacos, lesz, tönkremegy a termés, elviszi a gomba, stb. Az én körtefáim már hosszú évek (van már vagy 10 év is) óta nem kaptak semmiféle permetet (ezeket még édesapám ültette, azaz "örököltem" őket). Szőlőből is van már több fajta, amely semmiféle permetezést nem igényel, mégis szépen terem. Az igényesebb szőlőtőkéket pedig folyamatosan lecserélem kivire.
Úgy gondolom, remélem megbízható helyről. Tavaly ilyenkor keztem el keresni, tavasztól már komolyan.
Hayward és Tomuri. 3 termő, 1 porzó. Bár már van egy porzó kivim, amit régebben vettem.
Kérdésem.
- Most szeptember végén elültethetem, vagy várjam meg a tavaszt, addig a pincében tudnán teleltetni. Viszont ha most elültetem még gyökeresedik ősszel is és tavasszal gyorsan indul.
- Nálam meszes homok van, milyen zsákos földet keverjek az ültetőgödörbe, savanyú (rhododendron) vagy normál földet?
A környék dombvidéki belső falvaiba sok külföldi és Magyarország belső részeiből (Alföldről) származó, elsősorban nyugdíjas költözött. Nagyon olcsón vették meg az innen elszármazott ismerőseik szüleinek elhagyott telkét, házát, szőlőhegyi birtokát, stb. Mindegyik nagyon jól érzi magát és többen úgy nyilatkoztak, hogy nem is hitték volna valamikor, hogy Magyarországon van ilyen csodaszép hely, azt meg különösen nem, hogy életük alkonyát ilyen, számukra szinte egzotikus környezetben élhetik.
Sőt, ha valahol fönn van a tetőn, akáccal és gazzal benőve (ugyanakkor egy fantasztikus mikroklímabomba, amit senki nem vesz tudomásul, nem is tud róla, hiszen ilyen szempont soha sehol nem szerepelt még a történelemben), lehet, hogy tényleg megkapod ingyen, levéve a tulajdonos válláról a gyomtalanítás terhét.
Úgy gondolom, szakadéknyi különbség van a frekventált helyek dombjai és a kihalóban lévő falvak közelében lévő dombok telekárai között. Amíg az előbbit nem tudod megfizetni, addig az utóbbiért kis túlzással neked fizetnek, ha megveszed.
A Balaton környékéből pontosan annak az öbölnek az északi része van egy életre a szívembe zárva és ugyanúgy részét alkotja annak a gyerekkor-nosztalgia-mennyországnak, ahova az ember idősebb korában egyre gyakrabban tér vissza álmaiban és gondolataiban, mielőtt még a másikba jutna. Édesapámmal minden nyáron néhány napot ott töltöttünk horgászat címén a nádasban. Éjjel egy ismerős nádtetős présházának a padlásán aludtunk, egész nap horgásztunk, mindezt ugyanolyan "indiánként", ahogy otthon éltük természetközeli, természetimádó életünket. Távol és idegenül a szokásos balatoni nyaralók világától. Így aztán számomra is maradt örökre egy nagyon mély, nagyon bensőséges Balaton-élményem, ami kizárólag ahhoz a kis földrajzi helyhez kötődik, ahol Te élsz. A horgászati eredményeink messze elmaradtak attól, amit otthon még akkor a Kerka és a Mura nyújtott, de ez soha nem szegte kedvünket és minden évben alig vártuk ezt a rituálévá vált balatoni élményt.
Nos, nekem is "hegyem" van. Vesztemre, a korlátozottan téltűrő növények télállósági tesztjét két nadrágszíjparcellából egyesített, mindkét oldalról szőlőterület által közrefogott területen valósítottam meg. A kivételes mikroklímának köszönhetően erdővé fejlődött ültetvény kezdi kinőni a helyet. Egyre inkább ki van téve az elsodródó permetszerek ártalmának. Sajnos, sem a felhasznált permetszerek fajtáira, összetételére, sem azok kijuttatásának időjárási és technikai feltételeire vonatkozóan nincs meg az a kultúra, ami a legkisebb garanciát is megadhathatná ahhoz, hogy a növényeim egy "szép" nyári napon ne essenek környezeti katasztrófa áldozatává. Igazságtalan lennék, ha azt mondanám, hogy híján vannak mindennemű fogékonyságnak. A szomszédom 15 év után(!) meggyőzhetővé vált ezen növények létjogosultságáről és kivágta fele szőlőjét, ahova ilyeneket telepít. Tehát az idő mégiscsak nekünk dolgozik. (Csak egy kissé lassan.)
