" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
A hétvégén Amszterdamban jártam és nagy meglepetésemre, az ottani botanikus kertben találtam két példányt a Decaisnea-ból. Elcsentem egy gyümölcsöt is, otthon kipróbáltam, de nem volt meggyőző az erdmény. A gyümölcsöt kinyitva sok mag között, enyhén édes, de kissé vízízű, áttetsző, kocsonyás gyümölcshús található. De lehet, hogy nálunk a gyümölcse finomabbra érik (Hollandiában a füge pl. nem tud beérni az ottani 40 éves, nagy fügefa alatti információs táblácska szerint). Szóval élvezeti értéke nem sok, inkább talán mókás megjelenése és újdonsága miatt érdemes ültetni. Minden esetre küldök haza belőle magokat, akinek kell. Illetve kérek valakit, hogy írja meg a címét emailben, neki elküldöm az összeset és ossza szét a topictársak között. Aki tud egy kis pénzt rászánni, az ebay-on lehet kapni fiatal, cserepes fácskát is belőle.
Kicsit körbenéztem a nagykanizsai szőlőhegyen, ami inkább egy dombi falura emlékeztet, templommal, és sok ott élő családdal! 2 gerincet néztem végig, 4 db fügét találtam, egyet tudtam ugy lefotózni, hogy látszódjon is valami, később besötétedett sajna! Gondolom nem kell hozzáfűznöm semmit....
A dió tényleg nem nagyon jelzi a klímát. Ugyebár már ismeritek a máriabesnyői völgyet. A mi diófánkon még majdnem az összes levél fönt van, eléggé zöldek is. Az első komolyabb fagyok sokszor zöld levéllel érik, ilyenkor meg mintha ráfagyna a levél, elég nagy része tavaszig le se hullik. Tavaly is így volt.
Semmivel nem kicsinyítve a domb feltételezhető értékeit, azért a diófasarjakkal vigyázni kell, mint fenológiai támponttal. A fügesarjakhoz hasonlóan, azzal, hogy jóval később kezdik a vegetációt, később is fejezik be, ezért tovább maradnak zöldek. Az első komolyabb fagyok után már majd szolgálhatnak "fagyreferenciaként".
Fontos tudni, hogy szó sincs arról, hogy a környéken az én területem lenne a legkedvezőbb. Azért hivatkozom olyan sokszor teljesen kihasználatlan területekre, mert tudom, hogy azoknak a lehetőségei az enyémnél is jobbak. Rettenetesen fáj a szívem a rengeteg kihasználatlan, elgazosodott, elhagyott parcella miatt, ahol soha nem derült ki és talán ki sem fog derülni, hogy milyen csodákra lennének képesek. Flooval rengeteg kisérleti mérést végzünk a legkülönbözőbb fekvésekben és olyan adatokat tapasztalunk, amelyekről beszélni sem merünk, mert senki nem hinné el. Mindenesetre nem véletlen, hogy az indulataimat néha csak nagyon nehezen tudom fékezni.
Te! Az a domb az extrém jó:) lesz, egyetértve Ninoval, klimabombasztikusan jónak kell lennie! Az általad nagyon helyesen lefényképezett diófa totál ép levelei, a szinte nyáriasan zöld lomb elég bizonyíték! Tessék végigjárni most a napokban az összes gerincet, utat, pincét, mindig azt a felét nézzed a pincéknek-házikóknak, amik dél vagy délnyugat felé van fordulva, azon a felén halálbiztosan találsz fügét!
Én is emiatt használok olyan referenciákat, mint a "Bussay szintje", a "terület alja", a domb teteje", stb. Azt az egyet tudom biztosan, hogy Muraszemenye szintje 151 méteren van.
Az alja 200 környékén lehet. Sajnos, sem a Google, sem a GPS nem megbízható az abszolút magassági értékek vonatkozásában. Egy részletes térképre lenne szükség.
A képen látható fák méretei jól tükrözik az általam leírtakat (persze nekem könnyű követnem ezt, a helyzet és az egyes növények ismeretének hiányában nyilván nehezebb). Ezért is próbáltam az elején egyszerűbben összefoglalni, de kiprovokáltál egy ilyen részletezőbb magyarázatot.
