Persze, ezek valóban ott vannak, ámde ! Neked nem csak Uwe Topper, hanem Illig könyvét is el kell olvasnad mostmár :)) (Hf?? :)) )
Ami tény: az ezekbe bevett leírások valósságát még nem cáfolták - legalábbis közismert módon nem. Mellettük igen nyomós anyagot "hordott össze" Tóth Gyula is. Javasolom ezeket !
Pechedre a Konstantinokkal, Leókkal, Mihályokkal, stb... Dunát lehetne rekeszteni, az érméken pedig nincsenek megszámozva. Az pedig nem érv, hogy "Nyilván valaki már megtette ezt"
A mondjuk 457-től 820-ig uralkodott bizánci császároknak (is) jól ismertek a pénzei, lásd a link alatt. (Cirill betűs ismereteink mián mi is jól olvashatjuk a vereteken a neveket). Azaz ezekkel az imperátorokkal (is) el tud számolni a történelem. Továbbá -- ahogy tudom -- Isztambulban jó sok császári sír/síremlék fennmaradt, így az "érintett" uralkodók lajstromba vehetők. Nyilván valakik már régen megtették ezt.) Itt tehát nincs hiátus -- de nem azon okokból, amelyeket sejtetsz ...
H.Bernát olvtárs a "Magyar őstörténet,..." témában vetette föl, hogy Attila és az Árpádok között mintegy 300 éves hiátus van évszámok szempontjából.
Ez klasszikus ide vágó felvetés. Ha meghallgatjuk Tóth Gyulát a youtube-on, ha elolvassuk Uwe Topper könyvét (A nagy naptárhamísítás (Kitalált évszázadaink rejtélye)Allprint 2003, akkor - tekintve, hogy ez az Illig által írtnak az ő általa továbbkutatott adatait tartalmazza, de világméretű összefüggésekben (mellesleg mintegy 250 hivatkozása van), mindjárt kiderül: az a hiátus valójában nem létezik.
...ez csupán annyit jelent, hogy a Bíborbanszületett a Duna folytatásának tekintette a Szávát, azaz ugyanazon folyónak. Ma is csupán megegyezés kérdése, melyik ágat tekintjük felfelé haladva a forrásnak.
„Ezen a helyen vannak bizonyos régi emlékek: az első, ahol Turkía kezdődik, Trajánusz császár hídja, azután még háromnapi útra ettől a hídtól Belgrád, amelyben a szent Nagy Konstantín császár tornya is van, és ismét a folyó visszakanyarodásánál van az úgynevezett Szirmium, Belgrádtól kétnapi útra, és azokon túl a kereszteletlen Nagy Moravia, melyet a türkök megsemmisítettek, s amelyen előbb Szvatopluk uralkodott."
Orosius fordítás, avagy hogy kell a Száva forrásvidékéből a Duna forrásvidékét legyártani, abból pedig német-francia határt:
"The boundaries of Pannonia, Noricum, and Raetia are on the east Moesia, on the south Histria, on the southwest the Poenean Alps, on the west Gallia Belgica, on the northwest the source of the Danube and the boundary that separates Germany from Gaul between the Danube and Gaul, and on the north the Danube and Germany."
Azután neg csodálkozunk, ha a Conversio fordításában olyanokat olvasunk, hogy Balaton, meg Rába folyó
Árpád ezt a területet követelte vissza Szvatopluktól:
...Dum enim dux almus requiei locum per mensem unum in galicia habuisset: tunc dux galicie ceterjque consocij suj quorum filij in obsides posti erant sic almum ducem et suos nobiles rogare ceperunt, ut utra howos uersus occidentem in terra pannonie descenderent. Dicebant enim eis sic, quod terra illa nimis bona esset, et ibi confluerent nobilissimi fontes, quorum nomina hec essent, ut supra disimus, danubius, tyscia, Wag, Morisius, Crisius, Temus, et ceteri, que etiam primo fuisset terra athile regis.
Atilla és Bleda bejegyzésből megjegyzem egy India kutató videójában elmondja, hogy Buddha kiejtése arrafelé szítiszta-hangtiszta BUDA akárcsak ebben a bejegyzésben a hamisítók Bleda névre csúfolták át, amit máig BUDA néven nevezünk magyar nyelvet ismerők!
A mese, ha jól látom 434-ről szól:
"""A következő évben Attila és Bleda Margusnál (ma Pozsarevác) fogadta Bizánc küldöttét, és hun szokás szerint mindannyian lóháton ülve szerződést kötöttek: a keletrómaiak nem csak a menekült törzseket (akiknek jó hasznát vették a vandálok ellen) fordították vissza, hanem megduplázták 350 római fontnyi (kb. 114,5 kg) aranyra az adójukat (tribute),"""
Márpedig szerintem sem léteztek külön vandálok, csak vengrija, vengerszki, vangar, vandal, azaz másféle megnevezéskörben akár VANDÁL! aKKOR Bizánci hamisítás a meseszövésben a vandálok elleni magyar törzsek és a lóháton való teljes megegyezés, hiszen erről csakis ŐK készíthettek feljegyzést (akár 100/több évvel később is)! Az meg kiváló nagylelkűség, hogy hirtelen dupláját hajlandók elveszteni alattvalói adófizetésben! Amúgy Pozsarevácról: "Nevének jelentése: „tűzváros”. Története Első említése 1476-ból való." Margus-ként nem említik, pedig ősibb-ként megtennék, ha lehetne...
