1. Amikor ezt idézted: "Idézlek: „"bár egyes ideologiai elemei megjelentek ennél az Orbánnál már egy pár év óta....bár inkább ezt inkább mussoliniságnak kéne tekinteni, hogy ne legyen félreérthető...." Az "orbánizmus" engem leginkább a peronizmusra emlékeztet. Még az "Evita" hiányzik hozzá.” és kezdted cincálni, nem vetted észre, hogy az általad idézettek jó részét én is mástól idéztem, de sebaj! Ettől még mondhatod, hogy :"Tele „bár”, „noha”, „inkább”, „leginkább”, „kéne” szavakkal és idézőjelekkel. Süt belőle a teljes szellemi bizonytalanság,"
2. "Vagyis nincs igazuk a kontráidnak, mert amit te művelsz itt, azt nem „fasisztázásnak”, nem „nemzetgyalázásnak”, hanem egyszerűen csak hülyeségnek kell tekinteni. Nota bene nem kéne, hanem kell! Az tehát, hogy a zagyvaságaidat nemzetgyalázásnak, a nemzet lefasisztázásának nevezik, nem csak amazokat minősíti agyilag, hanem téged is." Ha nem vetted volna észre, éppen a te megnyilvánulásaidat tekintette Kotász úr nemzetgyalázásnak, fasisztázásnak! És ott még finom is volt. Később már jobban belelendült. Az én "zagyvaságaimat" csak te méltattad szóra.
3. "A helyzet a következő: nincs orbánizmus. „Orbánizmus” pedig még annyira sincs." "Ha van „orbánizmus”, akkor ez az. Gyáva, tusnádfürdői takonykodás. "
Most akkor el kellene döntened: van e "Orbánizmus" vagy esetleg "orbánizmus" vagy nincs. Ha esetleg van, akkor miben különbözik attól, amiben én definiáltam, a szócsavarástól? Ja, hogy én nem tettem hozzá, hogy gyáva takonykodás? Meg sunyi, kis pöcs? Meg, hogy Kövér a felettes énje? Ha kívánod, hozzáteszem.
Csak nem ez a lényeg és te tényleg hülye vagy hozzá, h megértsd.
Orbán démonizálása csak addig működött, amíg volt hozzá hiteles mszp vagy mszp vezető.
Amióta feritek elvesztette a" tömegek bizalmát"(mer bután hazudik és következetlenül)azóta minden egyes Orbán-fikázás visszahull arra a gyurcsány-gárda szellemiségű fejetekre.
Nagyjából úgy jön le minden egyes megszólalása Ágh Attilának, amikor megpróbálja bebizonyítani valami megdöbbentő marhasággal kapcs., h az mszp legalább egálra tudná hozni(pl.jó, hogy eladtuk az országot a ruszkiknak, de hol van ez ahhoz képest, h Orbán cigány külsejű apjának meg bányája van), vagy Vásárhelyi művésznő előadja a mi demokraták rettegünk című szindarabját, h rakjátok tele a fertőzött anyátok, hát nem ti kormányoztok immár 7 éve ?
Nem ti szopattatok/romboltatok nullára mindent ebben az országban-persze a cigányok kivételével, mert azok meg jól megzsírosodtak a semmirekellő életmódból, amit most már támogat minden magyar adófizető ?
Ezek után meg van pofátok Orbánt fikázni meg a magyar nemzetet fasisztázni, hát erre kaptatok felhatalmazást ?
Nyilván Orbán semmirekellő, de ez után a 7 év után nektek ezen nincs mit meglátni.
Orbán, a Zsidesz, Kövérlaca meg Bayerzsoca nem a magyar nemzet , soha senki nem állította, hogy azok volnának, de minden egyes megszólalásotok velük kapcsolatban az ő malmukra hajtja a vizet.
Ez az a hatalmas ostobaság amit ti együtt követtetek el, ezért vagytok ti mindannyian felelősök.
Ha nem volna olyan puhapöcs Orbán, azzal kezdené, h durván megadóztatná a Gyurcsány-gárdistákat és belevenné az Alkotmányba hogy ti örökös hülyék vagytok.
Ti vagytok az igazi looserek, mert egy ilyen szánnivaló ,ruppótlan ,szorongással vastagon fragmentált csapat szopat nullára .
Ez ugyan az a mechanizmus, amikor Fodri a szaditól beleállt ezerrel a Jobbik osztásába és megmondta a tutit, h ezek az eszmék a történelem szemétdombjára valók.
Aztán a csoda pártja került a történelem szemétdombjára.
Még egy apróság :van egy ami mondás, mely szerint , ha egyszerű mondanivalód nem tudod előadni röviden, tömören, akkor te magad jársz görbe úton.
Na, itt a lényeg. Ezt a mondatot szeretném tovább fejtegetni. Mert ha nincs orbánizmus, akkor mi van? Mert hiszen válámi ván. Ez van:
- egyes országokban, egyes időszakokban, egyes politikai/társadalmi/gazdasági helyzetekben feltűnnek emberek, akik sokakat képesek megmozgatni, most mindegy, hogy mivel és hogyan
- ezzel tekintélyt és támogatást gyűjtenek, kreditet szereznek, és ezt növelni akarják, tömegmozgalmat képesek létrehozni
- ezen befolyás birtokában a demokratikus jogok katalógusából kitépkednek lapokat: az egyik szűkítgeti a sajtószabadságot (Lukasenko), a másik a képviseleti jogokat nyirbálgatja (Orbán a háromhetes parlamenttel, a csonka kuratóriumokkal), a harmadik a szakszervezeteket kötelezi fúzióra, a negyedik a bevándorlókkal szemben keménykedik - sokféle magatartás képzelhető el, amelyek első pillantásra nem is hasonlítanak egymásra (ezért értelmetlen Peron és Orbán bármilyen összevetése) - végső soron azonban a lényegük egy: a vezető tekintély kiszolgálása. Ha a vezető akutális céljainak enyhe antiszemitizmus felel meg, akkor elfogadják, ha másnap ezt visszavonja, akkor azon sem csodálkoznak, miért? Mert ő a vezető. Az ő boldogságuk és társadalmi jó közérzetük attól függ, hogy a vezető hatalmon tud-e maradni, és ennek az elsődleges célnak alárendelik egyéni politikai ízlésüket is akár.
Tehát: sem Orbán, sem Peron, sem Lukasenko, sem a demokráciával pimaszul packázó Berlusconi, sem a döbbenetesen populista Chávez-Morales duó: nem fasiszták, hanem tekintélyelvüek. Ami fontos: ez nem Führerprinzip, nem függ tőlük minden, de autoritás.
Orbán például kacérkodik a korporativizmussal. Akkor tehát mussolinista? Dehogy. Egyszerűen csak buta, mert olyan szakmai rendszereket képzel el, amelyeket uralni tudna, de végigvinni már nem képes, mert nem fasiszta, mert nem gondolkodik a demokratikus parlamenti és képviseleti rendszerek elsöprésén, hanem csak átalakításán, amelynek eredményét majd meglátjuk. A balliberális média eme üdvöskéje ott rontotta el először, amikor többek jelenlétében Gádor Iván (R.I.P) szemébe vágta 1993-ban, népszerűsége csúcspontján, hogy Jövőre majd mi mondjuk meg, hogy ki lehet újságíró - mire Gádor a legendás válasszal élt: Jó, de ahogy kivettünk benneteket a papírkosárból, vissza is hajíthatunk - és lőn. A Fidesz rosszabb eredményt ért el 1994-ben, mint a rendszerváltáskor.
És Orbán tanult ebből, mert ő az a fajta politikus, akit ha keményen orrba vágnak, akkor visszahúzódik és új kitörési pontot keres - és talál is gyakran. Ez lenne egy fasiszta? Nem, ez egy megalkuvó. A fasiszta megy előre, mint a tank és bátor is (ezt el kell ismerni) - a megalkuvó nem ilyen. Nem tetszem a ballib sajtónak? Kár. De majd csinálok magamnak saját sajtót. Ez nem fasiszta megoldás.
Orbánt inkább egy sakkozóhoz hasonlítanám - bár nem tartom annak, csak a példa kedvéért hozom ezt elő. Van nyolc gyalogja. Az egyik fejére ez a cédula van kitűzve: liberalizmus. Ezzel nyitott 90-ben, nem jött be. A következő partiban az antikommunizmus feliratú parasztot tolta, nyert. Aztán van neki populista gyalogja, tőke/multi-ellenes gyalogja, van radikális is - nagyjából ezekkel nyithat.
