" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Ha van még itt olyan, aki nincs beavatva a terminológiámba, akkor újra elmondom, hogy a "szagma" és a "szagember" szavak teljes alakja a "pénzszag-ma", illetve "pénzszag-ember", azaz a tudomány objektív szempontjait nélkülöző, vagy hiányosan figyelembe vevő, anyagi függőségben, vagy anyagiakért folytatott gyakorlat. Az autodidaktáknak és amatőröknek erkölcsi kötelessége ennek a leleplezése!!!!!
Az "ujjaslevelű" a legkésőbben érő fajta egyébként. Ez a fajta jól példázza azt, hogy mennyire téves felfogásra utal azt feltételezni, hogy a Magyarországon valamilyen történelmi véletlennek köszönhetően meghonosodott fajok, vagy fajták föltétlenül bizonyos akklimatizációt mutatnának, vagy megfelelőbbek lennének, mint más, még nem honos fajok, vagy fajták. Persze ezekhez a felismerésekhez szükséges némi elgondolkodás, egy pici logika, vagy valami hasonló, és bár "józan parasztésszel" könnyen belátható mindez, érzékelhetően a szagmáknak és szagembereknek ez nem éppen erőssége.
Amit pár hete ígértem: képek Keszthelyről. A háziak elmondása szerint a hetvenes években külföldön járva vásároltak kivi gyümölcsöt. A magot elültették, a növény évekig cserépben nevelkedett. Húsz éve ültették ki a ház mellé, praktikus okokból metszették vissza, naponta 80-90 centit is növekedve felkúszott a mellette álló halódó cseresznyefára. Tavaly 2000-nél több gyümölcsöt szedtek le róla. A termése nem a legnagyobb, de saját.
A növényből juttattak Letenyére, ismerték az intézet akkori igazgatóját, de az együttműködés elhalt.
A harmadik évezred nyolcadik évének végéig a magyar éghajlattani szakma nem jutott el annak felismeréséig, hogy a leglényegesebb klímamutatók (hőmérséklet, légnedvesség, napfényes órák száma) szempontjából, változatos domborzatú térségekben olyan nagyságrendű különbségek mutatkoznak az egyes tereppontok között, amelyek értelmetlenné teszik a térségi összevetéseket, ha a mérések az egyes térségeken belül esetleges, nem gondosan kiválasztott, a másik térségével nem analóg pontokon történnek.
Most olyan időjárású napok sorozata következik, amikor UGYANAZON A FÖLDRAJZI HELYEN lévő völgy és domb közt egy hét alatt több tíz órás napfénytartam különbség fog jelentkezni. A miskolci állomás völgyből a dombra való áthelyezésével, a napfényes órák száma átlagosan évi 300(!!!!!!!!!!!!!!!!!) órával nőtt. Most könnyen lehet "pécspogánykodni".
Ezek szerint a várnál "ujjaslevelű" és "jégfüge" van. Ha jönne egy kritikus téli minimumhőmérséklet, a jégfüge maradna talpon, egészen biztos, hogy az ujjaslevelűek kicsit, vagy nagyon megrogynának. A sudarasabb alakja a jégfügének van, fává akar fejlődni, miközben az ujjas szanaszét bokrosodik.
A pogácsa és a barnás a várnál termett, a zöld nálam: alacsonyabban, de az ereszcsatorna nyílásánál. A nyári termés és a levelek alapján még úgy gondoltam, a két nagyobb ugyanaz a fajta.
Az a bizonyos szeldelt levelű füge nagy valószínűséggel az a fajta, amit itt "ujjaslevelű óriás"-nak szoktunk nevezni. A gyerekkoromban a környékemen ez volt "a" füge. Érdekes, hogy a mostani meglehetősen gazdag fajtaválasztékon belül talán a LEGfagyérzékenyebbnek mutatkozik. Ugyanakkor ezzel pl. Olaszországban, vagy más igazán fügés országban sehol nem találkoztam, pedig ha valahol ez nem fagy meg, akkor a fajták többsége már biztosan nem fagy meg.
