És most már arról is én tehetek, hogy kvantum specin csak számolni nem tanítottak meg. :o)
Valahol utána kellene járnom, hogy a Schrödinger-egyenletet hogyan lehet megoldani tetszőleges V(x) potenciálra.
Először 1 db individuális részecskére.
Aztán jöhet a dekoherencia.
Mert arra tényleg kíváncsi vagyok, hogy ebből a hullámfüggvény diszperziója helyett hogyan jön ki pont fordítva a lokalizáció, vagyis a tiszta kvantumállapotot mutató mérés.
Neked kivételensen elárulom, hogy ez egyáltalán nem igaz.
Mert az elektromágneses mező csatolása miatt nagyon-nagyon picit gerjeszteni fogja a vákuum lakóit, vagyis az elektron és pozitron mezőket. Tehát a vákuum egy pszeudo dielektrikum. És ezáltal a fény nem fénysebességgel közlekedik, hanem egy nagyon kicsit lassabban.
Ebből egy szó sem igaz. Ezt a baromságot te találtad ki, mivelhogy semmit nem értesz a matematikához, ezért a specrel képleteit is olyan bután bámulod csak, mint bornyú az új kaput.
Tapasztalataim szerin veszélyesebbek azok, akik dícsérnek. :o)
Óvakodj a hízelgőktől!
(Az ellenségeimmel elbánok magam is.)
Tehát az individuális "szabad" részecske hullámfüggvénye terjeszkedik a Schrödinger-egyenlet alapján.
Viszont egy Gauss-eloszlású hullámcsomag megtartja az "alakját" a "tágulás" közben.
Ami az előző hozzászólás végéről lemaradt: Hogyan is kell számolni a dekoherenciát?
Merugye a "bölcsészfizika" kurzusokon megtanították a Schrödinger-egyenlet néhány ismert megoldását.
Viszont odáig már nem terjedt ki az oktatás, hogy egy tetszőleges potenciálfüggvényre meg tudjuk oldani például numerikusan.
(Habár vannak ilyen szimulációs programok, néha mutogatják is.)
Vagyis kezdjük ott, hogy egy adott V(x)=f(x) időben állandó potenciálra hogyan kellene például numerikusan megoldani, először egy részecske esetn. Aztán jöhet a "mérés" közbeni dekoherencia. Mert azt állítják Everett követői, hogy ilyen esetben az időfejlődés "tiszta" állapot irányába halad. Például felfelé mutató spin és a mérőműszer felfelé mutató spint regisztrál. És persze a kutató is felfelé mutató spint olvas le.
"Viszont a kiterjedt hullámfüggvény (?pillanatszerű?) összeomlása értelmezhetetlen."
Csak akkor, ha nem érted a matematikáját és csak a szóbeli elmesélésekből tájékozódtál. Tudod, abból nem lehet igazából megérteni a dolgokat, és ha nem vagy elég okos, akkor csak mégjobban megzavarnak az ismeretterjesztő mesék, és oda jutsz, ahol te vagy: mindent mindennel értelmetlenül összezagyválsz.
"Ámbár a specrel szerint ugyebár a tér és az idő egymásba konvertálható."
Ezt a baromságot hol olvastad?
Vagy csak szimplán magadnak erre a baromságra fordítottad le amit a specrelről olvastál? Akkor még dolgozz egy kicsit a témán, mert még messze vagy a tényleges megértésétől. Kezd a matekjával! Mindig abban van a lényeg és nem a sóder szövegelésben és elmesélésekben.
Vagyis szerinted, 'kisebb helyre'/'rövidebb hosszúságba' ugyanannyi 'hosszú hullámú' fény/e.m. hullám is 'belefér', mint a 'kiinduló' nagyobb 'vastagságú' "3D-s térhullám"-ba ?!
;-/
Teljesen rossz.
Sehova nem vezet, ha a kiterjedt hullámfüggvény pillanatszerű összeomlását vizsgáljuk, ráadásul matematikai pontba.
Az univerzumnak egyetlen hullámfüggvénye van.
Jelenlegi haladó elképzelések szerint összeomlás nem történik, hanem a közös hullámfüggvény fejlődik Schrödinger szerint úgy, hogy ebből korrelált tiszta állapotok alakuljanak ki.