De ha például egy huszárja ugrik, máris bajba kerül: a Mikola nevű ló váratlan lépése a biztos győzelmet vitte el.
DE sakkozik-e egy fasiszta? Dehogy. Egy fasiszta esélyt sem ad arra, hogy az ellenfele egyáltalán asztalhoz üljön, nem hogy még bonyolult kombinációkba is belekényszerítse, netán leüsse a Vezért.
***
Orbán nem antiszemita (a szó eredeti értelmében), Orbán politikai antiszemita. Nem tudni, gyűlöli-e a zsidókat (nem tudni, korábban imádta-e a zsidókat, a politikai előéletét ismerve elképzelhető, hogy igen), ám mindennek semmi jelentősége.
Igen, igen, pontosan. Van neki antiszemita gyalogja is, egyszer meg is tolta (nem az óvatos e3-ra, hanem a harcosabb e4-re), majd sürgősen be is fejezte a partit, mert észrevette, hogy rossz a megnyitás. Használja mások zsidóellenességét, ha kell, de például nem lenyomja, hanem Brüsszelbe "száműzi" egyik legközelebbi régi harcostársát és bizalmasát, aki történetesen zsidó. Miért? Talán bizony Deutsch Tamás lesz az, akinek átütő képességei és politikai nagysága megsokszorozza a Fidesz európai befolyását? Természetesen nem. Viszont kivonja őt a hazai szélsőjobboldali média érdeklődésének homlokteréből, lezár egy támadási felületet, talán majd kétszer kevesebb alkalomal írják le, hogy "Zsidesz", mindezt a szélsőjobbra kacsintva teszi, de önmaga érdekeit is szolgálva, és mélységesen meggyőződve megint arról, hogy mindenkinek túljárt az eszén, pedig csak a vak nem látja át az egézet.
Hát, ilyen a mi Machiavellink. Kicsi, sárga, de a miénk.
Ez a rész félreérthető: "A nemzet bizonyos csoportjai, bizonyos dolgokban nem értenek egyet egymással. De ez csupán azzal egyenlő (már megint a matek), mintha a Dózsa drukkerek focigyalázók lennének, csupán azért, mert nem fradisták."
A pontosabb fogalmazás: A nemzet bizonyos csoportjai, bizonyos dolgokban nem értenek egyet egymással. De ettől még nem nemzetgyalázók. A Dózsa drukkerek sem lesznek attól focigyalázók, hogy nem fradisták.
Kedves Kotász! Már kezdelek végképp nem érteni, de ez legyen az én problémám!
"Az általatok folytatott csevelyt példaként említettem meg a nemzetgyalázásra." Az előbbi postomban világosan jeleztem, hogy én is, pindiy is Orbánról, pontosabban Orbán nézeteiről tett bizonyos megállapításokat. Erre te megint előjössz ezzel a nemzetgyalázásos szöveggel. Miért van az, hogy sokan Orbánt (a Fideszt) a (magyar) nemzettel azonosítják. Nyilván azért, mert Orbán (a Fidesz) ezt akarja elhitetni velük. De te egy értelmes ember vagy (még matekozni is, lám milyen kiválóan tudsz), ne dőlj be ennek a dőreségnek!
"Nem goldolnék sokat bajolni a cuccal, mert olyan véleményt alakítasz ki Orbánról amilyet csak akarsz, de a köv. hsz-szel volt neki egyfajta kicsengése." Na ezt is most jól megmondtad: Volt neki egyfajta kicsengése. Milyenfajta? Magunkfajta, vagy magukfajta? Látod-látod! Ha a szavaknak elkezdenek a valódi jelentésükkel nem azonos jelentéseket adni (ld. még polgár, nemzet, fiatal - ti. demokrata), akkor süllyedünk befelé a mocsárba.
"Leírom az a három mondatot, ami az előzőből kimaradt.
Van egy a széljobbal kokettáló, kettős beszédet alkalmazó, Peronra, sőt a felesége alkatisága miatt Mussolinire vajazó Orbánc."
Ezzel a megállapításoddal részben egyetértek, hiszen magam állítottam, hogy engem az "orbánizmus" leginkább a peronizmusra emlékeztet. Az is igaz, hogy a széljobbal kokettál, kettős beszédet használ. Vagyis inkább elkeni a szavak, a mondatok igazi (tényleges) jelentését. Mit is jelent ez? Azt, hogy manipulál. Már említettem, de mivel ez egy emblematikus és nagyon súlyos mondat volt, megismétlem: amikor ő és pártja elveszti a választást, akkor azt mondja: "a haza nem lehet ellenzékben. Mellesleg te ezt a mondatát te értetted? Ha igen, egyetértettél vele? Esetleg Orbánnak ez a mondata nem volt nemzetgyalázás? Ugyanis ezzel a mondatával az ország lakosságának a többségét (csak a matek kedvéért) lazán lehazaárulózta, másképpen fogalmazva kitagadta a nemzetből.
"Miért szavaznak a magyar választók Orbánra, ha a ballib média, autorok stb. igen nagy súlyt helyez ezen párhuzam ... hm erősítésére ?
Megint kijött az eredmény."
Milyen eredmény? Az az eredmény, amit te szeretnél belelátni egyáltalán nem jött ki. A helyzet az, hogy - fent kimutattam - Orbán a szavak jelentésének kifacsarásával (pl. ld. ismét: fiatal demokrata, és ezt csak a vicc kedvéért, mert ennek valóban nincs akkora jelentősége, de már a párt neve is hazudik) durván manipulál. Ez még nem is lenne olyan óriási bűn, hiszen jól tudjuk egyfajta módon minden politikus, ha úgy tetszik minden politikai párt manipulál (itt van mindjárt az, hogy "Magyarország a magyaroké"), de egyáltalán nem mindegy, hogy mely fogalmakkal manipulál. Az orbáni (a fideszes, vagy vegyük általában: a jobboldali) manipuláció nagyon érzékeny fogalmakkal (nemzet, haza, ország, termőföld) manipulál. Ez azért nagy bűn, mert mérhetetlenül kártékony. Még te is bedőlsz neki állandóan. Senki nem állította, hogy azok, akik Orbánra (a Fideszre) szavaznak nácik, esetleg nyilasok, vagy fasiszták lennének. Úgy általában. Nem. Az Orbánra (a Fideszre) szavazásból csupán annyi következtetés vonható le, hogy az Orbánra szavazók sokasága Orbánra szavaz, ilyen-olyan oknál fogva. Szerintem főleg azért, mert bedől a fideszes manipulációnak. Természetesen az sem igaz (amit te - Orbán után - sugallsz), hogy az Orbánra szavazók lennének a nemzet, meg a haza. Sőt, meg fogsz lepődni, még a Jobbikra szavazókra vonatkozóan is csupán az a következtetés vonható le, hogy ők pedig bedőltek a Jobbik még nyíltabb, még durvább manipulációjának. Summa summarum: olyan, hogy nemzetgyalázás, a jobboldal által használt értelemben, nem létezik. A nemzet bizonyos csoportjai, bizonyos dolgokban nem értenek egyet egymással. De ez csupán azzal egyenlő (már megint a matek), mintha a Dózsa drukkerek focigyalázók lennének, csupán azért, mert nem fradisták. Q.e.d. (csak a matek kedvéért :-)
Lehet, hogy a végén mégis megértettelek? Egyszerűen csak bedőltél a manipulációnak?
Az általatok folytatott csevelyt példaként említettem meg a nemzetgyalázásra.
A hsz válasz volt egy hsz-re, amelyben az a tényállítás volt olvasható, h ezen a topicon senki nem fasisztázza a magyarokat össznemzetileg.
Szerintem meg igen, erre hoztam 2 példát.
Szvsz a 2. talán kicsit eröltetett, de pont ott volt az okosság alatt.
Nem goldolnék sokat bajolni a cuccal, mert olyan véleményt alakítasz ki Orbánról amilyet csak akarsz, de a köv. hsz-szel volt neki egyfajta kicsengése.
Leírom az a három mondatot, ami az előzőből kimaradt.
