AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Ez a Buzzcocks név ismerős volt, mintha valami 80-as évekbeli angol nyelvkönyvben szerepelt volna, de lehet, hogy csak hallucinálok. Az jut eszembe még, hogy így lett new wave a punkból: a Sex Pistols nyersessége, vadsága, veszélyessége csak nyomokban köszön vissza, de szintetizátorok még nincsenek. A youtube music-os profilképen is öltönyös-nyakkendős arcok vannak, nem irokéz frizurás, bőrdzsekis, biztosítótűs figurák.
Ezt a vonósos AA elég érdekes, ugyanakkor nem könnyű megkedvelni egy ennyire nyomasztó feelinget. Ambient-ből eddig max a zseniális Brian Eno néhány albumát bírtam elviselni. Itt meg ugye még chamber music-ról is lenne szó.... de majd a következő kataklizma után lehet nagy keletje lesz az ilyesfajta zenéknek. Nem is nagyon tudom már mi a jobb, ha mégis megússzuk vagy ha mégsem.
Szóval nyilván semmi extra, de a The Vintage Caravan óta az első AOTD amit végig tudtam hallgatni. Ez is valami. Kissé ugyan egyenetlen a színvonal, de a gothic részek illetve a vokalisták teremtenek egy többnyire jólesően kellemes hangulatot számomra. Anno talán jobban beindított az ilyesmi, mai füllel már kevésbé tudtam menni vele. Ugyanakkor még mindig inkább ez, mint bármi újdonság amit mostanában hallottam. Az e heti Sanhedrin-re viszont fellettébb kíváncs leszek.
Életem egyik legnagyobb koncertélménye egy Replika-koncerten történt, máig nehezen tudom elhinni, hogy egy kb. 60 kilós srác kiütötte a kidobó méretű kidobót.
Nem volna rossz, ha jó volna. Elég eszköztelen ez a stílus, és a Buzzcocks se erőlteti meg magát, hogy valami színt vigyen a zsánerbe. Amúgy rövid, velős, egyszer-kétszer végig lehet tolni, csak hát minek. 100/55.
B.E.M. – megvan még? Brutális, extrém, modern, ahogy anno Az Újságban emlegették az efféléket. Sokan hypolták őket akkor, mások meg már akkor is elintézték egy legyintéssel, hogy Machine Head kópia (valószínűleg Csató akkoriban viselt MH pólója sem a véletlen műve volt). Én imádtam a két demót, a Nem leszek áldozat ridegebb gépies világa annyira nem feküdt, ez viszont elsőre telitalálat volt nálam. Jó dalok, brutál hangzás… nagyon szerettem és szeretem mai napig ezt a lemezt, örülök, hogy annak idején a „lemezbemutató turné” két állomásán is láttam őket. Meg hogy a CD-t is sikerült pár éve behúzni eredetiben, még nem a mostani tizen-huszonezer körül futó áron. (Ja és ezen a lemezen már nem K.Árpád dobolt, hanem Hargita Gábor) 10/9,5
The Vintage Caravan – Arrival
Kicsit meglepő volt, hogy izlandi ficsúrokról van szó, valami szőrös tökű amcsi brigádra gondoltam. Sebaj, tetszetős borító, mi baj lehet… a középszert nem láttam jönni. Kellemesen elprüntyögtek a délelőtti klimpírozásom mellé, de kötve hiszem, hogy a közeljövőben magamtól újra meghallgatnám a tipikus, valahol kellemes stoneres dohogást. Minden fogást elsajátítottak, nagy pillanatok viszont kizárva. 10/5
Most nézem, agymosi már 15 éve dícsérte itt a Christian Mistresst, speed és thrash metal jelzőkkel illetve. Az akkori lemezüket nem hallottam, de a mostani sokkal inkább hagyományos HM.
NWOTHM Seattle környékéről, ötletes, lendületes riffekkel, szólókkal és egy nem túl nagy hangterjedelemmel megáldott énekesnővel, akinek a lelke benne van az előadásában. A kissé összemosódott hangzás visszavesz az élvezeti értékből, de tuti, hogy jóra lehetne hallgatni ha az ember rászánná az időt.
Még nem Sanhedrin szint, de nincsenek túl messze tőlük.
Nagyjából annyi okosat lehet írni egy új Wildheartsról, mint az AC/DC-kről vagy a Motörheadekről lehetett. Beatleses dallamok metálos környezetben kb., amúgy mindenki tud mindent. Ginger is túl van a csúcson, de ez most egy elég tisztességes lemeznek hallatszik így elsőre, a vége felé egy-két dalban még tőle szokatlan megoldások és témák is feltűnnek. Semmi extra, Wildhearts, maximum annyi hírértéke van, hogy megjelent.
