E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
Hát, ez elég hosszú, de lehet, hogy elég érdekes.....
Gyakran játszom az okos, titokzatos értelmiségit, aki néha furcsa dolgokat mond, és mindenki megrökönyödik. Szeretem provokálni az embereket, és szeretem azt hinni, hogy az emberek nem tudják, hogy mi van bennem. És visszagondoltam erre az én viselkedésemre, és eléggé röhejesnek találtam, ahogy így visszagondoltam erre -- meglehetősen korlátoltnak.
Jézus tulajdonképpen bújócskázik a tanítványokkal. Jézus mindenesetre jót szórakozott a tanítványokon szerintem. . Jézus játszik a tanítványokkal. fokozza a hangulatot Játssza a naivat Jézus. minthogyha Jézus humorizálna a tanítványokkal, játssza a tudatlant, az együgyűt; és játszik azzal a szituációval, hogy a tanítványok nem ismerik fel öt, és őróla beszélgetnek. Jézus; és akkor ahelyett, hogy Jézus kiállna eléjük, nyíltan bemutatkozna -- "Sziasztok, én vagyok Jézus" --, ehelyett itten szórakozik velük. kíváncsi lennék Jézus arcára, hogy hogyan adta át azt a kenyeret. Megint csak, rezzenéstelen volt az arca? Vagy elmosolyodott, amikor odaadta a kenyeret? Esetleg kacsintott egyet a tanítványokra, mielőtt eltűnt? "Na, most lebuktatom magam. Most elárulom magam, hogy én vagyok az."
Felvetődik bennünk, hogy hát ennek az Istennek már semmi sem szent? nem tiszteli a mi drámai, mély érzéseinket, és gyakran bolondot csinál belőlünk. Legalábbis itt a tanítványokból bolondot csinált. Megnézhetjük picit tüzetesebben, hogy hogyan csinál bolondot a tanítványokból.
megállapíthatjuk, hogy Jézussal járni rendkívül frusztráló dolog, mert ritkán látjuk Őt igazából. Olyan emberek vagyunk, akik a külvilággal az öt érzékszervünkön keresztül tartjuk a kapcsolatot -- a szaglásunk, tapintásunk, látásunk, ízlelésünk, hallásunk [által]. De Isten nem ilyen. Istent nem lehet hallani a füleinkkel, nem lehet látni, nem lehet tapintani. Isten kicsúszik a mi birodalmunkból. Csak egy kegyelmi pillanat lehet, amikor egy pillanatra felsejlik lelki szemeink előtt. Egyébként vakon járjuk az életünket, vakon botorkálunk végig, vakon magyarázgatunk Jézusnak, ha úgy tetszik, miközben ö mosolyogva hallgat bennünket. Szóval Istennel járni nagyon frusztráló. És ez is egy olyan oldala a kereszténységnek, amit mi, hívők igyekszünk a szőnyeg alá söpörni. Nemcsak úgy beszélünk a keresőkről, minthogyha ők keresők lennének, és mi már abszolút mindent megtaláltunk volna, hanem gyakran úgy beszélünk, minthogyha nem lenne néha idegesítő Istennel járni
Istennel járni mulatságos. Persze gyakran saját magunkon kell röhögnünk, hogyha így visszanézünk -- de legalább nevethetünk valakin. Viszont ehhez kell egy érettség, hogy nevetni tudjunk magunkon . több percet is tudok adni, amikor mindenki némán végiggondolhatja az életének az utolsó részét -- ahogy beszélgetett a hívő testvéreivel, ahogy... elsősorban talán arra gondolnék, ahogy itt, a gyülekezetben viselkedett, ahogy kritizálta a többieket, ahogy magyarázgatott mély teológiai gondolatokat a testvéreinek, ahogy viselkedett akár egy közgyűlésen, akár egy négyszemközti beszélgetésen így a gyülekezeti összejöveteleink után, és képzelje oda Jézust maga mellé, és próbálja meg elképzelni Jézus arckifejezését: hogyan hallgatta a mi beszédünket, és hogyan nézte a mi viselkedésünket. Tehát erre adok néhány percet. Még csak nem is kell [...] mosolyogjunk vele együtt magunkon. Ez nehéz feladat, és mint mondtam, énszerintem ehhez nagyon nagy érettség kell, hogy valaki be merje magának vallani, hogy... hát most, itt bizony nagyon emberi voltam.