Van egy a széljobbal kokettáló, kettős beszédet alkalmazó, Peronra, sőt a felesége alkatisága miatt Mussolinire vajazó Orbánc.
Tegyük fel, h a köv. választást végre megnyeri Buktor, most úgy tünik, h jelentős fölénnyel.
Csak úgy nyerheti meg, ha azok a választójoggal rendelkezők, akik hajlandóak véleményt nyilvánítani jelentős részben az általa vezetett listára szavaz.
Azt meg most beszéltük meg, h a felesége alkatisága miatt Mussolinire hasonlít(már az orbánizmus-mi más)
Miért szavaznak a magyar választók Orbánra, ha a ballib média, autorok stb. igen nagy súlyt helyez ezen párhuzam ... hm erősítésére ?
Nomármost matekozzunk egy kicsit: hol olvastad te a fenti hozzászólásokban, hogy a magyar nemzetről lett volna szó? Ezek szerint, ha Orbán nézetei (nézetrendszere, ha van neki ilyen) valakit a peronizmusra emlékeztetnek, akkor az orbánra tett megállapítás a magyar nemzetre vonatkozik? Matekul: Orbán=magyar nemzet? Sőt, tegyük fel, hogy Orbán=Fidesz, még akkor sem igaz az, hogy a Fidesz=magyar nemzet. De még az sem igaz, hogy a Fidesz=haza. Szerencsére ott nem tartunk, hogy bármelyik fenti állítás igaz legyen, és soha nem is fogunk. Még akkor sem, ha Orbán azt hazudta maga és a Fidesz választási veresége után (2002-ben), hogy "a haza nem lehet ellenzékben".
Azt csak a tények kedvéért jegyzem meg, hogy nem vagyok demosos fiú. A hozzászólásod többi része, ahogy mondani szokták, stimmel.
El kell mennem, csak átfutottam a leveled, később behatóbban tanulmányozom, viszont megakadt a szemem egy mondaton, erre még gyorsan reagálok, mert képtelen vagyok megállni: „Totális azonosulás (alávetettség) esetén ezekre nem lenne lehetőségem, és ezzel nehezen kivívott és amúgy is fogyatékos szabadságomat önként korlátoznám.”
A zárójel azt jelenti (legalábbis az én ismeretem szerint), hogy az alávetettség az azonosulás szinonimája a mondatban, de mindenképp lényegi rokonságban állnak egymással, vagyishogy te azért nem akarsz azonosulni, mert nem akarsz alávetettséget.
Egy biztos: csak nagyon különleges esetben azonosulunk azzal, akinek alá vagyunk vetve. Van ilyen, ez valami védekezési mód, az ember beleszeret a zsarnokába, nem értek hozzá, csak olvastam róla, jobbára nőknél fordul elő.
De általában nem ez a helyzet: alávetettje vagy Rákosinak, de nem föltétlenül azonosulsz vele.
A fonákjára pedig én vagyok az élő példa. Tehát, ha csak egyetlen olyan ember létezik a világmindenségben, aki képes úgy azonosulni valakivel/valamivel, hogy nem válik annak alávetettjévé, akkor már nem jelentheted ki abszolút igazságként, amit állítasz (maximum a vélekedésed lehet), mármint hogy az azonosulásnak szükségszerű velejárója volna az alávetettség.
Létezik kritikai azonosulás.
Sőt! Kritikai alapon létezik totális azonosulás is. Én nem azért nem buzerálom József Attilát (is), merthogy szeretem meg minden, hanem azért, mert nem találok rajta fogást, pedig – elhiheted – igen-igen szeretnék!
Így a vele való azonosulásom nem „csupán” lényegi, hanem totális.
A Mesterrel való azonosulásom nem totális, „csak” lényegi. Ugyanakkor tőle semmivel sem vagyok függetlenebb, mint József Attilától.
Miközben senkinek nem vagyok az alávetettje! Senkinek! (Remélem, ezt a levelet a nejem nem olvassa majd el, mert ha igen, akkor rábasztam.)
Noha eme topiknak nyilvánvalóan nem az a rendeltetése, hogy feltárja a Mester és a köztem fennálló érzelmi/szellemi viszonyt, fenntartanám vélekedésemet, hogy nem. És csak megismételni tudom, hogy totális azonosulás esetén az alávetettje lennék (tudta és akarata nélkül és ellenére is), szellemi függvénye volnék, és megfosztanám magam a jogtól, hogy őt is bírálhassam (mint bárki mást), ha valamiben nem értek vele egyet (például Kádár megítélésében vagy a kapitalizmus értékelésében), vagy hogy rezerváljak magamnak időt egy gondolat vagy állítás alaposabb megszemlélésére és sine ira et studio értékelésére, végezetül annak eldöntésére, hogy akár hibázhassak is azzal, hogy rosszul értettem meg a vizsgált mondatot (véleményt, felvetést, érvet, vitapontot) - vállalva ezzel annak rám háruló következményeit, alkalmasint felelősségét, amelynek viselése során nem mutogathatok a Mesterre, csak magamra.
Totális azonosulás (alávetettség) esetén ezekre nem lenne lehetőségem, és ezzel nehezen kivívott és amúgy is fogyatékos szabadságomat önként korlátoznám.
Miért tennék ilyet?
Az azonosulást inkább a tőle átvehető szemléletben, de nem annak minden egyes részletében és teljességében, tehát messze nem annak totalitásában jelölném meg. Még rövidebben: hatása volt rám abban, hogy úgy éljek, hogy ha a végítélet napján netán nála lenne az ítélőpálca, akkor elég jó jegyet kapjak, és ne utasítson életismétlésre, hanem adjon lehetőséget egy új esély megjátszására, de... másoknak is volt hatásuk.
Nyilván azért beszélsz róla, mert sérelmezed, hogy a kedves ismerősödet (barátodat?) gyalázzák orrba-szájba.
Nem. Ugyanis ő minden lelki eszközzel - nem politikaival, jogival vagy üzletivel, hanem erkölcsivel -, ha tetszik emberi fölénnyel rendelkezik ahhoz, hogy ezektől magát megvédje, ezeket egyetlen kis gesztussal visszautasítsa és lepöckölje, mint porszemet a kabátujjáról, tehát tudomásul sem vegye. Nem kiszolgáltatottja a gyalázóknak, nem függ tőlük sem társadalmilag, sem anyagilag, sem erkölcsileg (tehát nem tartozik közéjük és ezzel nem kötik a falka belső szabályai) - vagyis nem szorul az én sérelmezésem általi védelemre. Nem tudom ezt tömörebben kifejezni, mint úgy, hogy teljesen közömbös rá nézve ez a permanens, harminc éve tartó és fel-fellángoló lejáratássorozat. Ha őt nem bántja - mert nem bántja - akkor én miért bánkódnék helyette? Ebből a felfogásomból következik a "felőlem tegyék" álláspontja és a Clemenceau-képlet is.
***
Lope de Vega halálos ágyán, a kenet felvételekor vallotta meg, hogy sosem szerette Dantét. A Mester nem várt ezzel, még életében kimondta, no persze nem Dantéról.
***
Ne vedd zokon, de – a szövegedből ítélve – én téged is ilyen lelki alattvalónak képzellek, olyannak, aki számára szinte csak az számít, de az mindenképp számít, hogy mit gondolnak róla az ellenségei, gyalázói, lefitymálói, lesajnálói.
Nem veszem zokon, mégis negatív.
Volt idő - és kinek az életében nem volt, amíg kellően meg nem erősödött önmagában - amikor érdekelt, bántott és fájt az ilyesmi, de ma már egyszerűen nem érdekel. Sőt, untat. Miért? Mert azt kellett látnom, hogy akiktől érkezik, azok végül semmivel sem különbek nálam, persze gyakran én sem náluk. Ezért nem is strapálom magam mások gyalázásával, mert lehet, hogy ők ugyanezt érzik. Akkor meg minek? Csak azok a vélemények érdekelnek, amelyek segítenek feltöltődni, önmagamat javítgatni, minek vesztegessem hát a fogyatkozó időt acsarkodókra? Mozart mondta (elnézést a hasonlatért, megint nem akarom magam ilyen nagyságokkal egybevetni, csak az ilusztráció kedvéért hozom fel) hogy "Sem dícséret, sem bírálat nem érdekel - belsőmet követem." És valóban: Mozart egyetlen csöndje értékesebb, mint mások egész életműve, például a F-dúr szonáta (K-377 ) azon tizedmásodperce, amit rajta kívül mindenki más kitömött volna valami hanggal, de ő a váratlan és utánozhatatlan csöndet alkotta meg.
