Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Valószínűleg nem akarta, hogy ezen csámcsogjanak az emberek. Hogy most miért vállalta fel mégis, nem tudom.
Örökbefogadás; egyetértek, számomra magától értetődő lépés volna, ha abban a helyzetben lennék, hogy nem lehetne gyerekem, bár nagyon szeretnék. Épp ezért nem fut ki senki sem az időből, hacsak nem ragaszkodik körömszakadtáig ahhoz, hogy a saját génjeit adja tovább.
Szerintem az, hogy az ember többet vagy kevesebbet ad, sokmindentől függ.
Az egyik ok természetesen az egyéni elképzelések, vágyak szintje. Szerintem attól, hogy valaki hatodik gyerek, és mégsem vállal maga is hat gyereket, még nem lesz kevesebb, rosszabb, mint mások, és nem biztos, hogy "tartozásai" lesznek. Inkább adjon meg minden tőle telhetőt annak a meglévő kettőnek-háromnak; szerintem ezzel tartozik nekik, nem azzal, hogy vállal még hármat. De lehet, hogy félreértelek.
Ingoványos terep ez a mérlegelés; hogy mi mennyit ér, adunk-e annyit, amennyit kaptunk, nem objektív mérce.
Egyelőre nincs, de ha lenne, nehezen tudnék elképzelni kettőnél többet. Viszont nem vagyok kíváncsi a társadalom véleményére arról, hogy hányat "kellene", "illene" vállalnom.
Azt hiszem, te érzékenyebb vagy erre, mint az átlag. Én még sosem találkoztam olyan emberrel, aki azon búsongott volna, hogy meg nem született gyermekeitől (értsd: létre nem jött terhesség) elvette az élet lehetőségét. Ezt a dolgot nem is igazán tudom értelmezni; egy nemlétező valakitől hogyan vesszük el a lehetőséget az életre? És hány ilyen valakitől vesszük el? Ha ugyanis az, hogy nem esem teherbe, azt jelenti, hogy megtagadom az életet egy embertől, akkor az összes gyermek miatt bűntudatot kellene éreznem, akit nem szültem meg; azaz gyakorlatilag ((megélt hónapjaim száma per kilenc) mínusz gyerekkor) darab porontyom lehetne, és még akkor is miattuk kellene búsonganom, ha közben szülnék hármat-négyet.
Szerintem Medveczky szeretett volna gyereket; nem úgy volt vele, mint azok, akikből hiányzik a vágy. Nem úgy alakult az élete, hogy úgy mondjam, megengedhesse magának.
Valóban; van, aki megbánja, hogy nem vállalt gyermeket, amíg lehetett volna, de ebből még nem következik, hogy mindenki.
Szerintem ez is afféle "valamit valamiért" ügy. Nyilván vannak hátrányai a gyermektelenségnek - több szempontból is -, de van, aki inkább ezeket vállalja valami másért "cserébe". Egyéniek a prioritások.
Azért a vetélés más, mint az, amikor eleve nem akar valaki gyereket, és létre sem jön a terhesség. Hiszen a baba, aki "elment", egy létező, élő valaki.
Szerintem részvét annak kell, aki szenved valamitől. A vállaltan gyermektelenek nem szenvednek, ők így érzik jól magukat (ezért írtam a hívő vs. ateista párhuzamot). Azok igen, akik szeretnének gyereket, de valamiért nem jött, jön össze.
Ha valaki komolyan nem akar gyereket, annak nem lesz gyereke..
Ez nem így van, sajnos. Bár nem mindig "sajnos".
Különben akkor ha itt tartunk, még milyen szavakat tíltottak be ?
Szerintem Krokofánt nem kedveli a becézős-gügyögős stílust. (A kismamák közül sem mindenkinek tetszik - én is ismerek olyat, akinek nem.) Ennyi. Nem szándékozik "betiltatni".