"Elfagyottnak" minősítettem a már említett ujjas szabadon álló példányát és a legalsó szinten lévő fekete korait (ennek a törzse is megfagyott, (igaz hogy a legalsó szinten van és ez is sokat számított) és a kis jégfüge mellett lévő, hasonló méretű és korú nagy pogácsafügét, ami a hó szintjéig visszafagyott zsenge suhángként.
Ami az ujjas óriást illeti, van a területen kettő: egyik a présház előtt, amiről az imént szó volt. Azon a falhoz közel és az eresz vonaláig nem keletkezett károsodás akkor, a vastag törzsnek értelemszerűen semmi baja nem esett, az épülettől hosszabban kinyúló ágvégek fagytak vissza kissé, tehát a növény maga nem fagyott el. Ezzel szemben a néhány méterrel alacsonyabban lévő másik ugyanilyen fajtájú példány sok helyen a törzsig visszafagyott, a közvetlenül mellette lévő zöld aszalódónak ugyanebben a fekvésben abszolút semmi baja nem lett. A barna gömbölydednek még méterekkel alacsonyabban sem számottevő. Összehasonlításban azonban a légvonalban 250 méterre, hasonló szinten lévő jégfügén az ég-földön semmi nyoma nem volt semmilyen károsodásnak. A saját, most már szépecske jégfügepéldányom ekkor kb. 80 centiméteres volt és a legcsúcsán egy kb. 1-2 cm "pörkölődött meg", ami kissé éretlen maradt ősszel, de ez normális dolog, egy akár ennél enyhébb hőmérsékleten is. Az igazi referenciát az akkor már óriási, idős példány jelentette a szomszédos dombon. Csak akkor nem akartam ennyire belebonyolódni, mert követhetetlen lett volna.
Igen, helytálló, az alsó részen -18 fok volt, ez a területem abszolút minimuma. Onnan a Bussay doktor szintjéig 4 fokot emelkedett, ott volt -14, a tetőn -12. A Bussaynál már a sarjakon lévő alvórügyek sem és a csúcsrügyek sem károsodtak. A szomszéd hegyháton az én területem középmagassága környékén a jégfüge haja szála sem görbült.
Mivel mindig a fák koronáját fényképezem, gondoltam mindig rá, hogy nem lehet érzékelni ezeknek a méreteit. Ez egy 23 éves növény, vastag törzzsel és soha nem fagyott el. Folyamatosan vagdalják vissza, mert másképp nem lehetne tőle elférni a présház előtt, illetve nem lehetne bemenni az ajtón. A képen a sok közül, közvetlenül a présház előtti.
A kezdő kertészkedők, vagy azok egyáltalán, akik ezt a "tanfolyamot" még nem járták ki, gyakran írnak, vagy mondanak olyat, hogy a korlátozottan tél-, vagy fagytűrő növényüket jó "védett, "meleg" helyre ültetik, ott biztosan jó helye lesz. Ez az anticiklonos helyzetet reprezentáló két (hajnali és délutáni) hőtérkép megadja a választ erre a kérdésre: Az éjszakai hőmérsékleteket eredményező körülményeknek nincs közük a nappali hőmérsékleteket befolyásolókhoz. A korlátozott tél-, vagy fagytűrés miatt nekünk (szinte csak) az előbbiekre kell figyelnünk.
Az én fáim 151 méteres völgy fölött vannak 220 méter környékén (kicsit alatta és kicsit fölötte, aljától a föléig), a leghidegebb télen a területem aljától a dombtetőig még újabb 6 fok különbség volt.
100 méter körüli völgyszint fölött nagyon jónak kell lennie a 210-nek. Tavaly a november elején még mindig abszolút ép dáliákat is csak 220 m környékén fényképeztük, 155(!) m-es völgyszint fölött.
Ez az a fajta. A kép múlt héten készült, akkor fel is tettem. Ott tettem föl azt a költői kérdést, hogy melyik fajta érése alapján osztották ki a "mediterrán" jelzőket.
Az omsznak megvan a maga sajátos következetessége: bizonyos térségbe szinte csupa ilyen, a másikba szinte csupa olyan állomást telepít. Vagy, ha nincs hely a hegy legtetején, leteszi a völgy legaljába, a lényeg, hogy valahol OTT legyen.