Korábban már Cato is erre jutott: Cum te aliquis laudat, iudex tuus esse memento; plus aliis de te, quam tu tibi credere noli
***
Talán a Marxszal kapcsolatos "vád"-at is félreértetted. A szóhasználat nem azt jelenti, hogy engem szemernyit is izgatna, ha valaki marxistának bélyegezne, hanem azt, hogy ha valaki Marxra merészel manapság hivatkozni, akkor automatikusan megkapja a "vádat". Ha valaki tehát engem marxistának titulál, azt megtiszteltetésnek veszem mindaddig, amíg nem mutatnak be egy olyan társadalomszemléletet, amely azt meghaladja, s mivel eddig még ilyet nem mutattak, a "vád" akár még dícséretnek is felfogható. Végső soron mellékes.
***
Tudniillik a valóság az, hogy Marx nem „jelölt meg” semmit.
Dehogynem. Nagyon is megjelölt. Nem unaloműzésből írta le az adott társadalom kritikáját és vázolta egy új körvonalait. hanem célja volt vele. Mi ez, ha nem kijelölés, megjelölés, egy út építésének kezdete? A filozófusoknak meg kell változtatniuk a világot, mert eddig csak magyarázták - mi ez, ha nem cselekvési program, tehát egy feladat kijelölése? Éppen az volt Marxban az új és meglepő, hogy a korábbi filozófusok elsöprő többségével szemben politikai programot is hirdetett - de nem hiszem, hogy ez annyira új lenne, hogy magyaráznom kellene.
A jövő képlékeny ugyan, de éppen ezért alakítható. Ha szilárd lenne, mint a múlt, akkor az életünknek nem volna tartalma és értelme, a jövőt is csak magyarázni lehetne, de nem formálni. Nincs fontosabb feladat, mint hatást gyakorolni a jövőre, amíg erőnkből futja. Marx tehát nem következtetett, hanem opciót kínált, hiszen a jövőre többféle terv létezhet, több is érvényes lehet, többféle verziója létezhet, a jövő elágazásokkal teli (melyeket a jelenben jelölünk ki), Marxé tehát csak az egyik ezek közül, de hosszú távon (tehát több száz év távlatában) esélyes, hogy az övé fog nagyrészt megvalósulni. Ez tehát nem "következtetés" a részéről, hanem terv, és eddig a legkimunkáltabb, amit bemutattak.
Persze a liberalizmus is alkalmas lehetne egy végső világrend kialakítására, ha valaki korszerűsítené, és ha a szabadságjogokat nem abszolutizálná és ásná meg saját sírját azáltal, hogy a jogokat tiszteletben nem tartóknak megengedi, hogy lerombolják magának a jognak a falait. Nézetem szerint ezért világot a liberálszocializmusmentheti meg és tarthatja fejlődő pályán, egy olyan politikai rendszer, amely széles körben engedi érvényesülni az individuális jogokat (tehát nem Marx-i), viszont kötelezi az államot a jogrendszert aláásók (bűnözők, terroristák, erőszakosan szélsőséges radikálisok, rasszisták, környezetrombolók) elleni kemény fellépésre, valamint a társadalmi különbségek és esélyegyenlőtlenségek kiegyensúlyozására, de nem feltétlenül nivellálására. Amiért optimista vagyok, az az, hogy a világrendet alapjaiban meghatározó USA most efféle utat tör, és lehet, hogy akár tíz éven belül is láthatjuk ennek eredményeit, és akkor majd okosabbak leszünk a jövőt illetően.
***
A gondolkodó ember nem remél(get).
Dehogynem. Miért? Mert bármennyit gondolkodik is, nem tudhat mindent - éppen a jövő dinamikus jellegzetességei miatt, és mert (ez is Marx) - a társadalom az átlagok mentén fejlődik. Nem a legjobbak és nem a legrosszabbak határozzák meg döntően, de befolyásolják a tendenciát, visszafoghatják a progressziót, alkalmanként vissza is fordíthatják, és generációk élete megy pocsékba, amíg a tévutakról visszavergődünk. Tehát reménykedni kell, hogy - például - nem a szélsőséges, hanem a mérsékeltebb politika határozza majd meg a magyar jobboldal következő mozgásait. Mivel nem tudjuk, ezért csak remélhetjük. A remény majd akkor válik szükségtelenné, ha mindenről mindent tudunk, azt is, hogy a jelenben megismert dolgok és folyamatok mivé alakulnak a jövőben. Ez viszont sosem fog bekövetkezni, éppen a jövő törvényszerűségei miatt, ezért igaz a mondás, hogy a remény hal meg utoljára.
***
Most pedig tételenként és konkrétan teszem föl a kérdéseket:
Forgolódnak a tőkés birodalmak? (Válasz: forgolódnak a tőkés birodalmak.)
Forgolódjanak csak, az a dolguk. A tőke forog, Marx is elfogadta, hogy ez a természete. Ha nem forog, megáll. Ha megáll, nincs növekedés, ha nincs növekedés, akkor pangás, majd visszaesés, pánik, konfliktusok, háborúk, járványok következnek. (Azt is írta ő, hogy "Öntudatos munkás, amig él, nem tör soha sztrájkot!" - van-e ma sztrájk, amit törni kell? Azt is írta, hogy "az időt mi hoztuk magunkkal, hoztuk harcunkkal, tartalék nyomorunkkal..." - ma tartalék jóléte van a kizsákmányoltnak, nem is osztja meg senkivel.)
És kik is ők, a tőkés birodalmak? A vers megírásakor fasizálódó, pontosabban elnáciasodó Németország, a már fasizált Olaszország, az Ázsia felfalására készülődő Japán? Nem. A demokratikus USA, a demokratikus Unió, a demokratikus Japán, Dél-Korea, a javuló demokráciájú országok sora. Addig jó, amíg ezek forgolódnak, és nem Irán, Szíria és mások.
Mindemellett nem a mások eltiprására szervezkedő államok (birodalmak), hanem a nagyvállalatok némelyike forgolódik, de ahogy látom, a helyükre lesznek utasítva.
Csattog még, csattog, hadd csattogjon. Csattogott itt már csendőrcsizma, német és orosz bakancs, ezek után a tőkés birodalmak fogcsattogása egész elviselhető.
Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak? (Válasz: ha Kína része a lágy Ázsiának, akkor falják rendesen.)
Nem falják már rég, hanem megsegítik. Olykor túlsegítik. A "felfalt" Kína ma az USA legnagyobb hitelezője. A "felfalt" India magába szippantja az amerikai IT-ipart. A valamikor falt gyarmatok népe elözönli az egykori falók városait, iskoláit, lakónegyedeit - lehet törleszteni a történelmi számlát.
S mint fészket ütik le a kis falut? (Leütik. Közhely. Nálunk is, másutt is.)
Nem ütik le. A legnyomorultabb magyar falu is életképesebb képet mutat, mint 30-50-100 évvel ezelőtt, még akkor is, ha tényleg száz bajjal küzdenek, de szinte mindegyikben benne van az esély. És akkor a virágzó és hívogató osztrák, német, holland, brit, spanyol falvakról nem is beszéltem, ezek mind létező közösségek, rendes helyi iparral, kereskedelemmel, oktatással, egyletekkel, és egyre több ember gondolja úgy, hogy inkább ezekben kellene élniük, mint a mátrixszerű nagyvárosokban. Ez lesz nálunk is - holnapután.
Egy nyál a tenger? Termelő zabálás? (Az. Csak mostanában globalizációnak nevezik a nyáltengert, illetve fogyasztói társadalomnak a termelő zabálást.)
A fogyasztás = egyéni döntés. Nem kötelező. Aki beéri a reklámkultúrával, annak a háta mögött kattan a csapda. (Nem csak a tőkés birodalmak "falnak", hanem az egyének és családok is, mégpedig azt, amit még meg sem kerestek - lásd: a vízcsapelzárás hányzó kultúráját.) A jelen válság éppen arra jó, hogy el lehessen gondolkodni a fontos és hasznos, valamint a lényegtelen és káros fogalmain, lehessen új döntéseket hozni, és ha ezt a fogyasztás sínyli meg, ám legyen. A fogyasztás diktálói gondolkodjanak el, és kínáljanak új fogyasztási formákat, amivel éppúgy szép pénzt kereshetnek (például a kultúrával, lásd Spanyolország), és a mérleg helyre fog billenni.