A vegyszermentességre való tudatos törekvést, úgy látszik, még a vegyszerek egyre borsosabb ára sem tudta idáig kikényszeríteni. A "magára valamit adó" házikertész képes inkább saját magát, hozzátartozóit, rokoni és baráti körét megmérgezni olyan gyümölcsökkel, amelyekkel el lehet dicsekedni, hogy milyen szép, "egészségesek", minthogy lemondana a most már intenzív növényvédelem nélkül fenntarthatatlan fajokról és inkább olyan fajok, fajták után nézne, amelyek permetezés nélkül fenntarthatók. A kivit és kákit NEM telepítők, például, tudtukon kívül bűnt követnek el saját maguk és hozzátartozóik ellen. (A fügét csak speciálisabb klímaigénye miatt nem soroltam most ide.)
Felénk gyakrabban látni, mint máshol az országban, de itt is ezer fenyőre és tujára jut egy füge, mert ha dombot lát a magyar, rögtön sürgős lesz ezekért futni a faiskoláig. Az ingerszegény környezetben felnőttek ideája/ideálja még mindig a pázsit+tujasor.
A vegyszermentes gyümölcskertek lehetősége pedig annyira szép, bár az lehetne mindegyik!
Igen, rettenetes érzés nézni a fölöslegesen és károsan agyonmetszett növényeket olyan években, amikor karvastagságúra tudnának erősödni a megcsonkított ágak, miután a kegyes telek még a legkedvezőtlenebb fekvésekben sem tesznek benne kárt. Mi, idegenként esengünk a tulajdonosa előtt, hogy higyjen nekünk, minél inkább metszi, annál kevésbé terem és annál formátlanabb lesz és egyre kezelhetetlenebb. Íme egy hátborzongató példa képekben:
Igazad van! Örömmel vettem észre Nyékládázán az egyik portán a kapunál a kerítés mögül kikandikáló fügebokrot. Számtalanszor átutaztunk ezen a településen, de még sosem vettem észre. Én csak most pár hónapja járok "nyitott szemmel".
Nagyon durva volt, hogy minden 3. háznál odaképzeltünk egy fügét, közelebb mentünk és ott is volt! És még mennyi lehetne, ha a nép nem lenne akkora állat, és nem kaszabolná össze-vissza őket! Az nagyon durva volt, amikor 3 db volt egymás mellett, 2 méteresre visszavágva, gyümölcs nuku, sarjak az égnek, lényegében halálrametszették szerencsétlen fákat, már szép nagyok lennének ha nem gyilkolásznák agyon őket! Az összes ember, akivel beszéltünk, mind azzal jött hogy visszavágta, hogy ne nöjjön annyira :))) És nem fogták fel hogy pont attól nő, hiába magyaráztuk neki! De remélem hogy azt az egyet, azt sikerült megmenteni, amit a nő ki akart vágni, mert nem szereti senki a fügét, és nem tudják hasznositani, talán a lekváros ötlettel visszahoztunk a halálból egy szép nagy példányt, mert szerintem a jövö tavaszt már nem érte volna meg!
Kanizsai Tabáni zöld (talán), kertvárosi ötméteres ismeretlen fajta, kanizsai káki, lenti ismeretlen fajta fügék (a fajtaváltozatosság lenyűgöző). Úgy gondolom az elmúlt évek horvát- olasz-, spanyol, és görögországi nyaralásai jótékony következményeinek lehetünk tanúi. Egyre könnyebb dolgunk lesz ezen fajok terjesztésében.
