A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
„De pl. az ősrobbanás mítoszát nem a matematikusok találták ki.”
Nem hiszem el, hogy olvastad Székely László írását. A Lemaître által kidolgozott ősrobbanás elméletben nincs matematikai szingularitás, hanem egy „ősatom”.
Véleményem szerint, az anyag nem egy kitüntetett helyről szétfröccsenve keletkezett, hanem a téridő-struktúra diffúzon szétszórt pontjaiból sűrűsödött össze. (tényleg fordítva ülök a lovon)
„De pl. az ősrobbanás mítoszát nem a matematikusok találták ki.”
Nem hiszem el, hogy olvastad Székely László írását. A Lemaître által kidolgozott ősrobbanás elméletben nincs matematikai szingularitás, hanem egy kiterjedéssel bíró „ősatom”.
"Nem a fizika mítosz, hanem az, ami a matematikából rá van „erőltetve”."
Ez részben igaz. Mert a matematika mégegy lapáttal rátett, hogy a modern fizika mítosszá váljon. De pl. az ősrobbanás mítoszát nem a matematikusok találták ki. Ők csak segítenek abban, hogy a sznobok elhiggyék.
Nem a fizika mítosz, hanem az, ami a matematikából rá van „erőltetve”. Amit igazolnak a megismételt kísérletek, az a mai fizika. A te Újfizikád meg olyan álom, ami rögeszmévé vált nálad, ahogy nálam a diszkrét elemekből álló téridő.;-)
Nem a térben és az időben léteznek a valóságos anyagi dolgok, hanem éppen fordítva.
A valóságos anyagi testek egymáshoz képesti nagysága, az egymástól való távolsága, az elhelyezkedés rendje alapján alkotta meg az ember a tér fogalmát.
Az idő esetében ugyanez a helyzet. Nem a történések vannak az időben, hanem történések alapján alkotta meg az ember az idő fogalmát. Nem azért történnek meg az események, mert az idő múlik, hanem a folyamatosan megtörténő események idézik elő a múló idő képzetét.
"A téridő, mint térből és időből összefonódott entitás..."
Én ezt így fogalmaznám meg:
A téridő, mint a tér és az idő szavak összeírásából származó értelmetlen fogalom, amelyet a gondolkodni nem tudó emberek tévesen önállóan létező valóságként kezelnek.
„A kvantumkozmológia a világegyetem létezése előtti „semmit” e fluktuáló kvantummechanikai vákuummal állítja párhuzamba, s azt állítja, hogy e „semmi” a kvantummechanika törvényeinek megfelelően mindaddig fluktuált, míg az így létrejövő virtuális létezők egyike át nem billent a kezdeti kvázi- szingularitásba, s ily módon létre nem jött a „semmiből” a világegyetem.”
Az álmom szerint: a világegyetem a valós, anyagtalan vákuum (téridő-struktúra) fluktuációjából felbukkanó valós anyagi részecskékből egzisztál. A semmi, nem tartozik a valós dolgok közé, csak egy kitalált fogalom.
„A kozmikus „semmi” fluktuációját leíró törvény már nem kvantummechanikai, nem fizikai s nem természeti, hanem metafizikai vagy teológiai törvény – még akkor is, ha formailag a kvantumfizika egyik törvényével azonos. Amikor a kvantumkozmológia a kvantummechanikai vákuumot kozmikus „semmi”-ként a világnak (még a kvázi-szingularitást is megelőző) ősállapotává avanzsálja, és egy természeti törvényt ezen ősállapot törvényének tesz meg, ugyanúgy jár el, mint az archaikus mítoszteremtő fantázia: a már létező világból vett minták alapján vizualizálja a világ megszületése előtti állapotot. „
Az ember nem is tehet másként, minthogy a létezők mintájára fantáziálja a nem tapasztalható létezőt. A tér és az idő fogalmak nélkülözhetetlenek az ősállapot vizualizálásához, ha a semmit axiómaként nem vesszük figyelembe. A téridő, mint térből és időből összefonódott entitás dinamikus, erővel rendelkezik, hatása van. Ez a hatás lokális konvergencia révén alakul elemi részecskévé, korpuszkulává, anyagivá, majd tapasztalhatóvá.;-)
„De viszonylag keveset beszélnek a mező propagátoráról.
Itt érdemes vizsgálódni.
(Aztán az egy külön kérdés, hogy a mező micsoda.)”
A diszkrét elemekből álló téridő-struktúra, a „végtelen mező”, aminek propagátorai a téridő-kvantumok. Ezek időbeni fejlődései a sajátidejük, ameddig léteznek. Energiájuk pedig, a kiterjedtségükkel, (az amplitudóval?) a helyet képezik. A téridő-kvantumok felbukkanása véletlenszerű, de folyamatos keletkezést, struktúraképzést jelent. A forrás és nyelő szerepét a végtelen potencia játszza el a téridő-kvantumok számára. ;-)
A távoli megfigyelő szerint nem megy be az a nagy elefánt az oroszlán BH barlangjába. :D
Fennakad a téridő szövevényes hálóján.”
A távcsöveket és mikroszkópokat a távoli megfigyelés pontatlansága, (lehetetlensége) miatt találták fel. Minél közelebb vagyok a megfigyelendőhöz, annál több információt szerezhetek róla. De az is előfordul, hogy nem látjuk a fától az erdőt. Szerintem a tér és az időkoordinátáik csak akkor „cserélődnek fel”, ha távolról nem lehet különbséget tenni közöttük. Viszont ha nagyon közelről és nagyon gyorsan vizsgáljuk őket, iden. ;-)