Kis, búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája? (Rálehel. És még akkor is rálehel, ha a globalizációt istenáldásnak tekintik sokan, noha nem az.) Miért? Mert itt az újabb kérdés:
Ez érvényes vitakérdés - bár JA egyáltalán nem erre gondolhatott, hanem hogy nincs menekvés sehol a tőke behatolása elől - nos, a terrorizmus és a túnőtt menedzsmenturalom mellett ez a következő évtized nagy napirendje. Én látok erre érdeklődést és elszántságot is, tények és tettek igazolják a felismerést és a cselekvést, és mivel mára a környezetvédelem = üzlet, ennek sokféle megoldását üdvözölhetjük hamarosan.
Összességében azonban: hol vannak a nagy háborúk? Amelyek évekig, évtizedig tartottak, és milliókat vittek el? (Az etnikai leszámolásokat ne soroljuk ide, azok nem háborúk: Ruanda, Jugoszlávia) Hova lett a Kínát, Indiát rendre tizedelő éhínség? Hova lettek a fél népeket kiirtó járványok? Hova lett az írástudatlanság? Hova lett a politikai hatalom lehetősége, hogy bármikor kiirthassa eszmei ellenfeleit? Hova lett az ezeréves vágy, hogy egy ország folyton terjeszkedjék és letiporja szomszédait, pontosabban, ha van is ilyen vágy, eltűntek a megvalósítás reális lehetőségei. Persze, persze tudom, vannak ezek még, vannak, vannak, de egybevethető-e a mai kép akár csak az 50 év előttivel?
***
...azonosulsz a messianizmussal, ti. a hívő reménykedik a Messiás eljövetelében.
Nem hinném, hogy ennyire félreérthetően fogalmazok, bár bizonnyal nem mindig gyémánttengelyű precizitással. De miféle Messiásban bizakodik az az ember (esetünkben tehát én), aki reméli, hogy - vegyünk egy élő példát - Orbán Viktor nem úgy dönt, hogy radikalizálódó politikával szerzi vissza a szélsőjobbra tolult szavazóit, hanem a mérsékelt út választásával középről pótolja veszteségeit, vagy ami még okosabb lenne: beéri a határozott kormányzáshoz bőségesen elegendő jelenlegi előny megtartásával? Várok-e én itt "Messiásra"? Nem. És ki is lenne az a bizonyos Messiás? Maga Orbán? Ugyan már, hiszen ő már rég eljött. Ráadásul csak egy döntést fog kimondani, ami nem is lesz az övé, hanem sokféle érdek és értékítélet summázata, eszköze lesz tehát ő egy összegzett akaratnak - amiről a mai napon, amikor ezt leírom, csak remélhetem, hogy felelős és épeszű lesz, de nem lehetek benne biztos, hogy tényleg az lesz.
Én vagy 4 hónapja nem voltam nálatok, mer volt más dolgom a leguttóbbi időkig...
Akkor vmi olyasmit sikerült előadjatok, h debazzeg minden magyar megveszekedett horthysta,rasszista, fasiszta, de legalábbis szimpatizáns.
(Ha ez nem volna elég, akkor:)A fasisztákkal meg nem tárgyalni kell, mert a II. VH. után is hogy elitélték őket...egész pontosan: ki az a hülye , aki egy fasisztával tárgyal...
Gondolom ahelyett, h kollektíve megbünteti őket , de durván ám (a nürnbergi példából kiindulva)
Nálam ez bizony nemzetgyalázásnak számít...feltéve, nem megengedve.
De az is, h:
Orbán=Peron-Evita
Mussolini=Peron-Evita
Ha elvégzed az adódó műveleteket(nosza rajta), akkor:
Orbán=Mussolini
Na megint kijött az eredmény.
Orbánról -egyébként-akár azt is bebizonyíthatjátok vegytiszta matematikai módszerekkel, h Heidrich reinkarnációja , csak mi lesz akkor, ha az( örök)Fiatal Demokraták szereznek egy szűkös abszolút többséget a köv. választáson, a Jobbik pedig egy 10 % körüli eredménnyel véteti magát észre ?
Finom kalotaszegi áncúgom megszaggatásával szinkron szórom megbánásom hamvait korántsem bőrjejű-hóbort kapcsán tarrávált homlokomra, egyben űberbunkóságomat készségesen és minden fenntartás nélkül elismerve, pusztán elmecsiszolás emésztő vágyától hajtva tengermély tisztelettel kérdezem néptribunusságodat: ki az a Mester ??
Ezek a demosos fiúk bármikor képesek bebizonyítani a magyar nemzetről, h fasiszta.
Előzmény:TELSTAR (16280)
Ezt megbeszélhetitek itt is – ti ketten, nem fasiszta nemzeti magyarok –, engem nem zavar (sőt szerintem senkit sem), ám, ha valahol, akkor éppen itt vagytok ezzel a szöveggel abszolúte röhejesek. Ezen a topikon ugyanis halvány kísérlet sem történt arra, hogy bebizonyosodjék „a magyar nemzetről, h fasiszta”.
Nincs rá hiteles adatom természetesen, csak szemlélődés révén szerzett benyomásokból mondom: az ún. „balliberális oldal” leghülyébbjei között 100 hülye közül cca. kettő olyan hülyét találunk, aki a „magyar nemzetet” fasisztasággal vádolná. Hangsúlyozom, nem itt, mert itt egyetlen ilyen ember nincs, hanem a nagyáltalánosságban. Míg amott cca. fordított az arány, az ún. „nemzeti oldal” leghülyébbjei között legalább 98 olyan hülye található, aki azzal vádolja a „balliberális oldalt”, hogy azok a „magyar nemzet” fasiszta mivoltát igyekeznének bizonyítani.
Ezen a topikon 100 % az arány: kettőből kettő.
Egyébként erről már írtam itt, korábban jeleztem az eszemnek hirtelenvaló megállását. Ezek ugyanis a legutóbbi választáson több mint kétharmaddal nyertek (70 % fölött), ráadásul úgy, hogy a „libbantak” pártja gyakorlatilag megsemmisült, szóval, hogy nem értem: mi a fasztól félnek még mindig?! Mitől daráznak annyira, hogy még most is szinte csak hazugság bírja elhagyni a szájukat? Mi szükségük van erre? Mi szükségük van arra, hogy a tönkrevert ellenfelet egészen idióta módon, hamisan, en bloc nemzetgyalázással vádolják?
Ha azt hiszik, hogy ettől nyertek, akkor persze értem, de nem hiszik, ez egészen biztos (egyébként jól hiszik, mert nem emiatt nyertek). Meggyőződésem: olyan babonásan félnek a „libbantaktól”, olyan eszelősen démonizálják és heroizálják őket, olyan jobbágyaiknak, olyan szellemi-lelki alávetettjeiknek érzik magukat, hogy egyszerűen képtelenek a „libbantakkal” szemben felnőttként, emancipált módon viselkedni. Maradnak kalapgyűrögető, takonyorrú jobbágyok. Győzhetnek a választáson akármekkorát, de jure lehet az övék minden, ezek akkor is fosnak, nyüszítenek, vagyishogy zsigerből hazudoznak (leszámítva persze a Fidesz „agytrösztjét”, amely éppen erre építi a propagandáját cinikusan).
A „balliberális oldal” veszettjei (kiket a Mester „hecclegényeknek” nevez) primitíven pökhendiek, míg a „nemzeti oldal” veszettjei primitíven sunyik, beszariak.
Mindkettő viszolyogtató. Ízlés kérdése, én a magaméból indulok ki, azt mondom: egyformán taszítóak. A különbség mennyiségi a két „tábor” között, ám az megközelítőleg két nagyságrenddel mérhető. Ismétlem: a nemzeti marhák között 100-ból 98 a nagyon hülye, míg amott 100-ból csak kettő. De legyen nyolc. Akkor is nagyságrendi az eltérés.
