" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Gondolom, többek között egy-egy ilyen atipikus helyzet zavarhatja meg a szagemberek fejét, ami miatt nem látják át világosan a kisugárzási inverzió lényegi összefüggéseit.
Néha vannak speciális légköri helyzetek, avagy előfordul, hogy a hóhért akasztják: Nagykanizsa extraszuper fagyzugban +2, Pécs-Pogány kitűnő fagylefolyású ponton +1.
Már tegnap el kezdtem írni, de nekem nagyon nehézkesen ment a fórum, a képfeltöltéskor pedid telejesn lefagyott...
Nem még nem teremnek az oltvány Asiminák, mert az eredeti amerikai növények nem az enyémek, én oltóvesszőt kaptam róluk. de az idén már virágzott az egyik, de még nem kötött. Viszont a régebbi magonc idén termett 1 szemet, arról teszek fel képet, meg virágzó fáról is ...
Egyébként az amerikai Asiminák szerintem nagyon jók, mert hiszen onnan származik és sokan foglalkoznak vele(már hagyomány tiszteletből is), persze behozni nem egyszerű...
az itteni termesztési és egyéb tudnivalókat fordítottam le pár éve, mert nem találtam magyar leírást(azóta a fajták már bővültek) és az akkori magonc növényeim nagyon senyvedtek, ennek is kerestem az okát :
Legtöbben úgy kaszabolják a növényeket, hogy fogalmuk sincs, hogy miért teszik. A letenyei nagy kivi gazdájának hiába magyarázom évek óta, hogy az almafélék kétéves hajtásokon hozzák a virágokat és ha azokat levágja, nem lesz termés. Most kivágja a fát, mert "nem terem". Minden hiába!
Na itt Szegeden is láttam már sok "csodaszépen metszett" fügét. Miért is ne szüretelné le a termést már kora tavasszal, ha lehet. Azután meg zsörtölődik, hogy ott a nagy fa, de alig van rajta termés, de nő, mint az állat. Nem győzöm elmagyarázni, hogy hol követik el a hibát. Tényleg rengeteg munkánk van, míg rendet teszünk a fejekben.
Egy katonatársam azért lett szakács a katonaságnál, mert Szakács volt a neve, így aztán mégiscsak több köze volt a szakmához, mint akit például Vargának hívnak.
Ezzel párhuzamosan kellene futtatnunk egy társadalomlélektani topikot, mert ha ebbe valaki idegenként belepillant, azt fogja hinni, hogy a "Tizenkét dühös ember" megy folytatásokban.
Nagyon érzékeny a fitoftora nevű gombabetegségre, ennélfogva jobb légnedvességmérő, mint a műszer. Ott, az alig művelt szőlő mellett nem feltételezhető, hogy módszeres növényvédelemben részesülne, különösen így, november felé közeledve.
Neeee! Ezmekkora! Én is ezt hallom úton-útfélen, hogy mer az mediterrán! Pécs környékén lehetne keresni, a pécsi-medence aljában, vagy Mecseknádasdon, vagy Sásdon, vagy sorolhatnám! Mekkorát nézett volna az öreg, ha közben 2 pincével arrébb meg találtál volna egy pincényi fügefát :))
A vicc az egészben az, hogy az este elfelejtettem beirni, de az egyik, a képeken a jobb oldali fát ki akarják vágni, mert árnyékot tart a konyhának! Mondtam nekik, ha alma lenne, nem kár érte, de a falu összes almafája nem ér annyit, mint ez a füge! Szóval a percei ennek is meg vannak számlálva, de felmerül a kérdés, minek ültetnek oda növényt, ahonnan amikor megnő és termést hoz, ki kell vágni?????? Ezért nem látunk sehol nagy példányokat, mert a nép üti-vágja-nyírja-kaszabolja amig van! Azért próbáltam hatni rájuk, de szerintem pár nap és el is felejtik!
Ezeknek a kedves pákai domboknak a képeit nézve, meg kell emlékeznünk egy olyan Valakiről, aki igazán méltó minden elismerésre. Drága Öveges professzor beszélt mindig nagy szeretettel erről a vidékről, ahonnan származott és ahova minden nyáron hazajárt egészen élete utolsó éveiig. Itt minden rög az Ő emlékét őrzi.
Arról a fügefáról, amelyik alatt a tornyiszentmiklósi gazdasszony áll az a történet jutott eszembe, amit a hatalmas méretű jégfüge gazdája mesélt. Amikor megkérdeztem tőle, hogy honnan származik ez a hatalmas szőlőhegyi, minden hidegre fittyet hányó fa, akkor elmondta, hogy ő Lenti város lakosa lévén, az ottani lakóháza mellett álló fa sarjaként ültette a szőlőhegyre. Arra a kérdésemre, hogy milyen volt és mi lett a sorsa az anyanövénynek, azt válaszolta, hogy még annál is nagyobb volt már, mint az utódja, de KI KELLETT VÁGNI(!), mert amikor fújt a szél, az ágai lesodorták a tetőről a cserepet. Kíváncsi vagyok ezt a tornyiszentmiklósi fát mikor fogja elérni a sorsa. Ha így fejlődik, a napjai meg vannak számlálva. "A lovakat lelövik, ugye?" A fügét és a kivit ki szokás vágni, ugye?