Mi azt hisszük, hogy attól, hogy már megtértünk 1 vagy 10 vagy 50 évvel ezelőtt, innentől kezdve már bekerültünk a klubba, innentől kezdve már mindennel tisztában vagyunk, már a helyünkön vagyunk, már mindent láttunk. Pedig attól, hogy Jézussal járunk, még nem feltétlen látjuk Jézust. Azt hisszük, hogy attól, hogy értjük az Írásokat, attól már minden rendben van. Sőt, néha még belelovaljuk magunkat, és a szívünk is felhevül, akkor aztán meg pláne rendben van. Akkor aztán még elkezdünk evangelizálni is, meg különböző cselekedeteket végrehajtunk, és így tovább. De mindezt lehet úgy csinálni, hogy nem látjuk igazából Jézust. Jézussal járunk, de mégis Jézus nélkül járunk. És megpróbáljuk a kereső embereknek megmutatni, hogy hát melyik ige mit jelent, és megpróbáljuk elmagyarázni őnekik az Írásokat. De ez csak egy lépcső ahhoz, hogy Jézushoz közelebb kerüljünk, és nem maga a cél. Hogyan lehet meglátni Jézust, és mit jelent ez, hogy meglátni Jézust? Hát, ezt nem fogom tudni megmondani. De mindenesetre az biztos, hogy többet jelent annál, mint hogy egyszerűen vele járunk, vagy hogy értjük az Írásokat. Úgyhogy amikor hívövé válunk, akkor az a természetes, hogy ha elkezdünk vágyni arra, hogy meglássuk Jézust, és ne képzeljük azt, hogy mi már megtaláltunk mindent. Ezek után csak még intenzívebben kell keresni, hogy meglássuk Jézust. Még nagyobb hiányérzetnek kell a mi szívünkben lenni onnantól kezdve, hogy hívők lettünk. Mert igazából lehet úgy élni, hogy Jézussal, de mégis Jézus nélkül. Na persze lehet, hogy van egy-két kivétel itt a gyülekezetben, gondoltam is egy-két szent életű emberre itt a gyülekezetben, akiről feltételezem, hogy azért úgy gyakran látja Jézust, de én nem olyan gyakran. És a többségünk azt hiszem, hogyha körülnézek, nem olyan gyakran. Úgyhogy nagyon is korlátoltak vagyunk
de ha szétnézel az emberiség házatáján, akkor elég szomorú az erkölcsi állapotunk...
igaz. de valahol olvastam egy indiai bolcs mondasat: amig a vilagon van 12 igaz/jo ember, addig az igazat/jot nem lehet eltiporni. (elegge szabad a forditas, de sehol nem talalom az eredeijet)
en bizakodobb vagyok ezen a teren es remelem, hogy ez az aldatlan allapot el fog mulni, hogy a nihil, a penzsovarsag es az egymas eltiporasa legyen csak a cel.
Ennél azért tovább mennék. Elhangzott egy prédikáció erről a részről, ami nagy vihart kavart. Ha berakok néhány részletet, átnézed? Az egész túl hosszú lenne...
"en azert kicsit bizakodobb vagyok, hogy talan nem mindenki radirozza ki a jot a lelkebol."
Én nem írtam olyat, hogy mindenki kiradírozza a jót a lelkéből... de ha szétnézel az emberiség házatáján, akkor elég szomorú az erkölcsi állapotunk... (A Biblia is beszél hasonlókról: "Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek... Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői." 2. Tim. 3:2-3; "És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül." Mt. 24:12)
"amugy kicsit mas kerdes: evangeliUma vagy evangeliOma a helyes?"