És valahogy ott vannak bazdmeg mindenütt, mindenbe belezabálnak. Ez a topik a legjobb példa rá. Akadnának itt, akik megpróbálnának elemezni, jutni valahová agyilag, legalább ötről félhatra (ha a hatra nem is sikerül), miközben minduntalan idesurran egy-két „őspatkány”, és összeszőrözi, összenyálazza ezt az egészet, löki a dögunalmasan obligát baromságait: „bármikor képesek bebizonyítani a magyar nemzetről, h fasiszta”.
Ezt történik tényszerűen, és erre mondja Babarczy Eszter, hogy elkezdődött a szebb jövő. Hogy annak is egyem a für-tarlós-leventés gusztusát.
Ezt írod: „a Mester megosztó, ami a hiedelemmel ellentétben nem negatív kép. Igen, megosztó, mert megmutatja a határsávot a hazugok és az igazmondók között.”
Hidd el, nem így van! Mert, ha így volna, nagyon csúnya dolog volna.
Hidd el, hogy én jobban ismerem a Mestert nálad, mert ő az én mesterem, nem a tiéd! Arany Jánost is jobban ismerem Arany Jánosnál (ez persze metafora volt, utalás egy közismert bonmóra, teszem hozzá gyorsan, még mielőtt végleg elátkozna itt éngem a Tudósliterátor Meteorológusok Világkongresszusa).
Hidd el, a művésznek, a gondolkodónak nem az a dolga, hogy az emberek között szelektáljon, nem az a dolga, hogy igazmondókra és hazugokra mutogasson, hanem az, hogy az igaságra mutasson rá, ha már oly nagyon muszáj mutogatnia!
Én tehát finnyásabb vagyok ilyen vonatkozásban, szerintem ugyanis nem mutogatni kell, hanem fogalmazni. A művész – jobbára – az „ihleti szellemiség” révén műalkotást hoz létre, a tudós – jobbára – a „fogalmi szellemiség” révén ítéleteket alkot. Igaz vagy hamis ítéleteket.
A gondolkodó nem az igaz emberekre (még kevésbé az igazmondó emberekre), hanem az igazságra veti vigyázó tekintetét. A gondolkodó ember lehetőség szerint abszolút igazságokat fogalmaz. Nem banalitásokat persze (pusztán az abszolút igazság kedvéért), ugyanis egy abszolút, de közhelyigazság megfogalmazásához nincs szükség gondolkodásra. Például a „minden ember halandó” abszolút igazság a „szemléleti szellemiség” révén is megközelíthető.
Írtad korábban, hogy az „emberi és művészi hitelesség persze egy pontig szétválasztható - de nem teljesen. Egyik a másikba átcsap, közük van egymáshoz”.
Nincs közük egymáshoz. Egyébként - enyhe költői túlzással – az olyan emberek miatt pusztult el József Attila, mint amilyen te vagy. Amit persze megelőzött, hogy a költő benneteket (Bálint Györgyöt és másokat) „lélektanos ökröknek” nevezett. Tudniillik a „lélektanos ökrök” műkritika címén egybekutyulták Babits alkotásának tárgyi lenyomatát (a verseit) az alkotó isteni lelkével. József Attila ezt finoman megkritizálta (az „értelmiségi” közhiedelemmel ellentétben nem Babits költészetét bírálta, hanem a „lélektanos” kritikát általában), szóval amin aztán megsértődött Babits is, berágtak a költőfejedelem „kritikusai” is, és kinyírták József Attilát, ahogyan kell. Ma pedig a József Attila Társaság elnöke olvassa „viszolygással” a többszörösen inkriminált pamfletet. Ne vedd zokon, picit olyan vagy nekem, mint Tverdota György.
Bizonyításul szabad legyen egy feneketlen közhellyel élnem: Villon költészetét nem minősíti sem az, hogy Villon haramia volt (ha az volt), sem az, hogy nem volt haramia (már amennyiben nem volt haramia).
Az Annie Hall akkor is remekmű, ha egyébként az alkotója kissé megpuncikázta a nevelt lányát Mia Farrow legnagyobb bánatára.
Vágó Márta – mint múzsa – a Klárisokban porig van gyalázva, ám aminek semmi köze ahhoz, hogy József Attila Vágó Mártának tövig nyomta le a torkán a konyakosüveget, merthogy közösülés előtt csak pohárból akart inni a szerencsétlen csajszi, pohár meg nem volt. Aztán a költőóriás meghágta szerényen Vágó Mártát, az aktus végeztével lerugdalta maga mellől az ágyról (ahogyan szokás), miközben roppant figyelmes volt hozzá, akár egy grandseigneur, a kezébe nyomott egy doboz gyufát, hogy azzal világítson maga elé a megdugott nő a sötét lépcsőházban, ne essen hasra hazafelé menet. Vágó Márta ezt így panaszolta: haza sem kísért!
Rejtelmek ha zengenek, őrt állok, mint mesékbe'. Bebujtattál engemet talpig nehéz hűségbe.
Szól a szellő, szól a víz, elpirulsz, ha megérted. Szól a szem és szól a szív, folyamodnak teérted.
Én is írom énekem: ha már szeretlek téged, tedd könnyüvé énnekem ezt a nehéz hűséget.
Tudjuk – ha máshonnan nem, Illyés Gyulánétól –, a Flóra-versek nem Flóráról, hanem a költőről magáról szólnak. Flórának lényegileg semmi köze hozzájuk.
„Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!” – József Attila nem a „címzettet” szerette így, hanem ő általában szeretett így. Költőként. Az a József Attila, aki néhány héttel korábban nőségében is, emberségében is kocsányig alázta Vágó Mártát (a nő persze frankón megérdemelte, amit kapott, de ez egy más kérdés).
A művésznek a műalkotáshoz semmi köze. A művész a legtöbb esetben nem is érti, hogy mit alkotott. Az orvosok tudják, hogyan kell szemet operálni, de nem tudnak szemet operálni (még a szemészek se mind), a hályogkovács nem tud az orvoslásról a világon semmit, ám tökéletes biztonsággal képes levakarászni a hályogot a néni szeméről.
A művész – általában – hályogkovács. A „világegészt” alkotja meg, miközben fingja nincs arról, hogy mit alkotott (általában). Magyarán: az ember, a művész és a műalkotás három különböző dolog, csak úgy van közük egymáshoz, mint például a versnek ahhoz a könyvhöz, amelyben olvasható, illetve ahhoz a táskához, amelyben a verseskönyvet cipeli a diák az iskolába.
Hozok egy példát a „fogalmi szellemiség” és az „ihleti szellemiség” közötti különbségre.
Megismerhetjük-e Kádár Jánost Huszár Tibor könyvéből?
Nem ismerhetjük meg.
Sok mindent megtudhatunk Kádárról, gyermekkoráról, szenvedéseiről, politikájáról, Kádár koráról, kortársairól, miegyebéről, de Kádár Jánost mint egészt, mint „világegészt” nem ismerhetjük meg. Ugyanis Huszár Tibor tudós, jobbára a „fogalmi szellemiség” révén operál. Nem ismeri a „lényeget”, hanem kutatja azt a „dolog” megismerése közben.
Ezzel szemben a „dolog” még nem is létezik a művész számára, ám a „lényegét” már ismeri, majd az alkotás során, az „ihleti szellemiség” révén a „dolgot” létrehozza, megalkotja.
Megismerhetjük-e a Mester könyvéből Kádár Jánost, mint „világegészt”?
Megismerhetjük. Sőt nem is muszáj végignyálaznunk a könyvet, elég „csupán” az alábbi bekezdést elolvasnunk:
„Kádár említett konfliktusai környezetével, bennem is gyerekkori, többnyire egyenlőtlen feltételek között megvívott verekedések és üldöztetések emlékeit idézik fel. Ezeknek a nyomorunkból adódó összeütközéseknek az emlékét soha nem lehet kiirtani, sem a tudatunkból, sem az ösztöneinkből. Egy életre szóló gyanakvást ültetnek belénk a tehetősek iránt, akik erőt és felsőbbrendűségi tudatot merítenek abból, hogy magasabb kasztból származnak vagy oda csatlakoztak. A sors kárpótolt minket, cserébe megkaptuk a szegények és megalázottak iránti feltétlen kötődésünket és szolidaritásunkat, mely akár egy ólomnehezék, életünk minden válságában talpon tartott bennünket. Bár magában a megfogalmazásban is ellentmondás rejlik, mégis elmondhatjuk, hogy Kádár János utolsó tudatos pillanatáig „sikeres vesztes” maradt, az ország első embereként is mindig a legnehezebb sorsúakkal vállalt közösséget.”
