Nekünk is van valami régi, (fogalmam sincs, milyen típus, de nagy teljesítményű, elnyűhetetlennek látszó masina), egyszer kaptuk valakitől.
Elég ritkán használjuk, pedig szeretjük a friss leveket. Ennek nem nagy kunszt a mosogatása, pikk-pakk ízekre lehet szedni, és akár mosogatógépbe is berakható, de egyszerűbb folyóvízzel lecsapatni. Ennek ellenére pár pohárnyi létyóért nem érdemes beizgatni.
Tavaly egy rahedli almát nyomtunk át rajta. A visszamaradó törkölyt meg lefagyasztottuk. Nemcsak süteménybe jó, hanem egyéb gyümölccsel keverve lekvárnak is ki lehet főzni, sőt, nemrég az utolsó adagot kevés vízzel felfőzve és átpasszírozva kellemes ivólevet alkotott belőle az asszony.
Mindamellett szerintem is a nélkülözhető masinák közé tartozik. Egy jó turmixgép sokkal praktikusabb (lenne).
Mariska néni: ha egész almát teszel bele, akkor a magház kemény rostjai eltömítik az aprócska lyukakat a reszelőtárcsán! (Legalábbis nekünk ez a tapasztalatunk. Utána csak a legkisebb varrótű hegyével lehet egyenként kipiszkálni abból a párszáz nyílásból...) A trotty-shopos reklámokban nagyüzemi szinten űzik a "vásárló megtévesztése" című B.T.K. tényállást. (Azt nem értem, hogy miért nem büntetik őket, ahogy hasonló esetben mindenki mást...)
Ha már levet kell inni akkor inkább egy jó erős turmix.Bele mindent egy kis vízzel s hagy szóljon,lehet inni.Így a rostok is benne maradnak. Manapság úgy is divatosak ezek az un.smoothie-k.
Egy jó darabig zöldségleveket kellett innom. A Philips centrifuga keskeny nyílását reszelt répával, céklával, káposztával stb. etettük. Most, hogy már "elmúlt" a légiveszély, én is szívesen elrágcsálom őket, de azért ha szembe jönne egy jó nagy nyílású centrifuga, megvenném.
Elgondolkodtam, akinek jó a foga annak minek gyümölcs centrifuga? És kidobjuk egy részét amibe még van vitamin. Meg ha csak darabolva fér GÉPBE AKKOR MÁR INKÁBB BE IS KAPOM.
Sokan szeretik, de pl. nekünk sem vált be. Bika-erős gépet vettem (Bosch MES20A0), jó drágán, de kétszer használtuk, s még garanciálisan eladtam. Akkor rengeteg almánk volt, de ami visszamaradt benne, abból még almás-pitét lehetett sütni, sőt kifejezetten jó volt arra, mert nem volt olyan nedves, mint a reszelt alma; sajnáltuk kidobni.
Nekem is Bosh MUM...gépem van. Az elsőt még akkor vettük amikor a BNV-volt sláger kiállítási darab.Azt nyúztam nagyon sokáig,egyszer kellett javíttatni,mert egy műanyag rész kikopott belőle.Aztán mikor másodjára is kikopott ua. akkor vettünk egy másikat,mert csak pár ezerrel volt több az akciós gép fagyikészítővel mintha javíttattuk volna a régit.ÍNos a réginél az átlag kb7 évenkénti javítás volt ennél pedig 4nél tartunk.Igaz azóta szinte minden kiegészítője valahogy bekerült a konyhámba :) de imádom minden részét.
Mariska néni azt a gyüm.centrifugát ismerem! Azért fért bele egész alma mert azok kicsi almák voltak :) Különben nem rossz,egész szárazra centrifugálja tényleg a belerakottakat.
Én olyanról álmodozok, amibe nem kell a szűk nyíláson bele-szuszakolni a feldarabolt gyümölcsöt, hanem pl. az almát vagy a céklát egyben elnyeli. Régebben láttam ilyet Top-Shop (vagy hogy is hívták) reklámban.
Igazából tényleg csak az tudja kihasználni (és most egészségügyi okokról ne beszéljünk), akinek hegyekben áll otthon a termés, és már főzve-párolva-sütve-fagyasztva-befőzve-mindenféleképpen elkészítette és még mindig mázsaszám áll a zöldféle. Leírják a használati utasításban, hogy a visszamaradt pépet miként lehet használni (fagyasztva, szárítva, teának stb.), egy darabig. Aztán azzal is telítődik az ember.