Szerintem mindkettő helyes a maga környezetében: o-val régen mondták, u-val pedig mostanság.
Igaz. Sokan hallják az "erkölcsi" tanítást, de nem nagyon van foganatja, mert rögtön engednek önös érdekeiknek, és azok gyorsan "kiradírozzák" a hallottakat... Ez a könnyebb út, hiszen így pl. nem kell megküzdeni a saját, kárt okozó kívánságokkal.
en azert kicsit bizakodobb vagyok, hogy talan nem mindenki radirozza ki a jot a lelkebol. az utobbi idoben tobb nagyon onzetlen es segitokesz emberkevel talalkoztam, akik probalkoznak valami pozitiv dolgot csinalni. lehet, hogy csak a tavasz es a jo ido hatasara, de kicsit remenykedobb vagyok abban a temaban, hogy nem veszett ki a Jo a vilagbol, csak eppen sokaknal hatterbeszorult... ami nem is csoda, mert a kornyezet, a media sem azt mondja, hogy legy Jo, hanem azt, hogy tipord el a masikat, legyel sikeres, de ugy, hogy a masikat nyomd le a sarba. ilyen kornyzetetben ellege eltorzulhatnak az ertekiteletek, foleg a fiatalabb koruaknal. de ez valtozni fog szerintem idovel. mar most sokaknak eleguk van ebbol a negativ hatasu kornyezetbol es tudatosan kuzdenek ellene.
a Mt. 15:10-20.: akkor plagizalta a holgy a dolgot... bar az is igaz, hogy elegge sokat olvasta a Bibliat es elegge vallasos volt, bar ezt nem csodalom, amilyen elete volt neki...
amugy kicsit mas kerdes: evangeliUma vagy evangeliOma a helyes?
(mindig az idezett igeknek a biblia.hu-n nezek utana es most tunt fel, hogy eddig mindig U-val irtam es ott O-val van)
Igaz. Sokan hallják az "erkölcsi" tanítást, de nem nagyon van foganatja, mert rögtön engednek önös érdekeiknek, és azok gyorsan "kiradírozzák" a hallottakat... Ez a könnyebb út, hiszen így pl. nem kell megküzdeni a saját, kárt okozó kívánságokkal.
"ha az Isten szot kicsereli valaki a lelkiismeret szora, akkor mar altalanosabb igazsagot kapunk"
Ha a Biblia igaz (hitem szerint az), akkor a lelkiismeretünk által Isten szólít meg bennünket.
"nem az a bun ami a szadon bemegy, hanem ami kijon."
Ezt már régebben is kifejtették >> Mt. 15:10-20. (Nem teljesen ide vág, de lenne itt egy érdekesség: Dán. 1:8-20. Mintha az értelmi képességeket azért befolyásolná az is, ami "bemegy a szájon". Az értelem pedig segít tisztánlátásban, ami nem elhanyagolható az előbb említett témában sem...)
Szerintem a tanítványok hitetlensége (és Jézus türelmes szeretete*) volt az oka annak, hogy nem ismerhették meg rögtön Jézust. Nem hitték el - hogy Jézus feltámadt - sem az asszonyoknak, sem az üres sírnak. Persze meg volt rá az okuk: nagyot csalódtak, hiszen teljesen más elképzelései voltak a megváltóról az egész zsidóságnak: megszabadítás a római igától, földi királyság stb.. (Nem igazán értették még meg, hogy mitől is kívánja őket Isten megszabadítani, és nem látták át tervét, miszerint Jézus halála az Atya szeretetét mutatja be, hogy elfogadjuk megmentő segítségét.)
Később, miután ezek az Emmaust megjáró tanítványok bizonyságot tettek a feltámadt Jézusról a többi tanítványnak, még akkor is nagy rémületet váltott ki Jézus megjelenése. Miért? Szerintem azért, mert megkeményedett nézeteikkel nem akartak szembeszállni, és elutasították Jézus feltámadásának lehetőségét. Nem tudtak átlépni a politikai megváltóról szóló nézeten...
