"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Én is egyedül neveltem kettőt , de akkor jött az apjuk , amikor akart . Amíg azt hitte vissza lehet csinálni a félrekufircát , addig sűrűn jött ... Aztán már nem szaggatta magát . Úgy 1-2 havonta én vittem őket hozzájuk egyetlen napra , hogy mégis tudják már a kölkek ki volt az apjuk .:-)
Szóval .... komolyan gondolom , hogy nem jó nekik . Szerintem ha hétvégente szívesen vinnéd öket , az mindenkinek jobb . Gyereknek kikapcsolódás , neked nem teher .
A "normális arányt" akkor lehetne számonkérni, ha minden esetben mindkét szülő versenyben maradna az elhelyezésért. Te is tudod, hogy ez nem így van. te abba a szűk körbe tartozol, akik tepertek a gyermekükért. Az én apám kamionozott, tehát náluk fel sem merült ez az eshetőség. Más kérdés, hogy így, 45 évesen visszatekintve tök szerencsénk volt az öcsémmel, hogy nem apám nevelt minket. Gabika, ne utáld az egész világot a riherongy exnejed miatt...
Khm... Gabikám, arany cimborám, ez csúsztatás. Egyrészt a férfiak sem nagyon kapálóznak a gyermekért (tisztelet a kivételnek) másrészt meg meg kéne nézni, hogy mielőtt a véresszájú lipsi melltartóégető feminista hordák uralmuk alá hajtották az addig délceg, s büszke férfiakat, mi volt a helyzet? Tehát mondjuk a hetvenes években másképp alakultak a gyermekelhelyezési ügyek? Talán annyiban, hogy a csóró férj nem a híd alá került...