Kész. Ennél többet nem lehet megtudni. Sem Kádárról, sem a világról: „sikeres vesztes”.
Ez a művészet. A Mester itt frappánsan igazolja József Attila művészetbölcseletét (vesd össze: http://magyar-irodalom.elte.hu/ja/ja1014/ja1014x.htm).
A művész már akkor ismerte Kádárt (mint lényeget), amikor még nem ismerte Kádárt (mint dolgot). Le van írva expressis verbis: „bennem is gyerekkori… üldöztetések emlékét idézik fel".
Egyébként szándékosan idéztem a Mester klasszikusan „lesajnált, lefitymált, legyalázott” könyvéből, vagyis nem azokból a művekből, amelyeket a fitymálók is „jó regényekként”, „remek novellákként” ismernek el, hanem az átkosok közül is a legátkosabból, abból a műből, amelyről nagyfej történészek azt írták kritikáikban, hogy „nem forrásértékű” meg a tököm tudja, még miket hordtak össze kiváló szakértelemmel.
Tehát teljesen mindegy, hogy a művész öreg vagy fiatal, normális vagy buggyant, tisztességes vagy görény, piperkőc vagy húgyszagú, kommunista vagy neofita, zsidó vagy goj, kormánypárti vagy ellenzéki, kutyabarát vagy állatkínzó… a művész az művész. Ugyanais azt nevezzük művésznek, aki „Aműalkotás”-t hoz létre. Olyan alkotást, amely műalkotásnak minősül.
Huszár Tibor könyve nem műalkotás, mert lehet bármily részletes, akkurátus, szakszerű, „mindenre kiterjedő”, nem jelenik meg benne a „világegész”. Huszár könyve fontos alkotás, de nem műalkotás.
Művészetre akkor bukkanunk, amikor például ilyesmit olvasunk valahol: a szegények iránti kötődés olyan, mint az ólomnehezék. Lehúz és talpon tart. Tessék. Szorozza ezt össze valaki. Ha sikerült kiszámolnia, akkor javaslom, jegyezze meg jól a közben tapasztalt érzést, merthogy pontosan az volt benne a katarzis. Mesélhet róla majd az unokájának: egy ízben volt egy orgazmusom, amire a pszichiáterem azt mondta, hogy az nem orgazmus, ám volt egy katarzisom is, amelyről viszont a pszichiáter nem mondott semmit, merthogy annak ugyanúgy nincs fogalma a katarzisról, mint bármely irodalomtörténésznek.
Szóval ilyen a művészet. Aminek – ismétlem – semmi köze ahhoz, hogy az alkotó milyen szándékkel, minő indulattal írta, amit írt, milyen Arany János-i fenegondolat kerítette hatalmába alkotás közben.
Azt mondtad a múltkor, hogy a Mesternek „sok rossz mondata van”, de ami szerinted nem baj, mert terjedelmes az életműve, s abba nyílván sok rossz mondat is belefér.
Értem én, csakhogy abszolúte téves ez a megközelítés. A lényegnek a rossz mondatokhoz nincs köze. A rossz mondatokról csak annyit kell tudnunk, hogy ne tekintsük azokat jó mondatoknak, például azért, merthogy szeretjük a művész isteni lelkét ugyebár. (A gyűlölt Babits-pamflet erről szól.)
Az a döntő kérdés, hogy az alkotónak van-e „A műalkotás”-a. Ha van, akkor az alkotó művészember. Ha viszont nincs, akkor mutogathat, kérlek, az összes mocskos hazugmocskos rohadt egy hazugdisznókra, nem művész.
És most jön a legbűbájosabb csavarintás részemről (bármikor képes vagyok ilyenekre): a Mester akkor is művész, kérlek tisztelettel, ha mégis neked volna igazad, ha a Mester valóban, szabadidejében rosszemberekre vadászik, hevesen ágálva, mutogatva, szelektálva igazak és hazugok között. Nem hiszem, hogy ez a helyzet, ám ha mégis, nékem ő akkor is marad a mesterem, most már végleg (erre a kis időre), vagyishogy engem semmivel sem tudsz elriasztani tőle.
… hosszasan, évődve vitázol magaddal. Ha tévedek, elnézést.
Nem kell elnézést kérned, a gyanúd nem engem, hanem a nick-netezést (mint olyat) minősíti. Természetesen számolok azzal, hogy a fórumokon a legtöbb embert a hülye „bujkálás” lehetősége izgatja igazán, ezért mennek aztán az ún. „normál nickek” közti izgi leleplezgetések keresztbe-kasul (aminek amúgy semmi értelme). Tehát gondolsz, amit karsz, nem érdekel, szükségtelen elnézést kérned.
(Megjegyzem, ha saját magammal akarnék vitázni, akkor nem az interneten tenném, hanem drámát írnék, ugyanis ennek a dráma a műfaja. Csak hát nem tudok drámát írni. Ha viszont mégis éppen itt óhajtanék polemizálni önmagammal, valami perverz idiotizmustól vezérelve, akkor azt nyilvánvalóvá tenném, s úgy az már egy kvázi dráma volna.)
De ha már egészen idáig eljutottunk, s csak azért, hogy ne nagyon menjenek a varnyak a vetésbe, elmondom: nékem van már azért oly bátor stílérzékem, hogy pontosan tudom, méghozzá az első pillanattól fogva tudom, kié a Papiricus Cursor nick. Amúgy az én nickem ötlete is tőle való, csak nála nem angolosan, hanem inkább latinosan szerepel.
(Szubjektív, ízlés kérdése persze, mégis leírom, merthogy mért éppen nekem ne lehessen véleményem: Babarczy Eszter földhöz verdesheti cseresznyevirágos kis nejlonbugyiját a büszkeségtől, hogy Papiricus Cursor megjelent a topikján. Miközben rám is büszke lehet, de ez egy más kérdés, ennek már erotikai összefüggései is vannak, s amiről részletesebben akkor beszélek, ha majd besötétedik, ti. én egy kissé szemérmes vagyok, férfiszemérmes.)
Igaz, bár fontosnak tartom esetünkben a megkülönböztetést, mert külön külön vannak itten jelen és nem akartam Orbánt a náciság igaztalan vádjával illetni.....egyenlőre, remélhetőleg....
Nekem ugy tünik, ha Peronból kivonjuk Evitát, többé-kevésbé Mussolinit kapunk....
"Ha mán pontos akarsz lenni, nem fasizmusról van szó esetünkben, hanem nyilasságról, náciságról, amelyről kijelenthetjük, hogy itt van, politikai tényezővé vált a nép akaratából," Persze-persze. Ennyire nem akartam a részletekben elmélyedni. Azonban attól, hogy a magyar nácik nyilasoknak nevezték magukat a lényeg nem változott. A fasizmusnak van egy olyan kiterjesztő (összefoglaló) értelmezése is, amibe beletartozik Mussolini korporatív fasizmusa, Hitler nemzetiszocializmusa (az echte nácizmus), Franco falangizmusa stb.
"bár egyes ideologiai elemei megjelentek ennél az Orbánnál már egy pár év óta....bár inkább ezt inkább mussoliniságnak kéne tekinteni, hogy ne legyen félreérthető...." Az "orbánizmus" engem leginkább a peronizmusra emlékeztet. Még az "Evita" hiányzik hozzá. Lévai Anikó alkatilag nem alkalmas erre a szerepre. Bár lehetséges, hogy alkalmassá tehető.
Ha mán pontos akarsz lenni, nem fasizmusról van szó esetünkben, hanem nyilasságról, náciságról, amelyről kijelenthetjük, hogy itt van, politikai tényezővé vált a nép akaratából, voltaképpen demokrácia van,....a fasizmus lényegileg is némiképpen más, bár egyes ideologiai elemei megjelentek ennél az Orbánnál már egy pár év óta....bár inkább ezt inkább mussoliniságnak kéne tekinteni, hogy ne legyen félreérthető....
Amíg Fukuyama a történelem végét vízionálta (azóta, úgy tudom, revideálta álláspontját) a parlamentáris demokráciával és a piacgazdasággal, addig egyesek a topik végét vízionálták BE "végleges" távozásával. Pedig megint kezd érdekessé válni, leginkább jóvoltodból. Attól, hogy hosszasan, évődve vitázol magaddal. Ha tévedek, elnézést.