*Egy nagyon finom közeledést látok Jézus részéről: apránként, a legkevesebb megrázkódtatást előidézve igyekszik meggyőzni tanítványait feltámadásáról... Valószínűleg ez az óvó és türelmes hozzáállás a közvetlen oka annak, hogy az Emmausba igyekvő tanítványok csak este ismerhették föl Krisztust.
sokan. csak eppen a megnyilvanulo josaghoz lato szem is kell. en elegge negativan lattam a temat es ahogy elkezdtem keresni a nyomait, rajottem, hogy vannak ilyen dolgok, csak eppen meg kell latni. az, hogy keves, az meg csak a megiteles kerdese. ami nekem lehet, hogy keves, az aki kapja annak lehet, hogy sok.
ha az Isten szot kicsereli valaki a lelkiismeret szora, akkor mar altalanosabb igazsagot kapunk:
Ha több időt szánnánk arra, hogy elhamarkodott szavaink és tetteink előtt meghallgassuk lelkiismeretunket, akkor magatartásunk sokkal kevesebb szenvedést idézne elő...
amugy az elhamarkodott szora volt nagymamam kedvesanyjanak egy jo mondasa:
"nem az a bun ami a szadon bemegy, hanem ami kijon."
Az emmausi tanítványok története, ahol Jézust nem ismerik fel, csak a végén.
Mit gondoltok? Jézus "megtréfálta" a tanítványokat? Átverte őket? Miközben megrendülten mesélték a jeruzsálemi történetet, magában mosolygott a helyzet komikumán?
"... legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra." (Jak. 1:19)
Ha több időt szánnánk arra, hogy elhamarkodott szavaink és tetteink előtt meghallgassuk Istent, akkor magatartásunk sokkal kevesebb szenvedést idézne elő...
Szólnak a természet szépségei, szól egy halk hang szelíden... Kinek van füle hozzá? ... Szól a megtaposott természet, szól a felebaráthoz beköltöző nyomorúság, szól a lelkiismeret... De ki hallja meg?
Nem tudok ilyen buntirol. De talan egy zsido autentikusabb ebben nalam :-))
A Mohamed karikatura nalam kb. ugyanaz a kategoria, mint a vizisizo Jezus abrazolasa - nehany magaval kezdeni nem tudo idetlen megbotrankoztatasa.
A ketto hatasa kozott az a kulonbseg, hogy ebben a megfaradt es szekularis Europaban senkit nem erdekel, hogy Jezust kik es hogyan abrazoljak, nem valt ki retorziot, addig az iszlam vilagban ez sulyos visszatetszeseket valt ki. A reakciok lattan elgondolkodtam, hogy helyes-e Mohamedet a fejen bombaval abrazolni, es hat nem a kovetoi (legalabbis a leghangosabban orditok) bizonyitjak, hogy igen?
Mert az egy dolog, hogy adott egy(?) idiota dan ujsag, de pusztan emiatt lerombolni a dan nagykovetsegeket, holott ennek nyilvan semmi politikai uzenete, amit Rasmussen dan elnok is megerositett, ha bocsanatot kerni - nagyon helyesen - nem is volt hajlando. Aztan, ha mar egyszer kimentunk az utcara, akkor vesszen Izrael meg az USA is, szoval elottem nem egy 100-as szemelyisegre vall ez a dolog.
Es ahogyan 1-2 onmagat keresztyennek vallo okozta megbotrankozas miatt gyalazat eri az egesz keresztyen egyhazat (a jogossaga, igazsaga most mellekes), ugyanigy eri az elvakult-elvadult muzulmanok miatt gyalazat az egesz iszlamot Mohamedestul-Allahostul.
Sok céltalan, és lelkileg megfáradt emberen segíthetnénk, ha változtatnánk önzésünkön alapuló értékszemléletünkön. Még egy baráti biztatás (vagy akár csak egy kedves mosoly) is kiszínezheti a szürke hétköznapokat... Környezetünkre mindenképpen hatással vagyunk, de mi magunk dönthetünk, hogy viselkedésünkkel az élet, vagy a halál magjait szórjuk szét magunk körül...
de ehhez nem kell hivonek lenni. ehhez eleg jo embernek lenni. IMHO.
