A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Persze a probléma kicsit bonyolultabb, mert egy ütközésnél nem vehetünk konstans erőlökést. Precízen alkalmazni kellett volna a megmaradási tételeket. (Megengedve, hogy elhanyagoljuk az ütközésnél fellépő akusztikus veszteséget, a hőhatást, valamint a közegellenállást.)
Egyszerű középiskolai példa két golyó centrális ütközése. (Nem centrális ütközésnél a súrlódást és a deformációt is figyelembe kellene venni. Szélső eset az érintőleges ütközés.)
A súlypontjában alátámasztott teniszütőt alulról megdobod egy teniszlabdával. Milyen magasra repül fel?
Apámnak van egy hosszú létrája. Ha az egyik végén próbálom megemelni, másik vége letámasztva marad. Valamennyit persze a tömegközéppontja is megemelkedik. De ez inkább csak forgás, mint haladó mozgás. Okosabbak persze ki is számolhatják, hogy adott erőlökés esetén hogyan oszlik el a lendület és a perdület a tömegközépponttól mért erőkar függvényében. (Sajnálatosnak tartom, hogy erre a jövő fizikusai nem jöttek rá, és az effektust egy túlságosan rövid fadarabbal próbálták kimutatni.)
A sík egyenlete egyszerűbb a gömb egyenleténél. Persze a prizma belépő oldala akárhogy is állhat. Nyilván a merőlegesen beeső sugárra van a legkevesebb hatása.
Vegyünk egy fénysugarat. Célszerűen a lencse optikai tengelyével párhuzamosan indul, természetesen a lencse irányába. Egyenes paraméteres egyenlete. Ismét célszerűen vagy horizontális, vagy vertikális a kezdeti irány. Az egyenes meredeksége kezdetben nulla. Persze sok ilyen egyenest fogunk venni. Hogy milyen sokat, az a képernyő felbontásától függ. Túl sűrű vonalakból áttekinthetetlen lesz. Túl kevés pedig nem mutatja meg a lényeget.
Ezek után vesszük a domború lencse egyenletét. Kiszámoljuk a fénysugár és a lencse felületének metszéspontját.
Az adott pontban merőlegest szerkesztünk a felületre. Vektori szorzat. Aztán a beeső fénysugár meredekségére alkalmazzuk a törési törvényt. A fénysugár folytatja az útját a lencse kilépő felületéig. Ott ugyanezt elkövetjük. Több rétegű lencse esetén folytatjuk ugyanígy a számolást. Végül meghatározzuk azt a pontot, ahol a kilépő fénysugár metszi az optikai tengelyt.
Én csak a linkeket másolom be egy fájlba, hogy ne kelljen ismét keresgélnem.
Mellé írom, hogy miről szól, miért fontos.
A tiédet is bemásoltam. Elég hosszú, így csak az elejét tudtam elolvasni. De ha szükségem lesz rá, tudom hol találom. Van több írás is, aminek a linkjét eltettem magamnak.
Nem mindegy, hogy valamit először eltolunk és utána elforgatunk, vagy először elforgatjuk és utána eltoljuk.
Homogén koordinátákkal a két művelet összegezhető egyetlen mátrixban. A lehetséges két sorrend közül melyiket reprezentálja az eltolva forgatás? (Ennek utána kell járnom.)
Te ugye nem tudod, mikor kell megállni a hazudozásban? Minden egyes alkalommal úgy túltolod a biciklit, hogy még a legtopább olvasónak is leesik a tantusz, hogy szemrebbenés nélkül hazudsz.
Egyrészt azért nem töltheted le a google találatokat, mert mint az általam hozott is, többtucatnyi független weblapból állhatnak. Egyesével a weblapokat letölteni macerás, olyan net-archiváló programot találni és megfelelően használni, ami több linkekkel összekötött weblap-tartalmat le tud menteni, na az meg informatikai szakértelmet igényel.
Másrészt meg a netes tartalmakat csak a bolond tölti le, mert ugyan már minek? Bárhol és bármikor elérhető, semmi szükség nincsen offline másolatra. Pláne működésképtelen offline másolatra, hiszen a weboldalakon lévő linkeket nem sok program képes úgy átkonvertálni, hogy offline másolatban is működjenek és ne a semmibe mutassanak.
Megint nagyot akartál mondani, de annyira nem értesz a témához, hogy csak egy csúfos lebukás szerencsétlenkedésre sikeredett.
Kábé öt másodperces Google keresésbe került. Neked se tört le volna a kezed, ha bepötyögöd a keresőbe, hogy "geometriai optika" ahelyett hogy itt egy anonim fórumon pattogjál követelőzve.
Viszont borítékolom, hogy nem fogod elolvasni. Túl magas ez is neked.
📺 Nem találom azt az előadást. Nem a szivárvány és nem a délibáb. Persze az is lehet, hogy rosszul emlékszek, vagy összeadtam két különböző előadás tartalmát. Emlékeim szerint először veszi a geometriai optikát (amely egy közelítés a λ→0 határesetre). Aztán kiszámolja a Maxwell-egyenletek alapján adott hullámhosszra az interferenciát. Végül megcsinálja elektronokra a Schrödinger-egyenlet alapján. So far so good.
A kérdésem a következő: Schrödinger nem relativisztikus. A relativisztikus kvantumegyenlet neve Klein-Gordon. Abból viszont szét lehet csatolni két elsőrendű differenciálegyenletet. Mint tudjuk, a Maxwell-egyenletekből kettő definíció, kettő pedig természeti törvény. Vagyis hol van a Klein-Gordon alapú elektrodinamika? Nem az a kérdés, hogy K-G miért relativisztikus és Schrödinger miért nem az.
A kérdés az, hogy Schrödinger és Klein-Gordon mitől kvantált,
Hogyan dönti el a fény, hogy melyik úton menjen? Minegyiket kiszimatolja és utólag eldönti? (Kis fáziseltérés erősíti egymást. Nagy fáziskülönbség kioltja.) Ajajaj! Mekkora raszter szerint lehet integrálni?
Ehhez majd még kapcsolódik egy másik hullámtani kérdés...
Az jól látszik, hogy telis-tele van a fejed ismeretekkel.
Sokrétű a tudásod. Talán egyikünk sem rendelkezik olyan széleskörű ismeret-tömeggel, mint te.
De van egy nagy bajod. Ezerféle gondolat cikázik össze-vissza a fejedben, és nem tudod őket kordában tartani. Amíg nem tanulod meg a gondolataid irányítását, addig nem jutsz sehova, hiába rendelkezel töméntelen mennyiségű ismerettel.
Szándékosan nem szóltam hozzá jó ideig, nehogy az a vád érjen, hogy akadályozom a bohócfizika kibontakozását, de szemlátomást ugyanaz az értelmetlen, semmitmondó szófosás megy, mint azelőtt.
Ami nem csoda, mert a bohócfizikusnak semmije sincs a nagyképű handabandázáson kívül. És soha nem is lesz.