A cserszegtomaji vár déli oldala szeldelt levelű fügével végigültetve. A kaputól balra van egy szinte kereklevelű apró termésű pogácsafüge, mely azonos körülmények között jóval magasabbra nőtt.
A favorizált magyar körzetekre használt "mediterrán jellegű" jelzőkkel az a legnagyobb baj, hogy elkerülhetetlenül országrész-értelmezéssel kerülnek a köztudatba. Miközben egyben implicite leminősítik az ilyen jelzővel nem ellátott országrészeket, annak is útjában állnak, hogy meg lehessen magyarázni a fertőzött tudatú népességnek a kisugárzási inverzió és a hőszennyezés tényét és alapvetően meghatározó szerepét.
Valóban jellemző a szörnyű helyekre ültetett füge, ahol aztán később a durva csonkítás, vagy kivágás az osztályrésze. De a világért sem a tuját, vagy mást csonkítanának, vagy vágnának ki a javára, mindig ő az áldozat.
Minden fügét, az kicsit sok lenne, rengeteg van, ami még nem is terem, kartotékolnom kellene "lakcímmel" együtt. Gyakran látok fák alá-közé, kedvezőtlen helyre ültetve, lenne még helye itt is a népnevelésnek. Tavasszal egy brit urat sem sikerült meggyőznöm arról, hogy szedje ki a diófa alól a csemetét. Fáj a szívem, mikor kedvező fekvésű parlagon hagyott kerteket látok, az mind beültetve fügével csak teremne, csak teremne... Én használati utasítással szaporítom és ossztogatom ismerősöknek, aki még nem evett frissen a gyümölcsből, az sokszor meg sem akarja kóstolni. Tudok viszont olyanról, aki nagyon szeretné már a kertjében termőt enni, de a kutyája mindig lezabálja az érőket.
A kákihoz most lesz érdemes fényképezővel mennem, amikor már színeződik, nem?
Szlovákia esetében a Kisalföld határon áteső részét "Szlovákia éléstára"-ként emlegetik. Ez a jelző igaz is egy nagyrészt hegyvidéki országot nézve. Nem véletlenül követi a Dunát a határ és nem az etnikai viszonyokat. Én azt tapasztaltam, hogy már a komáromi hídon áthaladva jobb állapotúnak tűnik a mezőgazdaság, rengeteg a kiskert, veteményes, nagy hagyománya van a hobbigazdálkodásnak. Mi is gyakran kapunk ismerősöktől több kiló paradicsomot, paprikát. Ott az AZ Alföld, az egyetlen érdemleges termőterület. Minden viszonyítás kérdése.
De legalább a Pó-síkság "szubkontinentális" és Szlavónia "kontinentális" besorolása elég közel áll a valósághoz, pláne, ha valóban csak az egyes országok belső viszonyai alapján nézzük. Na de hogyan lehet Magyarország valamelyik térségét "mediterrán", "mediterrán jellegű", "szubmediterrán" jelzőkkel illetni? Sajnos ez nem megalapozott. Persze a megfelelő domborzati pontokon, nagyvárosokban számos mediterrán növény telepítésével teremthetünk mediterrán hangulatot, ha a horvát tengerpartot nézzük, ott nem is túl nagy a fajgazdagság, az ott közterületen megtalálható növények közül talán csak phoenixet, washingtoniát, citrusféléket nem lehet nálunk sikeresen átteleltetni a jobb helyeken. Egy város meg lehet a "mediterrán hangulatok városa" törökös, sikátoros építészete és a hegyoldalra épült nagyváros adottságai miatt fejlődő növényzete alapján, bár nekem inkább a "balkáni hangulatok városa" jelző jutna eszembe, persze ez nálunk nem lenne túl pozitív csengésű, pedig én kifejezetten szeretem a balkáni óvárosok hangulatát (pl. Mostar)