Ami érdekes Margusról ezt olvasom: """
Valamikor 435-439 között a Morava (ókori nevén: Margus) dunai torkolatának keleti oldalán létezett Margus városának keresztény püspöke kirabolta a hun királyok sírjait.
Diplomáciai tárgyalásokon követelték a hunok a sírrabló főpap kiadatását a keletrómai kormányzattól. A tárgyalások nem jutottak el idáig, mert 440/441-ben a hunok lerohanták az Al-Duna menti keletrómai területeket. A püspök juttatta Margus városát a hunok, Attila hadai kezébe, így megúszta a királysírok kifosztása miatti retorziót.
Hogy a püspök a Dunán titokban átkelve kifoszthassa a királyi sírokat, azoknak közel kellett lenni Margushoz és láthatóknak is kellett lenniük. Ergo a korai hun királyok (Ruga? Oktár? Mundzsuk?) még ősi keleti módon nagy halmok alá temetkezhettek. Talán a sírrablás miatt tértek át mégis utóbb a titokban történő eltemetésre.
Felmerül a kérdés, vajon kinyomozhatók-e a Margus püspöke által kifosztott hun királysírok?
Már miért is ne... Margussal éppen szemben egy sorba rendezve halmok láthatók régi temető (a harmadik katonai felmérésen Staro Groblje) felirattal. A szebb rajzolat miatt itt a második felmérésen mutatom őket:""" EZ AZÉRT ÉRDEKES, mert eszerint szó sem volt magyar elbitangolt, de vandálokat verő törszek kiadásáról, hanem egy sírrablásról, és területszerző hadjáratról... HA IGAZ PERSZE!
Gondolom a népmondák sokszor sürgették a történelem hamisítókat, hogy kitaláljanak valamit például Atilláról. Egy Oszszk pdf-ben olvastam sajnos csak az 1. oldalról: """Egyik nemzetnél a félelem, a másiknál hőstettei csodálata idézte elé a mondákat; azért is a népmondában vagy kárhoztatják vagy bámulják, mert a nép ez irányban középútat nem ismer, hanem csak gyűlöletet, kárhoztatást és gúnyt az egyik — és bámulatot, magasztalást és elragadtatást a másik oldalon. A mondák szerint Attila jellemét ugyan helyesen megítélni lehetetlen, de mindenesetre — mivel az akkori történetírókra is nagy befolyással voltak, — igenis fontosak, csakhogy tisztán históriai igazságot bennök kutatni nem lehet. A népköltészet mit sem törődik a históriai igazsággal és gyönyörét nem is leli abban, hogy jövő nemzedékeknek történelmi forrásúi szolgáljanak egyes termékei; ő egészen subjective bánik el azon alakkal, a melyet felkarolt. Az Attila-mondáknál két különböző áramlatot lehet egymástól elválasztani: a latin és germán népfajok mondáit, melyek az egész középkoron át, a nélkül, hogy összevegyültek volna, az egyes népeknél szájról szájra szálltak, még pedig a mint ez magától értetődik, különböző variatiókban.*)
...
*) Thierry, König Attila und seine Zeit. Scliilderungen und S&gen aoe dér Geschichte des V. Jalirhunderts. Deutsch von Dr. Ed. Burckhardt. Leipzig, Lorck 1855. 188 1. ... Két Attila van az italiai nép mondáiban: «a jó és rósz Attila.* ... a mondák egy része dicsőíti, ..., a másik pedig gyűlölettel halmozza el, kárhoztatván őt mint a régi örökölt állapotok és szokások megbuktatóját.
A germán mondákban nem találjuk Attilát olyan alaknak feltüntetve, ki undort és gyűlöletet idézne elé, hanem ellenkezőleg, itt Attila nem *flagellum dei*, hanem egy tökéletes germán uralkodó, ki jó sikerrel és dicsőséggel végezvén be hadjáratait és ellenségeit lesújtván, kényelemben tölti várában életét és a meg nyert javak élvezésére adja magát. """ Azaz a hamisítók késztetést érezhettek a mindkét nép általi megfelelésre, azaz Bukjon Atilla és birodalma, de létezzek Kirala-ként = Alarik, aki kizárólag dicsőséges, és ki tudja, lehet hogy utódja Arnulf létezett is esetleg... Bocsi nem nézek ennek is utána, pedig ép ésszel sok simli észrevehető! Ha nem jajgatunk a zavaros mese-beszéd "tört"-énelem írás hamisságain!