Nyers céklát meg még néhány dolgot valószínűleg nem fogyasztanánk másként, csak a levét kifacsarva, de szerintem a nélkülözhető gépek közé tartozik. (Ja, moulinexen van gyümölcscentrifuga feltét is :) )
Én vagy 20 éve vettem egy gyümölcscentrifugát, párszor használtuk, de annyira nem gazdaságos, hogy utána csak a spájzban (majd a garázsban) porosodott. Odaadtam az egyik lányomnak. Sose veszek többet.
Van egy kb 15 éves Bosch MUM4-es gépem. Habverő, dagasztó (évek óta ezzel készül a kenyér), szeletelő 3 tárcsával, turmix (sose használtam még), húsdaráló. Már nem az eredeti legendás gép, Szlovéniában gyártották, de még jól bírja magát. Nemrég vettem hozzá passzírozót. Sokáig vívódtam, hogy vegyek-e önálló gépet, vagy reszkírozzam meg, hogy az alapgép bírja egy jó darabig.
Ennél öregebb gépem már csak a mosogatógép. A Hajdú mosógépet elajándékoztam Kárpátaljára 20 évesen. Még szépen ment, a szerelő mondta is, hogy meg kell tartani. Az a hűtő, amire a 80.as évekbeli Lehelemet lecseréltem már rozsdás.
Gyümölcscentrifugában évek óta gondolkodom de nincs tapasztalatom. Hány wattossal érdemes kezdeni és valóban jól működnek -e vagy csak a reklámba szépek? Kinek milyen van és hogy van vele megelégedve. Kérnék tapasztalatokat.
Hat anyam sem passzirozott! Hagymaval, soval megfozte az aprohalat, fejet, stb, jol megkavarta es egyszeruen atszurte egy eleg suru de megsem tul suru szuron! Aztan abba a hagymat, halszeleteket, paprika, so, stb...Ha mondjak nem is ertette volna hogy minek kell passzirozni.
Hortobágyi "recept". Olyan embertől hallottam, aki látta az eljárást.
Nem halász főzte, hanem egy öreg csikós, még valamikor a hatvanas vagy hetvenes években.
Belovagolt a mocsárba, kissé megtoporzékoltatta a lovat. A felkavart iszapban a halak kénytelenek voltak pipálni. Az öreg lenyúlkált a nyeregből, és kikapkodott egy párat a kopoltyújánál fogva.
Visszament a szállásra, vizet forralt a bográcsban, dobott bele egy fél marék paprikát, meg egy darab marha nyalósót... A halakat úgy nagyjából megkapargatta, kibelezte. Ha eggyel kész volt, akkor amúgy fejestől-farkastól belecsúsztatta a bográcsba. Aztán pucolta a következőt. Amikor úgy gondolta, hogy az első megfőtt, akkor kiszedte az (egyébként még félnyers) halat. Itt jön a passzírozás: jobbról tolta a szájába a halat, balról meg köpködte kifelé a szálkát... Valahogy úgy, ahogy szotyit eszik a profik... Aztán komótosan pucolgatta a soron következőt.
Én ezt "Hortobágyi majdnemsushi futószalagon" névvel képzelném el egy szakácskönyvben...
Hűtőgéppel, fagyasztóval, mosógéppel, tv-vel, robotgéppel, stb. jártunk hasonlóan...
Volt, amiből vettünk csiribiri újat. Aztán amikor besz.rt, oszt kiderült, hogy a "javítás" azt jelenti, hogy a fél gépet kicserélik, (majdnem annyiért, amennyibe egy új kerül), vettünk régit helyette...
A baj az, hogy egyre nehezebb jó állapotú régi gépekhez hozzájutni. Azért a 30-40 év ritkán múlik el nyomtalanul... A még nagyobb baj meg az, hogy egyre kevesebb a hozzáértő szerelő, akivel fel lehetne újíttatni őket.
De pl. nem véletlen, hogy Büdöspesten külön szaküzletben árusítják a felújított Hajdú Elektrolux automata mosógépeket... Nem is túl olcsón...
tudomásom szerint, tutajon főztek, (faúsztatásra, a szálfákból kötött tutajra gondolok!) csináltak egy lekövezett, lesározott "tűzhelyt" és a fölé került a bogrács. Ezzel a mostrummal nem lehetett csak úgy, akárhol kikötni. Csendes, szélmentes időben, lassú vízen nyugodtan lehetett használni és ne feledjük, akkoriban az foglalkozott ilyennel, aki értett hozzá! :-)))
Ha meg elvitte a víz a tűzhelyet, csináltak másikat.
Ladikkal más a helyzet, az kicsi, de azzal meg ki lehet kötni, ott erre nem volt szükség.