Eredetileg még Schrödinger is úgy gondolta, hogy az egyetlen részecske hullámfüggvénye a lokalizálódás irányában fejlődik. De aztán rá kellett jönnie, hogy az éppenséggel expandál. Persze nála a potenciál egy klasszikus mező. Újabb kutatások már figyelembe veszik, hogy környezet is kvantumos. Nem lehet a mérőműszert sem klasszikus objektumként kezelni. És persze a Schrödinger-egyenletben szereplő potenciálfüggvény is valójában kvantált mező, ahol a kölcsönhatást vurtuális részecskék közvetítik.
"Viszont elképzelhető, hogy ez jelenleg csak a tudásunk hiányossága."
Nem képzelhető el.
Görbült téridőn GEOMETRIAILAG nem összegezhető az energia, ugyanis a vektormennyiségek összeadásához szükséges párhuzamos eltolás művelete nem egyértelmű: a végeredmény vektor állása függ az eltolás pályájától is.
Úgyhogy görbült téridőn nem lehet összeadni az energia-impulzus vektorokat, vagy pontosabban: össze lehet adni úgy, hogy a választott útvonalaktól függően az összenergia nullától akármeddig terjedhet, azaz nincs egzakt definit értéke.
"Ha valaki a megfigyelt -kezdeti- és végállapotbeli- dolgokat 'össze tudja kötni' az 'elméjében működő', logikus 'modellekkel', akkor a matematika már csak a gyakorlati használhatóságot segítheti, de bizonyítéknak nem mondhatnám."
Mert sajnos fingot se értesz a tudományokhoz.
Tudod az, hogy fejben "össze tudod kötni 'logikusan' a kezdeti és a végállapotokat" lófszt sem ér. Ugyanis fejben olyan könnyen és lazán tévedhetsz, hogy öröm nézni. Az esőcsináló sámánok például fejben "logikusan" összekötötték, hogy a megfelelő esőtánc csinálja az esőt (ha mégsem jött az eső, akkor természetesen nem volt "megfelelő" az esőtánc). Aztán utólag kiderült, hogy ez az egész fejben modell alaptalan baromság volt.
Na tehát. A természettudományok művelése úgy működik, hogy ha van egy ötleted, akkor KIMATEKOZOD, ugyanis míg a szóban-fogalmakban gondolkodás hányaveti, pongyola és logikai hibákkal terhelt, addig a matek szigorúan következetes és logikus. Ha a matekozás nem mutatott ki ellentmondást, na akkor jó az elképzelésed. A matekozás nélkül amit itt műveltek csak pelenkás pisisek felnőttesdit utánzó ügyetlen játéka az óvoda homokozójában.
Persze, apu-anyu szeme könnybe lábad nézve a csemetéjét a butuska játéka közben, meg nagyon büszke is rá, de ettől még nem lesz értékkel bíró munka.
Még egy dologra akartam reagálni, de most nem találom hirtelen.
A részecskék hulláma nem közegben terjed.
Ezt könnyen beláthatjuk a sebesség transzformációs szabályból.
Közeghullámoknál nem lenne érvényes de Broglie képlete.
A fény sem valami kemény közeg hulláma, ami miatt a rezgés traszverzális lehetne.
Vagyis ez nem érv a longitudinális fény ellen, hogy ahhoz összenyomorgatható közegre lenne szükség.
Ezek logikátlan inkonzisztens érvelések.
Viszont - mint hitetlen gyahúr - nem zárom ki, hogy mnégis létezhet longutudinális fény, amelyet mi nem észlelünk.
És mivel a Maxwell-egyenleteket különféle tapasztalatok alapján írták fel, nem is szerepel az elméletben longitudinális elektromágneses hullám.
Ámbár azt meg kell hagyni, hogy bizonyos peremfeltételek között az elektromágneses hullámnak is lehet terjedés-irányú komponenSE. Úgy mint TE vs. TM, azaz tisztán transzverzális elektromos és tisztán transzverzális mágneses.
Ez persze a tagadás tagadása. Mondhatnán úgy is, hogy részlegesen longitudinális mágneses és részlegesen longitudinális elektromos hullám. Ez előfordulhat még vákuumban is (csak a semmi köré kell egy fém csövet rakni).
Viszont nem egy határozott egyenes pályán jut a kibocsájtó atomtól a kölcsönhatás helyére ahogy azt a makroszkópos világban a szavannamajmok a kavicsokkal megismerték, amikor egymás fejéhez dobálták.
A szabad foton a jelenlegi leírások szerint végtelen kiterjedésű síkhullám (vagy gömbhullám).