Amber Asylum - Ruby Red
Ezt BahnScorpi nyilván lájkolja, hacsaknem már kívülről fújja a teljes 40 percet. Keresve sem találhattam volna ellentétesebb hangulatot a Wildheartséhoz képest, hát ez most így alakult. Az Amber Asylum patinás zenekar, az amerikai avantgárd-dadaista metálszcénához kötődik sok szállal személyesen vagy éppen csak zeneileg (Neurosistól Agallochig, Weakling, The Gault, Hammers Of Misfortune, Giant Squid, Kayo Dot stb.). Gitár ohne, csak basszusgitár, ez amolyan dobbal kísért ambientes kamarazene. Sok szép dallamot is tartalmaz, de ezek értékeléséhez tűrni, sőt szeretni kell ezt az elképesztően nyomott, nem e világi hangulatot, különben dühbe jöhet a gyanútlan hallgató. Kortárs klasszikus zenének is merném nevezni, kíváncsi vagyok például arra, hogy Ádámszkij szerint milyen színvonalon húzzák itt a vonósok, mert jó sokat húzzák, gyakorlatilag ők uralják a lemezt. Néhol Víg Mihály filmzenéi, vagy a régi norvég elborultak (The 3rd And The Mortal, In The Woods... stb.) is az eszembe jutottak. Azt is lefogadom, hogy szeretik Nico szólólemezeit. Szóval nem egy esküvői mulatságra való zene, és amikor női ének van, az sem a Nightwisht idézi. Nálam ma valahogy nagyon betalált, de majd meglátjuk.
Azt már észrevettem, hogy Paci nemigen éli a 70-es éveket, nem csoda, hogy húzza a száját, de nem kell hallgatni rá. Jó kis amerikai (néha hard) rock, nagy csavarral, mert van egy erősen színpadias, hogy ne mondjam, musicales feelingje, főleg az énekstílust tekintve. A hangszerelés is ezt a jelleget erősíti több helyen. Csak a francos youtube-on tudtam meghallgatni, ott meg még azt sem lehetett követni, melyik dalnál járok, szóval nehéz bármit kiemelni, de a folyamatosan változó, egymásba tekeredő témák és a hangvétel alapján azon sem csodálkoznék, ha ez valami konceptuális album lenne. Simán írnám, hogy fogom még hallgatni, de tuti nem, ami ma nincs fenn streamingoldalon, az sajnos halott, hát így járt Demian is. Kár érte, jó ügynök zene volt. 10/7
Jaja, ez így van. Nem ismerem a világ összes zenészének a biográfiáját, Inquisitiont sosem hallgattam, szóval nem is volt miért utánanézni, kiféle-miféle madár ez a nyomi hangú énekes. A hír meg ezek szerint elkerült. Ettől valóban nem lett szimpatikusabb.
Csóri Replika pedig nem is tehet az egészről, csak megszívták, nagyon bekerült a köztudatba a nevük. Nekem is, ha ránézek a CD-jükre, egyből ez ugrik be, nem tehetek róla.
érdekes, hogy a replikánál a (szó szerint) gyilkos dobosról bejátszik ez a tényező, holott a szóban forgó lemez idején már nem is volt a zenekarban, de az inquisitionnél nem jön elő, hogy a frontembert gyermekpornográfia terjesztésének vádjával ítélték el.
Könnyű helyzetben vannak, hiszen egy olyan stílust játszanak - elég magas szinten - amit szerintem bármilyen rockot, metált hallgató nagyon könnyen be tud fogadni. Lazák, mint a pamut, fülbemászó, mármár rádióbarát slágerek. Ezt a zenét nem kell nagyon túlgondolni, hallgatni kell és élvezni. Akinek szemernyi kétsége lenne, próbálja őket élőben elcsípni. Még a Trackben, talán Opeth előtt láttuk...zseniális. Kötelező.
A Nem leszek áldozat albumuk megvan CD-n, a szigetes Hammer-sátorban odaadták kb. két gombért annak idején valami kiárusításkor. Sokat is hallgattam egyébként, viszonylag tetszett, aztán jóval később beérkezett az a bizonyos dilemma, hogy mit csináljunk a gyilkosok részvételével készült lemezekkel, hát nekem eléggé elment tőle a kedvem, azóta nem is tettem fel. Az Imát meg sohasem hallottam, pedig itt már más a dobos. Ja, ilyen Machine Head-es erőmetál, thrash metal, nu metal keverék, elmegy, csak nekem semmit sem mond. 10/5
Inquisition - Obscure Verses For The Multiverse
Az kurvaélet, hogy meg nem hallgatok egy napon két Inquisitiont, szóval új szintre emelve az AOTD-t én sem foglalkozom azzal, amit kidobott a Gép, éljen a szabadság! Amúgy ugyanaz van, amit a 2021. áprilisi NRA-s lemeznél írtam: ezt az énekhangot képtelen vagyok komolyan venni, nevethetnékem támad tőle. A zene mintha kicsit jobb lenne, mint a Nefarious...-on, de nem biztos, annyira már nem emlékszem arra. Instrumentális verzió kellene ebből. 10/5
The Vintage Caravan - Arrival
Jó kis zene, jó kis zenekar, nekem csak az a bajom, hogy nem érzem benne az extrát. Ami éppenséggel nem lenne akkora probléma, de így meg ennél is erősebb dalokra lenne szükség. Ha már elszállós rockzene, a múltkori Jeremy Irons jobban tetszik. 10/7
