Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Hiánypótló topiknak szánom, a megnevezni nem kívánt itteni komoly szellemi pezsgésű topik utáni űr betöltésének a kísérleteként. Itt lehetne kultúráráról, picit óvatosan politikáról, macskákról, jó interjúkról, szellemi érdekességekről és értékekről, nőkről beszélgetni, picit filozofálni is, vigalmira hangolt módon. Nem kívánom elvenni a részbeni jogelődtől a topikját, vagy annak utódlását -sőt őt is szívesen látnám itt-, de jelenleg egyszerűen nincs hová írnom ezekről, és hátha másnak is vannak ilyen érzései vagy érzetei. Komolyabb moderáció-elemzést, és főleg ezzel kapcsolatos csatározást nem szeretnék itt látni, a diliről jó lenne, ha nem mászkálnának át ide semmilyen figurák, és azokat is szívesen látom, akiket nem kedvelek, ők maradnak, ahol vannak, státuszbelileg, de mindenki azt ír ide a régi gárdából és az esetleges újak is, a szabályok keretei között, amit akar. Meglátjuk, mi lesz belőle, nekem már legalább 3 hete nincs hová írnom. Jó lenne, ha fennmaradna, és esetleg tényleges topikélet is lenne benne. Vitorlák felhúzva, meglátjuk fúj-e a szél és hogy melyik irányból.:)
A mieink addig nem mehettek ki, amíg ivartalanítva nem voltak és oltva....viszont mivel mi őket azzal a feltétellel fogadtuk örökbe (egy lakásból, ahova nem tervezett szakítás miatt kerültek), hogy lesz nekik kert és szabadság, mert alapvetően úgy nőttek fel, én biztos nem fogom őket bezárni. Sőt, alapvetően kinti cicaként kerültek hozzánk...ez látszott is...ki kellett kezelni pl a fülatkájukat..nem kevés pénzbe fájt a két cica kezdeti orvosi ellátása...amióta nálunk, nincs fülatka sem pl..
És mivel szabadon mozognak, a világ legkiegyensúlyozottabb cicái...egymásnak ott vannak társaságnak is..és amikor csak kedvük tartja, becsatlakoznak hozzánk (mindig ott lebzselnek körülöttünk, ez olyan kedves ragaszkodás a részükről...vagy amikor meghallják, meglátják az autót az utca elején rohannak haza a szomszédból...vagy imádom, hogy hívószóra jönnek:-)
A lányom barátjánál 7 cicát tartanak lakásban a szülők... a lányom szt meglátszik mentálisan a cicákon a bezártság....ölik egymást és full pánikos pár cic ott...neki ugye van összehasonlítási alap... és persze ott a lakás szétszedve, egy ép ajtófélfa sincs..egy növényt nem lehet a lakásban etc..
Én nem vagyok a lakásban tartás híve-mert egyszerűen ez nem élet egy állatnak...de mindenkire ráhagyom a döntést, mindenki cselekedjen belátása szt.
Nagyon igazat beszélsz. Zalai erdei birtokunktól pár száz méterre egyszer találtunk egy szürke kölyökcicát. (Az Országos Kéken vagyunk) Az tűnt fel, hogy napokig nyöszörgést, amolyan sírást hallottunk a bozót mélyéről, de bemenni nem tudtunk, olyan sűrű a dzsindzsa. Aztán mégis beverekedtem magam. Ekkor találtam a később Nyafira keresztelt szürke, lány kiscicát. Hosszú évekig volt a birtok cicája. Rengeteget "beszélt", kezes volt, és mindig láb alatt. :-) Imádtuk. Egyszer, amikor éppen közvetlen szülés után volt (három kiscicája lett), elkapta valami kór és egy csúnya daganat lett a nyakán. amikor megérkeztünk két hét után a birtokra, vettük észre és pár nap után már nehezen lélegzett. Hát be az autóba, állatorvoshoz. Szegény annyira félt az autótól, hogy páromat, aki doboz és hordozó híján az ölében tartotta, teljesen összepisilte. Altatásban megoperálták. Otthon, még alig ébredt fel az altatásból, zihálva, tántorogva, elindult megkeresni a kicsinyeit (mindig hol ebbe a romos pincébe, hol abba ellett) és megszoptatta őket. Párommal mindketten zokogtunk, hogy mennyire lelkiismeretes anya tud lenni egy állat. Még éveken keresztül várt minket minden alkalommal Nyafi a birtokon. Már tudta a belső órája, hogy ha 20-a, akkor megyünk, és két hétig vele vagyunk. Aztán egyszer nem várt ott. Párom azóta is mindig azzal áltatja magát, hogy valaki biztosan befogadta (mert gyönyörű cica volt) és jó élete van. Én tudom, hogy nem így van.