"... a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon (essen), sőt inkább meggyógyuljon." (Zsid. 12:12-13)
Sok céltalan, és lelkileg megfáradt emberen segíthetnénk, ha változtatnánk önzésünkön alapuló értékszemléletünkön. Még egy baráti biztatás (vagy akár csak egy kedves mosoly) is kiszínezheti a szürke hétköznapokat... Környezetünkre mindenképpen hatással vagyunk, de mi magunk dönthetünk, hogy viselkedésünkkel az élet, vagy a halál magjait szórjuk szét magunk körül...
amiota nagyjabol vegetarianus vagyok (2 eve), azota engem elkerulnek az ilyen tavaszi es oszi kellemetlensegek. maximum egy nagyon enyhe lefolyasu dolog az ami jelentkezik.
Hanem, amint mondtam, ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, és beszennyezi az embert.
azt nem tudom eldonteni, hogy Jezus Isten volt-e, vagy csak egy okori emberke, de ezekben a gondolatokban nagyon igaza van.
Sok hír szól arról, hogy csodák történnek ma is, főleg katolikus és karizmatikus körökből.
Kissé szkeptikus vagyok ezekkel, mert a bibliai csodák elég jól meghatározható és nagy jelentősségű történésekkel voltak összefüggésben, a maiak esetében ez általában nem így van. Inkább hajlok arra az álláspontra, hogy manapság éppen elég a hitrejutáshoz a Biblia.
Ezzel együtt nem zárnám ki, főleg olyan népcsoportok esetében, ahol még le sincs fordítva.
Fogalmam sincs, Isten mit miért enged meg (merthogy nem vagyok mindenttudó), csak abban vagyok biztos, hogy ha Isten létezik, és valóban olyan, mint a Biblia írja, akkor senkivel sem fog igazságtalanul kiszúrni.
Nem tenném a kezemet a tűzbe, hogy a srác esete csoda volt, de mindenesetre engem elgondolkodtatott....
Áldott legyen Istened, az Úr, aki Izrael trónjára ültetett
1Kir 10,1-10
Amikor pedig Sába királynője hallott Salamon híréről az Úr nevével kapcsolatban, ő is eljött, hogy találós kérdésekkel próbára tegye. Miután nagy kísérettel és gazdagsággal, fűszereket, mérhetetlen sok aranyat és drágaköveket hozó tevékkel bevonult Jeruzsálembe, elment Salamon királyhoz, s elmondta neki mindazt, ami a szívében volt. Salamon fel is világosította minden dologról, amelyet eléje terjesztett: nem volt olyan dolog, amely a király előtt rejtély lett volna, s amire meg nem felelt volna. Amikor aztán Sába királynője látta Salamon egész bölcsességét s a házat, amelyet épített, meg az asztalán levő ételeket, meg a szolgák lakóhelyeit s a cselédek sorait és ruháit, meg a pohárnokokat, meg azokat az egészen elégő áldozatokat, amelyeket az Úr házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt, és azt mondta a királynak: ,,Igaz az a beszéd, amelyet hallottam földemen a te dolgaidról s bölcsességedről; nem hittem, amikor nekem beszélték, amíg el nem jöttem magam és saját szememmel nem láttam, s meg nem győződtem, hogy felét sem mondták el nekem: bölcsességed és dolgaid felülmúlják a hírt, amelyet hallottam. Boldogok embereid, s boldogok szolgáid, akik mindig előtted állnak, s hallják bölcsességedet. Áldott legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettél, s aki Izrael trónjára ültetett -- mivel az Úr mindörökké szereti Izraelt --, s aki királlyá tett, hogy jogot s igazságot szolgáltass!'' Majd adott a királynak százhúsz talentum aranyat s nagyon sok fűszert meg drágaköveket: sohasem hoztak többé annyi fűszert, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak.
