" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Az enyém is, amikor a képzeletemben lezajlott egy olyan jelenet, amelyben frissen szedett kákit kell fogyasztaniuk olyanoknak, akik nem tehetik meg, hogy gátlástalanul kifejezésre juttassák az élmény kiváltotta érzelmüket.
Ha rögtön a szüret után kapták, lehet, hogy csak a jámborságuknak köszönhető, hogy nem káromkodtak. Ha nem fogadják meg a tanácsodat és az idén is mindjárt szüret után kell fogyasztaniuk, nagy szerencséjük, hogy ilyen szerény termés van.
Felfedező úton voltam, a cikk csak egy pontos adatot adott, a papi-kertet, a másik adat egy utca neve volt (azért minden házhoz csak nem csöngethetek be, hogy van a "kaki" az udvarban).
Szóval az idén is csak három szem a termés. A gondnoknő mesélte, hogy szüret után az atyák egy-egy kis szeletet kaptak. Mondtam, hogy a szüret után várjanak jó pár hetet, amíg puha nem lesz a termés, és akkor érzik csak igazán, hogy milyen finom a gyümölcs!
Ezeket a kérdéseket kellene kutatnia az "INVERZIOLÓGIÁNAK". Milliárdszor több haszna lenne, mint az eddigi blőd agrometeorológiának, amelynek keretében egy hallgató annyit jegyzett meg a "legértékesebb" információból., hogy "fagyzugba gyümölcsöst nem telepítünk", de hogy mitől fagyzug a fagyzug és azt hol is kéne keresni, az már nem került megtárgyalásra. Közben a tundravidéktől a trópusokig változó térségi klímákat sugalltak számukra ezen a kis medencén belül, a legbarmabb helyekre telepített állomások adataira és benyomásokra épített ítéletek alapján.
De már az is haladás lenne, ha legalább következetes lenne az állomástelepítés: rendben, Nagykanizsán fagyzugban mérünk, akkor mindenhol mérjünk a létező legnagyobb fagyzugban. Vagy rendben, mérjünk mindenhol lehetőség szerint olyan helyen, mint Pécs-Pogány. Vagy keressük meg a két végpontot, ha már képtelenek vagyunk egy előzőekben leírt szempont alapján reprezentatív helyet keresni.
Érdekes most az idokep.hu hőtérképét tanulmányozni: a 725 m magas Kendig-csúcs még mindig a legkedvezőbb inverziós pozícióban van 15 fokkal, míg az 1015 m-es Kékesen már 10 van az OMSZ szerint. Ez pillanatnyilag azonos az "enyhébb" fagyzugok, átlagosnál kissé rosszabb tereppontok adataival. Most a két csúcs között van az a bizonyos határ, persze ez biztos csak most van így. Meglátásom szerint nem húzható meg egyértelmű, mindig ugyanott elhelyezkedő, éles határ, ami fölött már nem érvényesül a kisugárzási inverzió kedvező hatása a ritkább levegő, az eleve kisebb nappali felmelegedés, a földfelszíntől való távolság és a szállított hideg levegő miatt. Most mondjuk 800 méterig felfelé egyre melegebb van, 1000 m körül megint lecsökken 10 fokra. Viszont már olyan 250-300 m körül is 15 van, tehát onnan 800 m-ig stagnál. Ebből is úgy tűnik, hogy a 300 méter lehet a a legjobb kontinentális viszonyok között. Ezt kellene az arra illetékeseknek kutatniuk. Vajon meddig növekszik a magassággal az évi középhőmérséklet és hőösszeg és mikortól csökken pontosan? Meddig nőnek a minimumhőmérsékletek és mikortól csökkennek? Mit jelent ez pl. a korlátozottan téltűrő füge esetében a mi viszonyaink között? Ezeket a kérdéseket elsősorban gondolkodtatásként teszem fel, de valóban nekem is csak hozzávetőleges sejtéseim vannak, mivel szerintem nem csak Magyarországon nem foglalkoznak ezzel különösebben. A pozsonyi repülőtéri állomás pedig már többedszerre romlik el, 0 fokot mutat, ez jelenleg képtelenség lenne.
S ha már belső udvar, íme néhány kép az alábbi linken, milyen adottságai lehetnek egy régi budapest-belvárosi körfolyosós ház belső udvarának: (nem az én képeim, inkább csak linkelem)
A "ka(ki)karácsonyfa" képét nem öncélú szellemeskedésnek szántam. Többször beszéltem már róla, hogy nagyon fontos a káki módszeres és célszerű metszése annak érdekében, hogy egyrészt nagyon masszív vázágakat alakítsunk ki rajta, másrészt folyamatosan ifjítsuk a veszzőket, hogy a termőrészek ne korcsosodjanak el és ne "csússzanak le" az ágak hegyére, és így elkerülhessük a "szomorúfűz-effektust". Az ésszerű metszés "karácsonyfa", szaknyelven "orsó" kialakulását eredményezi.