Viszont a kiterjedt hullámfüggvény (?pillanatszerű?) összeomlása értelmezhetetlen.
Pályája akkor lehetne egy részecskének, ha utazás közben a környezetével történő dekoherencia folyamatosan lokalizálná a hullámfüggvényt.
Egy dolgot azonban figyelembe kell venni: a csatolást a fermionok és a bozonok között.
Jelen esetben az elektromágneses csatolási tényezőt. (Lánykori nevén: csatolási állandót.)
A foton csatolva van a gerjesztetlen elektron-pozitron mezőhöz. Feynman ezt fel is rajzolta.
Tehát a vákuum egy pszeudo dielektrikum.
Tehát: szabad részecske a csatolás miatt nem létezik, az csak idealizált közelítés.
Az időbeli eltolás szimmetriájával rendelkező fizikai modellekből matematikai szükségszerűséggel következik egy megmaradó mennyiség, ami ez esetben az energia.
Ámbár a specrel szerint ugyebár a tér és az idő egymásba konvertálható.
Az említett konvertibilis szimmetriákra támaszkodó megmaradási tételek: a lendületre és az energiára vonatkoznak.
Például a kozmológiai vöröseltolódás jelenségében a táguló univerzumon áthaladó fotonok kisebb energiával érkeznek be ide hozzánk, mint amennyivel elindultak. Az energiakülönbözet sehová sem adódott át, szimplán "eltűnt". Nincs energiamegmaradás univerzum méretekben.
És az nem lehetséges, hogy a fotonok "elveszett" energija tágítja az univerzumot?
Melyik volt előbb, a tojás vagy a tyúk?
A tágulás az oka a fotonok energiavesztésének, vagy pedig a fotonok energiája tágítja az univerzumot?
Melyik az ok és melyik az okozat? Nekem ez nem teljesen ok.
"Akkor -gondolom- ezt az 'egyenetlen-energia-eloszlást', ki is lehet mérni... ?"
Elméletileg igen, de gyakorlatilag elég nehéz lenne. Két ok miatt is.
Az egyik ok a méret. A fényhullámok interferenciájából adódó amplitúdó-különbségek mikrométeres távolságokban jelentkeznek.
A másik ok az, hogy az egyenetlen eloszlás nem statikus, hanem pillanatról-pillanatra változik. Ahogyan a fényhullámok jönnek-mennek, hol itt, hol ott erősítik vagy gyengítik egymást. Vagyis az erősítési pontok helye folyamatosan változik.
Hogy szemléletes legyen, először képzelj el egy sima vízfelszint, pl. egy tónak a teljesen sima vízfelületét. Ha nincsenek hullámok, akkor a víz magassága akár milliméteres pontossággal megmérhető. De ha a víz elkezd hullámzani, akkor lehetetlen mérni, mert a hullámok hol itt, hol ott magasabbak, ahogyan a hullámok jönnek-mennek.
Térjünk vissza a teljesen sima tóhoz. De most kezdjen el esni az eső. Az esőcseppek ráesnek a sima felszínre, és hullámokat keltenek. Ahová az esőcseppek becsapódnak, onnan egy-egy körhullám indul meg a tó felszínén. Minden esőcsepp ilyen körhullámot eredményez.
A sok-sok körhullám egymásba hatol, és ahol azonos fázisban találkoznak, ott felerősítik egymást, és a hullám amplitúdója abban a pontban megnő. De lesz, ahol ellenfázisban találkoznak, ott az amplitúdó lecsökken.
De ahogyan a hullámok szétterjednek, az erősítési pontok helye folyton változik. Így egy folyamatosan lüktető, fodrozódó vízfelszin jön létre.
Ugyanígy van a fényhullámok esetében is, csak sokkal kisebb méretekben, és 3D-ben. Egy fényforrás sok-sok gerjesztett atomjai időnként (szakaszosan) fényhullám-vonulatokat indítanak el, amelyek fénysebességgel terjednek szét a fényközegben. Ez a sok-sok gömbhullám-vonulat interferál egymással és egy lüktető hullámteret hoz létre. Ahogyan a hullámok egymáson áthaladnak, hol itt, hol ott erősítik fel egymást, vagyis az erősítési (és gyengítési) pontok helye folyton váltakozik.
Ebben a lüktető elektromágneses hullámtérben élünk mi emberek is.
Van is Öveges tanár úrnak erről egy könyve: "Sugárözönben élünk" címmel.