Zs 36,5-40
Tárd fel az Úr előtt utadat, bízzál benne, ő majd eligazít. Mint a világosságot, felragyogtatja igazságod, és mint a delet, jogodat. Csendesülj el az Úrban és várd őt. Ne irigykedj arra, akinek szerencsés az útja, se arra az emberre, akinek cselekvése álnok. Állj el a haragtól és hagyd a bosszúságot; Ne irigykedj, hogy bűnbe ne essél, mert kiirtás vár a gonosztevőkre, s az Úrban bízók öröklik a földet. Kevés idő múlva a bűnös már nem lesz, a helyét sem találod, ha keresed. A szelídek pedig öröklik a földet, és élvezik a béke teljességét. Les a bűnös az igazra, fogát vicsorítja rá. Ám az Úr kineveti őt, mert előre látja, hogy eljön az ő napja. A bűnösök kardot rántanak, megfeszítik íjukat, hogy elejtsék a szegényt és a szűkölködőt, hogy megöljék az igaz úton járót. De saját szívükbe hatol a kardjuk, s összetörik íjuk. Többet ér a kevés az igaznak, mint sok bűnösnek a gazdagsága; Mert összetörik a bűnösök karja, de az Úr erőt ad az igaznak. Ismeri az Úr az ártatlanok napjait, s örökségük örökre megmarad. Rossz időkben sem vallanak szégyent, s az éhség napjaiban is jóllaknak. A bűnösök azonban elvesznek, s az Úr ellenségei eltűnnek, mint a mezők ékessége, eltűnnek, miként a füst. Kölcsönre szorul majd a bűnös és megfizetni nem tudja, de az igaz megkönyörül majd és adakozik. Mert az ő áldottai öröklik a földet, az átkozottak pedig elvesznek. Az Úr teszi szilárddá az ember lépteit, és útjában kedvét leli. Ha el is esik, sem üti meg magát, mert az Úr alátartja kezét. Ifjú voltam, meg is öregedtem, de sohasem láttam az igazat elhagyottan, sem gyermekét kenyeret koldulni. Könyörül és adakozik szüntelen, és áldott lesz gyermeke. Kerüld a rosszat, jót cselekedj, hogy megmaradhass örökkön-örökké! Mert az Úr szereti az igazságot, s szentjeit el nem hagyja. Örökre megbűnhődnek a gonoszok, és kipusztul az istentelenek magva; Az igazak pedig öröklik a földet, s örökkön-örökké rajta laknak. Bölcsességet beszél az igaznak szája, és igazságot szól nyelve. Szívében van Istenének törvénye, s nem ingadozik lépése. Leselkedik a bűnös az igazra, és halálra keresi; De az Úr nem adja kezére, s nem ítéli el, ha ítéletet mond felette. Várd az Urat és őrizd meg útjait, ő majd felmagasztal és öröklöd a földet; Látni fogod a bűnösök vesztét. Láttam az istentelent amint mindenek fölé emelkedik, zöldellő cédrusként magasodik; De íme, már nem volt ott, amikor visszatértem, kerestem és nem találtam. Ügyelj az ártatlanságra és figyelj az igazságra: mert a békés embernek van jövője, De egy szálig elvesznek a gonoszok, a bűnösök jövője pusztulás. Megsegíti az Úr az igazakat, oltalmazójuk a szorongatás idején. Megsegíti őket az Úr és megszabadítja, megmenti a bűnösöktől és megsegíti őket, mert őbenne reméltek.
Mk 7,14-23
Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: ,,Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Akinek füle van a hallásra, hallja meg.'' Amikor bement a házba a tömeg elől, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd értelméről. Így válaszolt nekik: ,,Hát ti is ilyen értetlenek vagytok? Nem látjátok be, hogy mindaz, ami kívülről megy be az emberbe, nem szennyezheti be őt, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, aztán pedig a félreeső helyre kerül?'' Ezzel megtisztított minden ételt. ,,Hanem, amint mondtam, ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, és beszennyezi az embert.''
