Hogyan tehetjük jobbá a világot? Fenntartható technikai fejlődés, egyensúlyra törekvés, környezetvédelem, egészség, jobb és tartalmasabb, hasznosabb élet
Attól még hogy nem veszek meg egy bizonyos részvényt, nem jelenti azt hogy nem akarom befektetni a pénzem, akár másik részvénybe, akár aranyba, stb.. Nem jelenti azt hogy a szegénységet választom. Ez egy hatalmas non-sequitur.
A másik is non sequitur, ha nem akarok uralkodót az nem jelenti azt hogy nem akarok hazát. Nyilván egy opció, hogy elmenjen máshová az, aki nem szereti a rabló államot (sajnos nem sok jó opció van). De most arról beszélünk, hogyan tegyük jobbá a világot.
Ahogy az rt. esetén is választhatod azt, hogy nincs vagyonod, nem fekteted be, és megpróbálod élvezni a szegénységet, ami azért nem az anyagi függetlenség szinonímája ;-), lehet választani a hazátlanságot, amivel elég nagy kötetlenség járhat, de valóban nem efféle teljes szabadság a többség vágya.
ha csak a szavazástól marad távol, de amúgy itt él, akkor a szavazás eredményét is tudomásul kell vennie. (amúgy a részvénytársaság közgyűlésén is ez van, aki nem szavaz, az tudomásul veszi a többiek döntését.
A részvénytársaság más. A részvénytársaságnál a tulajdonos önkéntesen vállalta az RT szabályait. Az pedig hogy valaki egy bizonyos földrajzi helyen él, az még nem jelenti azt, hogy önkéntesen aláveti magát annak, hogy mások uralkodjanak rajta.
A választás akkor lenne "szabad", ha választhatnád azt is, hogy szabad akarsz lenni. Ha csak a között választhatsz, hogy X uralkodjon rajtad, vagy Y (vagy Z), az nem szabad választás. S ez nem többségi szavazás kérdése.
Ha a fogyasztó sé a szolgáltató egy súlycsoportban van, akkor nincs szükség közvetítőre. Ha nem ez a helyzet, akkor az egyik fél (legtöbbnyire a fogyasztó) képviseletét valami erősebbre kell bízni, végső soron ilyen az állam is, a törvényi szabályozásaival, ellenőrző hatóságaival. Máskor meg - lényegében a nevünkben - megrendelőként lép fel. Autópályát nem fog sem az egyén rendelni, de még a multik sem. Azt jobb, ha az állam teszi. És ha rendel, fizetnie is kell, vagy adóból, vagy másképp.
A nem állami védelem és jogszolgáltatás sem ismeretlen nálunk sem, hiszen magáncégek telephelyeket őriznek, rendezvényeket biztosítanak, pénzt szállítanak. És létezik választottbíráskodás is - gazdasági ügyekben. Némi pénzbe kerül, de gyors, szakszerű, hatékony, diszkrét és teljes jogú. A büntetőbíráskodás piacosításáról viszont még nem hallottam (a bírák lefizetésén kívül, de az korrupció :-/)
Az szerintem túlzás, hogy államra egyáltalán nincs szükség, de a legtöbb államon még van mit karcsúsítani.
Amit más is tud szolgáltatni, azzal az állam egyáltalán ne foglalkozzon! Legfeljebb mint megrendelő.
Egyetértek az elvvel, de még ennél is messzebb megyek: mindent hatékonyabban tud szolgáltatni a piac mint az állam, igen, a védelmet és a jogrendszert is. David Friedman és Murray Rothbard foglalkozott ezzel. Szóval államra egyáltalán nem lenne szükség, csupán egy felesleges (és drága) közbülső szereplő a fogyasztó és a szolgáltató között.
A jogegyenlőségből vezetik le: akinek van, azé egyenlő, akinek nincs, attól meg jó okkal van elvéve. A jó okokon persze lehet vitatkozni, és nem feltétlen mindenhol és mindenkor ugyanaz lesz az eredmény, de olyan, hogy valakinek fél szavazata van, az nem szokás ma már.
...De ne mondjuk azt, hogy aki nem szavazott, ő is kinevezett valakit aki aztán elveheti a pénzét,
A politika nem háborús játszma. Ha elég sokan elhiszik, akkor viszont lehet a politika címszó alatt olyan játszmákat folytatni, amiket leírtál.
Aki viszont nem szavaz, az is befolyásolja az eredményt, ezt nem árt tudomásul venni, és ha csak a szavazástól marad távol, de amúgy itt él, akkor a szavazás eredményét is tudomásul kell vennie. (amúgy a részvénytársaság közgyűlésén is ez van, aki nem szavaz, az tudomásul veszi a többiek döntését.)
Most propaganda ide vagy oda, mely ponton nem szabad a választás?
Nincs megtiltva, hogy rendes ember jelölt legyen, hogy a végén mégis a választási lehetőség olyan, mint a South Park-ban ("a redvás vagy a genny") azt hogyan csinálja a háttérhatalom?
Az elvállalók az akadály. Ki akarná korlátozni saját hatalmát? De egyetértek, az egyén (mint adófizető) és az állam között szükséges lenne egy szerződés. Az más kérdés hogy lenne-e lehetőség nem aláírni, illetve választani hogy bizonyos szolgáltatásokat nem az államtól szeretnénk, hanem más cégektől, szervezetektől. (s itt már létrejönne a verseny, s az állam nem lenne többé versenyképes felelőtlen gazdálkodással és korrupcióval)
"Lehet arra vágyni, hogy az állam az egyént megvédje, de a valóság az, hogy az állam egy rablóvállalkozás.
Mindig is az volt, a történelem során sokszor hódítások által szerzett vagyont, ma már általában megelégszik az adóztatással."