Anno azon én is sokat gondolkodtam, hogy pl. faúsztatásnál a tutajon főzött halászlét vajon hogyan paszírozgatták :-)))). Azután olvastam valahol, hogy a paszírozást a 20-as, 30-as évek körül a szegedi vendéglősök találták ki, hogy "mindent" el tudjanak adni. (elnézést, ha téves az infó, senkinek nem akarom rossz hírét kelteni). Boldog békeidők, azóta meg már olyan is van, aki krumplival sűríti!
Apróhalas alapleves, nem paszírozott halászléből meg úgy lehet szálkamentesen szedni, hogy a halászét nem a bogrács aljáról merjük! A nemes halat és a levet leszedjük a tetejéről. Mivel főzéskor nincs keverve a halászlé, az apró, szálkás halak lent maradnak a bogrács alján, ennyi a trükk!
Ebben az esetben az alaplé megmarad, igazából kidobásra kerül(ne), illetve a szálkázós kedvűek bevállahatják, csak idő és türelem kell hozzá (célszerű nyomatékosan figyelmeztetni a szálkákra!). Mondjuk, én bármikor elcserélem a halászlémet erre a bogrács aljára, szerintem ez a legfinomabb.
Arról nem esett szó, mi van, ha véleltlenül marad valami a halászléből?
No, ha van hideg pince vagy hasonló, akkor bográcsostul oda kell elhelyezni éccakára, célszerű fedőt rátenni. Azután reggel egy nagy szelet fokhagymás pirítóssal lehet a "beteg" gyomrú "lábadozó" vendégeket sorakoztatni a halkocsonyához. A szálkára itt is ügyelni kell, a paszírozott vitathatatlanul biztonságosabb!
A strapabíróbbak természetesen desztillát gyümölcslével előágyazhatnak a halnak! :-))))
Nekem van 30+ éves eredeti Hajdú boylerem és 1970-es Lehel hűtőm is :). Amikor hűtőgépszerelő ismerősnek "panaszkodtam", hogy jó lenne lecserélni a mostani hűtőnket (az kicsit fiatalabb, "csak" 18 éves), mert C energiaosztályú, egy A-sra, azt mondta, eszembe ne jusson! Vagy ha mégis, ő megveszi ezt a mostanit. Szóval, azóta ki vagyok vele békülve.
hát igen ezt mondom én is, az ilyen régi dolgok aranyat érnek, bolond lenn elajándékozni vagy eladni, bár..........nekem van egy ismerősöm talán ő eladná ezt a Moulinexet, talán bepróbálkozok, sőt.....
Ja, az egyik nővéremnek is ilyesmi van, az is van vagy húsz éves... Az istennek sem akarja nekem adni, pedig már mondtam, hogy ciki egy ilyen ócskavas! Vegyen valami csillivilli újat helyette, ezt meg vágja hozzám. :o))
Akkor valószínűleg a tiéd sem az új típusú fogyasztó-kirabló ipar terméke. Nagyon off ez a téma, úgyhogy csak annyit: különféle okokból két éve nagyon bele kellett rágnom magam a (hajdanában) tartós fogyasztási cikkeknek is nevezett különféle háztartási és gépek világába. Sajnálatos módon felhasználók, szakszervízek, márkakereskedők, profi szerelők véleménye nagyjából mindenféle gépnél azonos volt: a 2000-2005 után gyártott termékek elsöprő többsége pár év élettartamra készül, és gazdaságosan nem javítható. Ráadásul gyakorlatilag mindegy, hogy olcsó termékről, vagy drága gépről van szó. Sőt: gazdaságosabb két két-három évente ócsót venni, mint négy-öt évente márkásat... Vagy: venni kell egy jó állapotú, tíz évnél régebbit, felújjíttatni, és újabb tíz-húsz évig megelégedéssel használni. (A teljes élettartamra vetített többlet-energiafogyasztás általában kevesebb vagy azonos kiadás, mintha 2-3 évente vennénk egy olcsó újat, a drága, vezető márkájú berendezéseknél meg egyértelműen és határozottan gazdaságosabbak...)
Bocsánat, ez tényleg nem tartozott ide, de most is efféle gondjaim vannak, és a 'köm tele vele...
én már több éve szeretnék vásárolni egy robotgépet, de nem merek belevágni, annyira bizonytalan, hogy igazából mit is kapok a pénzemért, így ezt a régi vasat használjuk, ami egyébként fenomenális
kérdés jogos lenne, akkor miért még egy darab, hát nálunk mindenből kettő van, de tényleg, ez nem vicc
bár betegesnek tűnik, szerintem is az, de nem én találtam ki, teljesen egyforma zepteres, fiskarsos késkészletek, egyforma zepteres Mixyk, talán gyümölcscentrifugából van csak egy példány :)
zöldséghámozó, szeletelő, stb. az asszony szereti a biztonságot :) csak kicsit túlzásba viszi.......