De most is vannak időszakos erdei cicáink. A hitvallásunk az, hogy a mi erdei birtokunkról egyetlen cica sem távozhat éhesen. :-)
Egy nap aztán eltűnt a lakásból. Első emeleten laktam. Mindig nyitva volt az erkélyajtó, soha, évekig nem volt belőle baj. Vagy valami madár, vagy valami után leugrott, vagy álmában leesett. De baja nem lehetett, mert nem volt tetem az erkély alatt. Hónapokig kerestem, mert ő maradt az élettársamból emléknek, akit annak ellenére nagyon szerettem és szerettem volna visszakapni, hogy orrba szájba csalt, mint megtudtam. Nem lett meg a cica. :-(
Meglépett az élettársam (jó sok évvel ezelőtt) és nálam hagyta Cicácskát, akit egyik szülinapjára vettem neki. Cicácskának szokása volt a gázkonvektoron aludni. Amikor ráfeküdt, még hideg volt, de időközben a termosztát bekapcsolt és a konvektor felfűtött, arra lettem figyelmes, hogy égett szőr szag van. Cicácska nem ébredt rá fel. :-)
Harom npig biztos nem, ha nykig beásták, viszonylag hamar megfulladhatott, mert nem tudott levegőt venni. Plusz akarmerről fűrészelik a nyakat, viszonylag hamar lehet nagyeret, légcsövet vagy gerincvelőt találni. De ki merne a szerzői fantáziának gátat szabni? :)
Felesleges, ugyanannyi jár érte, mint egy rendes becsületes emberért. Különben is! Ha eddig ráért, most már igazán kivárhatjuk, amíg a koleszterin elvégzi a munkát. ;P
Enyémek ikrek . Amíg családiban éltem , a lábszomszéd anyamacskája hozta őket nekem a teraszra . Célzottan hozzám kísérte a két oldalán őt követő öklömnyi piciket . Miért ... fogalmam nincs . Pedig volt már kettő felnőttem is . Aztán meg a szembeszomszéd tizen macskájából egy vöröske választott új gazdinak . Pedig rendes gazdijuk volt , nem sovány/elhanyagolt volt egyik sem . Fene tudja mit éreztek rajtam , ami csábító volt .
A két iker az ölemben nőtt fel , de tök mások . Most már 12. évükben vannak , és talán a vadóc Saci is igényli a naponta többszöri simit . Eddig csak eltűrte max egyszer-egyszer . A testvére Mici , egy szeretetgombóc . Imád hízelegni , velem alszik , és okos . Simán megtudtam tanítani , hogy hajnal 4-kor ne szeretgessen ki az ágyból .
Nekünk csak amolyan "kóbor" erdei cicáink vannak. Imádjuk őket. Mindannyian annyira mások. Bagirának nappal a közelébe sem lehet menni. Csak enni jön, kapkodva eszik, majd tovább is áll. Viszont, ha éjszaka tudjuk rajtakapni az evésen, akkor fel lehet venni, meg lehet ölelgetni, dajkálni. Másnap nappal ismét retteg. :-)
Vadóc is fél, de ha nagyon éhes (nem mindig van), akkor akár két méterre is megközelítve várja, hogy kitegyük neki a kaját. Komótosan, hosszasan eszik. Kicsi tasakos, lefojtva vizes, nagyon híg tejjel, újra tasakos, majd egy kis száraz desszertnek, majd újra tasakos, és így tovább.
Fülöp, fekete-fehér, nagyon öreg kandúr. Annyira öreg, hogy már alig van foga. Évek óta jár hozzánk. Bármikor símogatható, buksizik, "torpedózik". Már a tasakost is nehezen eszi. Régebben nálunk lakott a padláson. De mióta megöregedett, és már nem érzi magát dominánsnak, leköltözött a közeli faluba, és csak enni jár fel hozzánk. A két hete, amíg havonta nem a birtokon vagyunk, a faluban húzza ki. Eszik, kicsit pihen a fáskosárban, majd leballag a faluba.