Ha így is lenne (ami általánosságban nem igaz), mi akadálya olyan szerződést kötni az államgépezet működtetését 4 évre elvállalókkal, amely szerződés alapján - annak megszegése esetén perelhetők volnának?
A "mikortól ember az ember" kérdése pedig az egyik legproblematikusabb terület, egyelőre nem tehetünk mást, mint próbálunk a korábbinál jobb választ találni rá, olyat, ami a különböző szempontok közt egyensúlyt teremt.
Magát a kérdést sem lehet binárisan feltenni. Úgy sosem lenne rá jó válasz.
Erre egyáltalán nem látok érvet. Sőt többen épp az ellenkezőjét vetették fel, és illeszkedett a realitáshoz, mi több, meglehetősen kompatíbilisnek néz ki vele.
"kérdés, hogy miért van az, hogy akárkit "nevezünk ki ügyvezetőnek" (=választunk meg), abból rablólovag lesz? Tán csak nem a "személyzeti politikánk" a hibás?"
"Egy rendes vállalkozásban a tulajdonos az ügyvezetőt nem szidja, hanem kirúgja, ha az üzletmenet nem felel meg az elvárásainak, aztán felfogad egy jobbat."
Ez a példád nem felel meg a valóságnak, hiszen se kirúgni nem tudunk senkit, se kontrollálni a tulajdonunkat. Az igazi tulajdonosok a politikusok és a klientúrájuk, s mi vagyunk azok, akiket birtokolnak.
Sokkal igazabb hasonlatnak gondolnám azt, hogy a szavazás például a polgárháború békés lejátszása. Egy területen belül a polgárháború az háború a hatalomért. Általában a lakosság x% támogatja az egyik felet, y%-a egy másik felet, a lakosság egy része pedig senkit. De aki nyert, az hatalmat nyer az egész terület felett, s azokat is adóztatja, akik nem őket támogatták.
A 20-30%-nak akik őket támogatták visszaoszt valamennyit a zsákmányból, vagy kedvezményeket ad, de igazából ők is vesztenek. (kivéve a hatalomhoz közeli klientúrákat)
A hatalomnak kényelmes hogy nem kell polgárháborúzni, békés szavazással is eldől a kérdés. Persze egy fokkal jobb. De ne mondjuk azt, hogy aki nem szavazott, ő is kinevezett valakit aki aztán elveheti a pénzét, hiszen csak "ügyvezető".
"Az állam tulajdonosa mi vagyunk. Csak az üzemeltetését bíztuk rá valakikre,"
Ez tévedés, persze ez a hivatalos propaganda. Az állam úgy jött létre, hogy volt egy fegyveres csoport, aki hatalmat szerzett egy terület felett. A hatalomgyakorlás pedig idővel fejlődött.
'az állam mi vagyunk", "mi vagyunk a tulajdonosok" pedig csupán vallásos rigmusok a szolgák (adófizetők) engedelmessége érdekében.
Az állam tulajdonosa mi vagyunk. Csak az üzemeltetését bíztuk rá valakikre, akik rablóvállalkozást csináltak belőle.
Egy rendes vállalkozásban a tulajdonos az ügyvezetőt nem szidja, hanem kirúgja, ha az üzletmenet nem felel meg az elvárásainak, aztán felfogad egy jobbat.
Ugyanez a lehetőség fennáll az állam esetében is, kérdés, hogy miért van az, hogy akárkit "nevezünk ki ügyvezetőnek" (=választunk meg), abból rablólovag lesz? Tán csak nem a "személyzeti politikánk" a hibás?
Ha jobban megnézed, a polikrácia vívmányait simán meg lehet valósítani a demokrácia keretei között.
Amit meg nem, az a polikráciában sem fog igazán működni.
Például egy földrajzi területen annyi egyházat alapíthatsz, ahányat akarsz, ezért "rendes" demokráciában ebbe semmi központi hatalom vagy többség nem szólhat bele. De vasúthálózatot már nem lehet két külön elképzelés szerint építeni, üzemeltetni, mert abból iszonyú pénzpocsékolás lesz, abban tehát mindenkinek össze kell fognia.
A kis pártok problémáján sem segít a polikrácia, sőt. Egy kellően megbonyolított közéletben annyi esélyük sem lesz, mint Orbanisztánban, pedig az is nehezen különböztethető meg a nullától.
az ember nem egy bináris állapot, hogy vagy ember - vagy nem
Így igaz. Nem is így kezelik, hiszen a választójoga csak 18 éves korára lesz meg, de az élethez való joga jóval korábban.
Azért vannak pontok, ahol ezek a problémák megmaradnak, és ott tudomásul kell vennünk, hogy a kérdésre adott legjobb válaszunk sem tökéletes, mint pl. a választójog megvonásánál (a választójog szükségszerűen bináris, az értelmi képesség meg egyáltalán nem)
A "mikortól ember az ember" kérdése pedig az egyik legproblematikusabb terület, egyelőre nem tehetünk mást, mint próbálunk a korábbinál jobb választ találni rá, olyat, ami a különböző szempontok közt egyensúlyt teremt.
Az általános választójog egy nagy üres luftballon, egy maszlag.
Esetleg csak nem fogod fel a lényegét, és még valamit:
az emberi jogok deklarációjára azért volt egyáltalán szükség, mert nem érvényesültek. Azóta is ennek a megvalósítása folyik (már ahol éppen nem az ellenkezőjével próbálkozik valami önjelölt népboldogító) fokozatosan, lassan. Tehát ma nincs gyakorlati példa a tökéletes érvényesülésükre, sőt még arról is vita folyik, hogy hogyan kéne jobban érvényesülniük.
De ettől még nem lufi, ahogy egy épülő ház sem kamu attól hogy még nincs kész.
:)