PC:"„Van még egy pont: jön-e a fasizmus, aktuálisan? Nem jó a kérdés, mert itt van.”
ML: "Nincs itt a fasizmus. Hanem jön a fasizmus."
Itt mindkét vitázó félnek igaza van, vagyis ez egy felesleges vita. PC ugyanis a fasizmusról, mint politikai ideológiáról, ML pedig a fasizmusról, mint politikai rendszerről beszél. Pontosítok: ML-nek (remélem) nincs igaza, a fasizmus, mint politikai rendszer talán mégsem jön. Mo-n az még elképzelhető ideig-óráig, hogy kialakuljon egy autoriter, etatista politikai berendezkedés (ha nem vagyunk észnél), de a jelenlegi európai konstellációban, az EUn belül egy fasiszta (totalitáriánus) politikai berendezkedés létrejöttének nincs esélye, mert az eleve ellentmondana az EU lényegének (pl.: vhttp://www.euroastra.info/node/24991). Annak pedig, hogy Mo kilépjen az EU-ból igen csekély a valószínűsége. Ha nem is 0.
ML: „A fasizmus (a vesszőnyaláb) lényege így fogalmazható meg: „egységben az erő”.”
A vesszőnyaláb maga fasces, hatalmi szimbólum, a köztársasági időkből. A lictorok (törvényszolgák) hordozták. Az egyes tisztségviselőket (consul, praetor, dictator) különböző számú lictor illette meg kíséretként. A fascesba attól függően, hogy kit és hol kísértek a lictorok esetenként bárdot is tűztek. A vesszőnyaláb (fasces) valóban azt (is) szimbolizálta, hogy egységben az erő, a fasizmus, mint politikai berendezkedés lényege azonban nem fogalmazható meg ilyen egyszerűen, de inkább a totalitarianizmusban, mint az egységben fogható meg. A totalitarianizmus persze a felszínen az egység látszatát kelti, hiszen a diktatúrában értelemszerűen nincsen mód az eltérő politikai nézetek artikulálására.
Nem jó a kérdés, mert itt van.”
Nincs itt a fasizmus. Hanem jön a fasizmus.
Miért nincs itt? Mert nincs jelen az ő lényegi valójában. Mi a fasizmus lényegi valója? A fasizmus lényegi valója a totalitarizmus. Vagyis akkor állítható komolyan (abszolút igazságként), hogy itt van a fasizmus, ha minimum az állam fasiszta. De leginkább az egész társadalom, minden szervezetével, korporációjával együtt.
Miért állítható (és nem csak valószínűsíthető), hogy jön a fasizmus? Azért, mert szükségképpen jön. Legalábbis Magyarországon, legalábbis a politikában és legalábbis az elkövetkező 10 hónap során (már amennyiben kitelik a választási ciklus).
Miért szükségszerű a fasizmus jövetele (a jelenlegi politikai konstelláció szerint)? Azért, mert a Fidesz határozottan kijelentette: a maga részéről nem tud elképzelni koalíciós kormányzást. Ez azt jelenti, hogy minimum abszolút többségre törekszik (sőt inkább kétharmados többségre, sőt – ha jól rémlik – Navracsics már négyötödös többségről beszélt), ha pedig ez így van, akkor a Fidesz-propagandának szükségképpen kell fasizálódnia, mert az ún. „szélsőjobbról” is, a szocialisták primitív szavazóbázisából is főként fasisztoid (manapság így mondják: „rendpárti”), és persze nem csak fasisztoid, hanem neonáci, neonyilas (rasszista, antiszemita, idegengyűlölő, homofób, cigányellenes, revansista) demagógiával szerezhet élő és holt lelkeket. Ha viszont nem így történik, ha a Fidesz-propaganda nem fasizálódik, akkor az ún. „szélsőjobb” erősödik értelemszerűen a maga neonyilas félkatonai militarizmusával együtt.
Tehát akár így, akár úgy, abszolút igazságként fogalmazható meg az ítélet: jön a fasizmus. Nem itt van, hanem jön.
Aztán, hogy visszafordul-e a fasizmus, s ha visszafordul, mely ponton fordul vissza és miért – már egy egészen más kérdés. Ennek megítélése nem rám tartozik. Hanem a „Világ Meteorológiai Szolgálat”-ra.
Szerinted a fasizmus „Itt volt… a szalonzsidózásokban”.
Kérdezd meg a Mestert, ti. ő nem csupán mestere, de művésze is a szónak, kérdezd csak meg tőle, mit jelent a „szalon”, „szalonképes” kifejezés a magyar nyelvben. De hogy ne kelljen zaklatnod ilyesmivel a Mestert, én is megmondhatom: a „szalon”, mint jelző, épp a fasizmus ellenkezőjét jelenti. Tehát a szalonzsidózásban eo ipso nincs jelen a fasizmus, de még a zsidózásban sincs jelen. A fasizmus és az antiszemitizmus, a fasizmus és a nácizmus, rasszizmus fogalmak nem szinonimái egymásnak. Ezért lehet fasiszta például Farkasházy Tivadar, még akkor is, ha nem huhog effektíve a négerre a lelátón (persze azért huhog!!!), de, ha nem huhogna, akkor is fasiszta volna, mert fasiszta módon viselkedik.
A fasizmus (a vesszőnyaláb) lényege így fogalmazható meg: „egységben az erő”. Ha tehát valaki azért megy ki a futballmeccsre, hogy a lelátón tömegegységbe verődve, tömegerővé szerveződve terrorizálja az ellenfél játékosait, erődemonstrációval doppingolja a saját focistáit (ezt drukkolásnak nevezzük), továbbá hogy terrorizálja a bírókat stb., akkor az az ember fasisztaként viselkedik. Fasisztaként, a szó eredeti, „tiszta” értelmében. Amennyiben pedig huhog is hozzá (mint pl. Megyesi Gusztáv, Farkasházy Tivadar az Üllői úton), akkor az illető rasszista-fasiszta, de minimum bunkó-fasiszta módon viselkedik, amennyibe pedig auschwitz-vonatozik is mellé (mint nevezettek szerelmetes drukkertársai), akkor antiszemita-rasszista-fasiszta módon viselkedik.
Aki viszont társaságban (szalonban) decensen zsidózik, lehet antiszemita (nem szükségképpen az), lehet rasszista (az antiszemita nem szükségképpen rasszista), ám kizárt, hogy fasiszta volna. Hát, hacsak nem megy ki utána a focipályára üvölteni, mint a barom. Mint a tömegbarom. Mert a fasizmusnak nem az üvöltés a lényege, hanem a tömeges üvöltés, a tömeges üvöltésben megnyilvánuló erődemonstráció.
Látod, ennyire beszarás a magyar nyelv. Minden fogalmi disztinkció kifejezhető szóban. Szmájli sem kell hozzá. Sőt én még latin szavakat is ismerek: disztinkció. Néha keverem őket, és nem azért, hogy a szimplácska nickeknek is legyen valami örömük a boldog fórumozásban, hanem diszlexiásan keverem a szavakat, ám a fogalmak közti különbségek tökre bejönnek nálam. Ezért utálnak mocskosul az emberek, főként azok, akik szerint a szavakon lovagolok folyvást, de leginkább akkor, amikor mondatokat fogalmazok.
Babarczy Eszter például azért távozott innen véglegesen, mert én a szavain lovagoltam. Míg ő a Gyurcsányon lovagolt. Addig én a szavain lovagoltam. Ahelyett, hogy én is a Gyurcsányon lovagolnék, vagy nem tudom, mi volna az ő immanens elképzelése.
Ha szavakat írunk, akkor szavakon lovagolunk (logikus, nem?), ha Gyurcsányt kapjuk a lábunk közé (rossz ló gyanánt), akkor a Gyurcsányon lovagolunk, ha pedig Orbánt kapjuk be jó ló gyanánt, akkor az Orbánon…
Egyébként nekem teljesen mindegy, a magam részéről szívesen nyerítek hozzá, hátha egyszer engem is a lába közé kap valaki, egy viszont egészen biztos: a szalonzsidózás nem bizonyíték arra, hogy már itt volna a fasizmus.