Ezért kellene az iskolában a sok séma helyett a lényeget tanítani, még ha ez itt most elképzelhetetlennek is tűnik, mert annyira megszoktuk, hogy az oktatást sematizmusok uralják. A többi dilemmát pedig egy erre kifejlesztett szabadalom oldaná meg.
Persze a szabadalmi leírása ennél jóval összetettebb és annyi ördög rejtőzködik még annak a részleteiben, hogy a motort mások még akkor sem fogják tudni elindítani, ha magát az elvet elárultuk.
Bravissimo! Megcsináltuk a robbanómotort, ráadásul hagytam, hogy a karburátort már Te találd föl hozzá (igaz, hogy előtte ráutaló módon egy kicsit belefújtam a hajlakkszóróba), De a megoldásod zseniális.
Az omsz klímatérképei, klímaelemzései, időszakos és évszakos elemzései, mind arról árulkodnak, hogy egyáltakán nincs tudomásuk ezekről a "nüanszokról", amelyek gyakran akár annál is többet nyomnak a latban, mint többszáz kilométeres térségi távolságok.
Ha elvégeznénk egy terület számos, szakmai ismeretek birtokában kijelölt pontján megfelelő számú mobil mérést (mozgatható, de pontos műszerekkel), megfelelő időjárási helyzetekben és kiszámítanánk az eredmények átlagát... Fejezd be a műveletsort a megbízhatóan reprezentatívnak tekinthető állomás számára meghatározható mérési pont kijelöléséhez szükséges utolsó lépés megtételével!
Ezt a hőmérsékletet nem a belvárosban, hanem a valahol a Keresztúri út kietlenebb szakaszán mértem. Gondolom a Kálvin téren jó pár fokkal melegebb lehetett ugyanekkor. Ami a felüljárót illeti, igazad van, néhány méter magasságkülönbség tényleg sokat számíthat egy asztallap simaságú terepen.
Ami a tea kérdést illeti, a neten találtam arról is infót, hogy a nyíregyházi botanikuskertben is van teacserje ( http://www.gazlap.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=28 ). Írtam is egy érdeklődő emailt akkoriban nekik, de nem is emlékszem pontosan, hogy egyáltalán nem válaszoltak, vagy lepattintottak. Aztán pedig helyhiány miatt nem forszíroztam a dolgot tovább, félmegoldásként vettem egy Camelia japonica-t :).
Igen, az Zalaegerszeget képviseli, bár tényleg jóval északabbra van tőle, 1 km-re a vasi megyehatártól, Nagykutason. Ez a légüres térben lévő állomás tényleg nem mér túl rossz minimumokat, annak köszönhetően, hogy nem völgytalpon van, nappali hőmérsékletei viszont a vegetációs időszakban csapnivalóak, mivel egy 180 hektáros intenzív gyümölcsültetvényben van, sűrű lombfelülettel teljesen leárnyékplt talajfelszín és folyamatosan működő esőztető és csepegtető öntözés kellős közepén, a hatalmas lombfelület és a talaj állandó párolgásában. Erről már nem is volt lelkierőm idáig szólni. A történelmi zalaegerszegi állomás viszont ugyanúgy katlan volt, mint a többiek, ahogy a nagykönyvbem meg van írva.
Ha az omszot mi, amatőrök el tudnánk juttatni azon dolgok felismeréséhez, amelyek az alapot kellett volna, hogy képezzék ahhoz, hogy egyáltalán megalakuljon, akkor az első, megfelelő kritériumok szerint kijelölt mérési pontra telepített mérőállomás beüzemelésekor a sajtó nyugodtan adhatná az erről szóló tudósításnak azt a címet, hogy "Beüzemelték Magyarország első reprezentatív meteorológiai mérőállomását".
Jellemző, hogy az alföldi inverziós réteg viselkedését egy autodidakta amatőrnek kell leírnia közvetlen mérési és empírikus tapasztalatok nélkül (miközben a szakma nem is ismer ilyet), ahhoz hasonlóan, mint ahogy a periódusos rendszerben a még fel nem fedezett elemek helye is kijelölődött az elv alapján. Az "elterülős, ellaposodós" elmélet felépítésében nagy segítségemre szolgált a tavalyi év május második napján bekövetkezett pusztító fagy az Alföld keleti részén. A -5 - -7 fokos fagyokra utaló károk mellett lehet egy debreceni állomás +1(!) fokos ponton, a szolnoki egy +2 fokoson stb. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az állomásoknak a minimum- és középhőmérsékleti értékei durván a térségre jellemzők fölött vannak, ha térségi szinten általános volt a fagy, sőt az erős fagy. Közben ezek majdnem mind 0 fok fölötti minimumokat produkáltak, aminél, magától értetődően a legkisebb károknak sem lett volna szabad bekövetkezniük. De sajnos, ezek mind ATIPIKUS pontokon vannak elhelyezve, ráadásul pozitív anomáliával. Nem úgy, mint például a zalaiak, a durván negatív anomáliájukkal.
